A bajusz kissé magas lett talán... :D Péter, talán tudod (biztosan tudod), hogy ebben rejlik a zsenid. Hogy átváltozóművész vagy... hogy egész gyerekkoromat követően figyeltem a munkásságod, majd egy videókazettán láttam a Cha-cha-chát 1981-ből... és annyira azonosulni tudtam veled. "Beéreztem", pedig semmi közöm a figurához, kiskoromtól kezdve az ellenkező táborhoz tartoztam, a sikeresek táborához. De ott nagyon átjött Ernő, az örök vesztes. A kitaszított, a jelentéktelen... majd a lehetőségnél, mikor a "géppuskalábú" kap egy pozíciót, hogy elérje álmai nőjét, de ez dermesztően letaglózóan alacsony értékű (aki nem látta: Ernő szerelmes, egy bál után azonban ez a lány a földön fekszik, lába nyitva, és a fél táncterem ment végig rajta, de most Ernő jöhetne....), és látni és érezni a zavarod, a csalódottságod... és ez nekem 14 évesen annyira átjött, hogy talán életvégig' tisztelőd lettem, az az ember vagy, aki sosem ripacskodik (szerintem kis országunkban RENDKÍVÜL kevés színészről és színésznőről mondható el hasonló, Eszter kezét csókolom, aki pontosan ugyanez pepitában. Ha megjelenik a napi médiában, annak oka van) A fenti tragédiában alakított játékodban pedig az ellenkezőt, valami nagyot, egy hős- és kisszerű (ambivalens) alakot mutatsz be, de ott volt még ezer és ezer szerep... mind kitűnő. Lenyűgöz. És bár ismerjük egymást, még sosem mondtam ezt el. 😅Annyit nem találkozunk, illetve sosem olyan a környezet. A szomorú családi események nem erről szólnak.
A bajusz kissé magas lett talán... :D
Péter, talán tudod (biztosan tudod), hogy ebben rejlik a zsenid. Hogy átváltozóművész vagy... hogy egész gyerekkoromat követően figyeltem a munkásságod, majd egy videókazettán láttam a Cha-cha-chát 1981-ből... és annyira azonosulni tudtam veled. "Beéreztem", pedig semmi közöm a figurához, kiskoromtól kezdve az ellenkező táborhoz tartoztam, a sikeresek táborához. De ott nagyon átjött Ernő, az örök vesztes. A kitaszított, a jelentéktelen... majd a lehetőségnél, mikor a "géppuskalábú" kap egy pozíciót, hogy elérje álmai nőjét, de ez dermesztően letaglózóan alacsony értékű (aki nem látta: Ernő szerelmes, egy bál után azonban ez a lány a földön fekszik, lába nyitva, és a fél táncterem ment végig rajta, de most Ernő jöhetne....), és látni és érezni a zavarod, a csalódottságod... és ez nekem 14 évesen annyira átjött, hogy talán életvégig' tisztelőd lettem, az az ember vagy, aki sosem ripacskodik (szerintem kis országunkban RENDKÍVÜL kevés színészről és színésznőről mondható el hasonló, Eszter kezét csókolom, aki pontosan ugyanez pepitában. Ha megjelenik a napi médiában, annak oka van)
A fenti tragédiában alakított játékodban pedig az ellenkezőt, valami nagyot, egy hős- és kisszerű (ambivalens) alakot mutatsz be, de ott volt még ezer és ezer szerep... mind kitűnő. Lenyűgöz.
És bár ismerjük egymást, még sosem mondtam ezt el. 😅Annyit nem találkozunk, illetve sosem olyan a környezet. A szomorú családi események nem erről szólnak.