Nekem azért van különleges kapcsolatom a Souls játékokkal, mert volt egy pár éve egy nehezebb időszakom, amikor folyamatosan stresszeltem meg mindent rossznak láttam. Ekkorra már rég szemeztem a Dark Souls 3-mal, mint játékkal, mert nagyon bejött ez az egész tróntermes téma meg úgy ez a komor, sötét világ. Elkezdtem vele játszani és, ahogy egyre több és több kihívást tudtam megcsinálni és mentem végig a pályákon és bossokon, úgy lettem sokkal sokkal jobban mentálisan. Az a mentalitás járt végig, hogy ha ezeket a kihívásokat meg tudom csinálni, akkor minden mást is el tudok intézni és meg tudok ugorni. Ezután volt, hogy egymás után végignyomtam az összes soulsborne játékot - kivéve a Sekirot. Ez a felismerés vagy inkább filozófiai hozzáállás egyébként nagyon sok souls játékosnál megfigyelhető, elég csak RUclips-ra beírni, hogy "Dark Souls saved my life". Illetve van a Dark Souls első részében egy mondat, ami akárhányszor feladnék valamit elkezd csengeni a fülemben, ez pedig a "Don't you dare go hollow", mert lesz igazán Hollow, aki felad mindent és csak létezik. Nekem ezt adták a Souls játékok és emiatt lettem rajongója ennek a zsánernek.
Köszönöm, mintha én írtam volna. Nekem kis túlzással az élethet való hozzáállásomat változtatták meg a Soulslike játékok. Ez nem csak egy újabb játékstílus, nem egy a sok közül. Ez egy életstílus, egy életérzés, játék a játékban, ahol a második játék maga az Élet :)
Én személy szerint amikor leülök játszani, akkor lazítani akarok, nem brutál kihívásokon átverekedni magam. Legyen jó a sztori, ne kelljen sokat sz*pni közben és szippantson be a világ, amiben játszódik az egész. Kihívás van elég a való életben is.
Én is így vagyok vele, ezért is használtam trainert, amikor megnéztem az Elden Ring 3-at... :) De sok más játékban is használom őket, én játszani és szórakozni akarok, nem magamat sz@patni! Persze én csak és kizárólag, single player játékokkal, illetve módban játszom. Nekem nincs türelmem az online idiótákhoz.
Ezt tipikusan azok mondják, akik életükben nem próbálták még ki ezeket a játékokat, ugyan olyan előfeltevések alapján mondod, mint Zoly mielőtt megtért volna. Játszd végig valamelyiket és már mást fogsz mondani, thank me later.
Szia Zoli! Nagyon tetszett a videód,ahogy beszippantanak ezek a játékok. Néhány apróságot összeszedtem mint gondolataim: -Ha map design akkor ajánlom a Dark souls 1-et,hihetetlenül jól van felépítve,minden kapcsolódik mindenhez....messze a csúcspont mapdesign terén -A játék mindig vezet,csak nem látod. Elden ringben a site of gracekből néha látni halvány fénysugarakat,azok amolyan iránymutatók (de sajna a questekhez tényleg nemigen van útmutatás,és tényleg eléggé logikátlan) A dark soulsokban itemekkel csalogatnak ahová eljutva látni fogod a következő célt. -A souls közösség.....hát igen,örök vitatéma a mimic vagy a pajzs használata (amúgy a varázslók pont nem,mert pl az elden ring dlcben nehéz velük a helyzet) de egy ember aki élvezné a játékot nemigen érdekli ez. -Utolsó gondolatom,még annó SASnak köszönhetem hogy belebuzultam a DS1-be,aminél annyiszer hangzott el hogy ez a játék egy szar,hogy muszáj volt kipróbálnom :D ritka jó döntések egyike volt. Én a helyedben,mikor nagy uborkaszezon van végigpörgetném mindet és egy kettő nem fromsoft játékot (Lies of P pl) Addigis good luck Tarnished!
Nagyon jó videó, de két apróbb megfigyelésem van. 1: A nehézségi listák a souls játékokról: A legtöbb baromság, de legalábbis a mutatott biztosan. Míg a Shekiro tényleg talán jó helyen van, a Demons Souls a legkönnyebb messze földön. Na lehet vannak nehéz részei, a bonfire rendszer elég szigorú, de mivel az a legrégebbi souls cím, így ott a legegyszerűbbek a bossok is, a legtöbb egy egyszerű mechanikára épül, a világban is nehéz eltévedni, a questekhez minimális guide kell stb stb. Szóval óvatosan érdemes megközelíteni bármilyen hasonló listát. Nekem eddig pont hogy a DS 1 áll a Shekiro mögött a fergetegesen jó és bonyolult világdesign miatt, meg a pár szivatós boss miatt, de persze ez mindenkinek szubjektív. 2: A guide-król. Bár a questekhez legtöbbször kell guide, azért a souls címek anélkül is bőven élvezhetők. Arról nem is beszélve, hogy véletlenül első végigjátszásra a Bloodborne főbb mellékquestjei meglettek magamtól. Az Elden Ring talán kivétel ezalól, mert az open world miatt sérül a játék tempója, és emiatt én félbe is hagytam, de a DS 1-2-3 és Bloodborne maximálisan élvezhető guide nélkül. Arról nem is beszélve, hogy igazából ha a játékos egy buildnek szenteli magát a játék elejétől kezdve nem lesz lehetetlen dolga.
Nekem nagyon nagy ego boostot ad, hogy nőként nagyon jó vagyok a souls játékokban. (Olyan környezetben nőttem fel, ahol a lányokból nem nézik ezt ki, sőt..) A Bloodborne volt a legelső "Souls" játékom és a mai napig a kedvencem az összes többi souls játékból. (Imádom a gótikus Lovecroft stílusú várost, témát és lore-t). Az-az érzés mikor legyőzöl egy nagyon erős bosst főként úgy, hogy nagyon low levelen vagy..annál nincs kellemesebb érzés! Örülök neki, hogy készülnek ilyen játékok, nem kell mindegyik játéknak 3 féle nehezségi fokozattal rendelkeznie. Jó, hogy vannak olyab játékok amik elvárják tőled, hogy taktikázz, gondolkozz és fejleszti a "skilljeidet". Büszke vagyok mindenkire aki jó benne és azokra még jobban akik nem mégis képesek élvezni a játékot! Ne adjátok fel soha! 😊
Csak hogy legyen itt egy nem toxikus komment is a "szektából" :) . 2021-ben szántam rá magam a játékokra azóta másra rá sem tudok nézni. A standard souls geek játékos vagyok: minden játék platinum, NG7+, SL1 no hit végigjátszások, PvP + amit el tudsz képzelni. Nem tartom kevesebbre vagy többre azt aki ilyen vagy olyan builddel játszik sosem értettem ezt faszságot. Ugyanis a souls játékoknak nem a nehézség a lényege az csak az út része a lényeg, hogy sosem adod fel, ahogy az életben sem - erre írok majd egy példát a hozzászólás végén. A sztori szerintem a legfontosabb és hogy azt az élményt kiváltsa ami nálad történt. Mindenképpen javaslom, hogy a Ds1-t és Ds3-t is vidd végig és nem csak a bossok miatt, hanem mert ott egy zseniális sztori zseniális lezárását fogod látni. A The Ringed City DLC-vel fog összeállni a teljes kép ahol a souls történelem 2 legjobb bossát kapod meg jutalomként. A DS1-t külön még azért is tudom javasolni, mert ha tetszett a pályaszerkesztés amit az Elden Ringben láttál, akkor azon becsokizol :) . A végére egy sztori, hogy miért élmény nekem a soul széria. Nem akarok neked spoilerezni, de a DS1-ben a játék közepén van egy duo boss ahol a legtöbb kezdő fennakad így oda jártam már tapasztaltként segíteni másoknak, ott hívtak be a leggyakrabban. Behívott egy játékos már ránézni is borzalom volt: fat roll, összevissza páncél, a mozgásán is látszott, hogy totál kezdő. Amíg a bossig eljutottunk 4 szer meghalt. Szerintem 10-szer biztos behívott a bosshoz segítőnek. Miután levertük steamen kaptam egy üzenetet (kiderült, hogy egy francia lány volt) mely szerint már órák óta itt szenved örök hála stb. Kb. 1 év múlva az első DS3 NG8 végigjátszáson vagyok. A DLC fő boss párszor megfingatott kezdtem kiakadni. Látok egy summon-t kék-lila karakter, nő, páncél nélkül. Ugye ez a souls szériában egyet jelent azzal, hogy jó játékos. Behívom. Köszön, leviszi magát szándékosan 10% Hpra sebzés bónusz miatt majd konkrétan egyedül leverte a bosst nekem alig jutottam szóhoz. Gondoltam ráírok steamen megköszönöm. Szerintetek ki volt? Nyilván ugyanaz a gamer akinek 1 éve én segítettem - idáig jutott az úton. Miután megköszöntem csak ennyi volt a válasz: "glad to return the favor." Szóval, gyertek csak soulsozni bátran, várunk titeket.
én háromszori nekifutás után végre legyürtem az elden ringet, és egy fantasztikus élményben volt részem! persze nem csináltam meg mindent, nem maxoltam ki, de máris azon agyalok, hogy milyen új builddel kellene nekivágni. bizonyos bossoknál haszáltam summont, és volt ahol nem. ettől nem lett kevesebb a játék, hiszen tök béna vagyok, és így kiegyensúlyozott volt az élmény. szerintem amíg szórakoztat a játék, addig kell játszani, és lehet növelni a kihívást ha többre vágysz, mert a játék ezt lehetővé teszi neked. ebben a játékban szerintem a felfedezés élménye az, ami beránt és bent tart, és a felfedezést nem csak földrajzi értelemben értem, hanem a saját képességeid felfedezését is jelenti számomra. hajrá mindenkinek ehhez, érezzétek jól magatokat és felejtsétek el a git gud kommenteket. a saját sztorid a summonos csajjal fenomenális!
Jó volt olvasni a kommentedet. A D3-ból pont a Ringed city dlc volt a kedvencem. Nagyon hangulatos az atmoszférája és a pályák designját imádtam. A ds1 meg úgy egészében jó volt de főként a karakterek fogtak ott meg. Mindegyiknek olyan érdekes volt a szála (Solaire 😢). De a fő kedvenc Souls játékom a Bloodborne! A világ, a lore és a gameplay ott éri el nálam az etalont. Remélem azzal is játszottál!
Az eleden ring tárgyaihoz van leírás a játékon belül. Inventoryban switch display (mid). Ezen játékok egyik lényeg hogy körültekintőnek kell lenned. Nagyon. Valamint, hogy neked kell kitapasztalnod, nem csak a világot, de a lehetőségeidet is. Nekem is sok év volt, több nekifutás, mire ráhangolódtam, és elkezdtem élvezni a DS3-al.
A dragon communion seal amugy egy catalyst, tehat faith alapu varazslatokat (incantation) tudsz vele “gerjeszteni” azaz varazsolni. Eppen egy olyan incantot nyomhattal el vele, ami buffolja a fegyvered, de azon kivul rengeteg masra is jo. Azert van a tavolsagi fegyverek kozott, mert tamadasra is ugyan ugy alkalmas, tuzet, villamot, ilyesmiket tudsz az ellenre csapni. 11:20
Nagyon sokáig én is kerültem a souls játékokat, ahogy csak tudtam. Nekem áttörést a Hollow Knight jelentett. Egyszerű, aranyos, indie cím volt ami megtetszett és ugyan fele annyira sem nehéz, mint mondjuk egy elden ring, de kifejezetten jó ugródeszka a kezdőknek. A Hollow Knight-ban is megvan a felfedezés öröme, az az elveszettség érzés, amikor nem csak azt nem tudod, hogy jó irányba tartasz-e, de még azt sem tudod, hogy egyáltalán a te szintednek megfelelő részhez fogsz érni vagy sem. Aztán persze jönnek a pulzusnövelő boss-ok, majd a sokadik halál után a jól megérdemelt győzelem. :D És emiatt a játék miatt gondolkodtam el azon, hogy, ha ez ilyen jól működik piciben, akkor milyen lehet nagyban? Hollow Knight után megvettem az Elden Ringet és ugyan végig (még) nem vittem, de baromira élveztem. :D Szerintem Zoli, Te is tehetsz vele egy próbát. Steam sale-n már nagyon olcsón be lehet húzni (8-10 euro).
Szia! Hány százalékosra játszottad? Nekem a dreamnail utáni részek kezdtek el nehezek lenni. Azért kérdezem mert a path of pain- ig nem feltétlenül jutnak el a játékosok és az nekem elég sokáig tartott. Sokkal több idő volt mint akármelyik boss.
@@seed90hun Engem annyira beszippantott a Hollow Knight, hogy kepes voltam kiplatinazni, megcsinaltam az osszes Pantheont es siman ki merem jelenteni, hogy nehezebb az osszes soulsnal es soulslikenal, mindegy melyiket akarod 100%ra megcsinalni. :D
@@milannagy3175 Én oda még csak bekukkantottam, még nem volt érkezésem több időt ott tölteni . Én több esetben nehezebbnek tartom mint a sekirot, amivel mostanában tolom, pedig hasonló mennyisèget játszottam velük .
@@seed90hun En csak a Pantheonokkal annyi idot toltottem el, mint az egesz jatekkal mindennel egyutt. Igy osszesen 120 oram lett benne. 😅 Sekirot nagyon meg kell szokni, de atlagban az is nehezebb, mint a souls cimek, vagy barmilyen indie soulslike. Viszont kihagyhatatlan az is.
A baldurs gate 3 referencia kapcsán csatlakoznék rá a beszélgetésre. A BG3 megmutatta sok idő után újra hogy mi az hogy rpg. Az rpg nem csak random pontok szetosztásáról szól. Arról szól hogy az ember több száz,akár több 1000 órát beletesz a világ megismerésébe. A souls játékokhoz nincs szükség guideokra. Nem csak az "S tier" fegyverek megtalálásával lehet kivinni a játékot. A játék az első fegyverrel kivihető ha felhúzod és elsajátítod a movesetjét. A questek opcionálisak, és ha a játékos veszi a fáradtságot a questhez tartozó itemek/dialógusok figyelmes elolvasására és értelmezésére akkor semmi szükség a guidera, végredményben erről szól a szerepjáték. Le kell arról szakadni hogy az Assassins creed egy szerepjáték. Az AC egy könnyed akció azoknak akik valami gyors, azonnali kielégülésre vágynak egy fárasztó nap után a melóban. Akinek nem tetszik hogy a bossok a souls játékokban nehezek, és hosszútávú elköteleződést igényelnek, azoknak van számos alternatívájuk. Nem kell ezt mindenkinek szeretni. Személy szerint én első végigjátszás során felfedezek a legjobb tudásomhoz mérten,majd egy NG+ban ha valamit kihagytam és nagyon szükségem van rá,vagy kihagytam egy questline-t, akkor ott kizárólag ezeket csinálom meg, nekem ez vált be, arany középút. Másik hogy mindenki úgy élvezze a játékot ahogy akarja, ha a souls veteránok egy szál alsónadrágba verik le Bayle-t az az ő dolguk, de ha valaki mimic-el akkor inkább annak kellene örülni hogy legalább mimic-el leverték,és örülni hogy azok táborát erősítik akik egyáltalánvalahogy leverték. Értem a git gudot, de mindenki legyen úgy jó ahogy jó akar lenni. Hogy egy klasszikust idézzek "Put these foolish ambitions to rest" Pacsi
Az NPC questline-os állítással nem értek egyet. Azért nehéz őket megcsinálni mert egy ponton odarakják az NPC-t a mocsár közepére te meg úgy elsétálsz mellettük húsz méterrel hogy nem veszed észre. Millicent a kedvenc NPC-m a játékban de a questline-ja még guide-dal is szörnyű volt, Hyetta és Diallos szintén. Mások mint Ranni és Vulcano Manor nem voltak vészesek.
@@lharsay Persze, nem azt mondom higy nincs olyan questline aminek az NPCit direkt olyan helyre rakják ami kicseszés, és elkerüli a figyelmed. Csak azt állítom, hogy a nagyjábóli helyre lehet követleztetni az itemekből/dialógusokból, onnantól meg szerintem attól függ hogy megtalálod-e hogy mennyi időt fektetsz a hely figyelmes felfedezésére, ez szerintem alap RPG elem kellene legyen. Ha tudod legalább a nagyjábóli helyet, de még úgysem találod még mindig ott a guide vagy fextra, hogy csak a locationt kelljen megnézni, ami még mindig jobb mint a teljes questline végigyoutubozása azt gondolom. Ezt mondom úgy hogy nekem sem volt meg egy rakat npc, első menetre, de szerintem nem is feltétlenűl baj az. Sok RPGaz újrajátszhatóságra épít személy szerint pedig élveztem hogy NG-ben nem csak végigrohanás volt hanem érdemi sztori. :)
Nagyon jó és érdekes videó! Én sajnos béna vagyok a stílushoz.. pedig egyik nagy álmom hogy végig játszok egy címet a stílusból xD én inkább " távolról csodálom" a soulsborn játékokat. Többel is megprobalkoztam de csúnya vége lett xd
18:13 azért ehhez hozzá kell tennem, hogy van egy csomó közösség és amikben én megmaradtam végül, azok nagyon igyekeznek a gatekeeper-eket távol tartani és minden alkalommal fellépnek ellenük.. meg kell találni azt, ami neked ideális.. mert egy jó közösség az rengeteget tud adni az élményhez és a fejlesztőknek is ez volt a szándéka, hogy közösséget építsen..
53 évesen kezdtem neki az Elden Ring -nek. Nem játszottam előtte ilyen játékkal és gondoltam megpróbálom. Fantasztikus utazás, élmény volt végigvinni. Nagybetűs JÁTÉK a javából.
Jó, hogy végre van egy hosszabb videó! DE mennyivel jobb lenne, ha amiről beszélsz, az bemutatásra is kerülne, és nem elképzelni kéne miközben többet nézi az ember a fejedet, mint azt amiről beszélsz.
köszi hogy rábeszéltél... egyszer 10 éve befürödtem a darksouls 2 vel, akkor megfogattam hogy soha többé ilyen. Most meghoztad a kedvem hogy adjak még egy esélyt, meg is vettem -22.000,- és már az 5. óra után megbántam a vételt. nemhiszem hogy játszok még from gamel... jó elcsesztem a délutánom és pénzem a semmire. Kösz a jótanácsot.
Nagyon jó videó, de én a guideos részével nem értek egyet. Aki guiedal játsza nyugodtan próbálja meg anélkül, egy fantasztikus élménytől fosztanak meg ezek a guideok. Nyilván hasznosak és tök jó, hogy lehet rájuk támaszkodni, de teljesen kiherélik az élményt. Vagy ha mindenképpen össze akarjátok szedni a létező összes cuccot a játékban, akkor legalább tartogassátok a guideot a második végigjátszásra, vagy new game+ra. Ha valaki azt mondja, hogy a guide ciki az netto faszság, de az tény, hogy egy olyan élménytől foszt meg, amiért kifizettél 60 eurot, vagy akármennyit és sose kapod vissza, első végigjátszás csak egyszer van.
Ez egy kiváló videó minden szempontból!Gratula hozzá Zoly! Jó volt hallani ahogy elmondtad az egész történetet, ahogy veled megtörtént. Valami hasonló volt nálam is.Megjelent 2011-ben a Dark Souls1 persze az Elder Scroll : Skyrim.V szintén ugyan abban az évben.Az én figyelmem is csak 1évvel terelődött rá egy ingyenes Xbox360 játékként az egyik havi csomagban.Hamar le is töltöttem aztán az elején konkrét 200-300 halál után jegeltem is pár hónapra.Azután egy baráti összeröffenés során előjött a DS1 mint beszéd téma ill beszéltek a barátaim mivel nekem nem volt sok közöm a játékhoz, tudtam meg azokat a dolgokat a játékkal kapcsolatban, amit te is elmondasz a videó alatt. Másnap el indítottam ismét a DS1-t, és már más szemmel, és hozzáállással és azóta nagy rajongója vagyok a szériának.A DLC-re is menj át nyugodtan a bossok előtt lehet annyit fejlődni a scadutree fragment-ekkel hogy jóval egyszerűbb megadni nékik a végső taslit. Próbálj majd ki ha van kedved egy Bleed-es karaktert nem fogsz benne csalódni.Jómagam 50 éves múltam és még mindig nagyon szeretem az Elden Ring-et, remélem lesz még 1-2 hasonló jó kis Souls mielőtt elhagyom ezt a planétát!
Hasonló cipőben voltam én is sokáig, úgy voltam vele hogy nem azért játszom egy játékkal, hogy felhúzzam magam, hanem hogy kikapcsolódjak. Anno kipróbáltam az első DS-t, 1-2 óra után úgy voltam vele hogy hagyjanak ezzel békén. Az első soulslike amit végigvittam, az a Jedi Fallen Order volt, de azt is csak a SW téma miatt, padawan nehézségen. A formula érdekes, meg tetszett a felfedezgetés, de ahhoz túl türelmetlen voltam hogy komolyabban kiismerjem az ellent, hozzá voltam szokva az átlag játék papírkatonáihoz. Nem sokkal később nagyon unatkoztam, nézegettem a game pass kínálatát, ott pihent a Code Vein, kipróbáltam, egészen megfogott a játék, tetszett hogy volt velünk egy társ aki folyton feltámasztott, eléggé megkönnyítette a játékot. De az igazi vízválasztó ezután jött, kipróbáltam a ps+-t valamelyik Pókember játék miatt, aztán még volt két hét az előfizuból, gondoltam miért ne játszhatnék a Bloodborne-nal, annyi jót hallottam róla. Ez volt az a játék, ahol megértettem miért szeretik annyira a souls játékokat, teljesen beszippantott, az elején úgy voltam vele hogy játszom egy kicsit, aztán ha nagyon nem megy akkor abbahagyom. Folyamatosan haladtam előre, mindig rájöttem hogy igen, itt én voltam a hülye, és mindig sikerült az akadályokat elhárítani. Tényleg éreztem azt, hogy fejlődöm, egyre jobban tudom aprítani az ellent és a pulzusom sincs az egekben. A BB után pedig jött a nagy kihívás, a DS2, ami egy nagy anomália számomra a FromSoftware souls címei között, valahogy olyan mintha nem ők csinálták volna. Röviden tömören, sikeresen végigvittem, megöltem minden boss-t és boldog ember lett belőlem. Azóta folyamatosan tolom a souls címeket, DS3 és az Elden Ring is megvolt, Nioh, Lies of P is kivégezve, sőt azóta a Jediket is végigtoltam Jedi Master szinten. Most épp a Wo Long-ot nyomom, ami tuti nem a nehézségével lesz emlékezetes, mert az kb nincs. Az a jó ezekben, hogy ha egy DS-t végigtolunk, onnantól kezdve a többi játékban is tudni fogjuk hogy hogyan kell játszani, tudjuk hogy ha mondjuk egy brutál méretű fejszével akarunk csapkodni akkor hogyan fejlesszük a karit hogy hatékonyan bánjunk vele, tudjuk majd hogy milyen itemeket érdemes használni, hogy védekezzünk bizonyos támadások ellen, ha valami nagyon messze van akkor tuti van egy shortcut stb. Onnantól kezdve, hogy egy játékban már otthonosan mozgunk, a többibe is nagyon hamar bele lehet rázkódni. Konkrétan a Sekiro-t még azért nem vittem végig, mert a többi címben dodge-dzsal oldottam meg mindent, itt meg az nem létezik, a parry-hez meg még ügyetlen vagyok. És ennyi játék után én is azt mondom, hogy a souls játékok nem nehezek, azért tűnik úgy mert a mai játékfelhozatalban nem vagyunk rákényszerűlve a kihívásokra, teljesen más mentalitás kell ezekhez a címekhez. Az tény, hogy bizonyos boss-oknál igen szivesen dobnám a kontrollert a tévébe, de itt jön a képbe hogy ki kell ismerni az ellenfelet, vagy megnézni yt-on hogyan lehet cheese-elni. Zolyval egyetértek amúgy, a DS közösség kegyetlenül toxikus, számtalanszor kerestem rá az ellenfelekre hogy mi lehet ellenük a taktika, a kommentek nagy része a git gud, meg hogy béna a játékos. Sőt, egyenesen a hét főbűnhöz tartozik, ha valaki behív egy npc-t a boss ellen, mert az kvázi csalás hogy valaki használja a játék által felkínált segítségeket. Zoly utolsó mondataival pedig egyetértek, a mai játékok jelentős része inkább film akar lenni, sokszor azt érzem már hogy többször nézek átvezetőt, mint hogy játszanék, cutscene cutscene hátán, erre itt van a DS, amiben kb. az elején meg a végén illetve a bossoknál van némi átvezető, aztán csak játszani kell. Szeretem a jó sztorikat, sőt én csak singeplayer gamekkel játszom, de egyszerűen unom azt a felhozatalt ami az utóbbi időben van, annyira jó érzés leülni egy játék elé, amit játszani kell és nem nézni.
üdv a családban Zoly ☺ nekem is a ds2 volt anno az első souls játékom mágus buildel. ma meg már melle buildel farmolom az elden ring dlc-t. ne küzdj ellene. az úton már elindultál.
Nem nagyon szoktam videók alá kommentelni, de itt kivételt teszek. Nagyon jól összeszedted, hogy mi miatt is tudnak beszippantani a souls like játékok, illetve, hogy milyen magas színvonalat képviselnek a jelenlegi felhozatalban. Részemről emlékszem mikor 2009-ben kezdtem a Demon Souls-al, a rengeteg halál ellenére rég élveztem már úgy játékot. Azóta lepergett Dark Souls 1-2, Bloodborne, majd a Nioh platina már PS-n. Ezután kicsit ráuntam a stílusra és pár évig hagytam pihenni, viszont a mostani nyári Steam Sales-n behúztam akcióban az Elden ringet és ugyanaz a feelingem van, mint anno, nem ereszt a játék. Az alapjáték után tervezem a kieg megvételét is, egyszerűen így, hogy open world lett a játék még zseniálisabb..
Én magam minden souls borne game et min 3 szor kivittem. Így elmondhatom magamról, szeretem mindet. Ezt félretéve egy barátom szerette volna elkezdeni az Elden ringet. Összeraktam neki egy a lehető legegyszerű mage buildet, hogy élvezze a játékot. Mára kivitte és már elkezdte az uj samuráj buildjét.
Én személy szerint a Metal Gear Solid 3 után éltem meg ezt a fajta elszürkülést. Az egész MGS szériát végigjátszottam (amik eddig kaptak PC portot). Első nekifutásnak szerettem volna kronológiailag haladni ezért kezdtem a 3-al. Miután befejeztem akkor ürességet éreztem játékok terén hogy az valami hihetetlen. Ezután neki álltam az 5-nek, és hát nem volt rossz egyáltalán de személy szerint, számomra a 3-nak a közelébe nem ért. Ezután jött az első rész, ami lényegesen jobban tetszett mint az 5, de számomra még mindig nem volt olyan jó mint a 3. Végül jött a 2, ami szintén tetszett, de nem annyira mint mondjuk az 1 vagy a 3. Ettől függetlenül én az összeset zseniálisnak tartom, nagyon kevés olyan játékkal játszottam ami így eltudott gondolkodtatni és ekkora hatással lett volna rám. Ha rangsorolnom kén akkor talán így tudnám őket: 1. MGS3 2. MGS 3. MGS2 4. MGSV
Anno a ps4 prom mellé , épp egy "ázsia leárazás-t " sikerűlt elkapnom. Sikeresen megvásároltam a Dark Souls III-at , a Régi Lord of The fallent, illetve a nioh-t , az egészet a Lord of the fallenel keztem , kb a 2 bossnál láttam , hogy vagy a ps-em szar, vagy a játék trágya , effektek hiányába textura nélkűli fehér kocka repűlt felém , grafika nelkuli dolgok , láthatlan fal , szörnyű irányitás. Utána mondom rá lesek a Ds3 ra ( életem egyik legnagyobb hibája ) Gyönyörű grafika , sok balfaszkodás , lore , izgalom , spanokkal megbeszélni a dolgokat , stb. De mondom adok a Bloodbornak es a Nioh-nak egy esélyt a DS3 mal merőlegesen. Nos kb a Nioh 3 óra gameplay után , miután egy japán démon (közönséges npc) 1 hitelt kb 40x re, ugy voltam vele megyek bloodbornozzni. Co-op-ba akartuk kijátszani , de csak az első boss- után nyilik meg a co-op. Természetesen én 5 try-bol maaajdnem megöltem a boss-t , mig hallgatom a ps-partyba spanomat h vagy földhözz vágja a ps-t vagy letörli. És így egyedűl maradtam. Visszatértem a ds3 hozz . Mig az osszes souls gamebe van kb 10 órám NAGYON MAX. Addig a DS3-ba belepörgettem 200-300 órát , úgy , hogy kicsit se untam rá . Viszont bánom , mert minden játek mellete /utana lapos , egyedűl a lol maradt meg , megszokásbol , halál uncsi , de ez a bevált recept a spanokkal 😂
Mintha az univerzum valamiféle tréfát űzne velem, alig pár napja vittem végig a Shadow of the Erdtree-t, erre most itt egy ilyen videó :) Az a helyzet Zoly, hogy nagyon örülök annak, hogy a kíváncsiságod felül tudta írni a kezdeti viszolygásodat a műfajjal kapcsolatban. A Souls közösség toxikus részével pedig érdemes nem foglalkozni, nem nekik és nem miattuk játsszuk ezeket a játékokat, kretének meg amúgy is mindenhol vannak. A quest-ekkel kapcsolatos észrevételed meg 100%-ban osztom, sztem a Fextralife szerkesztőit kell megkérdezni arról, milyen érzés guide nélkül megcsinálni ezeket :D Örülök, hogy megkérkeztél, további élményekben gazdag és sikeres Fromsoft élményeket kívánok!
Szerintem a játékiparnak jelenleg vissza kellene vennie a csúcs grafika hajszolásából meg hogy mindennek ilyen marha "cinematicnak" kelljen kinéznie. Nyilván jó látni mikor a brutál kidolgozott Manhattenben repkedsz Spideyként vagy az Avatarban Pandorán járkálsz de mikor kiderül hogy az előbbi játékot több mint 300 millió dollárba került lefejleszteni az azért megdöbbentő. De még a full lineáris Callisto Protocoll is több mint 200 volt cserébe alig volt ellenfél variáció. Vagy ott a Jedi Survivor ami nekem tavaly egyik kedvenc volt de olyan ramatyul fut mai napig néhány részen hogy az borzalom. És akkor csodálkoznak az emberek ha tele van egy játék mikrotranzakcióval amikor mindössze 10 euróval kerülnek többe az ilyenek mint 20 éve. Ilyen költésgek mellett 8-10 milliós eladásokat kell produkálniuk egy évben belül hogy profit lehessen belőle. Az Alan Wake 2 mai napig nem termelt semmit.
Én nem szeretem a soulslike játékokat. Az Elden Ringnek vagy 6-7 alkalommal futottam neki, de mindig lepattantam. Nem vonzott be annyira, hogy egy ellenfélnek 20szor neki kell ugrani és hátha egyszer sikerül. Viszont nemrég volt egy leárazás és megvettem a Lords of the fallen 2-t. Már a harmadik végigjátszátst tolom és imádom, minden nehézsége ellenére. Ha befejeztem lehet mostmár más szemmel fogok tudni neki ugrani nyolcadszorra is az Elden Ringnek, ha egyszer lesz újra kedvem hozzá. Megpróbálom még egyszer én is guide-al.
Pont az Elden Ringben tudod azt elérni leginkább hogy a bossok előtt felturbózod magad jobb flaskákkal, magasabb szinttel, erősebb fegyverekkel stb. a nyílt világ miatt. Egyetlen boss megölése nélkül +6 osig fel lehet fejleszteni a somberes fegyvereket amivel az első nagy terület bossainak nagy része simán lecsapható minimális erőfeszítéssel.
Mindenképp guide-al! Válassz egy kasztot és nézd meg a how to get op early videoját. Ez átsegít a játék eleji elveszettségen, olyan mint egy extended tutorial aztán belevághatsz onnan tovább magadtól is.
Én sem szerettem soha a souls gameket.Mikor volt a nagy hype az elden ring körül gondoltam rá nézek, kb 2 héten belül kiplatináztam,azóta már van benne 200+ órám. Nem értettem előtte hogy lehetett ez az év játéka, Mondjuk nekem akkor sem múlta felül a gowot,de megértem miért ez lett a goty.
Én is szenvedek a Souls játékokkal és imádnám felfedezni ezeket a világokat de egész egyszerűen nem tudom magam rávenni hogy a gameplayen átszenvedjem magam ezért cserébe, még walkthrough alapján sem. Nagyon tetszik a level design de ez a műfaj nem nekem íródott, ettől függetlenül jó látni hogy belekóstoltál a számomra ismeretlenbe és megosztottad az élményeidet/tapasztalaidat.
20:46 Azt még azért beemelném a listába, hogy sok játék, ami próbálja koppintani a Souls game-eket, nem érti meg, hogy itt azért a Boss-ok dizájnjáról is szó van. Nem csak annyi egy boss, hogy nagy hp és nagy sebzés. A Souls játékokban minden főellenség mögött ott van a mitológia és a moveset is parádés a legtöbb esetben.
Nálam nem a nehezen legyűrhető bosszokban és ellenfelekben leledzik a souls-témától való távolságtartás. A settinget szeretem, a háttér lórt is és a harcrendszert is meg tudtam kedvelni. Amit már nehezebben viselek, az az, hogy a játék nem a kihívások miatt nehéz. Hanem frusztrálóan, amit utálok. Mert nincs benne normális mentési rendszer. Nem menthetsz akkor, amikor neked jó. Ez pedig feleslegesen fárasztóvá teszi a játékot, ha meghalsz egy olyan bossnál, akinek nagyon hosszú a runja. Engem ezzel veszített el anno a játék. És nem igazán szerzett vissza. A klasszikus CRPG-k is tudtak nagyon nehezek lenni, de az, hogy tudtam menteni, és visszatölteni, nagyon sokat segített. Ugyanígy FPS-ek, TPS-ek esetében is jól jött ez a funkció. A játékok ezzel nem lettek könnyebbek, csak nem frusztráltak. Így is vért izzadsz egy-egy húzósabb résznél, de legalább azonnal visszatöltheted az állást, és ott folytathatod, ahol abbahagytad. Ezt a lehetőséget hiányolom a soulslike zsánerből.
Alapból online játékra készült a DS, így nyilván nem lehet mentegetni benne, amiért viszont kárpótol az, hogy van segítséged a bosszokhoz idézés formájában. Amúgy meg a tábortüzeknél, grace-eknél és kereszteknél támadsz föl, ha meghalsz, amik általában nincsenek túl messze a bossztól. DS1-ben mondjuk vannak elég kemény corpserunok, de pl. DS2-ben már van olyan is, ahol 2 lépésre van a tábortűz a bossz kapujától. Egyébként pont az a szép az egészben, hogy, mivel annyira meg kell küzdeni a győzelemért, annál jobb érzés, amikor végre megvan.
A mellékküldetések inkább közösségi felfedezést igényelnek. Egy átlagos játékosnak szinte lehetetlen egy FS játék összes titkát felfedeznie. Vannak fanatikus játékosok akik a 0. naptól olvassák a tárgy leírásokat és tesztelnek minden tárgyat minden NPC-vel minden helyen, majd a tapasztalataikat más játékosokkal. Miyazaki azt szeretné hogy a felfedezés ne csak egyéni hanem közösségi élmény legyen
Így van. Régebbi souls játékokat később játszottam, mint a megjelenés. Ezzel szemben az Elden Ring számomra pl. teljesen új élmény volt amikor párhuzamosan olvastam redditen a posztokat és láttam, hogy ki-hol-mit fedezett fel vagy a közösség nagyobb része leragadt ugyan annál a bossnál ahol én is tartok :)
Első két részt kimaxoltam. Összes bosst leöltem, newgame + is volt talán 3 is. Utána egyel sem játszottam pár óránálntöbbet. Valójában mind egy játék más skinnel vagy pályákkal, annyira ugyan az az összes, hogy max kiegnek mondhatóak. Az Eldenes open world meg egyenesen elriasztott, rühellem az open worldöt, a legolcsóbb időhúzás valaha. Egyedül a Gost of volt másabb a társainál, de azt csak pár órát toltam az ismerősömnél.
Engem ez a játék egész egyszerűen nem tud megfogni az egész dark souls-sal egyetemben. Nagyon szerettem belőlük a végigjátszás videókat, de már akkor a nézése közben frusztrált az iránymutatás hiánya. Több esetben amikor elvan mondva, hogy merre menj, mit csinálj, valahogy a játék nyelvezete számomra érthetetlenné válik, pedig nem annyira szar a szövegértésem. Vagy ahogy a videóban is elhangzott a quest line-os példa, azzal is teljes mértékben tudok rezonálni. Egy ekkora területen elveszve kóborolni, npc-kre emlékezni, hol találod őket, sikerült e vajon, stb. nagyon frusztráló. És a szóban forgó sztoriról a tárgyleírásokon keresztül ismerkedni, miközben ezerrel kell olvasni a guide-okat mert különben értékes jutalmakról, boss-okról, vagy ne adja isten, egész területekről lemaradsz. Én nem szeretek és nem is tudok így játékot játszani. Ennyi erővel elolvashatnám egy filmnek is a szinopszisát, majd beülök a vetítésére, és időnként elmondom, mi fog most történni, hátha más is kíváncsi rá. Valószínűleg ugyanúgy elvernének mint ezekben a játékokban. A játék másik része viszont, az ellenfelek által adott kihívást sokkal jobban viselem. És pont ettől válik sokkal szimpatikusabbá számomra egy Nioh, amiben ugyanúgy ott a sztori, meg a kihívást nyújtó nehézség, de kvázi pályák vannak, amikre betudsz menni, és nem kell egy Elden Ring méretű pályára emlékezni, hanem töviről hegyire belehet azt járni mérettől függően, amennyire épp időd van.
Nekem az Elden Ring volt az áttörés. Kipróbáltam korábban a Dark Souls játékokat, azt hiszem a harmadik részét. Egyszerűen nem fogott meg. Néztem belőle élő adásokat is, de nem kötött le, még a kedvenc streameremet sem tudtam nézni miközben játszotta a DS-t. Majd kijött az Elden Ring. 2 évég a megjelenése után néztem meg először róla egy gameplay videót. Egyből megfogott a játék, meg is vettem. Már van benne kb 200 órám és most viszem végig harmadjára különböző buildekkel.
Jó lett a videó. Én csak a DS2 ben voltam elveszve..franc se tudta 100óra után hogy mit kell csinálni :D Ha már souls játékok akkor próbáld ki a NIoh-kat :)
@@botondkunos1774 Sekiro és SB is soulslike-ok. Gyakorlatilag ugyanaz az alap-harcrendszer van bennük, csak az egyik kicsit továbbhúzva, a másik kicsit lebutítva.
Mondom, na végre, Zoli, végre! Nagyon örülök, hogy végre te is túltetted magad az előítéleteken és a szokásos "zolis" módon szemlélted/elemezted ki ezeket az alkotásokat. Sok kritikáddal egyet kellett értenem annak ellenére is, hogy magam kifejezetten "souls fannak" vallom. Az egyetlen elszomorító mondatod az volt, amelyikben leszögezted, hogy Elden Ring dlc-vel és Sekiro-val aztán biztos nem fogsz jatszani. Remélem ezen is ugyanúgy (csak gyorsabban) továbblépsz, mert a Sekiro harcrendszere szerintem az egyik legjobban átgondolt és legszórakoztatóbb dolog a videójátékok történetében. Üdv Robert :)
Jómagam a PS3-as Demon's Souls óta vagyok a műfaj rajongója és bátran kijelenthetem, hogy a játékokhoz való hozzáállásomat, szemléletemet változtatták meg ezek a játékok. Szerintem az összes Soulslike játékot legalább egyszer végigtoltam, a legnagyobb kedvenceket többször is, különféle buildekkel, összesen szerintem többezer órám van bennük. És azt mondom, hogy Üdv a klubban, szerintem tök jó, hogy minél több eddig Souls szűz játékos fedezi fel ezen játékok csodás világát. Az eszmefuttatásoddal egyébként nagyrészt egyetértek, itt ott lenne apróbb kiegészítés, de ezekre nem térnék ki, mert akkor Shakespeare-kötet hosszúságú lenne írásom. Még annyit, hogy sajnos igazad van, ami a hardcore Souls gamer közösséget illeti... Sokszor baromi toxikus, lenéző, az egészet áthatja egy ilyen "mi vagyunk az igazi gamerek, mindenki más csak kis gyenge casual csíra". Még egymást is lenézik, mert valaki pl. katanás dex buildet használ (ez buzis szerintük), vagy valaki nem elsőre, hanem sokasdszorra győzte le valamelyik bosst (gyenge szar vagy, rossz a builded, ne játssz souls gamekkel...) Tagja vagyok több magyar és külföldi Soulslike gamer oldalnak, és nyugi, az egyik hazaiban már aznap téma lett ez a videód, hogy ez a balf@sz hülye anti-Soulslike Zoly mi a francot keres a mi szent játékaink körül :) Utálom az ilyen elitista felfogást, senki sem születik Souls gamernek és szerintem üdvözölendő, ha valaki felismeri ezen játékok nagyszerűségét. Úgyhogy köszöntelek közöttünk, jobb későn, mint soha :) Ne foglalkozz a sok negatív károgóval, játssz azzal, ami éppen örömöt okoz, ha ez mostantól egy Soulslike game, annak én tökre örülök :) Szívesen megnéznék tőled mondjuk egy DS3 vagy Bloodborne kritikát, ahol őszintén elmondod a véleményed a játékról, hogy milyennek találod, neked mit adott.
Egyedül a Sekiro-t vittem ezekből a játékokból. Ott sikerült eltalálni azt a balanszot, ami élvezhetővé tette az egészet. Ott (sok szopás árán) megvertem minden ellenfelet, minden bossot, az utolsó, végső ellenfél kivételével... Az már egyszerűen túlment a szopatás minden határán és akkor már komoly veszélybe került a kontrollerem és a józan eszem épsége...
Egyébként a legnagyobb rejtett pofátlanság szerintem a DLC middle east map fragmant. Meg még egy két quest amit nem lehet befejezni. Plussz azoknak akik ezt minden segítéség (alt tab - mobil nélkül hibátlanul küldetésekkel együtt megnyomják (0.00001) térdelés.
Minden genyózás nélkül írom, de ezzel a videóval pont azt demózza az óvézoli, hogy mennyire előítéletes (a játékokkal szemben is), hogy most jött rá, hogy a dark souls nem csak egy bosstól bossig dolog. Egy kritikát megfogalmazó embertől ez több, mint kétséges.
Nekem későn jött egy kicsit ez a souls like éra. Egyszerűen nincs időm rá. Heti 2-3 szor tudok játszani, akkor is max 1-2 órát. Próbáltam az elden ringet, szerintem több idő kell rá. Másik szempont meg a történet. Akinek fontos a játékokban a sztori (nekem kb az első helyen van), annak nem fognak bejönni ezek a gamek. Nem azt mondom hogy nincs sztori ezekben, de egy 2 napig tartó bossfight olyannyira szétdarabolja a történetet,hogy mire levered a bosst azt se tudod miért kellett leverni. Úgyhogy többszörösen hátrányos helyzetben vagyok, az időhiány+ meg a sztori se halad mert 2 nap 1 boss, esete miatt nálam ezek a gamek kilőve.
Furcsa, hogy arról nem beszéltél, miért szeretik sokan ezeket a játékokat. Mármint a kihívás egy dolog, sok ember van akinek önmagában a kihívás egyben felhívás is, azonban egy adott boss legyőzése utáni katartikus érzés az, ami hatalmába kerít, és visz tovább a következő boss...akarom mondani bonfire-ig. Amikor először hallottam a Dark Souls-ról, úgy jellemezték, hogy MINDEN játék ahhoz képest lóf.sz. Ez a legnehezebb videojáték evör (ez így ebben a formában nem igaz). Nos, fantasy rajongóként nekem egy világ ahol minden ellenfél halálos lehet, és a te leleményességedre van szükség, hogy túlélj (meg a buildedre) nagyon is adta magát. Arról nem beszélve mennyire kidolgozták ezeket a világokat, a lore-t (amit szokás kritizálni, hogy valójában nincs). A felfedezés öröme szintén jelen van, miközben sosem tudhatod milyen kihívásokkal kell majd szembenézned. Az Elden ring achievementekhez hozzászólva: Nálam pl azért nincs meg XY boss, mert teljesítményproblémáim vannak. Egy ASUS ROG Strix laptopom van, RTX2070-es káryával, 16GB RAM, egy i7-es proci társaságában. Na mármost ezen a konfigon minimum grafikán, DLSS-el meg anélkül is elég gyatrán fut a játék. Nem szaggat, de nagyon ugrál az FPS, nincs egy fix érték, és rohadtul nem mindig akkor veszi be a játék az input-ot, amikor én lenyomom a kontrolleren. Így meg kicsit nehéz haladni, bár az első zónát megcsináltam tisztességgel :D Viszont elment a kedvem akkor, amikor azért haltam meg mert nem vette be az inputot a játék, a lag miatt. Úgyhogy hanyagolom amíg nem szerzek be egy asztali PC-t.
A katarzis résszel a kommentedben totál egyetértek! Egyszerűen fühhővé tesz a játék. A másik meg a világok és a rejtett lore az elképesztő hangulattal ami behúzza az embert! (Nálam főként a Bloodborne az etalon a Lovecraft és a gótikus stílus miatt)
Te vagy a tökéletes példája annak mikor amit csinálsz formálja egy közösség véleményét, majd a közösség is formál téged. Annyi évnyi félelem és ellenzés után megértetted és nekivágtál.
Egyszerűen csak annyi a bajom a souls játékokkal, hogy már nincs kedvem szivatni magam. A Bloodbourne-t megpróbáltam, de az első mini boss is felhúzott. Nincs már kedvem újra kezdeni akárhanyadjára, nincs már kedvem idegeskedni. Hozzáteszem az sem jó, ha egy játék már önmagát játsza végig, valamennyi kihívás kell. Eddig a Horizon: Forbidden West első boss harca tetszett, de az is legkönnyebb fokozaton. Annál tovább meg nem mentem. Az valamiért bejött. Meg én az online játékokhoz vagyok szokva, mostmár jobban élvezem a közös mókázást, mint az egyedülit. Gyorsabb, könnyebb, szórakoztatóbb.
Birom amugy, hogy a souls fanok két csoportra bonthatóak: az egyik csoport segít mindenben, akár szóban akár summonként bárhogy, a másik csoport pedig szétszidja anyádat ha nem játszottad ki a gamet pucéron egy guitar hero controllerrel 1-es szinten nem upgradelt fegyverrel. Szerencsére mikor ugymond tagja lettem ennek a közösségnek, a jobbik csoport fogadott, de azt kezdem el észrevenni, hogy egyre több az elitista. A szimulátor versenyzés a másik nagy szemvedélyem, abban ugyanez történik. Őszintén szolva, elszomorító
Meg nem probaltam souls jatekot, de mar a kollegak is javasolgatjak, hogy hogyan kostoljak bele, igy elobb utobb ki fogom probalni. Abszolut rossz pelda lehet, de en legeloszor iszonyat fel tudtam magam cseszni a 18-as GoW-on. Tul nehez, stb. Most masodjara jatszom ujra, de mar sokkal taktikusabb modon, a fejlesztesekrol nem is beszelve. Erdekes modon konnyebb lett, de a kihivas ugyanugy megvan, csak mostmar jobban figyelek a kornyezetre, azaz, megtanultam vele jatszani. A survivornel szinten mukodott ez a taktika. Rajottem, hogy valoban szomjazom a kihivast. Sokkal nagyobb elmeny igy jatszani.
Nekem az első souls játékom az Elden Ring volt. A legelső Tree Sentinel nagyjából 60-70 alkalommal ölt meg, mire végeztem vele és én akkor még azt hittem, hogy azt mindenképpen meg kell ölni és a saját bénázásomra fogtam mindent, mivel ezelőtt semmi tapasztalatom nem volt ezekkel a címekkel.
Az általad említett szektás játékosok legnagyobb tévedése az, hogy azt hiszik, hogy a következő szint, a tényleg epic level az, amikor csuklóból nyomják le az összes bosst, izomból finymálnak le mindent és mindenkit, vagy ami még rosszabb, begyakorolt mozdulatokat ismételgetve röhögve mészárolják invade-ben halomra az erre nem kíváncsi játékosok szabadidejét, akik csak élvezni szeretnék mondjuk a multizást a haverjukkal egy kicsit. Nem, az epic level az, amikor elkezded érteni, hogy mi miért történik az adott világban. Mert ennek a FromSoft játékainál neked kell utánamenned. Gondolkodnod, értelmezned, döntened, és nem az alapján, ki mekkora buffot jelent neked, hanem azon, hogy mi is csinálsz és milyen utat is jársz be éppen. Aki fanyalgott, hogy a DLCben kapott egy Radahnt, mint főbosst, hogy újrahasznosított, meg minden, az totálisan elment amellett az irgalmatlan történeti gyomros mellett, amit mindez jelentett. Csupán az alapjáték nyitóanimációjában látható események nyernek végre értelmet általa. Teljesen igazad van abban, hogy a felfedezés adja a fő vonzerőt, és az a történet megértésében csúcsosodik ki. A lvl 700-as mészárológépek hadát terelgető noliferek, akik szerint a történet ezeknél a játékoknál nem is számít, csak mutatóba van... nos, ők csak az idejüket pazarolták, és pazarolják folyamatosan.
Én azért szeretem a Dark Souls stílusú játékokat(a fantasy világ mellett) hogy 1-1 boss harc élesíti a reflexeimet. Az nekem se tetszik amikor 1 horda enemy jön szembe.
Én csak az elden ringel érintettem a souls játékokat, de nekem voltak vele problémáim. Végig vittem a játékot és a dlc-t is de nem fogom újra. Szerintem van különbség a valóban nehéz és az embert hülyének akarjuk nézni nehéz játékok között. Az elden ring nehézsége főként a szar/kényelmetlen UI és az animation lock/ input reading miatt van. Szép és jó, hogy a játékbna vagy vagy 1000 build, fun chain attackok stb, amiket kb soha nem lehet kihasználni, nem lehet pl a combókat egy dodge után folytatni vagy valami... Másik dolog ami nem tetszik, a túl agresszív bossok és a ''passzív combat'' azért mondom hogy passzív a combat, mert az agresszor bossokon végig defelve kell játszani 1-1 hitel operálva. Igaz hogy a Sekirot még nem kezdtem el, csak videókat láttam de az ottani combat ránézésre is jobb a parry rendszerrel, mert nem az a passzív állandóan menekülő hatása van hanem sokkal interaktívabb combat. A story mesélésre meg az ilyen apróságokra hogy nincs egy notebook vagy egy vissza olvasható qlog vagy bármni ki sem fogok térni. De szerintem mikor a böngészőben 10-12 tabot végig nyitva kell tartani egy kurva játékhoz és állandóan azokat olvasgatni hát...
Sajnálatos módon akármennyire is szerettem volna nem nagyon tudott megfogni a FromSoftware játékok világa. Időnként azért újra és újra megpróbálkozom hogy ismerősöktől kérek ost-ket amiket szerettek a játékban, vagy mutassanak meg helyeket de sajnos nem csiklandozza meg azt az érzékszervem amit szeretnék. Ettől független elfogadom hogy másoknak tetszik. Viszont szerintem nem a soulslike community toxic, hanem úgy összességében a gaming community hangosabb rétege toxikus. Az hogy csak guideok alapján lehet játszani is igazából ezer éve velünk van, a wow 2004-ben indult és emlékszem hogy már BC környékén Icy-veinseket meg metabuildeket kellett nézni különben nem volt meg a dps, ettől függetlenül mindenkinek adott a lehetőség hogy guideok nélkül tapasztalja meg a játékokat, csak 1 merőben más élmény lesz (és valószínűleg ezerszer nehezebb).
Sztem nem a Mage a legkönnyebb az Elden Ringben hanem a Samurai + Double Curved Sword + Bleed. Ugrás utáni támadással felstackeli maxra a vérzést és nagy sebzést oszt ki 🎉
A Sekiro 1 az 1-ben egy ritmusjáték és csak azért mondják ,hogy az a fromsoft legnehezebb játéka mert nem lehet segítséget idézni,. pedig annak messze a legmeredekebb a tanulási görbéje. Szerintem ne félj tőle és próbáld ki hátha tetszik, ha meg nem tetszik max pár órát veszítesz az életedből.Ha meg tetszik sokat ad a Sekiro élményben!
Elég ideges alak vagyok, nekem a játékok inkább levezetés mint rendes hobbi. Dead By Daylight, Fall Guys, ilyesmikkel vezetem le a napi stresszt. Nekem egy souls játék csak plusz idegesség, bosszantó a nehézségük. Csak bizonyos mennyiségű alkohol vagy nyugtató után lennék képes játszani olyanokkal.
Én leszek a kivétel. Szerintem az elden ring az egyik legnehezebb souls játék. Egészen addig, míg nem néz az ember youtube videókat róla. Komplett map részeket nem vettem észre, és nem tudtam merre tovább. Ez volt az első játék, ahol videókat kellett néznem hogy merre kell menni. Mit hol lehet összeszedni. Korábbi DS játékokban semmit nem néztem a játékról, buildokat sem.
Ráadásul nem is tudtam mennyire szivatom magam, amíg nem néztem meg az első gameplayt. Ott szembesültem, hogy másoknak mekkora sebzésük van, mennyi flaskájuk, valamint mekkora szinten állnak neki ugyan annak a bossnak.
Ez alapján nagyon bejönnének nekem is ezek a játékok. Számomra a legadiktívabb játékok az Xcom 2 és a Dirt rally 2.0 pontosan azért mert bármennyit játszod nagyon könnyű bennük hibát véteni ami egyikben kinyírhatja az egész csapatodat, és ez azt is jelentheti hogy nem tudod végigjátszani, másiknál csak simán idegesítő, hogy tudod hogy azon az egy kanyaron mult a top tier, de igy meg a futamot se tudod befejezni.
Én rávettem magam. Demon souls remake 80 óra, Dark souls remastered 68 óra, dark souls 2 30 óra, dark souls 3 25 óra az utolsó boss nem ment magamtól. Lords of the fallen rebootot végigvittem 90 óra, Elden ring erdtree dlc a kígyós bossnál elakadtam. Wo long to nem minden boss ment magamtól. Rise of the ronin 70 óra a legjobb befejezés. Nekem ennyi elég volt soulslikeból. Viszont hatalmas élmények voltak. A Bloodborne meg platina magamtól.
Jó dolog hogy kipróbáltál valami újat, amit korábban nem. Igaz, vicces hogy ehhez az kellett, hogy kiéheztessenek a játékgyártók. :) Annó egyszer csak belekezdtem én is a dark souls 2 -be. Akkor még nem hívták ezt "műfajnak", (most sem gondolom hogy az volna) és a souls "szekta" sem létezett még, inkább csak egy nehéz, akció/rpg hibrid volt, ami sokak fantáziáját megragadta. A második részt sokan kevésbé tartották jónak mint az elsőt, és pályatervezés szintjén lehet hogy így igazuk is van, de én személy szerint imádtam azt a játékot. Majula pl valami fantasztikus volt. A nyugalom szigete, az egyetlen hely ahol semmi nem akar megölni, tele rejtélyekkel. Az egyik kedvenc játékom lett a dark souls 2. Az elden ring szerintem azért (is) megy akkorát, mert nem az "ubisoft nyílt világ" receptet követi. Az ugyanis arról szól, hogy van ugyan egy nagy térképed, de mindenhol minden pont ugyanolyan. legenerálja neked azt az ellenfelet ami a szintedhez való, azt a jutalmat ami talán hasznos lehet neked, és olyan felesleges dolgokat csináltat veled, hogy nyiss ki x ládát. Hörcsög játék automata generált tartalommal. A helyszínek is legfeljebb abban különböznek, hogy az egyik fehér, mert "havas" a másik barna, mert "homokos". Én nem azt állítom hogy ez rossz dolog, hiszen sokaknak erre van igénye. Ugyanakkor vannak mások, akik számára sokkal jobb, ha kapnak egy nagy világot, amiben mindennek megvan a maga helye, és az egyes helyszínek egyediek, és különlegesek, ahol nem autómatikusan generált tartalom van, hanem csak azok a tárgyak és lehetőségek, amiknek tényleg ott a helyük. (might and magic?) Manapság az elden ringen kívül nem nagyon tudom sorolni az ilyen címeket. A dlc egyébként tényleg irgalmatlan nehéz, mondhatom hogy igazságtalanul nehéz, a végső ellenséget legalább százszor próbáltam megölni egy lvl 200 -as erőemberrel, legjobb páncélokban, 24 -esre húzott fegyverrel, és palyzsokkal, hiába. Mindig rongyá vert a szemét. Végül két bitang erős játékos megverte nekem radhant úgy, hogy távolról szemléltem őket nehogy rám csapjon kettőt vagy hármat, mert akkor vége. Szégyen, de ez van. A sekiro -t sem tudtam végig vinni, "Great Shinobi Owl" túl nagy falat volt nekem. A dark souls "közösség" ha van ilyen, valóban nem túl kedves. Legutóbb egy forum témában okoskodtak bele, hogy segítőt idézni az elden ringben az "csalás". Nyilván nem az, a játék szerves része, azzal tervezték. Használni nem kötelező, és valakit azért piszkálni mert él a játék által nyújtott lehetőségekkel, teljesen igazságtalan. From software -től a legjobb játékok szerintem az első két dark souls, és a bloodborne. Ezt az utolsót többször is végig játszottam, mindenképpen javaslom kipróbálásra, ha ilyen ínséges idők jönnek, mint most. Más cégektől hasonló próbálkozás a "the surge", és a második része. Kiváló játék mind a kettő, valamint a "nioh" mindkét része. Ezeket mindenképpen tudom javasolni.
Nekem az Elden Ring volt az első souls játékom. Imádtam, nagyon beszippantott de nagyon sokat ki is vett belőlem. Szó szerint elfáradtam a végére.. a DLC-nek már az easy mod-al ültem neki, és egyáltalán nem vett el a játékélményből. Ugyan olyan izgalmas a felfedezés, és ha hülyeséget csinálok, még mindig meg lehet halni, de nem 1-2 ütésből, hanem 4-5-ből.
Hallgatva ezen gondolatokat lehet én is belekezdek újra a Black Faith Forsakenbe. Pedig korábban nekem is ugyanez volt a gondom. Nehézség választás, történet és alapvető intstrukciók hiánya. Sosem várom el hogy kézen fogva vezessen egy játék, de ne kelljen már vért izzadni azért is hogy megtudjam hogy a felszedett lootoknak mire jók. Plána ha a játék eszméletlenül bugos is. Na mindegy. Konrad the traitor és én újra összecsap :). "Let us be quick then."
Mikor először kipörgettem az Elden Ringet bevallom Radagon és a Beast nem volt akkora élmény mint Malenia :) meg az odavezető út is nagyszerű volt. Első Souls like játék volt számomra de azóta mindenevő vagyok 😂
Engem szívem szerint érdekelnének a Souls játékok, de nincs az az isten, hogy netes guideokat kelljen bújnom ahhoz, hogy meg tudjam tartani a rohadt pulzusomat a játékban
én az egyik youtube csatornán néztem végig a DS3 végigjátszást és nekem abból ennyi bőven elég volt :D én is relax gamer vagyok, szórakozni akarok amikor játszok. De azt elismerem, hogy biztos nagy erőt és kielégülést tud adni amikor legyőzöl egy bosst. Abban a videóban hallottam először ennek a DS communitynek a szabályairól: aki varázslóval játszik az bzi, aki pajzsot használ szintén stb... sose értettem, hogy ezek mért jók. Kvázi előbb kapsz respectet ha nem játszottál a játékkal, mintha igen, de varázslóval :D
Nekem is hasonló érzésem volt mikor befejeztem a souls játékokat. Hogy minden más olyan semmilyen. Ami nemrég hasonló élménnyel töltött el az a Dragons Dogma 1-2. De mióta azzal is végeztem, újra olyan sivár a játékipar. :(
Zoly nekem csak egy hozászólasom lenne. Aminden itemnek van tárgy le írása ami hozzátesz vagy lore hoz vagy máshoz. Meg van egy magyar yt-er aki sokszor végig vitte mindegyik epizódot és tök érthetően elmagyaráz mindent. Ha édekel akkor András Baka a csatorna neve
Vicces volt hallgatni, hogy rossz irányba mehet az ember meg olyan tárgyakat talál, ami lehet nem is kell neki. Zoli üdv a klubban. 😉Akkor most képzeld el, hogy mekkora élmény maximalistaként soulslikeozni és mindenhol mindent kimaxolni, összeszedni, endingeken végigmenni... Egy érzelmi hullámvasút, aminek a végén egy könnycsepp elmorzsolása után üres, mégis teli fejjel megállsz a pillanatra, újraértékeled azt az egészet amit kaptál ettől az adathalmaztól és amint realizálod, hogy elmúlt nem jut eszedbe más csak, hogy...MÉG ILYET: 🤣😆😄😀😅🥲😭
Amúgy a Sekiro-tól sem kell félni :). Ugyanúgy kerültem a soulsokat sokáig én is, az Elden Ring után a Sekiro volt a második Fromsoftware játékom. Sokkal nehezebbnek van beállítva online mint amilyen valójában. Azért félnek tőle, mert más hozzáállást igényel a combat és a legtöbb soulsos stratégia nem működik benne. Cserébe megvan a saját rendszere amit ha megtanul az ember, onnantól szerintem az egyik legjobb fromsoftware játék lesz. Sok mindenben hasonlít a régi Zeldákra, ha megtetszett a zsáner akkor szerintem kár kihagyni :).
well én nekem az elden ring volt az első from softver játékom azt is idén kezdtem el nyáron és fejezte be azt a múlt héten. Most a dlct nyúzom ami szintén tök fun. Lényegében amit akarok mondani, hogy az elden ring röhejesen könnyű is tudd lenni és nem kell félni tőle a mimic tear meg néhány erős fegyver szépen átfog vinni téged a játékon. Én minden bosst lecsaptam igen még Maleniát is és azt kell mondanom nem volt vészes pedig souls noob vagyok. De a játékot már megéri elkezdeni a vibe és a szépen kidolgozott openworld miatt. Ha engem kérdeztek én a Stellar blade és a Rise od the ronin közé tudnám sorolni nehézségben, az előbbi nagyon nehéz az utóbbi pedig könnyebb az elden ringnél sokkal. Ami még vicces az az hogy nem tudtam a játék legvégéig nagyjából hogy lehet fejleszteni a summonokat xd Én mindenkinek ajánlom az elkezdését ha meg elakadtok akkor az internet bőkezűen segít mindenben a-z ig. Az elden ring redditje is nagyon segítőkész szóval ha nem akarsz kihagyni egy nagy kalandot én ajánlom hogy kezdjétek el a játékot csalódni nem fogtok, az eleje lesz piszok nehéz. Nekem a valaha volt 2. kedvenc játékom
24:56 és amikor a power metal felcsendül, akkor nekem egyből ez jut eszembe: ruclips.net/video/iBRpNdY1i8o/видео.html ez mondhatni a legek legje a témában. nem kell félni a souls játékoktól, és az elden ring dlc is király ;)
Szia! Anno én se láttam értelmét a Souls őrületnek, sőt a DS2 kifejezetten nem tettszett. Majd mikor egy ismert streamer a DS3at nyomta, a világa annyira megtetszett, hogy megvettem, mondván ha neki megy akkor nekem is fog. Gundyr elsőre feküdt. Hamar rájöttem szerencsém volt, szenvedtem az első végigjátszásomon, sokszor elveszve de meglett. Majd mind3 DLC. Aztán a 3. végigjátszás után elővettem a DS2-t újra, nem volt egyszerű de hamarabb vége lett mint hittem, a végére már megszerettem.. Most az Elden Ring DLC pereg, több kevesebb sikerrel. Guide csak az npc questekhez kell, elsőre szeretem felfedezni magamnak a világot, akkor is ha vmit otthagyok, nem értek. De élvezem... Bennem is megváltoztatott vmit a Fromsoft... nem (feltétlen) nehézségre vágyom, inkább a sikerre.. a felfedezésre.. a feleslegesen végigküzdött dungeonra.. a 100. menő fegyverre amit sose fogok használni.. az élményre amit azóta sem ad más mint a soulslike.. Bőven játszok más stílussal is, sok felejthetetlen élmény... de egyik se egy haldokló Slave Knight Gael.. :D A közösségről annyit hogy amiről beszélsz az egy kis szelete a Souls fanoknak, ezeket senki se szereti csak egymás kardját simogatják. A közösség nem olyan hangos, de lelkes része aktívan segít másoknak (lásd Let Me Solo Her), nem néz le ha summont használsz, a pajzs nem buzis, és max mémelik a Git Gud-ot, és igenis értékelik a hasonló gameket mint a Lies of P, Surge, Nioh stb mert habár nem Fromsoft, de nagyon jól sikerültek. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe SoulsMateX csatornáját ami a legaktívabb magyar közösség, van lore videó magyarul az összes Fromsoft címhez, 100+ kihívás, kezdők Guideot, haladók akár új célt is találhatnak. Számomra a műfaj egy idegörlő terápia, ahol magammal küzdök nem a bossokkal. Egy világ ami olyan mély és izgalmas mint semmi más. Mindenkinek ajánlom hogy fedezze fel, fogadja el hogy nehéz, de megéri.
Sosem szerettem a nehéz játékokat, nagyon nagyon előnevelt koromban (15 és 20 éves korom között) még CHEATEKET is használtam, aztán szép lassan leszoktam erről és elkezdtem a kihívásokra koncentrálni, de akkor is minden játékot easy fokozaton nyomtam.... majd jött a Bloodborne 2015-ben és teljesen megváltozott az addigi attitűd. Olyan szinten beszippantott a mechanika, a hangulata, a zenék, hogy onnantól végérvényesen Myazaki leghűbb alattvalójává váltam és ez azóta is tart. Végigmentem az összes FromSoft játékon (a Sekiro-t kivéve), és ha valaki megkérdezi, hogy mi a jó ezekben, akkor annyi tudnék mondani, hogy: tartalom és jutalmazási rendszer. Mindig lesz motivációd, hogy nekimenj 10-edjére is a bossoknak, kitanuld őket, alkalmazkodj hozzájuk, megvizsgáld a gyengeségeiket és amikor sikerrel lenyomsz egyet akkor az kb. az orgazmushoz hasonló eufória. :) A tárgyak, itemek, amiket értük kapsz pedig elképesztő jutalomérzettel látnak el. Az Elden Ring pedig olyan szintre emelte ezt a DLC-vel együtt, hogy nem egyszer azon kaptam magam, hogy hajnali 2 van és még mindig fölfedezek és takarítom a dungeon-öket. Olyan mennyiségű tartalommal látták el ezt a játékot a japánok, amit talán csak a Witcher 3-ban tapasztaltam. Ha van játék, ami maximálisan megéri az árát, akkor az Elden Ring+DLC az. Zoly, neked meg respect, hogy beleugrottál ebbe a világba, habár én a Dark Souls 3-mal kezdtem volna az ismerkedést a 2 helyett. Ott szerintem tökéletesen be van lőve a nehézség a trilógián belül. P.S.: Egy kis pontosítás: A Stellar Blade action focused játék, nem soulslike. A Wukong sem lesz az.
Birom a souls like játékokat, talán még fannak is mondható vagyok, de soha nem állítanék olyasmit, hogy csak a from software játékai a jók (pl a mortal shell iszonyat jó, hangulatos, formabontó), vagy hogy csak bizonyos kaszttal szabad végig játszani, mert csak az igaz út. Örülök, hogy el tudod mondani, hogy miért jók ezek a játékok, mert én nem tudtam elmondani. Főleg így, hogy előtte nem szeretted őket.
Nekem azért is különlegesek a soulslike játékok mert alapvetően már grand strategyn kívül semmivel se játszok részben időhiány részben mert egyszerűen nem élvezem őket. Grand strategyvel is ezer évente egyszer tudok mert 2-3 óránál kevesebb idővel feleslege leülni. Aztán egyszer rávettem magam a bloodbornera, nem jött be egy idő után feladtam, belekezdtem a dark soulsba, szintén feladtam. Aztán egyszer elkezdődött egy olyan időszaka az életemnek, hogy elkezdtem edzeni, tanulni és befektetni minden egyes nap, hogy szép lassan minden téren fejlődjek, és akkor belekezdtem a Niohba meg a Lies of Pbe és rájöttem, hogy nem túl nehéz a játék csak régen pont azért nem edzettem amiért ezzel se játszottam.. Mert lusta voltam tanulni és fejlődni ha nem azonnal lett jobb valami akkor feladtam. Egyébként köszönöm a videót nagyon érdekes volt.
Olyan menő bossok vannak hogy mindig is akartam vele játszani de egyszerűen nem bírom hogy valamit ott kell hagyni és később vissza menni, az meg hogy végigjátszást nézzék az kizárt az nem játék,az csak imitalasa annak amit más csinál. És akkor még a nehézségről nem is beszéltem.
Az a baj, hogy guide nélkül bizonyos dolgokat szinte biztos, hogy kihagysz. És azt gonolnád, hogy nincs jelentősége de van! A játék egyik befejezéséhez pl az kell, hogy végigmenj egy város alatt húzódó csatornarendszerben, ami nem egy lineáris cucc, olyan szerteágazó, hogy azt se tudod hova menj először, ott aztán parkour-ozni kell (ami a játék leggyengébb mechanikája, kicseszett idegesítő), majd amikor odaérsz egy ilyen ujjas cucchoz, akkor le kell vetkőzni meztelenre, hogy megégesse a bőröd, és így oldod fel az egyik endinget a játékban! Én örültem, hogy ezt hagytam a végére, mert mire végeztem vele, már ki is égtem a játékból! Ha magamtól kellett volna csinálnom 1000 óra után sem jövök rá mit kell csinálni.
Nekem azért van különleges kapcsolatom a Souls játékokkal, mert volt egy pár éve egy nehezebb időszakom, amikor folyamatosan stresszeltem meg mindent rossznak láttam. Ekkorra már rég szemeztem a Dark Souls 3-mal, mint játékkal, mert nagyon bejött ez az egész tróntermes téma meg úgy ez a komor, sötét világ. Elkezdtem vele játszani és, ahogy egyre több és több kihívást tudtam megcsinálni és mentem végig a pályákon és bossokon, úgy lettem sokkal sokkal jobban mentálisan. Az a mentalitás járt végig, hogy ha ezeket a kihívásokat meg tudom csinálni, akkor minden mást is el tudok intézni és meg tudok ugorni. Ezután volt, hogy egymás után végignyomtam az összes soulsborne játékot - kivéve a Sekirot. Ez a felismerés vagy inkább filozófiai hozzáállás egyébként nagyon sok souls játékosnál megfigyelhető, elég csak RUclips-ra beírni, hogy "Dark Souls saved my life". Illetve van a Dark Souls első részében egy mondat, ami akárhányszor feladnék valamit elkezd csengeni a fülemben, ez pedig a "Don't you dare go hollow", mert lesz igazán Hollow, aki felad mindent és csak létezik. Nekem ezt adták a Souls játékok és emiatt lettem rajongója ennek a zsánernek.
Mintha csak az én történetem olvasnám hogy találtam rá a soluls játékokra 😅
Ráadásul nekem is rendszeresen eszembe jut ez a mondat.
Köszönöm, mintha én írtam volna.
Nekem kis túlzással az élethet való hozzáállásomat változtatták meg a Soulslike játékok.
Ez nem csak egy újabb játékstílus, nem egy a sok közül.
Ez egy életstílus, egy életérzés, játék a játékban, ahol a második játék maga az Élet :)
And dont you dare go hollow...
@@Vukovics_Gergoszívemből szoltál
Én személy szerint amikor leülök játszani, akkor lazítani akarok, nem brutál kihívásokon átverekedni magam. Legyen jó a sztori, ne kelljen sokat sz*pni közben és szippantson be a világ, amiben játszódik az egész. Kihívás van elég a való életben is.
Így voltam ezzel én is, amíg nem játszottam a Sekiro-val.
Én is így vagyok vele, ezért is használtam trainert, amikor megnéztem az Elden Ring 3-at... :)
De sok más játékban is használom őket, én játszani és szórakozni akarok, nem magamat sz@patni! Persze én csak és kizárólag, single player játékokkal, illetve módban játszom. Nekem nincs türelmem az online idiótákhoz.
@@jozsefhorvath5241 spanom 3024 ben már van elden ring 3? :O
Ezt tipikusan azok mondják, akik életükben nem próbálták még ki ezeket a játékokat, ugyan olyan előfeltevések alapján mondod, mint Zoly mielőtt megtért volna. Játszd végig valamelyiket és már mást fogsz mondani, thank me later.
Ezért szeretem én az Assassin's creed játékokat.Gyors harcok,gyors győzelem.Ha már meg mászok egy tornyot akkor már boldog vagyok.
10:49 De ott van az, csak át kell váltani a részletes leírásra. Egy gomb az egész. :D
Te vagy az akiről 20 perc környékén beszél?
@@Stux6-3 most az baj hogy helyesbít?
Szia Zoli!
Nagyon tetszett a videód,ahogy beszippantanak ezek a játékok.
Néhány apróságot összeszedtem mint gondolataim:
-Ha map design akkor ajánlom a Dark souls 1-et,hihetetlenül jól van felépítve,minden kapcsolódik mindenhez....messze a csúcspont mapdesign terén
-A játék mindig vezet,csak nem látod. Elden ringben a site of gracekből néha látni halvány fénysugarakat,azok amolyan iránymutatók (de sajna a questekhez tényleg nemigen van útmutatás,és tényleg eléggé logikátlan) A dark soulsokban itemekkel csalogatnak ahová eljutva látni fogod a következő célt.
-A souls közösség.....hát igen,örök vitatéma a mimic vagy a pajzs használata (amúgy a varázslók pont nem,mert pl az elden ring dlcben nehéz velük a helyzet) de egy ember aki élvezné a játékot nemigen érdekli ez.
-Utolsó gondolatom,még annó SASnak köszönhetem hogy belebuzultam a DS1-be,aminél annyiszer hangzott el hogy ez a játék egy szar,hogy muszáj volt kipróbálnom :D ritka jó döntések egyike volt.
Én a helyedben,mikor nagy uborkaszezon van végigpörgetném mindet és egy kettő nem fromsoft játékot (Lies of P pl)
Addigis good luck Tarnished!
*A Dark Souls-t támogatta a Xanax.*
meg a frontin
@@Zollee_Squirrel *Ugyanaz a hatóanyag csak más néven fut.*
Nagyon jó videó, de két apróbb megfigyelésem van. 1: A nehézségi listák a souls játékokról: A legtöbb baromság, de legalábbis a mutatott biztosan. Míg a Shekiro tényleg talán jó helyen van, a Demons Souls a legkönnyebb messze földön. Na lehet vannak nehéz részei, a bonfire rendszer elég szigorú, de mivel az a legrégebbi souls cím, így ott a legegyszerűbbek a bossok is, a legtöbb egy egyszerű mechanikára épül, a világban is nehéz eltévedni, a questekhez minimális guide kell stb stb. Szóval óvatosan érdemes megközelíteni bármilyen hasonló listát. Nekem eddig pont hogy a DS 1 áll a Shekiro mögött a fergetegesen jó és bonyolult világdesign miatt, meg a pár szivatós boss miatt, de persze ez mindenkinek szubjektív.
2: A guide-król. Bár a questekhez legtöbbször kell guide, azért a souls címek anélkül is bőven élvezhetők. Arról nem is beszélve, hogy véletlenül első végigjátszásra a Bloodborne főbb mellékquestjei meglettek magamtól. Az Elden Ring talán kivétel ezalól, mert az open world miatt sérül a játék tempója, és emiatt én félbe is hagytam, de a DS 1-2-3 és Bloodborne maximálisan élvezhető guide nélkül. Arról nem is beszélve, hogy igazából ha a játékos egy buildnek szenteli magát a játék elejétől kezdve nem lesz lehetetlen dolga.
Nagyon örülök, hogy valaki beszélt erről.
Nekem nagyon nagy ego boostot ad, hogy nőként nagyon jó vagyok a souls játékokban. (Olyan környezetben nőttem fel, ahol a lányokból nem nézik ezt ki, sőt..)
A Bloodborne volt a legelső "Souls" játékom és a mai napig a kedvencem az összes többi souls játékból. (Imádom a gótikus Lovecroft stílusú várost, témát és lore-t). Az-az érzés mikor legyőzöl egy nagyon erős bosst főként úgy, hogy nagyon low levelen vagy..annál nincs kellemesebb érzés! Örülök neki, hogy készülnek ilyen játékok, nem kell mindegyik játéknak 3 féle nehezségi fokozattal rendelkeznie. Jó, hogy vannak olyab játékok amik elvárják tőled, hogy taktikázz, gondolkozz és fejleszti a "skilljeidet".
Büszke vagyok mindenkire aki jó benne és azokra még jobban akik nem mégis képesek élvezni a játékot! Ne adjátok fel soha! 😊
Csak hogy legyen itt egy nem toxikus komment is a "szektából" :) . 2021-ben szántam rá magam a játékokra azóta másra rá sem tudok nézni. A standard souls geek játékos vagyok: minden játék platinum, NG7+, SL1 no hit végigjátszások, PvP + amit el tudsz képzelni. Nem tartom kevesebbre vagy többre azt aki ilyen vagy olyan builddel játszik sosem értettem ezt faszságot. Ugyanis a souls játékoknak nem a nehézség a lényege az csak az út része a lényeg, hogy sosem adod fel, ahogy az életben sem - erre írok majd egy példát a hozzászólás végén. A sztori szerintem a legfontosabb és hogy azt az élményt kiváltsa ami nálad történt. Mindenképpen javaslom, hogy a Ds1-t és Ds3-t is vidd végig és nem csak a bossok miatt, hanem mert ott egy zseniális sztori zseniális lezárását fogod látni. A The Ringed City DLC-vel fog összeállni a teljes kép ahol a souls történelem 2 legjobb bossát kapod meg jutalomként. A DS1-t külön még azért is tudom javasolni, mert ha tetszett a pályaszerkesztés amit az Elden Ringben láttál, akkor azon becsokizol :) . A végére egy sztori, hogy miért élmény nekem a soul széria. Nem akarok neked spoilerezni, de a DS1-ben a játék közepén van egy duo boss ahol a legtöbb kezdő fennakad így oda jártam már tapasztaltként segíteni másoknak, ott hívtak be a leggyakrabban. Behívott egy játékos már ránézni is borzalom volt: fat roll, összevissza páncél, a mozgásán is látszott, hogy totál kezdő. Amíg a bossig eljutottunk 4 szer meghalt. Szerintem 10-szer biztos behívott a bosshoz segítőnek. Miután levertük steamen kaptam egy üzenetet (kiderült, hogy egy francia lány volt) mely szerint már órák óta itt szenved örök hála stb. Kb. 1 év múlva az első DS3 NG8 végigjátszáson vagyok. A DLC fő boss párszor megfingatott kezdtem kiakadni. Látok egy summon-t kék-lila karakter, nő, páncél nélkül. Ugye ez a souls szériában egyet jelent azzal, hogy jó játékos. Behívom. Köszön, leviszi magát szándékosan 10% Hpra sebzés bónusz miatt majd konkrétan egyedül leverte a bosst nekem alig jutottam szóhoz. Gondoltam ráírok steamen megköszönöm. Szerintetek ki volt? Nyilván ugyanaz a gamer akinek 1 éve én segítettem - idáig jutott az úton. Miután megköszöntem csak ennyi volt a válasz: "glad to return the favor." Szóval, gyertek csak soulsozni bátran, várunk titeket.
én háromszori nekifutás után végre legyürtem az elden ringet, és egy fantasztikus élményben volt részem! persze nem csináltam meg mindent, nem maxoltam ki, de máris azon agyalok, hogy milyen új builddel kellene nekivágni. bizonyos bossoknál haszáltam summont, és volt ahol nem. ettől nem lett kevesebb a játék, hiszen tök béna vagyok, és így kiegyensúlyozott volt az élmény. szerintem amíg szórakoztat a játék, addig kell játszani, és lehet növelni a kihívást ha többre vágysz, mert a játék ezt lehetővé teszi neked. ebben a játékban szerintem a felfedezés élménye az, ami beránt és bent tart, és a felfedezést nem csak földrajzi értelemben értem, hanem a saját képességeid felfedezését is jelenti számomra. hajrá mindenkinek ehhez, érezzétek jól magatokat és felejtsétek el a git gud kommenteket. a saját sztorid a summonos csajjal fenomenális!
Jó volt olvasni a kommentedet. A D3-ból pont a Ringed city dlc volt a kedvencem. Nagyon hangulatos az atmoszférája és a pályák designját imádtam. A ds1 meg úgy egészében jó volt de főként a karakterek fogtak ott meg. Mindegyiknek olyan érdekes volt a szála (Solaire 😢). De a fő kedvenc Souls játékom a Bloodborne! A világ, a lore és a gameplay ott éri el nálam az etalont. Remélem azzal is játszottál!
Első videó, amit látok tőled. Instant sub
Az eleden ring tárgyaihoz van leírás a játékon belül. Inventoryban switch display (mid). Ezen játékok egyik lényeg hogy körültekintőnek kell lenned. Nagyon. Valamint, hogy neked kell kitapasztalnod, nem csak a világot, de a lehetőségeidet is. Nekem is sok év volt, több nekifutás, mire ráhangolódtam, és elkezdtem élvezni a DS3-al.
A dragon communion seal amugy egy catalyst, tehat faith alapu varazslatokat (incantation) tudsz vele “gerjeszteni” azaz varazsolni. Eppen egy olyan incantot nyomhattal el vele, ami buffolja a fegyvered, de azon kivul rengeteg masra is jo. Azert van a tavolsagi fegyverek kozott, mert tamadasra is ugyan ugy alkalmas, tuzet, villamot, ilyesmiket tudsz az ellenre csapni. 11:20
Pontosabban az egyetlen seal, ami Arcane scaled és a Dragon communion incantokhoz való. :)
@@fearcollins7425 Majdnem. Ez a seal mindenhez is való, mert neki van a legjobb scaling-je az összes közül.
@@fearcollins7425 valoban! En csak az incant alapot vettem figyelembe, koszi!
Nagyon sokáig én is kerültem a souls játékokat, ahogy csak tudtam.
Nekem áttörést a Hollow Knight jelentett. Egyszerű, aranyos, indie cím volt ami megtetszett és ugyan fele annyira sem nehéz, mint mondjuk egy elden ring, de kifejezetten jó ugródeszka a kezdőknek. A Hollow Knight-ban is megvan a felfedezés öröme, az az elveszettség érzés, amikor nem csak azt nem tudod, hogy jó irányba tartasz-e, de még azt sem tudod, hogy egyáltalán a te szintednek megfelelő részhez fogsz érni vagy sem. Aztán persze jönnek a pulzusnövelő boss-ok, majd a sokadik halál után a jól megérdemelt győzelem. :D
És emiatt a játék miatt gondolkodtam el azon, hogy, ha ez ilyen jól működik piciben, akkor milyen lehet nagyban? Hollow Knight után megvettem az Elden Ringet és ugyan végig (még) nem vittem, de baromira élveztem. :D
Szerintem Zoli, Te is tehetsz vele egy próbát. Steam sale-n már nagyon olcsón be lehet húzni (8-10 euro).
Szia! Hány százalékosra játszottad?
Nekem a dreamnail utáni részek kezdtek el nehezek lenni.
Azért kérdezem mert a path of pain- ig nem feltétlenül jutnak el a játékosok és az nekem elég sokáig tartott. Sokkal több idő volt mint akármelyik boss.
@@seed90hun Engem annyira beszippantott a Hollow Knight, hogy kepes voltam kiplatinazni, megcsinaltam az osszes Pantheont es siman ki merem jelenteni, hogy nehezebb az osszes soulsnal es soulslikenal, mindegy melyiket akarod 100%ra megcsinalni. :D
@@milannagy3175 Én oda még csak bekukkantottam, még nem volt érkezésem több időt ott tölteni .
Én több esetben nehezebbnek tartom mint a sekirot, amivel mostanában tolom, pedig hasonló mennyisèget játszottam velük .
@@seed90hun En csak a Pantheonokkal annyi idot toltottem el, mint az egesz jatekkal mindennel egyutt. Igy osszesen 120 oram lett benne. 😅
Sekirot nagyon meg kell szokni, de atlagban az is nehezebb, mint a souls cimek, vagy barmilyen indie soulslike. Viszont kihagyhatatlan az is.
Király vagy! köszi ezt a videót!😁
A baldurs gate 3 referencia kapcsán csatlakoznék rá a beszélgetésre. A BG3 megmutatta sok idő után újra hogy mi az hogy rpg. Az rpg nem csak random pontok szetosztásáról szól. Arról szól hogy az ember több száz,akár több 1000 órát beletesz a világ megismerésébe. A souls játékokhoz nincs szükség guideokra. Nem csak az "S tier" fegyverek megtalálásával lehet kivinni a játékot. A játék az első fegyverrel kivihető ha felhúzod és elsajátítod a movesetjét. A questek opcionálisak, és ha a játékos veszi a fáradtságot a questhez tartozó itemek/dialógusok figyelmes elolvasására és értelmezésére akkor semmi szükség a guidera, végredményben erről szól a szerepjáték. Le kell arról szakadni hogy az Assassins creed egy szerepjáték. Az AC egy könnyed akció azoknak akik valami gyors, azonnali kielégülésre vágynak egy fárasztó nap után a melóban. Akinek nem tetszik hogy a bossok a souls játékokban nehezek, és hosszútávú elköteleződést igényelnek, azoknak van számos alternatívájuk. Nem kell ezt mindenkinek szeretni. Személy szerint én első végigjátszás során felfedezek a legjobb tudásomhoz mérten,majd egy NG+ban ha valamit kihagytam és nagyon szükségem van rá,vagy kihagytam egy questline-t, akkor ott kizárólag ezeket csinálom meg, nekem ez vált be, arany középút. Másik hogy mindenki úgy élvezze a játékot ahogy akarja, ha a souls veteránok egy szál alsónadrágba verik le Bayle-t az az ő dolguk, de ha valaki mimic-el akkor inkább annak kellene örülni hogy legalább mimic-el leverték,és örülni hogy azok táborát erősítik akik egyáltalánvalahogy leverték. Értem a git gudot, de mindenki legyen úgy jó ahogy jó akar lenni.
Hogy egy klasszikust idézzek
"Put these foolish ambitions to rest"
Pacsi
Az NPC questline-os állítással nem értek egyet. Azért nehéz őket megcsinálni mert egy ponton odarakják az NPC-t a mocsár közepére te meg úgy elsétálsz mellettük húsz méterrel hogy nem veszed észre. Millicent a kedvenc NPC-m a játékban de a questline-ja még guide-dal is szörnyű volt, Hyetta és Diallos szintén. Mások mint Ranni és Vulcano Manor nem voltak vészesek.
@@lharsay Persze, nem azt mondom higy nincs olyan questline aminek az NPCit direkt olyan helyre rakják ami kicseszés, és elkerüli a figyelmed. Csak azt állítom, hogy a nagyjábóli helyre lehet követleztetni az itemekből/dialógusokból, onnantól meg szerintem attól függ hogy megtalálod-e hogy mennyi időt fektetsz a hely figyelmes felfedezésére, ez szerintem alap RPG elem kellene legyen. Ha tudod legalább a nagyjábóli helyet, de még úgysem találod még mindig ott a guide vagy fextra, hogy csak a locationt kelljen megnézni, ami még mindig jobb mint a teljes questline végigyoutubozása azt gondolom. Ezt mondom úgy hogy nekem sem volt meg egy rakat npc, első menetre, de szerintem nem is feltétlenűl baj az. Sok RPGaz újrajátszhatóságra épít személy szerint pedig élveztem hogy NG-ben nem csak végigrohanás volt hanem érdemi sztori. :)
Nagyon jó és érdekes videó! Én sajnos béna vagyok a stílushoz.. pedig egyik nagy álmom hogy végig játszok egy címet a stílusból xD én inkább " távolról csodálom" a soulsborn játékokat. Többel is megprobalkoztam de csúnya vége lett xd
Full igazad van!!! egy profi vagy köszi hogy nyomjátok..
18:13 azért ehhez hozzá kell tennem, hogy van egy csomó közösség és amikben én megmaradtam végül, azok nagyon igyekeznek a gatekeeper-eket távol tartani és minden alkalommal fellépnek ellenük.. meg kell találni azt, ami neked ideális.. mert egy jó közösség az rengeteget tud adni az élményhez és a fejlesztőknek is ez volt a szándéka, hogy közösséget építsen..
53 évesen kezdtem neki az Elden Ring -nek. Nem játszottam előtte ilyen játékkal és gondoltam megpróbálom. Fantasztikus utazás, élmény volt végigvinni. Nagybetűs JÁTÉK a javából.
Jó, hogy végre van egy hosszabb videó! DE mennyivel jobb lenne, ha amiről beszélsz, az bemutatásra is kerülne, és nem elképzelni kéne miközben többet nézi az ember a fejedet, mint azt amiről beszélsz.
köszi hogy rábeszéltél... egyszer 10 éve befürödtem a darksouls 2 vel, akkor megfogattam hogy soha többé ilyen. Most meghoztad a kedvem hogy adjak még egy esélyt, meg is vettem -22.000,- és már az 5. óra után megbántam a vételt. nemhiszem hogy játszok még from gamel... jó elcsesztem a délutánom és pénzem a semmire. Kösz a jótanácsot.
hól tudtad ennyi év után megvenni 22 k ért ?
Nagyon jó videó, de én a guideos részével nem értek egyet. Aki guiedal játsza nyugodtan próbálja meg anélkül, egy fantasztikus élménytől fosztanak meg ezek a guideok. Nyilván hasznosak és tök jó, hogy lehet rájuk támaszkodni, de teljesen kiherélik az élményt. Vagy ha mindenképpen össze akarjátok szedni a létező összes cuccot a játékban, akkor legalább tartogassátok a guideot a második végigjátszásra, vagy new game+ra. Ha valaki azt mondja, hogy a guide ciki az netto faszság, de az tény, hogy egy olyan élménytől foszt meg, amiért kifizettél 60 eurot, vagy akármennyit és sose kapod vissza, első végigjátszás csak egyszer van.
Ez egy kiváló videó minden szempontból!Gratula hozzá Zoly! Jó volt hallani ahogy elmondtad az egész történetet, ahogy veled megtörtént.
Valami hasonló volt nálam is.Megjelent 2011-ben a Dark Souls1 persze az Elder Scroll : Skyrim.V szintén ugyan abban az évben.Az én figyelmem is csak 1évvel terelődött rá egy ingyenes Xbox360 játékként az egyik havi csomagban.Hamar le is töltöttem aztán az elején konkrét 200-300 halál után jegeltem is pár hónapra.Azután egy baráti összeröffenés során előjött a DS1 mint beszéd téma ill beszéltek a barátaim mivel nekem nem volt sok közöm a játékhoz, tudtam meg azokat a dolgokat a játékkal kapcsolatban, amit te is elmondasz a videó alatt. Másnap el indítottam ismét a DS1-t, és már más szemmel, és hozzáállással és azóta nagy rajongója vagyok a szériának.A DLC-re is menj át nyugodtan a bossok előtt lehet annyit fejlődni a scadutree fragment-ekkel hogy jóval egyszerűbb megadni nékik a végső taslit. Próbálj majd ki ha van kedved egy Bleed-es karaktert nem fogsz benne csalódni.Jómagam 50 éves múltam és még mindig nagyon szeretem az Elden Ring-et, remélem lesz még 1-2 hasonló jó kis Souls mielőtt elhagyom ezt a planétát!
Hasonló cipőben voltam én is sokáig, úgy voltam vele hogy nem azért játszom egy játékkal, hogy felhúzzam magam, hanem hogy kikapcsolódjak. Anno kipróbáltam az első DS-t, 1-2 óra után úgy voltam vele hogy hagyjanak ezzel békén. Az első soulslike amit végigvittam, az a Jedi Fallen Order volt, de azt is csak a SW téma miatt, padawan nehézségen. A formula érdekes, meg tetszett a felfedezgetés, de ahhoz túl türelmetlen voltam hogy komolyabban kiismerjem az ellent, hozzá voltam szokva az átlag játék papírkatonáihoz. Nem sokkal később nagyon unatkoztam, nézegettem a game pass kínálatát, ott pihent a Code Vein, kipróbáltam, egészen megfogott a játék, tetszett hogy volt velünk egy társ aki folyton feltámasztott, eléggé megkönnyítette a játékot. De az igazi vízválasztó ezután jött, kipróbáltam a ps+-t valamelyik Pókember játék miatt, aztán még volt két hét az előfizuból, gondoltam miért ne játszhatnék a Bloodborne-nal, annyi jót hallottam róla. Ez volt az a játék, ahol megértettem miért szeretik annyira a souls játékokat, teljesen beszippantott, az elején úgy voltam vele hogy játszom egy kicsit, aztán ha nagyon nem megy akkor abbahagyom. Folyamatosan haladtam előre, mindig rájöttem hogy igen, itt én voltam a hülye, és mindig sikerült az akadályokat elhárítani. Tényleg éreztem azt, hogy fejlődöm, egyre jobban tudom aprítani az ellent és a pulzusom sincs az egekben. A BB után pedig jött a nagy kihívás, a DS2, ami egy nagy anomália számomra a FromSoftware souls címei között, valahogy olyan mintha nem ők csinálták volna. Röviden tömören, sikeresen végigvittem, megöltem minden boss-t és boldog ember lett belőlem. Azóta folyamatosan tolom a souls címeket, DS3 és az Elden Ring is megvolt, Nioh, Lies of P is kivégezve, sőt azóta a Jediket is végigtoltam Jedi Master szinten. Most épp a Wo Long-ot nyomom, ami tuti nem a nehézségével lesz emlékezetes, mert az kb nincs.
Az a jó ezekben, hogy ha egy DS-t végigtolunk, onnantól kezdve a többi játékban is tudni fogjuk hogy hogyan kell játszani, tudjuk hogy ha mondjuk egy brutál méretű fejszével akarunk csapkodni akkor hogyan fejlesszük a karit hogy hatékonyan bánjunk vele, tudjuk majd hogy milyen itemeket érdemes használni, hogy védekezzünk bizonyos támadások ellen, ha valami nagyon messze van akkor tuti van egy shortcut stb. Onnantól kezdve, hogy egy játékban már otthonosan mozgunk, a többibe is nagyon hamar bele lehet rázkódni. Konkrétan a Sekiro-t még azért nem vittem végig, mert a többi címben dodge-dzsal oldottam meg mindent, itt meg az nem létezik, a parry-hez meg még ügyetlen vagyok. És ennyi játék után én is azt mondom, hogy a souls játékok nem nehezek, azért tűnik úgy mert a mai játékfelhozatalban nem vagyunk rákényszerűlve a kihívásokra, teljesen más mentalitás kell ezekhez a címekhez. Az tény, hogy bizonyos boss-oknál igen szivesen dobnám a kontrollert a tévébe, de itt jön a képbe hogy ki kell ismerni az ellenfelet, vagy megnézni yt-on hogyan lehet cheese-elni. Zolyval egyetértek amúgy, a DS közösség kegyetlenül toxikus, számtalanszor kerestem rá az ellenfelekre hogy mi lehet ellenük a taktika, a kommentek nagy része a git gud, meg hogy béna a játékos. Sőt, egyenesen a hét főbűnhöz tartozik, ha valaki behív egy npc-t a boss ellen, mert az kvázi csalás hogy valaki használja a játék által felkínált segítségeket.
Zoly utolsó mondataival pedig egyetértek, a mai játékok jelentős része inkább film akar lenni, sokszor azt érzem már hogy többször nézek átvezetőt, mint hogy játszanék, cutscene cutscene hátán, erre itt van a DS, amiben kb. az elején meg a végén illetve a bossoknál van némi átvezető, aztán csak játszani kell. Szeretem a jó sztorikat, sőt én csak singeplayer gamekkel játszom, de egyszerűen unom azt a felhozatalt ami az utóbbi időben van, annyira jó érzés leülni egy játék elé, amit játszani kell és nem nézni.
üdv a családban Zoly ☺ nekem is a ds2 volt anno az első souls játékom mágus buildel. ma meg már melle buildel farmolom az elden ring dlc-t. ne küzdj ellene. az úton már elindultál.
Nem nagyon szoktam videók alá kommentelni, de itt kivételt teszek. Nagyon jól összeszedted, hogy mi miatt is tudnak beszippantani a souls like játékok, illetve, hogy milyen magas színvonalat képviselnek a jelenlegi felhozatalban. Részemről emlékszem mikor 2009-ben kezdtem a Demon Souls-al, a rengeteg halál ellenére rég élveztem már úgy játékot. Azóta lepergett Dark Souls 1-2, Bloodborne, majd a Nioh platina már PS-n. Ezután kicsit ráuntam a stílusra és pár évig hagytam pihenni, viszont a mostani nyári Steam Sales-n behúztam akcióban az Elden ringet és ugyanaz a feelingem van, mint anno, nem ereszt a játék. Az alapjáték után tervezem a kieg megvételét is, egyszerűen így, hogy open world lett a játék még zseniálisabb..
Én magam minden souls borne game et min 3 szor kivittem. Így elmondhatom magamról, szeretem mindet. Ezt félretéve egy barátom szerette volna elkezdeni az Elden ringet. Összeraktam neki egy a lehető legegyszerű mage buildet, hogy élvezze a játékot. Mára kivitte és már elkezdte az uj samuráj buildjét.
Én személy szerint a Metal Gear Solid 3 után éltem meg ezt a fajta elszürkülést. Az egész MGS szériát végigjátszottam (amik eddig kaptak PC portot). Első nekifutásnak szerettem volna kronológiailag haladni ezért kezdtem a 3-al. Miután befejeztem akkor ürességet éreztem játékok terén hogy az valami hihetetlen. Ezután neki álltam az 5-nek, és hát nem volt rossz egyáltalán de személy szerint, számomra a 3-nak a közelébe nem ért. Ezután jött az első rész, ami lényegesen jobban tetszett mint az 5, de számomra még mindig nem volt olyan jó mint a 3. Végül jött a 2, ami szintén tetszett, de nem annyira mint mondjuk az 1 vagy a 3. Ettől függetlenül én az összeset zseniálisnak tartom, nagyon kevés olyan játékkal játszottam ami így eltudott gondolkodtatni és ekkora hatással lett volna rám. Ha rangsorolnom kén akkor talán így tudnám őket:
1. MGS3
2. MGS
3. MGS2
4. MGSV
Anno a ps4 prom mellé , épp egy "ázsia leárazás-t " sikerűlt elkapnom.
Sikeresen megvásároltam a Dark Souls III-at , a Régi Lord of The fallent, illetve a nioh-t , az egészet a Lord of the fallenel keztem , kb a 2 bossnál láttam , hogy vagy a ps-em szar, vagy a játék trágya , effektek hiányába textura nélkűli fehér kocka repűlt felém , grafika nelkuli dolgok , láthatlan fal , szörnyű irányitás.
Utána mondom rá lesek a Ds3 ra ( életem egyik legnagyobb hibája )
Gyönyörű grafika , sok balfaszkodás , lore , izgalom , spanokkal megbeszélni a dolgokat , stb.
De mondom adok a Bloodbornak es a Nioh-nak egy esélyt a DS3 mal merőlegesen.
Nos kb a Nioh 3 óra gameplay után , miután egy japán démon (közönséges npc) 1 hitelt kb 40x re, ugy voltam vele megyek bloodbornozzni.
Co-op-ba akartuk kijátszani , de csak az első boss- után nyilik meg a co-op.
Természetesen én 5 try-bol maaajdnem megöltem a boss-t , mig hallgatom a ps-partyba spanomat h vagy földhözz vágja a ps-t vagy letörli.
És így egyedűl maradtam.
Visszatértem a ds3 hozz .
Mig az osszes souls gamebe van kb 10 órám NAGYON MAX.
Addig a DS3-ba belepörgettem 200-300 órát , úgy , hogy kicsit se untam rá .
Viszont bánom , mert minden játek mellete /utana lapos , egyedűl a lol maradt meg , megszokásbol , halál uncsi , de ez a bevált recept a spanokkal 😂
A DLC- t ne hagyd ki, nagyon jó és így lesz kerek a sztori.
Mintha az univerzum valamiféle tréfát űzne velem, alig pár napja vittem végig a Shadow of the Erdtree-t, erre most itt egy ilyen videó :)
Az a helyzet Zoly, hogy nagyon örülök annak, hogy a kíváncsiságod felül tudta írni a kezdeti viszolygásodat a műfajjal kapcsolatban.
A Souls közösség toxikus részével pedig érdemes nem foglalkozni, nem nekik és nem miattuk játsszuk ezeket a játékokat, kretének meg amúgy is mindenhol vannak.
A quest-ekkel kapcsolatos észrevételed meg 100%-ban osztom, sztem a Fextralife szerkesztőit kell megkérdezni arról, milyen érzés guide nélkül megcsinálni ezeket :D
Örülök, hogy megkérkeztél, további élményekben gazdag és sikeres Fromsoft élményeket kívánok!
Szerintem a játékiparnak jelenleg vissza kellene vennie a csúcs grafika hajszolásából meg hogy mindennek ilyen marha "cinematicnak" kelljen kinéznie. Nyilván jó látni mikor a brutál kidolgozott Manhattenben repkedsz Spideyként vagy az Avatarban Pandorán járkálsz de mikor kiderül hogy az előbbi játékot több mint 300 millió dollárba került lefejleszteni az azért megdöbbentő. De még a full lineáris Callisto Protocoll is több mint 200 volt cserébe alig volt ellenfél variáció. Vagy ott a Jedi Survivor ami nekem tavaly egyik kedvenc volt de olyan ramatyul fut mai napig néhány részen hogy az borzalom.
És akkor csodálkoznak az emberek ha tele van egy játék mikrotranzakcióval amikor mindössze 10 euróval kerülnek többe az ilyenek mint 20 éve.
Ilyen költésgek mellett 8-10 milliós eladásokat kell produkálniuk egy évben belül hogy profit lehessen belőle.
Az Alan Wake 2 mai napig nem termelt semmit.
Én nem szeretem a soulslike játékokat. Az Elden Ringnek vagy 6-7 alkalommal futottam neki, de mindig lepattantam. Nem vonzott be annyira, hogy egy ellenfélnek 20szor neki kell ugrani és hátha egyszer sikerül. Viszont nemrég volt egy leárazás és megvettem a Lords of the fallen 2-t. Már a harmadik végigjátszátst tolom és imádom, minden nehézsége ellenére. Ha befejeztem lehet mostmár más szemmel fogok tudni neki ugrani nyolcadszorra is az Elden Ringnek, ha egyszer lesz újra kedvem hozzá. Megpróbálom még egyszer én is guide-al.
Git gud
Pont az Elden Ringben tudod azt elérni leginkább hogy a bossok előtt felturbózod magad jobb flaskákkal, magasabb szinttel, erősebb fegyverekkel stb. a nyílt világ miatt. Egyetlen boss megölése nélkül +6 osig fel lehet fejleszteni a somberes fegyvereket amivel az első nagy terület bossainak nagy része simán lecsapható minimális erőfeszítéssel.
Mindenképp guide-al! Válassz egy kasztot és nézd meg a how to get op early videoját. Ez átsegít a játék eleji elveszettségen, olyan mint egy extended tutorial aztán belevághatsz onnan tovább magadtól is.
@@bencetakacs7600Nem unod még saját magad? 🫠
Én sem szerettem soha a souls gameket.Mikor volt a nagy hype az elden ring körül gondoltam rá nézek, kb 2 héten belül kiplatináztam,azóta már van benne 200+ órám. Nem értettem előtte hogy lehetett ez az év játéka, Mondjuk nekem akkor sem múlta felül a gowot,de megértem miért ez lett a goty.
Én is szenvedek a Souls játékokkal és imádnám felfedezni ezeket a világokat de egész egyszerűen nem tudom magam rávenni hogy a gameplayen átszenvedjem magam ezért cserébe, még walkthrough alapján sem. Nagyon tetszik a level design de ez a műfaj nem nekem íródott, ettől függetlenül jó látni hogy belekóstoltál a számomra ismeretlenbe és megosztottad az élményeidet/tapasztalaidat.
Én imádtam a Bloodborne-t, de nincs annyi Frontin a világon, hogy nekiálljak más Souls-nak! 😅
Legjobb játékuk! (Szerintem). A DS játékokat ha "mágussal" kezded az lényegében cheat code! 😂 Szóval ha egyszer mégis ráveszed magad azzal kezd.
Szerintem a Dark Souls 2 a legkönnyebb DS az összes közül.
20:46 Azt még azért beemelném a listába, hogy sok játék, ami próbálja koppintani a Souls game-eket, nem érti meg, hogy itt azért a Boss-ok dizájnjáról is szó van. Nem csak annyi egy boss, hogy nagy hp és nagy sebzés. A Souls játékokban minden főellenség mögött ott van a mitológia és a moveset is parádés a legtöbb esetben.
Nálam nem a nehezen legyűrhető bosszokban és ellenfelekben leledzik a souls-témától való távolságtartás. A settinget szeretem, a háttér lórt is és a harcrendszert is meg tudtam kedvelni. Amit már nehezebben viselek, az az, hogy a játék nem a kihívások miatt nehéz. Hanem frusztrálóan, amit utálok. Mert nincs benne normális mentési rendszer. Nem menthetsz akkor, amikor neked jó. Ez pedig feleslegesen fárasztóvá teszi a játékot, ha meghalsz egy olyan bossnál, akinek nagyon hosszú a runja. Engem ezzel veszített el anno a játék. És nem igazán szerzett vissza. A klasszikus CRPG-k is tudtak nagyon nehezek lenni, de az, hogy tudtam menteni, és visszatölteni, nagyon sokat segített. Ugyanígy FPS-ek, TPS-ek esetében is jól jött ez a funkció. A játékok ezzel nem lettek könnyebbek, csak nem frusztráltak. Így is vért izzadsz egy-egy húzósabb résznél, de legalább azonnal visszatöltheted az állást, és ott folytathatod, ahol abbahagytad. Ezt a lehetőséget hiányolom a soulslike zsánerből.
Alapból online játékra készült a DS, így nyilván nem lehet mentegetni benne, amiért viszont kárpótol az, hogy van segítséged a bosszokhoz idézés formájában. Amúgy meg a tábortüzeknél, grace-eknél és kereszteknél támadsz föl, ha meghalsz, amik általában nincsenek túl messze a bossztól. DS1-ben mondjuk vannak elég kemény corpserunok, de pl. DS2-ben már van olyan is, ahol 2 lépésre van a tábortűz a bossz kapujától. Egyébként pont az a szép az egészben, hogy, mivel annyira meg kell küzdeni a győzelemért, annál jobb érzés, amikor végre megvan.
A mellékküldetések inkább közösségi felfedezést igényelnek. Egy átlagos játékosnak szinte lehetetlen egy FS játék összes titkát felfedeznie. Vannak fanatikus játékosok akik a 0. naptól olvassák a tárgy leírásokat és tesztelnek minden tárgyat minden NPC-vel minden helyen, majd a tapasztalataikat más játékosokkal. Miyazaki azt szeretné hogy a felfedezés ne csak egyéni hanem közösségi élmény legyen
Így van. Régebbi souls játékokat később játszottam, mint a megjelenés. Ezzel szemben az Elden Ring számomra pl. teljesen új élmény volt amikor párhuzamosan olvastam redditen a posztokat és láttam, hogy ki-hol-mit fedezett fel vagy a közösség nagyobb része leragadt ugyan annál a bossnál ahol én is tartok :)
A Bloodbornet véletlenül (igen, véletlenül) platináztam ki, 4 év után. Legjobb souls evör 😊
Első két részt kimaxoltam.
Összes bosst leöltem, newgame + is volt talán 3 is.
Utána egyel sem játszottam pár óránálntöbbet. Valójában mind egy játék más skinnel vagy pályákkal, annyira ugyan az az összes, hogy max kiegnek mondhatóak.
Az Eldenes open world meg egyenesen elriasztott, rühellem az open worldöt, a legolcsóbb időhúzás valaha.
Egyedül a Gost of volt másabb a társainál, de azt csak pár órát toltam az ismerősömnél.
Engem ez a játék egész egyszerűen nem tud megfogni az egész dark souls-sal egyetemben. Nagyon szerettem belőlük a végigjátszás videókat, de már akkor a nézése közben frusztrált az iránymutatás hiánya. Több esetben amikor elvan mondva, hogy merre menj, mit csinálj, valahogy a játék nyelvezete számomra érthetetlenné válik, pedig nem annyira szar a szövegértésem. Vagy ahogy a videóban is elhangzott a quest line-os példa, azzal is teljes mértékben tudok rezonálni. Egy ekkora területen elveszve kóborolni, npc-kre emlékezni, hol találod őket, sikerült e vajon, stb. nagyon frusztráló. És a szóban forgó sztoriról a tárgyleírásokon keresztül ismerkedni, miközben ezerrel kell olvasni a guide-okat mert különben értékes jutalmakról, boss-okról, vagy ne adja isten, egész területekről lemaradsz. Én nem szeretek és nem is tudok így játékot játszani. Ennyi erővel elolvashatnám egy filmnek is a szinopszisát, majd beülök a vetítésére, és időnként elmondom, mi fog most történni, hátha más is kíváncsi rá. Valószínűleg ugyanúgy elvernének mint ezekben a játékokban. A játék másik része viszont, az ellenfelek által adott kihívást sokkal jobban viselem. És pont ettől válik sokkal szimpatikusabbá számomra egy Nioh, amiben ugyanúgy ott a sztori, meg a kihívást nyújtó nehézség, de kvázi pályák vannak, amikre betudsz menni, és nem kell egy Elden Ring méretű pályára emlékezni, hanem töviről hegyire belehet azt járni mérettől függően, amennyire épp időd van.
Nekem az Elden Ring volt az áttörés. Kipróbáltam korábban a Dark Souls játékokat, azt hiszem a harmadik részét. Egyszerűen nem fogott meg. Néztem belőle élő adásokat is, de nem kötött le, még a kedvenc streameremet sem tudtam nézni miközben játszotta a DS-t. Majd kijött az Elden Ring. 2 évég a megjelenése után néztem meg először róla egy gameplay videót. Egyből megfogott a játék, meg is vettem. Már van benne kb 200 órám és most viszem végig harmadjára különböző buildekkel.
Dark Souls - legjobb hangulat
Dark Souls 2 - nem jött be 😜
Dark Souls 3 - legjobb bossok
Sekiro - legjobb harcrendszer
Elden Ring - legjobb világ
És a Bloodborne?
@@eliseflowery jobban várom, hogy megjelenjen PC-re mint bármilyen más játékot
@@danielbulcsupekh7922 ah, most megnyugtattál 😌 (én is, nagyon)
@@danielbulcsupekh7922 lassan lassan ott lesz a lehetoseg a shadps4 emulatorral jatszani vele ha mar a Sony le se szarja a pc portot
Jó lett a videó. Én csak a DS2 ben voltam elveszve..franc se tudta 100óra után hogy mit kell csinálni :D
Ha már souls játékok akkor próbáld ki a NIoh-kat :)
a Stellar Blade mitől soulslike?
Jó megfigyelés! Nem az. Egy 7. generációs hack&slash akciójáték benne néhány Sekiro elemmel és az sem egy souls játék. Ennyi az egész.
@@botondkunos1774 Sekiro és SB is soulslike-ok. Gyakorlatilag ugyanaz az alap-harcrendszer van bennük, csak az egyik kicsit továbbhúzva, a másik kicsit lebutítva.
Mondom, na végre, Zoli, végre! Nagyon örülök, hogy végre te is túltetted magad az előítéleteken és a szokásos "zolis" módon szemlélted/elemezted ki ezeket az alkotásokat. Sok kritikáddal egyet kellett értenem annak ellenére is, hogy magam kifejezetten "souls fannak" vallom.
Az egyetlen elszomorító mondatod az volt, amelyikben leszögezted, hogy Elden Ring dlc-vel és Sekiro-val aztán biztos nem fogsz jatszani. Remélem ezen is ugyanúgy (csak gyorsabban) továbblépsz, mert a Sekiro harcrendszere szerintem az egyik legjobban átgondolt és legszórakoztatóbb dolog a videójátékok történetében.
Üdv Robert :)
Jómagam a PS3-as Demon's Souls óta vagyok a műfaj rajongója és bátran kijelenthetem, hogy a játékokhoz való hozzáállásomat, szemléletemet változtatták meg ezek a játékok.
Szerintem az összes Soulslike játékot legalább egyszer végigtoltam, a legnagyobb kedvenceket többször is, különféle buildekkel, összesen szerintem többezer órám van bennük.
És azt mondom, hogy Üdv a klubban, szerintem tök jó, hogy minél több eddig Souls szűz játékos fedezi fel ezen játékok csodás világát.
Az eszmefuttatásoddal egyébként nagyrészt egyetértek, itt ott lenne apróbb kiegészítés, de ezekre nem térnék ki, mert akkor Shakespeare-kötet hosszúságú lenne írásom.
Még annyit, hogy sajnos igazad van, ami a hardcore Souls gamer közösséget illeti...
Sokszor baromi toxikus, lenéző, az egészet áthatja egy ilyen "mi vagyunk az igazi gamerek, mindenki más csak kis gyenge casual csíra".
Még egymást is lenézik, mert valaki pl. katanás dex buildet használ (ez buzis szerintük), vagy valaki nem elsőre, hanem sokasdszorra győzte le valamelyik bosst (gyenge szar vagy, rossz a builded, ne játssz souls gamekkel...)
Tagja vagyok több magyar és külföldi Soulslike gamer oldalnak, és nyugi, az egyik hazaiban már aznap téma lett ez a videód, hogy ez a balf@sz hülye anti-Soulslike Zoly mi a francot keres a mi szent játékaink körül :)
Utálom az ilyen elitista felfogást, senki sem születik Souls gamernek és szerintem üdvözölendő, ha valaki felismeri ezen játékok nagyszerűségét.
Úgyhogy köszöntelek közöttünk, jobb későn, mint soha :)
Ne foglalkozz a sok negatív károgóval, játssz azzal, ami éppen örömöt okoz, ha ez mostantól egy Soulslike game, annak én tökre örülök :)
Szívesen megnéznék tőled mondjuk egy DS3 vagy Bloodborne kritikát, ahol őszintén elmondod a véleményed a játékról, hogy milyennek találod, neked mit adott.
Egyedül a Sekiro-t vittem ezekből a játékokból. Ott sikerült eltalálni azt a balanszot, ami élvezhetővé tette az egészet. Ott (sok szopás árán) megvertem minden ellenfelet, minden bossot, az utolsó, végső ellenfél kivételével... Az már egyszerűen túlment a szopatás minden határán és akkor már komoly veszélybe került a kontrollerem és a józan eszem épsége...
Az egy teljesen más típusú játék.
Ajánlom az Elden Ringet, az eggyik legjobb játék valaha
Egyébként a legnagyobb rejtett pofátlanság szerintem a DLC middle east map fragmant. Meg még egy két quest amit nem lehet befejezni. Plussz azoknak akik ezt minden segítéség (alt tab - mobil nélkül hibátlanul küldetésekkel együtt megnyomják (0.00001) térdelés.
Minden genyózás nélkül írom, de ezzel a videóval pont azt demózza az óvézoli, hogy mennyire előítéletes (a játékokkal szemben is), hogy most jött rá, hogy a dark souls nem csak egy bosstól bossig dolog. Egy kritikát megfogalmazó embertől ez több, mint kétséges.
Nekem későn jött egy kicsit ez a souls like éra. Egyszerűen nincs időm rá. Heti 2-3 szor tudok játszani, akkor is max 1-2 órát. Próbáltam az elden ringet, szerintem több idő kell rá. Másik szempont meg a történet. Akinek fontos a játékokban a sztori (nekem kb az első helyen van), annak nem fognak bejönni ezek a gamek. Nem azt mondom hogy nincs sztori ezekben, de egy 2 napig tartó bossfight olyannyira szétdarabolja a történetet,hogy mire levered a bosst azt se tudod miért kellett leverni. Úgyhogy többszörösen hátrányos helyzetben vagyok, az időhiány+ meg a sztori se halad mert 2 nap 1 boss, esete miatt nálam ezek a gamek kilőve.
Furcsa, hogy arról nem beszéltél, miért szeretik sokan ezeket a játékokat. Mármint a kihívás egy dolog, sok ember van akinek önmagában a kihívás egyben felhívás is, azonban egy adott boss legyőzése utáni katartikus érzés az, ami hatalmába kerít, és visz tovább a következő boss...akarom mondani bonfire-ig. Amikor először hallottam a Dark Souls-ról, úgy jellemezték, hogy MINDEN játék ahhoz képest lóf.sz. Ez a legnehezebb videojáték evör (ez így ebben a formában nem igaz). Nos, fantasy rajongóként nekem egy világ ahol minden ellenfél halálos lehet, és a te leleményességedre van szükség, hogy túlélj (meg a buildedre) nagyon is adta magát. Arról nem beszélve mennyire kidolgozták ezeket a világokat, a lore-t (amit szokás kritizálni, hogy valójában nincs). A felfedezés öröme szintén jelen van, miközben sosem tudhatod milyen kihívásokkal kell majd szembenézned. Az Elden ring achievementekhez hozzászólva: Nálam pl azért nincs meg XY boss, mert teljesítményproblémáim vannak. Egy ASUS ROG Strix laptopom van, RTX2070-es káryával, 16GB RAM, egy i7-es proci társaságában. Na mármost ezen a konfigon minimum grafikán, DLSS-el meg anélkül is elég gyatrán fut a játék. Nem szaggat, de nagyon ugrál az FPS, nincs egy fix érték, és rohadtul nem mindig akkor veszi be a játék az input-ot, amikor én lenyomom a kontrolleren. Így meg kicsit nehéz haladni, bár az első zónát megcsináltam tisztességgel :D Viszont elment a kedvem akkor, amikor azért haltam meg mert nem vette be az inputot a játék, a lag miatt. Úgyhogy hanyagolom amíg nem szerzek be egy asztali PC-t.
A katarzis résszel a kommentedben totál egyetértek! Egyszerűen fühhővé tesz a játék. A másik meg a világok és a rejtett lore az elképesztő hangulattal ami behúzza az embert! (Nálam főként a Bloodborne az etalon a Lovecraft és a gótikus stílus miatt)
jó lett :)
Abszolút kedvenc játákaim kezdve a ps3 demons soulsal ❤️
Te vagy a tökéletes példája annak mikor amit csinálsz formálja egy közösség véleményét, majd a közösség is formál téged. Annyi évnyi félelem és ellenzés után megértetted és nekivágtál.
Egyszerűen csak annyi a bajom a souls játékokkal, hogy már nincs kedvem szivatni magam.
A Bloodbourne-t megpróbáltam, de az első mini boss is felhúzott.
Nincs már kedvem újra kezdeni akárhanyadjára, nincs már kedvem idegeskedni.
Hozzáteszem az sem jó, ha egy játék már önmagát játsza végig, valamennyi kihívás kell.
Eddig a Horizon: Forbidden West első boss harca tetszett, de az is legkönnyebb fokozaton.
Annál tovább meg nem mentem.
Az valamiért bejött.
Meg én az online játékokhoz vagyok szokva, mostmár jobban élvezem a közös mókázást, mint az egyedülit.
Gyorsabb, könnyebb, szórakoztatóbb.
Birom amugy, hogy a souls fanok két csoportra bonthatóak: az egyik csoport segít mindenben, akár szóban akár summonként bárhogy, a másik csoport pedig szétszidja anyádat ha nem játszottad ki a gamet pucéron egy guitar hero controllerrel 1-es szinten nem upgradelt fegyverrel. Szerencsére mikor ugymond tagja lettem ennek a közösségnek, a jobbik csoport fogadott, de azt kezdem el észrevenni, hogy egyre több az elitista. A szimulátor versenyzés a másik nagy szemvedélyem, abban ugyanez történik. Őszintén szolva, elszomorító
Szia Zoly!
Ha a 2.rész tetszett,
Akkor az 1. részt mindenképp próbáld ki! Sokáig kedvenc játékom volt.
Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Meg nem probaltam souls jatekot, de mar a kollegak is javasolgatjak, hogy hogyan kostoljak bele, igy elobb utobb ki fogom probalni. Abszolut rossz pelda lehet, de en legeloszor iszonyat fel tudtam magam cseszni a 18-as GoW-on. Tul nehez, stb.
Most masodjara jatszom ujra, de mar sokkal taktikusabb modon, a fejlesztesekrol nem is beszelve. Erdekes modon konnyebb lett, de a kihivas ugyanugy megvan, csak mostmar jobban figyelek a kornyezetre, azaz, megtanultam vele jatszani.
A survivornel szinten mukodott ez a taktika. Rajottem, hogy valoban szomjazom a kihivast. Sokkal nagyobb elmeny igy jatszani.
Zoli, a sealek arra szolgálnak hogy incantation-okat (csodákat) használhass vele pl tüz dobás stb :D
Nekem az első souls játékom az Elden Ring volt. A legelső Tree Sentinel nagyjából 60-70 alkalommal ölt meg, mire végeztem vele és én akkor még azt hittem, hogy azt mindenképpen meg kell ölni és a saját bénázásomra fogtam mindent, mivel ezelőtt semmi tapasztalatom nem volt ezekkel a címekkel.
Az általad említett szektás játékosok legnagyobb tévedése az, hogy azt hiszik, hogy a következő szint, a tényleg epic level az, amikor csuklóból nyomják le az összes bosst, izomból finymálnak le mindent és mindenkit, vagy ami még rosszabb, begyakorolt mozdulatokat ismételgetve röhögve mészárolják invade-ben halomra az erre nem kíváncsi játékosok szabadidejét, akik csak élvezni szeretnék mondjuk a multizást a haverjukkal egy kicsit. Nem, az epic level az, amikor elkezded érteni, hogy mi miért történik az adott világban. Mert ennek a FromSoft játékainál neked kell utánamenned. Gondolkodnod, értelmezned, döntened, és nem az alapján, ki mekkora buffot jelent neked, hanem azon, hogy mi is csinálsz és milyen utat is jársz be éppen. Aki fanyalgott, hogy a DLCben kapott egy Radahnt, mint főbosst, hogy újrahasznosított, meg minden, az totálisan elment amellett az irgalmatlan történeti gyomros mellett, amit mindez jelentett. Csupán az alapjáték nyitóanimációjában látható események nyernek végre értelmet általa. Teljesen igazad van abban, hogy a felfedezés adja a fő vonzerőt, és az a történet megértésében csúcsosodik ki. A lvl 700-as mészárológépek hadát terelgető noliferek, akik szerint a történet ezeknél a játékoknál nem is számít, csak mutatóba van... nos, ők csak az idejüket pazarolták, és pazarolják folyamatosan.
Én azért szeretem a Dark Souls stílusú játékokat(a fantasy világ mellett) hogy 1-1 boss harc élesíti a reflexeimet.
Az nekem se tetszik amikor 1 horda enemy jön szembe.
Én csak az elden ringel érintettem a souls játékokat, de nekem voltak vele problémáim. Végig vittem a játékot és a dlc-t is de nem fogom újra. Szerintem van különbség a valóban nehéz és az embert hülyének akarjuk nézni nehéz játékok között. Az elden ring nehézsége főként a szar/kényelmetlen UI és az animation lock/ input reading miatt van. Szép és jó, hogy a játékbna vagy vagy 1000 build, fun chain attackok stb, amiket kb soha nem lehet kihasználni, nem lehet pl a combókat egy dodge után folytatni vagy valami... Másik dolog ami nem tetszik, a túl agresszív bossok és a ''passzív combat'' azért mondom hogy passzív a combat, mert az agresszor bossokon végig defelve kell játszani 1-1 hitel operálva. Igaz hogy a Sekirot még nem kezdtem el, csak videókat láttam de az ottani combat ránézésre is jobb a parry rendszerrel, mert nem az a passzív állandóan menekülő hatása van hanem sokkal interaktívabb combat. A story mesélésre meg az ilyen apróságokra hogy nincs egy notebook vagy egy vissza olvasható qlog vagy bármni ki sem fogok térni. De szerintem mikor a böngészőben 10-12 tabot végig nyitva kell tartani egy kurva játékhoz és állandóan azokat olvasgatni hát...
Sajnálatos módon akármennyire is szerettem volna nem nagyon tudott megfogni a FromSoftware játékok világa. Időnként azért újra és újra megpróbálkozom hogy ismerősöktől kérek ost-ket amiket szerettek a játékban, vagy mutassanak meg helyeket de sajnos nem csiklandozza meg azt az érzékszervem amit szeretnék. Ettől független elfogadom hogy másoknak tetszik. Viszont szerintem nem a soulslike community toxic, hanem úgy összességében a gaming community hangosabb rétege toxikus.
Az hogy csak guideok alapján lehet játszani is igazából ezer éve velünk van, a wow 2004-ben indult és emlékszem hogy már BC környékén Icy-veinseket meg metabuildeket kellett nézni különben nem volt meg a dps, ettől függetlenül mindenkinek adott a lehetőség hogy guideok nélkül tapasztalja meg a játékokat, csak 1 merőben más élmény lesz (és valószínűleg ezerszer nehezebb).
Sztem nem a Mage a legkönnyebb az Elden Ringben hanem a Samurai + Double Curved Sword + Bleed. Ugrás utáni támadással felstackeli maxra a vérzést és nagy sebzést oszt ki 🎉
GG a kezdőlépésekért. Nyomd le a ds3-at. Az megmutatja majd, mit jelentenek a boss fight-ok.
A Sekiro 1 az 1-ben egy ritmusjáték és csak azért mondják ,hogy az a fromsoft legnehezebb játéka mert nem lehet segítséget idézni,. pedig annak messze a legmeredekebb a tanulási görbéje. Szerintem ne félj tőle és próbáld ki hátha tetszik, ha meg nem tetszik max pár órát veszítesz az életedből.Ha meg tetszik sokat ad a Sekiro élményben!
Elég ideges alak vagyok, nekem a játékok inkább levezetés mint rendes hobbi. Dead By Daylight, Fall Guys, ilyesmikkel vezetem le a napi stresszt. Nekem egy souls játék csak plusz idegesség, bosszantó a nehézségük. Csak bizonyos mennyiségű alkohol vagy nyugtató után lennék képes játszani olyanokkal.
Én pont ugyanígy vagyok vele én egy játékot azért jatszok hogy élvezzem szórakozzak vele. Nem pedig azert hogy felbassza az agyam 😅
Hát ettől a videótól nem lett több kedvem belevágni a soulsok es soulslikeok világába 😂
Én leszek a kivétel. Szerintem az elden ring az egyik legnehezebb souls játék. Egészen addig, míg nem néz az ember youtube videókat róla. Komplett map részeket nem vettem észre, és nem tudtam merre tovább. Ez volt az első játék, ahol videókat kellett néznem hogy merre kell menni. Mit hol lehet összeszedni. Korábbi DS játékokban semmit nem néztem a játékról, buildokat sem.
Ráadásul nem is tudtam mennyire szivatom magam, amíg nem néztem meg az első gameplayt. Ott szembesültem, hogy másoknak mekkora sebzésük van, mennyi flaskájuk, valamint mekkora szinten állnak neki ugyan annak a bossnak.
Ez alapján nagyon bejönnének nekem is ezek a játékok. Számomra a legadiktívabb játékok az Xcom 2 és a Dirt rally 2.0 pontosan azért mert bármennyit játszod nagyon könnyű bennük hibát véteni ami egyikben kinyírhatja az egész csapatodat, és ez azt is jelentheti hogy nem tudod végigjátszani, másiknál csak simán idegesítő, hogy tudod hogy azon az egy kanyaron mult a top tier, de igy meg a futamot se tudod befejezni.
Én rávettem magam.
Demon souls remake 80 óra, Dark souls remastered 68 óra, dark souls 2 30 óra, dark souls 3 25 óra az utolsó boss nem ment magamtól.
Lords of the fallen rebootot végigvittem 90 óra, Elden ring erdtree dlc a kígyós bossnál elakadtam.
Wo long to nem minden boss ment magamtól.
Rise of the ronin 70 óra a legjobb befejezés.
Nekem ennyi elég volt soulslikeból.
Viszont hatalmas élmények voltak.
A Bloodborne meg platina magamtól.
Jó dolog hogy kipróbáltál valami újat, amit korábban nem. Igaz, vicces hogy ehhez az kellett, hogy kiéheztessenek a játékgyártók. :)
Annó egyszer csak belekezdtem én is a dark souls 2 -be. Akkor még nem hívták ezt "műfajnak", (most sem gondolom hogy az volna) és a souls "szekta" sem létezett még, inkább csak egy nehéz, akció/rpg hibrid volt, ami sokak fantáziáját megragadta. A második részt sokan kevésbé tartották jónak mint az elsőt, és pályatervezés szintjén lehet hogy így igazuk is van, de én személy szerint imádtam azt a játékot. Majula pl valami fantasztikus volt. A nyugalom szigete, az egyetlen hely ahol semmi nem akar megölni, tele rejtélyekkel. Az egyik kedvenc játékom lett a dark souls 2.
Az elden ring szerintem azért (is) megy akkorát, mert nem az "ubisoft nyílt világ" receptet követi. Az ugyanis arról szól, hogy van ugyan egy nagy térképed, de mindenhol minden pont ugyanolyan. legenerálja neked azt az ellenfelet ami a szintedhez való, azt a jutalmat ami talán hasznos lehet neked, és olyan felesleges dolgokat csináltat veled, hogy nyiss ki x ládát. Hörcsög játék automata generált tartalommal. A helyszínek is legfeljebb abban különböznek, hogy az egyik fehér, mert "havas" a másik barna, mert "homokos". Én nem azt állítom hogy ez rossz dolog, hiszen sokaknak erre van igénye. Ugyanakkor vannak mások, akik számára sokkal jobb, ha kapnak egy nagy világot, amiben mindennek megvan a maga helye, és az egyes helyszínek egyediek, és különlegesek, ahol nem autómatikusan generált tartalom van, hanem csak azok a tárgyak és lehetőségek, amiknek tényleg ott a helyük. (might and magic?) Manapság az elden ringen kívül nem nagyon tudom sorolni az ilyen címeket. A dlc egyébként tényleg irgalmatlan nehéz, mondhatom hogy igazságtalanul nehéz, a végső ellenséget legalább százszor próbáltam megölni egy lvl 200 -as erőemberrel, legjobb páncélokban, 24 -esre húzott fegyverrel, és palyzsokkal, hiába. Mindig rongyá vert a szemét. Végül két bitang erős játékos megverte nekem radhant úgy, hogy távolról szemléltem őket nehogy rám csapjon kettőt vagy hármat, mert akkor vége. Szégyen, de ez van. A sekiro -t sem tudtam végig vinni, "Great Shinobi Owl" túl nagy falat volt nekem.
A dark souls "közösség" ha van ilyen, valóban nem túl kedves. Legutóbb egy forum témában okoskodtak bele, hogy segítőt idézni az elden ringben az "csalás". Nyilván nem az, a játék szerves része, azzal tervezték. Használni nem kötelező, és valakit azért piszkálni mert él a játék által nyújtott lehetőségekkel, teljesen igazságtalan.
From software -től a legjobb játékok szerintem az első két dark souls, és a bloodborne. Ezt az utolsót többször is végig játszottam, mindenképpen javaslom kipróbálásra, ha ilyen ínséges idők jönnek, mint most.
Más cégektől hasonló próbálkozás a "the surge", és a második része. Kiváló játék mind a kettő, valamint a "nioh" mindkét része. Ezeket mindenképpen tudom javasolni.
Nekem az Elden Ring volt az első souls játékom. Imádtam, nagyon beszippantott de nagyon sokat ki is vett belőlem. Szó szerint elfáradtam a végére.. a DLC-nek már az easy mod-al ültem neki, és egyáltalán nem vett el a játékélményből. Ugyan olyan izgalmas a felfedezés, és ha hülyeséget csinálok, még mindig meg lehet halni, de nem 1-2 ütésből, hanem 4-5-ből.
Hallgatva ezen gondolatokat lehet én is belekezdek újra a Black Faith Forsakenbe. Pedig korábban nekem is ugyanez volt a gondom. Nehézség választás, történet és alapvető intstrukciók hiánya. Sosem várom el hogy kézen fogva vezessen egy játék, de ne kelljen már vért izzadni azért is hogy megtudjam hogy a felszedett lootoknak mire jók. Plána ha a játék eszméletlenül bugos is.
Na mindegy. Konrad the traitor és én újra összecsap :). "Let us be quick then."
Mikor először kipörgettem az Elden Ringet bevallom Radagon és a Beast nem volt akkora élmény mint Malenia :) meg az odavezető út is nagyszerű volt. Első Souls like játék volt számomra de azóta mindenevő vagyok 😂
Engem szívem szerint érdekelnének a Souls játékok, de nincs az az isten, hogy netes guideokat kelljen bújnom ahhoz, hogy meg tudjam tartani a rohadt pulzusomat a játékban
én az egyik youtube csatornán néztem végig a DS3 végigjátszást és nekem abból ennyi bőven elég volt :D én is relax gamer vagyok, szórakozni akarok amikor játszok. De azt elismerem, hogy biztos nagy erőt és kielégülést tud adni amikor legyőzöl egy bosst.
Abban a videóban hallottam először ennek a DS communitynek a szabályairól: aki varázslóval játszik az bzi, aki pajzsot használ szintén stb... sose értettem, hogy ezek mért jók. Kvázi előbb kapsz respectet ha nem játszottál a játékkal, mintha igen, de varázslóval :D
Én nem bìrom a stìlust, semmi ilyesmivel nem játszottam soha😎
Elden Ringeztem 2-3 órát, de nem fogott meg.
steelrising,codevein,remannt,nioh,jedi fallen order,Asterigos: Curse of the Stars,DS3 nekem ezekhez volt szerencsém ami souls-like műfajhoz
Üdv a klubban Zoly!
Respekt, próbáld meg a Darkest Dungeon 2! (1700 órám van benne)
Nekem is hasonló érzésem volt mikor befejeztem a souls játékokat. Hogy minden más olyan semmilyen. Ami nemrég hasonló élménnyel töltött el az a Dragons Dogma 1-2. De mióta azzal is végeztem, újra olyan sivár a játékipar. :(
Zoly nekem csak egy hozászólasom lenne. Aminden itemnek van tárgy le írása ami hozzátesz vagy lore hoz vagy máshoz. Meg van egy magyar yt-er aki sokszor végig vitte mindegyik epizódot és tök érthetően elmagyaráz mindent. Ha édekel akkor András Baka a csatorna neve
Vicces volt hallgatni, hogy rossz irányba mehet az ember meg olyan tárgyakat talál, ami lehet nem is kell neki. Zoli üdv a klubban. 😉Akkor most képzeld el, hogy mekkora élmény maximalistaként soulslikeozni és mindenhol mindent kimaxolni, összeszedni, endingeken végigmenni... Egy érzelmi hullámvasút, aminek a végén egy könnycsepp elmorzsolása után üres, mégis teli fejjel megállsz a pillanatra, újraértékeled azt az egészet amit kaptál ettől az adathalmaztól és amint realizálod, hogy elmúlt nem jut eszedbe más csak, hogy...MÉG ILYET: 🤣😆😄😀😅🥲😭
Amúgy a Sekiro-tól sem kell félni :). Ugyanúgy kerültem a soulsokat sokáig én is, az Elden Ring után a Sekiro volt a második Fromsoftware játékom. Sokkal nehezebbnek van beállítva online mint amilyen valójában. Azért félnek tőle, mert más hozzáállást igényel a combat és a legtöbb soulsos stratégia nem működik benne. Cserébe megvan a saját rendszere amit ha megtanul az ember, onnantól szerintem az egyik legjobb fromsoftware játék lesz. Sok mindenben hasonlít a régi Zeldákra, ha megtetszett a zsáner akkor szerintem kár kihagyni :).
well én nekem az elden ring volt az első from softver játékom azt is idén kezdtem el nyáron és fejezte be azt a múlt héten. Most a dlct nyúzom ami szintén tök fun.
Lényegében amit akarok mondani, hogy az elden ring röhejesen könnyű is tudd lenni és nem kell félni tőle a mimic tear meg néhány erős fegyver szépen átfog vinni téged a játékon. Én minden bosst lecsaptam igen még Maleniát is és azt kell mondanom nem volt vészes pedig souls noob vagyok. De a játékot már megéri elkezdeni a vibe és a szépen kidolgozott openworld miatt.
Ha engem kérdeztek én a Stellar blade és a Rise od the ronin közé tudnám sorolni nehézségben, az előbbi nagyon nehéz az utóbbi pedig könnyebb az elden ringnél sokkal. Ami még vicces az az hogy nem tudtam a játék legvégéig nagyjából hogy lehet fejleszteni a summonokat xd
Én mindenkinek ajánlom az elkezdését ha meg elakadtok akkor az internet bőkezűen segít mindenben a-z ig. Az elden ring redditje is nagyon segítőkész szóval ha nem akarsz kihagyni egy nagy kalandot én ajánlom hogy kezdjétek el a játékot csalódni nem fogtok, az eleje lesz piszok nehéz. Nekem a valaha volt 2. kedvenc játékom
134 órám van eddig az elden ringben,mountaintop of giantsnál elfogyott a lendület..egyszer lehet befejezem..
Én még dex buildről is hallottam ilyet hogy a DS1-ben az Uchigatana a legerősebb fegyver és ha azzal viszed végig az easy fokozat meg cheat :D
24:56 és amikor a power metal felcsendül, akkor nekem egyből ez jut eszembe: ruclips.net/video/iBRpNdY1i8o/видео.html
ez mondhatni a legek legje a témában. nem kell félni a souls játékoktól, és az elden ring dlc is király ;)
Szia!
Anno én se láttam értelmét a Souls őrületnek, sőt a DS2 kifejezetten nem tettszett. Majd mikor egy ismert streamer a DS3at nyomta, a világa annyira megtetszett, hogy megvettem, mondván ha neki megy akkor nekem is fog. Gundyr elsőre feküdt. Hamar rájöttem szerencsém volt, szenvedtem az első végigjátszásomon, sokszor elveszve de meglett. Majd mind3 DLC. Aztán a 3. végigjátszás után elővettem a DS2-t újra, nem volt egyszerű de hamarabb vége lett mint hittem, a végére már megszerettem.. Most az Elden Ring DLC pereg, több kevesebb sikerrel. Guide csak az npc questekhez kell, elsőre szeretem felfedezni magamnak a világot, akkor is ha vmit otthagyok, nem értek. De élvezem... Bennem is megváltoztatott vmit a Fromsoft... nem (feltétlen) nehézségre vágyom, inkább a sikerre.. a felfedezésre.. a feleslegesen végigküzdött dungeonra.. a 100. menő fegyverre amit sose fogok használni.. az élményre amit azóta sem ad más mint a soulslike.. Bőven játszok más stílussal is, sok felejthetetlen élmény... de egyik se egy haldokló Slave Knight Gael.. :D A közösségről annyit hogy amiről beszélsz az egy kis szelete a Souls fanoknak, ezeket senki se szereti csak egymás kardját simogatják. A közösség nem olyan hangos, de lelkes része aktívan segít másoknak (lásd Let Me Solo Her), nem néz le ha summont használsz, a pajzs nem buzis, és max mémelik a Git Gud-ot, és igenis értékelik a hasonló gameket mint a Lies of P, Surge, Nioh stb mert habár nem Fromsoft, de nagyon jól sikerültek. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe SoulsMateX csatornáját ami a legaktívabb magyar közösség, van lore videó magyarul az összes Fromsoft címhez, 100+ kihívás, kezdők Guideot, haladók akár új célt is találhatnak. Számomra a műfaj egy idegörlő terápia, ahol magammal küzdök nem a bossokkal. Egy világ ami olyan mély és izgalmas mint semmi más. Mindenkinek ajánlom hogy fedezze fel, fogadja el hogy nehéz, de megéri.
Ebben az esetben várjuk a Zolyval skilljevel kiegészülő 24oras Souls streaminget!😁
Sosem szerettem a nehéz játékokat, nagyon nagyon előnevelt koromban (15 és 20 éves korom között) még CHEATEKET is használtam, aztán szép lassan leszoktam erről és elkezdtem a kihívásokra koncentrálni, de akkor is minden játékot easy fokozaton nyomtam.... majd jött a Bloodborne 2015-ben és teljesen megváltozott az addigi attitűd. Olyan szinten beszippantott a mechanika, a hangulata, a zenék, hogy onnantól végérvényesen Myazaki leghűbb alattvalójává váltam és ez azóta is tart. Végigmentem az összes FromSoft játékon (a Sekiro-t kivéve), és ha valaki megkérdezi, hogy mi a jó ezekben, akkor annyi tudnék mondani, hogy: tartalom és jutalmazási rendszer. Mindig lesz motivációd, hogy nekimenj 10-edjére is a bossoknak, kitanuld őket, alkalmazkodj hozzájuk, megvizsgáld a gyengeségeiket és amikor sikerrel lenyomsz egyet akkor az kb. az orgazmushoz hasonló eufória. :) A tárgyak, itemek, amiket értük kapsz pedig elképesztő jutalomérzettel látnak el. Az Elden Ring pedig olyan szintre emelte ezt a DLC-vel együtt, hogy nem egyszer azon kaptam magam, hogy hajnali 2 van és még mindig fölfedezek és takarítom a dungeon-öket. Olyan mennyiségű tartalommal látták el ezt a játékot a japánok, amit talán csak a Witcher 3-ban tapasztaltam. Ha van játék, ami maximálisan megéri az árát, akkor az Elden Ring+DLC az.
Zoly, neked meg respect, hogy beleugrottál ebbe a világba, habár én a Dark Souls 3-mal kezdtem volna az ismerkedést a 2 helyett. Ott szerintem tökéletesen be van lőve a nehézség a trilógián belül.
P.S.: Egy kis pontosítás: A Stellar Blade action focused játék, nem soulslike. A Wukong sem lesz az.
Pedig a Sekiro talán a legjobb ezek közül. Számomra :)
Sekiro-t csak ajánlani tudom. Én rongyosra játszottam és nem untam meg! X'D
Birom a souls like játékokat, talán még fannak is mondható vagyok, de soha nem állítanék olyasmit, hogy csak a from software játékai a jók (pl a mortal shell iszonyat jó, hangulatos, formabontó), vagy hogy csak bizonyos kaszttal szabad végig játszani, mert csak az igaz út. Örülök, hogy el tudod mondani, hogy miért jók ezek a játékok, mert én nem tudtam elmondani. Főleg így, hogy előtte nem szeretted őket.
Elden Ring végigjátszás a csatornámon 😁 csekkoljátok ha gondoljátok🍷
Nekem azért is különlegesek a soulslike játékok mert alapvetően már grand strategyn kívül semmivel se játszok részben időhiány részben mert egyszerűen nem élvezem őket. Grand strategyvel is ezer évente egyszer tudok mert 2-3 óránál kevesebb idővel feleslege leülni. Aztán egyszer rávettem magam a bloodbornera, nem jött be egy idő után feladtam, belekezdtem a dark soulsba, szintén feladtam. Aztán egyszer elkezdődött egy olyan időszaka az életemnek, hogy elkezdtem edzeni, tanulni és befektetni minden egyes nap, hogy szép lassan minden téren fejlődjek, és akkor belekezdtem a Niohba meg a Lies of Pbe és rájöttem, hogy nem túl nehéz a játék csak régen pont azért nem edzettem amiért ezzel se játszottam.. Mert lusta voltam tanulni és fejlődni ha nem azonnal lett jobb valami akkor feladtam. Egyébként köszönöm a videót nagyon érdekes volt.
hopsz, lemaradt a vége. Szóval azóta ugyan még mindig kb havonta jó ha kétszer játszok, de akkor szinte mindig valami soulslike játékkal
Úgy megnéznék egy Salt and Sanctuary kritikát :D
Olyan menő bossok vannak hogy mindig is akartam vele játszani de egyszerűen nem bírom hogy valamit ott kell hagyni és később vissza menni, az meg hogy végigjátszást nézzék az kizárt az nem játék,az csak imitalasa annak amit más csinál. És akkor még a nehézségről nem is beszéltem.
Az a baj, hogy guide nélkül bizonyos dolgokat szinte biztos, hogy kihagysz. És azt gonolnád, hogy nincs jelentősége de van! A játék egyik befejezéséhez pl az kell, hogy végigmenj egy város alatt húzódó csatornarendszerben, ami nem egy lineáris cucc, olyan szerteágazó, hogy azt se tudod hova menj először, ott aztán parkour-ozni kell (ami a játék leggyengébb mechanikája, kicseszett idegesítő), majd amikor odaérsz egy ilyen ujjas cucchoz, akkor le kell vetkőzni meztelenre, hogy megégesse a bőröd, és így oldod fel az egyik endinget a játékban! Én örültem, hogy ezt hagytam a végére, mert mire végeztem vele, már ki is égtem a játékból! Ha magamtól kellett volna csinálnom 1000 óra után sem jövök rá mit kell csinálni.
@@Zhen_MH de miért baj ha kihagysz valamit?
@@Zhen_MHAmire guide nélkül lehetetlen rájönni azt én úgy fogom fel nem az átlagos játékosnak készült, hanem a beteg fanoknak 🤣
@@Hear.myvoice érthető, de van 2 komolyan vehető ending a játékban, és ez az egyik. Én meg akartam nézni.
nem tudom mi ez az egèsz guide-ok nèlkül is meglehet találni mindent