Nagyon élvezem ha játszunk, bár az én kisfiam még kicsi ( 9 hó) szóval sokszor inkàbb a szórakoztatása a cél. :) Bábozni nagyon szeretek, és könyveket lapozgatni együtt, de buborékot fújni is imádok vagy labdàt gurigázni. Vàrom már hogy lehessen társasozni, kreatívkodni is. Ettől függetlenül nekem is vannak olyan napjaim amikor csak feküdnék mellette a saját könyvemmel, ilyenkor nem erőltetem, egyedül is tudnia kell eljátszani picit szerintem. Ez egy tök jó és fontos téma, van aki ebben tud kiteljesedni hogy pajtás legyen, van aki másban. Nekem pl. sokáig lelkifurdalásom volt, hogy jobban boldogulunk együtt így, hogy màr nagyobb, és nem csak a dédelgetésről szól a kapcsolatunk.
Én a színezést, férjem a labdázást élvezi valóban önfeledten. De egy darabig az építős és társasjátékokkal is szívesen játszunk. És tanítgatjuk őket együtt játszani, amit hatalmas élvezettel nézünk. 🥰 (3,5 és 1,5 évesek)
Nalunk Apaval zenelnek (Apa gitarozik, lanyok dobolnak, enekelnek mikrofonba), zenet hallgatnak vele, neha kosaraznak - marmint Apa neha szereti. 😂 Velem uszizunk, talan ezt szeretem a legjobban, fotokat nezunk, fozunk, alkotunk - gyurma, gyongyos, ragasztos-ollos minden. Egyutt pedig fesztivalozunk (elmegyunk programokra), festunk, rajzolunk, vendegeset jatszunk - ok a pincerek, vagy van, hogy teadelutant rendezunk kis porclankeszlettel. Masban is jatszunk egyutt, de Apa szinte ravehetetlen es nekem is ritkan van igazan kedvem (idom) jatszani veluk. 😢 6 es 9 evesek.
Én szeretek legoházat építeni nekik és olvasni. De orvososat is jó játszani, amikor egymást vizsgáljuk, vagy memória kártyázunk a naggyal. (Majdnem 5 és 3 éves lányok). Azt is szeretem ha én csak ülök ők meg főznek nekem 😅 amit nem szeretek, az az, mikor a nagyobbik elmondja hogy ő mit csinál és én mit mondok és ezt elmondani neki tovább tart, mint megcsinálni.
A homokozást gyerekként is utáltam, felnőttkènt is a hideg ráz, szòval nem én vagyok, aki a gyerekkel együtt önfeledten homokfagyit stb keszit, jò messzirol árnyekos padrol figyelem😀strandolni mindketten imadunk, mindig hivom, ha reggel csinalom a zabkasat, imad besegiteni, festegetni is szeretek vele(3éves)
Nálunk amit a kisfiam (3)imád az a lego,sokszor bele tudok mélyülni én is vele egy egy szerepjátéknál(piacot építünk és hozza a traktoros bácsi az árut) imádom a zenét és erre mindannyian jót táncolunk, de egyébként sosem tudom mikor leülök játszani hozzá, hogy az meddig lesz önfeledt, mert egy nagyon eleven kisfiam van és nagyon türelmetlen, emiatt nehezen oldódom fel egy játékban mert ha leülünk pl rajzolni,gyurmázni bármi kb 2 perc után jön a toporzékolás, hogy de neki nem megy csináljam én helyette, és még kb 5 percig próbálom bíztatni, h de "gyakorolni kell is így tanultam"," nézd így lesz szép" "próbáljuk együtt" de onnan már szinte lehetetlen visszahozni a kedvét a játékhoz. Így sokszor inkább már nem is kezdeményezek, mert 90% hogy csak "hiszti" lesz belőle. És utána meg emiatt érzem magam rosszul, h na nem játszottam vele, de van olyan napom mikor tudom h nem tudnám nyugodtan kezelni ezt a kitörését így nem is megyek bele abba a helyzetbe. 🫣🥹
Hancúrozni szeretek, táncolni együtt, nêha legózni is, amikor olyan hangulatom van, hogy elfogadom, hogy irányít. Ha nem tetszik egy játék, nem mondom, hogy ő ne játssza azt, hanem, hogy nekem ehhez most nincs kedvem, vagy más dolgom van éppen, amibe akár csatlakozhat, ha van kedve.
Kedvenc időtöltésem a 3,5 éves lányommal mindenféle kézműves foglalkozás (rajz, gyurma, stb.), építőjátékok. Ha nagyobb lesz és érdekli, szerintem a Barbie babázást is szívesen játszom majd, gyerekként is imádtam (babaruha készítés, öltöztetés).
Én szeretek a kisfiammal színezni, rajzolni, társasozni, legózni, gyerekjógázni, a férjem labdázni, olvasni és táncolni. 6 éves, és ő pedig szeret nekem mesét olvasni.
Nagyon élvezem ha játszunk, bár az én kisfiam még kicsi ( 9 hó) szóval sokszor inkàbb a szórakoztatása a cél. :) Bábozni nagyon szeretek, és könyveket lapozgatni együtt, de buborékot fújni is imádok vagy labdàt gurigázni. Vàrom már hogy lehessen társasozni, kreatívkodni is. Ettől függetlenül nekem is vannak olyan napjaim amikor csak feküdnék mellette a saját könyvemmel, ilyenkor nem erőltetem, egyedül is tudnia kell eljátszani picit szerintem. Ez egy tök jó és fontos téma, van aki ebben tud kiteljesedni hogy pajtás legyen, van aki másban. Nekem pl. sokáig lelkifurdalásom volt, hogy jobban boldogulunk együtt így, hogy màr nagyobb, és nem csak a dédelgetésről szól a kapcsolatunk.
Én a színezést, férjem a labdázást élvezi valóban önfeledten. De egy darabig az építős és társasjátékokkal is szívesen játszunk. És tanítgatjuk őket együtt játszani, amit hatalmas élvezettel nézünk. 🥰 (3,5 és 1,5 évesek)
Nalunk Apaval zenelnek (Apa gitarozik, lanyok dobolnak, enekelnek mikrofonba), zenet hallgatnak vele, neha kosaraznak - marmint Apa neha szereti. 😂 Velem uszizunk, talan ezt szeretem a legjobban, fotokat nezunk, fozunk, alkotunk - gyurma, gyongyos, ragasztos-ollos minden. Egyutt pedig fesztivalozunk (elmegyunk programokra), festunk, rajzolunk, vendegeset jatszunk - ok a pincerek, vagy van, hogy teadelutant rendezunk kis porclankeszlettel. Masban is jatszunk egyutt, de Apa szinte ravehetetlen es nekem is ritkan van igazan kedvem (idom) jatszani veluk. 😢 6 es 9 evesek.
Én szeretek legoházat építeni nekik és olvasni. De orvososat is jó játszani, amikor egymást vizsgáljuk, vagy memória kártyázunk a naggyal. (Majdnem 5 és 3 éves lányok). Azt is szeretem ha én csak ülök ők meg főznek nekem 😅 amit nem szeretek, az az, mikor a nagyobbik elmondja hogy ő mit csinál és én mit mondok és ezt elmondani neki tovább tart, mint megcsinálni.
Szinezes, labdazas a fiammal (5 e), orvosos szerepjatek a lanyommal (3,5 e)
A homokozást gyerekként is utáltam, felnőttkènt is a hideg ráz, szòval nem én vagyok, aki a gyerekkel együtt önfeledten homokfagyit stb keszit, jò messzirol árnyekos padrol figyelem😀strandolni mindketten imadunk, mindig hivom, ha reggel csinalom a zabkasat, imad besegiteni, festegetni is szeretek vele(3éves)
Én szeretek játszani velük, de valóban mincs mindig-mindig kedvem
És mi az, ami neked is örömet okoz játék? 😊
Nálunk amit a kisfiam (3)imád az a lego,sokszor bele tudok mélyülni én is vele egy egy szerepjátéknál(piacot építünk és hozza a traktoros bácsi az árut) imádom a zenét és erre mindannyian jót táncolunk, de egyébként sosem tudom mikor leülök játszani hozzá, hogy az meddig lesz önfeledt, mert egy nagyon eleven kisfiam van és nagyon türelmetlen, emiatt nehezen oldódom fel egy játékban mert ha leülünk pl rajzolni,gyurmázni bármi kb 2 perc után jön a toporzékolás, hogy de neki nem megy csináljam én helyette, és még kb 5 percig próbálom bíztatni, h de "gyakorolni kell is így tanultam"," nézd így lesz szép" "próbáljuk együtt" de onnan már szinte lehetetlen visszahozni a kedvét a játékhoz. Így sokszor inkább már nem is kezdeményezek, mert 90% hogy csak "hiszti" lesz belőle.
És utána meg emiatt érzem magam rosszul, h na nem játszottam vele, de van olyan napom mikor tudom h nem tudnám nyugodtan kezelni ezt a kitörését így nem is megyek bele abba a helyzetbe. 🫣🥹
Hancúrozni szeretek, táncolni együtt, nêha legózni is, amikor olyan hangulatom van, hogy elfogadom, hogy irányít. Ha nem tetszik egy játék, nem mondom, hogy ő ne játssza azt, hanem, hogy nekem ehhez most nincs kedvem, vagy más dolgom van éppen, amibe akár csatlakozhat, ha van kedve.
Kedvenc időtöltésem a 3,5 éves lányommal mindenféle kézműves foglalkozás (rajz, gyurma, stb.), építőjátékok. Ha nagyobb lesz és érdekli, szerintem a Barbie babázást is szívesen játszom majd, gyerekként is imádtam (babaruha készítés, öltöztetés).
Én szeretek a kisfiammal színezni, rajzolni, társasozni, legózni, gyerekjógázni, a férjem labdázni, olvasni és táncolni. 6 éves, és ő pedig szeret nekem mesét olvasni.