Ha gyérülő emlékezetem nem csal, a riport készítésének évében, vagyis 1991-ben, a Hobo Blues Band jubileumi koncertjén vendégként lépett fel, Tony Lakatossal. Három dalt játszott/játszottak. Jackie külön elnézést kért, amiért angolul "nyomták" a szöveget. Akkor láttam először "élőben" játszani: egyfelől a hetvenes évek elején még nagyon fiatal voltam (1975-ben töltöttem a 18. életévemet), másfelől a zenei ízlésem akkor még másfelé orientálódott (az eredeti LGT, Skorpió, stb.). Az ördög álarcos bálját 1977-ben vásároltam meg...
A Syrius a megalakulásától számos változáson (értsd: zenei irányzaton) átment. Valóban nem volt "főcsapás" (ahogy írod): 1972 szeptemberében kezdtem a Konzervatóriumban, és talán az első (esetleg a második) félévben hallottam először Orszáczky nevét. Összhangzattan óra előtt a folyósón "fényeztem" a Kareszt (Frenreiszről van szó), hogy "mekkora" basszusgitáros. Ekkor beszólt a közelben ácsorgó Kádár Gyuri, miszerint hallgassam meg Orszáczkyt a Syriusból, és akkor majd nem beszélek hülyeséget... Csak pislogtam, akár a vett malac, amikor új ólba kerül, mert nekem a Syriusból akkortájt a Pápai-Faragó és a Tranzisztori volt meg. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy a nagyközönség lényegében kevésbé ismerte a zenekart, Jackie pedig '73-ban Ausztráliában maradt, és a magyar zenerajongók széles köre számára egy idő után már nem létezett. Nem mellesleg 1977-ben a zenekar is megszűnt, legutolsó nagylemezük a "Széttört álmok" volt... Csak a rendszerváltoztatás után néhány évvel kezdték kiadni a korábbi felvételeket (én is törzsvendége voltam a Darshan Udvarnak, és az összes létező lemezüket megvettem). Szerintem, ez az oka a 36 megtekintésnek, dacára annak, hogy Jackie és zenekara, valamint a Syrius képes volt megtölteni a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadot (2001) vagy New Orleans Music Clubot (a dátumot ne kérdezd), de még a Millenárison is a csilláron lógtak, amikor vendégzenészként fellépett az Urban Noise zenekarral (2004)...
@ Kedves Gyula,köszönöm, ...minderről (is) szól ez a riportfilm és a többi vele készült beszélgetésem is (írásban, vagy rádióban....Mostanában keressük ezeket. A 36 megtekintés azóta 2000 fölötti,... és mindannyiunknak saját története van Jackie-vel és az egész korszakkal kapcsolatban... köszönöm a hozzászólást.. (kitettem a POLIFON-ban készült beszélgetésünket,... és egy jegyzetet, amit a Kurírba írtam,... talán érdekesek ezek is (volt egy rádiós beszélgetésem , még nem néztem utána, hogy megőrizték-e az archívumban...
3 года назад+1
@@evabaroti776 Nincs mit köszönni. Jómagam is nagyon szeretem a zenéjüket (az ember, legalábbias az emberek zöme) fejlődőképes. Annak örülök, hogy 1990 után személyesen is találkoztam vele, szót váltottunk, sőt a Darshan Udvarban és a Lovag utcai "objektumban" hosszabban beszélgettünk. Őszintén sajnálom, hogy olyan hamar elment...
Nagyon szerény ember, nagyságához képest, meg egyébként is.
Jó a riport, köszönöm a közzétételt. Nagy kár, hogy nem sztereó a felvétel (csak az egyik hangszóró szól, az is halkan)...
köszönöm az egész stáb nevében,... mert ki is kellett ezt még akkoriban is valahogy harcolni... (nem volt főcsapás soha - és ezért is szerettük)
Férjem egyik legjobb barátja volt.
Ha gyérülő emlékezetem nem csal, a riport készítésének évében, vagyis 1991-ben, a Hobo Blues Band jubileumi koncertjén vendégként lépett fel, Tony Lakatossal. Három dalt játszott/játszottak. Jackie külön elnézést kért, amiért angolul "nyomták" a szöveget.
Akkor láttam először "élőben" játszani: egyfelől a hetvenes évek elején még nagyon fiatal voltam (1975-ben töltöttem a 18. életévemet), másfelől a zenei ízlésem akkor még másfelé orientálódott (az eredeti LGT, Skorpió, stb.).
Az ördög álarcos bálját 1977-ben vásároltam meg...
ez az utolsó koncertrészlet a filmben, ki is írtuk...
Nekem ő a magyar Zappa!
1991-es a beszélgetés
:)
64!
36 megtekintés....nem értem....
A Syrius a megalakulásától számos változáson (értsd: zenei irányzaton) átment. Valóban nem volt "főcsapás" (ahogy írod): 1972 szeptemberében kezdtem a Konzervatóriumban, és talán az első (esetleg a második) félévben hallottam először Orszáczky nevét. Összhangzattan óra előtt a folyósón "fényeztem" a Kareszt (Frenreiszről van szó), hogy "mekkora" basszusgitáros. Ekkor beszólt a közelben ácsorgó Kádár Gyuri, miszerint hallgassam meg Orszáczkyt a Syriusból, és akkor majd nem beszélek hülyeséget...
Csak pislogtam, akár a vett malac, amikor új ólba kerül, mert nekem a Syriusból akkortájt a Pápai-Faragó és a Tranzisztori volt meg.
Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy a nagyközönség lényegében kevésbé ismerte a zenekart, Jackie pedig '73-ban Ausztráliában maradt, és a magyar zenerajongók széles köre számára egy idő után már nem létezett. Nem mellesleg 1977-ben a zenekar is megszűnt, legutolsó nagylemezük a "Széttört álmok" volt... Csak a rendszerváltoztatás után néhány évvel kezdték kiadni a korábbi felvételeket (én is törzsvendége voltam a Darshan Udvarnak, és az összes létező lemezüket megvettem).
Szerintem, ez az oka a 36 megtekintésnek, dacára annak, hogy Jackie és zenekara, valamint a Syrius képes volt megtölteni a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadot (2001) vagy New Orleans Music Clubot (a dátumot ne kérdezd), de még a Millenárison is a csilláron lógtak, amikor vendégzenészként fellépett az Urban Noise zenekarral (2004)...
@ Kedves Gyula,köszönöm, ...minderről (is) szól ez a riportfilm és a többi vele készült beszélgetésem is (írásban, vagy rádióban....Mostanában keressük ezeket. A 36 megtekintés azóta 2000 fölötti,... és mindannyiunknak saját története van Jackie-vel és az egész korszakkal kapcsolatban... köszönöm a hozzászólást.. (kitettem a POLIFON-ban készült beszélgetésünket,... és egy jegyzetet, amit a Kurírba írtam,... talán érdekesek ezek is (volt egy rádiós beszélgetésem , még nem néztem utána, hogy megőrizték-e az archívumban...
@@evabaroti776 Nincs mit köszönni. Jómagam is nagyon szeretem a zenéjüket (az ember, legalábbias az emberek zöme) fejlődőképes. Annak örülök, hogy 1990 után személyesen is találkoztam vele, szót váltottunk, sőt a Darshan Udvarban és a Lovag utcai "objektumban" hosszabban beszélgettünk.
Őszintén sajnálom, hogy olyan hamar elment...