Nagyon sokat segít az önismeretben...remélem nem csak nemem :-) !! Azt olvasom a többi előadás alatt, hogy " András ez a legjobb előadás". És ennek nagyon örülök mert mindenki megtalálja azt a segítőbeszélgetést amire neki éppen szüksége van. Hihetetlen jó előadókat hív meg András ehhez szívből gratulálok!
Tegnap éjjel rátaláltam a fiókodra. Azóta folyamatosan nézem a tartalmaid. Szuper véndégeket hívsz. Köszömöm.! Ha rászoksz az ondógyítás ízere, egész eletedben nem állsz le vele. Jól áll neked ez a lelkesedés. Látszik sokat tanulsz az adásokra. Gratulálok. Köszönöm amit igy kapok Tölled. Én már nem engedhetem meg magamnak a terápiát. Szegeden 16 évig kezeltek. De azóta is folytatom egyedül. Ééééés. Köszöm olyan jól vagyok öregségemre, mint még soha. Marika (74)
Sziasztok! Érdekes beszélgetés volt, köszönöm a témafelvetést! Egy személyes esetet szeretnék megosztani a gyónás kapcsán. Pszichológia iránt érdeklődő reformátusként a katolikus egyház több gyakorlata szimpatikus számomra. A gyónásról azt feltételeztem, mielőtt kipróbáltam volna, hogy bizonyára nagy megkönnyebbülést okozhat és akár lelki gyógyulást is, ha valaki ténylegesen le tudja tenni a bűneit Isten elé egy pap segítségével. Mivel a pap egy olyan kézzelfogható személy, aki adott helyzetben Istent reprezentálja. Viszont egyszer elmentem egy nagyböjti katolikus zenés, elcsendesedős bűnbánati alkalomra, ahol a protestáns résztvevők számára is lehetőséget biztosítottak "lelki beszélgetésre," amíg a katolikusok gyóntak. Az atya, akihez odamentem, azzal indított, hogy mivel én protestáns vagyok, ezért én soha nem gyóntam még és most sem fogok. Nekem ez akkora arculcsapás volt, hogy bennem ragadt mindaz, amit valójában szerettem volna elmondani neki. Azóta pedig egyáltalán nem hiányzik, hogy nálunk nincs fülbe gyónás. Terápiába már jártam többször, de az más tészta. Nektek milyen tapasztalataitok vannak a gyónással? Milyen az, amikor felszabadító és milyen, amikor inkább káros? Köszönöm előre is a szofisztikált válaszokat!
Mint egykori katolikus, nagyon szívesen elmondom a tapasztalataimat. Amikor még gyerek voltam és kötelező volt az ima, egyfajta sorvezetőt kaptunk, hogy milyen „bűneink” voltak (visszabeszéltünk a szüleinknek, torkoskodtunk, veszekedtünk a testvéreinkkel, nem imádkoztunk naponta többször, stb.) Ez akkor semmiféle megkönnyebbülést nem jelentett. Már ekkor, 10-12 évesen elgondolkodtam azon, hogy épp azokat a „bűneinket” nem mondjuk el ilyenkor a papnak, amelyek valóban nyomasztanak. Minden gyereknek vannak ilyenek, általában teljesen jelentéktelen dolgok, amelyeket csak abban a korban tartunk fontosnak. Később, gimnáziumban láttam igazán, hogy mennyire pusztító és visszataszító dolog a gyónás. Egyházi gimnáziumba jártam, így teljesen természetes volt a gyerekek közt a bullying. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy mikor valaki távozott a gyónásból, valóban úgy érezte magát, mintha levetkőzte volna a bűneit. Egyfajta „szentként” léptek ki a gyóntatófülkéből. Néhány perc sem telt el, mire aztán újra gúnyolták, megalázták és más egyéb módon bántalmazták azokat, akik nem voltak „menők”. Ahogy írom ezeket a sorokat, egy sor ilyen eset villant be. Ez engem akkor abba az irányba vitt el, hogy ezzel a vallással egy alapvető baj van. Nevezetesen: nem váltja ki azt a hatást az emberekből, amit elvárnánk tőle. Ez pedig nem az emberek hibája, hanem a vallásé. Ha egy gyógyszer nem hat, akkor nem az emberben van a hiba, hanem a gyógyszerben. Ez egy rossz gyógyszer. Az egyetemi éveim során rengeteget beszélgettünk a vallásról is (az első szakom politológia volt). Csak ott olvastam először arról, hogy a gyónás egészen a XIII. századig nyilvános volt, vagyis a keresztények a papok és a hívők jelenlétében sorolták fel a bűneiket. Csak ezután vezették be a titkos gyónást, ahol a hívő már egyetlen papnak mondta el a bűneit. A keresztény tanítás szerint egyébként még a legszörnyűbb bűnök elkövetői is bűntelenné válhatnak, sőt megigazulhatnak, ha meggyónják a bűnüket. A bűnbánat szentségével így a papok tulajdonképpen beleoltják a hívekbe, hogy a bűnbánónak minden bűnét megbocsátja az úgynevezett Jóisten. Emellett a híveket a papok ránevelik arra, hogy a cselekedeteikért az Istenre vagy az Ördögre hárítsák a felelősséget. Így ha valami rosszat tesznek, csak annyit mondanak, hogy „az Ördög vitt a bűnbe”. Ez a vallási tan tehát - azzal a hittétellel párosulva, hogy még a legelvetemültebb bűnözők is igaz emberré, szentté válhatnak, ha a bűneiket meggyónják - senkit nem tart vissza a bűnözéstől, sőt eleve felmentést ad minden bűnre. És így lesz a gyónás az alantas emberek legkedvesebb időtöltésévé, amivel aztán el tudják altatni azt a rossz érzést magukban, amit éppen a józan eszük vált ki belőlük, mikor helytelenül cselekszenek. Mindezzel nem azt mondom, hogy azonnal szólaljon meg bennünk a sziréna, ha gyónó embert látunk. Csak annyit mondok, hogy ez a vallásnak egy rossz, visszataszító, sőt undorító intézménye, ami morálisan borzasztóan káros. A lelkiismeret-furdalásnak vagy a bűntudatnak igenis megvan a maga funkciója, amit nem szabad elaltatni. Éppen ez figyelmeztet minket minden percben arra, hogy semmiképpen ne tegyük azt, ami egykoron kiváltotta ezt a rossz érzést. Több példát is tudnék mondani az életemből. A bűneinknek igenis velünk kell maradniuk velünk egy életen át, és senki nem élhet abban a hiszemben, hogy ő megigazult, bűntelenné vált. Rendkívül sajnálom, hogy a katolikus vallás teljesen képtelen az önreflexióra, így nem látja be, hogy a titkos gyónással egy szörnyszülöttet bocsátottak a társadalomra. Ennél még a kommunista „önkritika” intézményének is több értelme volt, mert azt legalább nyilvánosan végezték. Tudom, hogy a kommentem miatt számos gyűlölködő választ kaphatok, de nem érdekel, hogy mit mondanak ezek az emberek. Hiszen ők akármit megtehetnek másokkal, legfeljebb meggyónják - és probléma megoldva. Talán éppen ők azok, akik miatt mostanra százezrével távoznak az egyházból a morálisan fejlett és öntudatukra ébredt emberek. És ugyancsak ők azok, akik közül mostanra nagyon sokan megtapasztalták, hogy az egyházon kívül - a farkasok világa után - egy sokkal erkölcsösebb, humánusabb és minden tekintetben boldogabb világ fogadja őket.
@@RonaldMajlath köszönöm a megosztást! Ajánlom szeretettel a Némaság című filmet, abban van egy karakter, aki ezerszer is meggyónja és mindig újra elkövet egy bizonyos bűnt. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a legelvetemültebb emberek ülnének a gyóntató fülkében, vagy ki tudja... Érdekelne olyanok tapasztalata is, akik még a katolikus egyház tagjai.
@@virginiawoolf2106 Természetesen nem gondolom, hogy a gyóntatófülkében kizárólag a legelvetemültebb emberek gyónnának. Fontos részlet, hogy ott a pap szokott ülni, nem a katolikus hívek, ők térdelnek a pap előtt egy másik kis fülkében. De visszatérve: szó sincs arról, hogy a legelvetemültebb emberek gyónnának. Az emberek döntő többségére nem csak a józan ész, hanem a nevelés és a törvényi előírások is hatnak, hogy ne váljanak gonosztevővé. Az átlagember úgy általában sem válik egykönnyen elvetemült bűnözővé, egész egyszerűen azért, mert enélkül is működik az élete. Ahhoz, hogy enni, inni, melegen lenni és öltözködni tudjunk, nem kell tolvajjá válnunk, elmehetünk dolgozni (vagy itt, Kelet-Európában beléphetünk az aktuális állampártba). A gyónás úgy erodálja a morált, mint a tenger a sziklát. Ez pedig világosan láthatjuk, hogy hová vezet: a legkeresztényebb országokban (Fülöp-szigetek, Ruanda, Paraguay, Zimbabwe, Panama, Guatemala, Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Nicaragua, Peru, Kolumbia, El Salvador, Ecuador, stb.) óriási társadalmi egyenlőtlenségeket és tömeges bűnözést találunk. Ez nem a gyónás áldásos hatását bizonyítja, sőt.
@@virginiawoolf2106 Én, mint gyakorló katolikus és öt gyermek, már felnőtt anyukája pár dolgot mondanék. 1. papfüggő maga az "élmény", de szentsége akkor is létező valóság (azt ne mondja nekem senki, hogy önmagában a gyónás felszabadít) mert nagyon emberfüggő. Kisgyermekként aggodalmaskodó és szorongó voltam, egy bűnt három különböző papnál gyóntam meg. Igazából nem direkt, csak nem tudtam szabadulni tőle . (fejben csúnyát mondtam az Istenre, és sokszor "hallottam" ezt magamban) Az első pap azt mondta: rettenetes, súlyos Istenkáromlás. A második: nagyon nem szép, szokj le róla. A harmadik: ez nem bűn - abban a pillanatban megszabadultam tőle, erre határozottan emlékszem. Volt pap aki a hugomat kiabálva szidta éppen a gyóntatószékben, hogyan merte a szennyes, fekete lelkét az Úr elé vinni (mert áldozott, gyónás nélkül- amit éppen akkor gyónt meg... egyébként a férje akkor volt öngyilkos éppen) Kislányom sírva jött ki a gyóntatószékből, mert az öreg pap, bűnöket feltételezve oktatta: biztos nem is jársz misére! Tudni kell, hogy kislányom a Kórusiskolába járt, és éppen naponta misére sietett, hajnalban rorátéra!. Rengeteget szenvedtünk gyónás által okozott lelki sérülésektől, gyermeknevelésünk nagy része a károk gyógyítása, átbeszélés és egy szeretettel teli Istenkép kialakítása volt. Hozzá kell tennem, hogy megfelelni vágyó, szorongó gyermekeim vannak sajnos. És hát mi szülők is sajnos sok hibát követtünk el. 2. Tanulság, sosem szabad ismeretlen paphoz, gyermeket gyónni küldeni!! Soha. Ez egy szomorú tapasztalat. És első gyónót sem küldenék ismeretlenhez. 3. Mindmellett szentségnek tartom a gyónást. Azért az, hogy "nem a papnak gyónunk" azért ez bennem csengett mindig. Egyedül Istennek. És voltak jó tanácsadói élmények is. Én azt gondolom, nem szabadna a gyóntatófülkében tanácsokat osztogatni, meg kell hallgatni a gyónást, és megadni a feloldozást. Ennyi. Akkor sokkal többen mennének. 4. Nyilván egy jó pap (sok van ilyen) tudja és érzi, mikor kell szólni, mert van amikor életmentő egy-egy szó. A Lélek indittatására figyelve. Mint a tűz a gyónás, pusztíthat, sokáig távol tarthat a szentségtől, de hatalmas erő és katarzis is. Jó hallani: megbocsájtattak a bűneid, menj és többé ne vétkezz- röpülve megyünk ki sokszor. 5. Sokat hallom bizonytalankodni a protestánsokat, a szentségek azonban csodálatos kapaszkodók és horgonyok, valós cselekedetek és valóságos eszközök a kezünkben, ami meg tud erősíteni abban: ne az érzéseinkre hagyatkozzunk, azok hullámzanak. Gyónj és áldozz. És hidd, hogy ott van Krisztus benned, veled, melletted. 6. Nagyon megindító Charles de Foucauld életében, amikor válaszokat keres és felkeresi Huvelin atyát, hogy tanuljon a kereszténység komolyabb kérdéseiről. Az atya annyit mond: térdeljen le és gyónjon meg. Ő először tiltakozott, de az atya szelíden kitartott: térdeljen le és gyónjon meg! Akkor választ kap a kérdéseire... valami ilyesmit mondott - kerestem most, de pontosan nem találom. Érdemes az életét elolvasni. Sajnálom, hogy ön, nem egy Huvelin atyához hasonló paphoz került... Nagyon sajnálom.
@@RonaldMajlath érdekes gondolatok. Van benne sok igazság: Jézus is azt mondja egy példázatában: ne tépjétek ki a konkolyt a búza közül, nehogy a búza is megsérüljön. Annyira katolikus hitben nőttem fel, hogy biztos vagyok benne, képtelen lennék arra, hogy feladjak mindent és önnönmagam oldozzam fel magam- nagyon sok jó pap, hiteles, szent pap van- az Egyház reménytelenül bűnös, de nem az az út, hogy hamisan ítélkezem. Nem hiszem, hogy vannak olyanok, akik azt hiszik bármit megtehetnek azután meggyónják és kész. Az a gyónás érvénytelen. Itt jónak tartom ezeket a kijelentéseket. Ha nincs bűnbánat, ha nincs komoly elhatározás, hogy többet nem akarom elkövetni, akkor érvénytelen a gyónás, ezt nagyon sokszor elmondják. Hidd el, nem jobb a világ, mint maga az egyház, bármilyen egyház- katolikus, evangélikus, református, Hit gyülekezet- nem ez a lényeg.
Tisztelem a véleményedet, segíteni szerettem volna ezzel a felvetéssel. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy sokan, bármennyire is szeretnék, nem tudnak megszabadulni ezektől a bűneiktől, pl. rendszeresen pornót kell nézniük ahhoz, hogy valamiféle megnyugvást a találjanak? Helyteleníti, megvetik magukat, esetleg a színészeket is, és mégsem tudják abbahagyni.
Igaza van, összetévesztettem egy másik videóval. Arra utaltam, hogy András így adott , mert korlátozottan volt lehetősége párbeszédre. Másokon is megfigyeltem, hogy ha nem tart valaki szüneteket, hogy a beszélgetőtárs hozzá tudjon szólni, akkor a másik ösztönösen, észre sem véve jelzi így, hogy jelen van, ez nem monológ, hanem beszélgetés. Aki rá van hangolódjunk a másikra, esetleg visszakérdez, hogy te mit gondolsz erről .
Érdekes, ahogyan egy (volt) pap rácsodálkozik arra, hogy van valaki, vannak valakik, mondjuk egy pszichológus aki nem rohan ki ha valaki azt mondja neki, hogy ő (a "beteg") meleg. Ez a rácsodálkozás már az előző műsorban, a lombikbébis műsorban is ott volt: Rácsodálkozni arra, hogy nem csak elítélően lehet valamiről, valakiről szólni, és nem csak az egybites gondolatot szajkózni: BŰN ! BŰN ! BŰN ! BŰN ! Bár ez az egybites gondolkodás az egész egyházra, egyházi tanításra igaz: Ha nem követed a tutit, az egyházi tanítást, akkor jön a Pokol, a kitagadás, kiátkozás, a máglya......... Semmi megértés, empátia vagy valami hasonló. Őszintén szólva egyébként nagyon nem értem ezt az egyházi harcosságot sem a melegséggel, sem sok más egyházi megmondással kapcsolatban: Ha az Isten az embernek szabad akaratot adott, akkor azt a szabad akaratot mire föl akarja korlátozni bárki is, főleg egy magát vallásosnak mondó személy szervezet, egyház? Persze, igen: Lehet, sőt talán kell is valamiféle társadalmi-viselkedési vízió, iránymutatás. Hogy ennek a víziónak, iránymutatásnak és az eltérés iránti megértésnek hol a határvonala, az egy meglehetősen kényes kérdés.
Mi alapján bűn a rácsodálkozás? Az általánosítás, az Egyház egészről való negatív vélemény formálás viszont sok embert sért, mert az Egyház a hívek összessége. A 8. Parancsolat része (a ne hazudj mellett), a más becsületesen való árokozás kerülése, ide sorolnám az iEgyház egészének gondolkodásmódját vonatkozó negatív kijelentést.
Bocsánat, hogy értetlenkedem: A pszichológus adott egy tanácsot, ami a hiteddel ellentétes volt, ezért nemet mondtál? Ezért volt a pszichológus részéről a megvetés?
Nincs előttem egy olyan kép, amelyhez hasonlítani szeretnék. Elfogadom azt, aki vagyok, próbálok etikusan, a legjobb szándékom és tudásom szerint cselekedni, beszélni és gondolkodni, és a hibáimból okulni.
Van egy világrengető javaslatom: tegyék kötelezővé a pornó oldalakon a gyászkeretet minden videó és kép körül, és akkor a kecske is megdöglik, a káposzta is megrohad. Viszont lehetne a gyóntató atyával másnap kosárlabdázós kirándulásos könyvklubos sakkozás és komolyzene hallgatás közben erről beszélgetni, hogy milyen hatással volt mindkettőjükre
Így nehéz komoly témáról megoldásokat keresve beszélni. Tisztelem a nem katolikusok gyónásra vonatkozó véleményét akkor is, ha nem tzdjàk, miről van szó konkrétan, csak véleményük van. A katolikusok is kérik hitük és véleményük tiszteletben tartását.
Mit gondoltok arról, hogy valakinek nincs ideális énje, próbál az Egyház tanítása szerint élni, és elfogadja, hogy hol jobban, hol kevésbé megy, ha elesik, meggyónja, és a kapott kegyelem erejében bízva megy tovább?
@@laszlodebreczeni8127 Nem képzelem el, hogy milyen ember szeretnék lenni, és nem szenvedek attól, hogy nem vagyok olyan, amilyenné szeretnék válni. Ha kapok visszajelzést, igyekszem javulni, és elfogadom, hogy egy esendő, nem tökéletes ember vagyok, akit Isten különböző tulajdonságokkal ruházott fel, amelyeket jó célra kell használnom. Nem kell magamból egy teljesen más típusú embert faragni, mert nem az volt Isten akarata. Azt is megértem, hogy nem tudok minden ember elvárásának megfelelni, nem szerethet mindenki, és ez jól van így.
@@hajnalkakertesz6590 Jó kérdés, hogy az Egyház tanítása vajon minden lelki / emberi helyzetben eligazítást nyújt? Mit mond vajon a depresszióról a Biblia / Egyház? És amit mond az segít megküzdeni vele? Merthogy ez például egy elég sokakat érintő probléma: "Magyarországon a felnőtt lakosság 7 százaléka él depresszióval. A magyar felnőtteknek 15 százaléka legalább egyszer átélt már súlyos depressziós epizódot, és 2,6 százaléka havonta tapasztal súlyos depressziós tüneteket."
Az ember azzal töltődik, ami örömet szerez számára, ha olyan emberekkel, dolgokkal foglalkozik, akiket, amiket utál, egyre pocsékabbul érezheti magát. Nem jó hangolódás az ünnepekre, a szeretteivel való hosszabb együttlétre. Jobb egy zenehallgatás, vagy bármi, ami tetszene.
A szexuális bűnökkel kapcsolatban azt hallottam, hogy démoni befolyás is okozhatja, így nemzedékeken át fennállását, de szabadító imák és napi ónfelajánló imák segíthetnek. (Nem megszállottságról van szó.)
Démoni befolyás?🤦♀️ Ne misztifikálj légy szíves. Vannak emberek, fehérek, feketék, tarkák, de ennek semmi köze a szexualitáshoz. Démonokhoz meg végképp nincs.
@@jookovacsAmit én eddig hallottam a megszállottakról, az Andrásra egy kicsit sem illik. Gondolom, nem öróla, hanem a felvételt témákról illene beszélni. Az ördögűzés ès a szabadító ima között óriási a különbség. A Kerub sorozat 16. részét érdemes meghallgatni Kovács Gábor atyától. A gonosz a barátait nem zaklatja, elég számára az, hogy Krisztus anti-reklámai. Minél jobban építi valaki Isten országát, annál több kísértés, testi-lelki zaklatás éri. Pió atya fizikai sérüléseket is szenvedett a lelkiek mellett.
@@hajni6799 Tökéletesen igazad van abbak, hogy alapesetben a felvetett témákról beszélünk. Azonban a felvetett témákat jelentősen aláássa a Hodász által választott fajtalankodó életforma. Így a mondanivalója alapvetően válik hazuggá és képmutatóvá, sőt egyértelműen a gonosz üzenetévé.
Érdemes meghallgatni Kovács Gábor atya tanításait, pl. a Kerub sorozatot a Hatolikus videó tartalmak csatornán. Ő elismert teológus volt. Úgy emlékszem, szexualitásról nem beszélt, de sokat tudott a jó és a gonosz angyalokról. Nyugodjon békében.
Igen. Arra biztatott, hogy egy korábbi szerelmének hódítást el a feleségétől. Mondtam, hogy nem, és erre kifejezte megvetését. A katolikus videók kommentjei között is sokszor olvasható olyan, amely írója megvetéssel szól arról, aki holmi vas kalapos erkölcsi előírások alapján nem tesz meg valamit, amit a teste vagy a lelke vágyna.
Nagyon jó a téma. Profi a pszichológus. De olyan, hogy ex katolikus pap, olyan nincs. Te pap vagy Hodász atya ma is. (Szentséget nem lehet eltörölni, ezt te is tudod.) Csak nem gyakorlod a hivatásod. Sajnos. Szomorú. Pedig erre lettél hivatva, hogy az embereket az üdvösségükhöz segítsd, ne csak a földi boldogulásukban. A kettő között óriási a különbség.
Ez pontosan olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy minden nő… Érti, mi a gond? A rossz tapasztalatok kiterjesztése egy közösségre… A keresztény kurzus témája megérne egy önálló videót, mi is az, mit gondolnak róla a nem hívők, a hívők stb.
Alvó ügynök: Amikor egy szervezet beépíteti egy emberét egy másik szervezetbe, hosszú időre, várva a megfelelő pillanatra, az ügynök szinte eggyé válik a szereppel , egészen addig amíg meg nem kapja a parancsot, amikor is az ügynök végrehajtja a feladatát.
Tényleg, ha már aktuális a téma az elmúlt hetekre értve, szeretnék megkérdezni valamit. Bocsánat, ha már megválaszoltad máshol. Ez esetben linket szeretnék kérni :) A gyóntatás ugyebár teljes titoktartást követel, ahogyan említetted a videóban. Amennyiben valaki tettlegességig fajult pedofíliáról, vagy hasonlóan súlyos bűnről vall, semmi módja nincs az illetőt elővetetni és a gyónását vallomásnak minősíteni? Azért kérdezem, mert Feldmár András egyik előadásában pont szóba került, s hogy ő miként kezelt egy ilyen ügyet. A történet röviden: egy édesapa erőszakolta meg a saját gyerekeit, majd elment terápiára, miszerint szeretné a tettét feldolgozni. András pedig egyből kihívta a rendőrséget. Bocsánat, ha felkavaró az érdeklődésem, de erről nem igazán hallottam még egyházi álláspontot konkrét miértekkel elmondva (miért igen, miért nem). Köszönöm, ha kapok rá választ :)
Egy orvost, pszichologust torvenyileg fel lehet szolitani, hogy segitsek a nyomozast a rendelkezesukre allo informacioval, sot kitelesseguk buncselekmeny eseten ertesiteni a hatosagot. Egy papnak nem. A gyonasi titok megtartasa erosebb mint az adott allam torvenye. Egy pap sem szoval, sem rautalo magatartassal, viselkedessel sem arulhat el semmit abbol amit gyonas alatt hall. Olyan penitenciat viszont kiszabhat, hogy az illeto maga jelentse fel magat a rendorsegen.
nyelveken szólásrol szívesen hallanék többet😁....meg esetleg arról hogy az új szövetség kijelenti hogy egy a közben járónk az Isten és ember között, Jézus Krisztus ( 1Timotheus 2:5) ... és a katolikus egyház mégis közben járóként tekint Máriára és a szentekre... érdekelne engem ez a kérdés mert nem vagyok szakértő, de ellentmondásosnak tűnik....meg azt is hogy a biblia kijelenti hpgy senkit ne hívjatok atyának mert egy a ti Atyátok mégis a papokat "atyának" nevezik ez is kicsit furi
@@Maisonfeuspectateur mesterre mondja csak😅 amúgy érdekes íge rész... figyelj én csak felvetettem egy témát...ne tudom mivel váltottam ki haragot nálad
Ádám mellett nem jutott szóhoz... Két pap beszélgetése gyakran ilyen, mert mindkettőnek van mondanivalója, kérdés, belevágnak-e egymás szavába, vagy nem.
Kedves András! Az összes problémája az, hogy bekeveredett a katolikus egyházba. Ahol a szentlélek pont ugyanaz, mint keleten a kundalini energia. Teljesen normális, szexuális energia. Azzal létezünk, abból jövünk létre. Aki érti Jézust a bibliából, az érti. “Az én örömöm teljes legyen bennük.” Ezt az erőt bármire lehet használni, segít mindenben, csak ismerni kell. Egyébként nagymamám még tudta. Amikor rendetlenkedtem, mindig rám szólt: kislyányom, az Isten szerelmére!…” Szó nem volt szeretetről. Szerelemről beszélt és igaza volt.
Épp egy jellem és értékek nélküli, feltűnési viszketegségben tobzodó ember akarja megondani, hogy mik az értékek és hogyan éljünk. Teljesen hiteltelen!
Ez is egy beszélgetés, ahol jó esetben elsősorban egymásra, egymás tapasztalataira, nézőpontjaira, gondolataira vagyunk kiváncsiak és összevetjük, ütköztetjük mindezt a sajátunkkal. Az amikor egy valaki előad egy monológot és ennek keretében elmondja, hogy ő mit gondol a világról, egy-egy kérdésről, az egy másik műfaj. Ha két ember monologizál az meg egy nagyon rossz beszélgetés :) Szerintem itt megvan az egymásra figyelés, reflektálás a beszélgető felek részéről.
Pszihológus nekem személy szerint a rózsafüzér imátkozása volt! Mikor elmondom a mai napig minden fájdalmamat gyógyítja!❤❤
Köszönöm a meghívást! Jó volt újra beszélgetni!
Nagyon sokat segít az önismeretben...remélem nem csak nemem :-) !! Azt olvasom a többi előadás alatt, hogy " András ez a legjobb előadás". És ennek nagyon örülök mert mindenki megtalálja azt a segítőbeszélgetést amire neki éppen szüksége van. Hihetetlen jó előadókat hív meg András ehhez szívből gratulálok!
Nagyon jó műsor!
Folytasd András, remélem ezt a kommentet nem olvasod, mert akkor a többit sem 😊
Tegnap éjjel rátaláltam a fiókodra. Azóta folyamatosan nézem a tartalmaid. Szuper véndégeket hívsz. Köszömöm.!
Ha rászoksz az ondógyítás ízere, egész eletedben nem állsz le vele. Jól áll neked ez a lelkesedés. Látszik sokat tanulsz az adásokra. Gratulálok. Köszönöm amit igy kapok Tölled. Én már nem engedhetem meg magamnak a terápiát. Szegeden 16 évig kezeltek. De azóta is folytatom egyedül. Ééééés. Köszöm olyan jól vagyok öregségemre, mint még soha. Marika (74)
Sziasztok! Érdekes beszélgetés volt, köszönöm a témafelvetést! Egy személyes esetet szeretnék megosztani a gyónás kapcsán. Pszichológia iránt érdeklődő reformátusként a katolikus egyház több gyakorlata szimpatikus számomra. A gyónásról azt feltételeztem, mielőtt kipróbáltam volna, hogy bizonyára nagy megkönnyebbülést okozhat és akár lelki gyógyulást is, ha valaki ténylegesen le tudja tenni a bűneit Isten elé egy pap segítségével. Mivel a pap egy olyan kézzelfogható személy, aki adott helyzetben Istent reprezentálja. Viszont egyszer elmentem egy nagyböjti katolikus zenés, elcsendesedős bűnbánati alkalomra, ahol a protestáns résztvevők számára is lehetőséget biztosítottak "lelki beszélgetésre," amíg a katolikusok gyóntak. Az atya, akihez odamentem, azzal indított, hogy mivel én protestáns vagyok, ezért én soha nem gyóntam még és most sem fogok. Nekem ez akkora arculcsapás volt, hogy bennem ragadt mindaz, amit valójában szerettem volna elmondani neki. Azóta pedig egyáltalán nem hiányzik, hogy nálunk nincs fülbe gyónás. Terápiába már jártam többször, de az más tészta. Nektek milyen tapasztalataitok vannak a gyónással? Milyen az, amikor felszabadító és milyen, amikor inkább káros? Köszönöm előre is a szofisztikált válaszokat!
Mint egykori katolikus, nagyon szívesen elmondom a tapasztalataimat. Amikor még gyerek voltam és kötelező volt az ima, egyfajta sorvezetőt kaptunk, hogy milyen „bűneink” voltak (visszabeszéltünk a szüleinknek, torkoskodtunk, veszekedtünk a testvéreinkkel, nem imádkoztunk naponta többször, stb.) Ez akkor semmiféle megkönnyebbülést nem jelentett. Már ekkor, 10-12 évesen elgondolkodtam azon, hogy épp azokat a „bűneinket” nem mondjuk el ilyenkor a papnak, amelyek valóban nyomasztanak. Minden gyereknek vannak ilyenek, általában teljesen jelentéktelen dolgok, amelyeket csak abban a korban tartunk fontosnak.
Később, gimnáziumban láttam igazán, hogy mennyire pusztító és visszataszító dolog a gyónás. Egyházi gimnáziumba jártam, így teljesen természetes volt a gyerekek közt a bullying. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy mikor valaki távozott a gyónásból, valóban úgy érezte magát, mintha levetkőzte volna a bűneit. Egyfajta „szentként” léptek ki a gyóntatófülkéből. Néhány perc sem telt el, mire aztán újra gúnyolták, megalázták és más egyéb módon bántalmazták azokat, akik nem voltak „menők”. Ahogy írom ezeket a sorokat, egy sor ilyen eset villant be. Ez engem akkor abba az irányba vitt el, hogy ezzel a vallással egy alapvető baj van. Nevezetesen: nem váltja ki azt a hatást az emberekből, amit elvárnánk tőle. Ez pedig nem az emberek hibája, hanem a vallásé. Ha egy gyógyszer nem hat, akkor nem az emberben van a hiba, hanem a gyógyszerben. Ez egy rossz gyógyszer.
Az egyetemi éveim során rengeteget beszélgettünk a vallásról is (az első szakom politológia volt). Csak ott olvastam először arról, hogy a gyónás egészen a XIII. századig nyilvános volt, vagyis a keresztények a papok és a hívők jelenlétében sorolták fel a bűneiket. Csak ezután vezették be a titkos gyónást, ahol a hívő már egyetlen papnak mondta el a bűneit. A keresztény tanítás szerint egyébként még a legszörnyűbb bűnök elkövetői is bűntelenné válhatnak, sőt megigazulhatnak, ha meggyónják a bűnüket. A bűnbánat szentségével így a papok tulajdonképpen beleoltják a hívekbe, hogy a bűnbánónak minden bűnét megbocsátja az úgynevezett Jóisten. Emellett a híveket a papok ránevelik arra, hogy a cselekedeteikért az Istenre vagy az Ördögre hárítsák a felelősséget. Így ha valami rosszat tesznek, csak annyit mondanak, hogy „az Ördög vitt a bűnbe”. Ez a vallási tan tehát - azzal a hittétellel párosulva, hogy még a legelvetemültebb bűnözők is igaz emberré, szentté válhatnak, ha a bűneiket meggyónják - senkit nem tart vissza a bűnözéstől, sőt eleve felmentést ad minden bűnre. És így lesz a gyónás az alantas emberek legkedvesebb időtöltésévé, amivel aztán el tudják altatni azt a rossz érzést magukban, amit éppen a józan eszük vált ki belőlük, mikor helytelenül cselekszenek.
Mindezzel nem azt mondom, hogy azonnal szólaljon meg bennünk a sziréna, ha gyónó embert látunk. Csak annyit mondok, hogy ez a vallásnak egy rossz, visszataszító, sőt undorító intézménye, ami morálisan borzasztóan káros. A lelkiismeret-furdalásnak vagy a bűntudatnak igenis megvan a maga funkciója, amit nem szabad elaltatni. Éppen ez figyelmeztet minket minden percben arra, hogy semmiképpen ne tegyük azt, ami egykoron kiváltotta ezt a rossz érzést. Több példát is tudnék mondani az életemből. A bűneinknek igenis velünk kell maradniuk velünk egy életen át, és senki nem élhet abban a hiszemben, hogy ő megigazult, bűntelenné vált.
Rendkívül sajnálom, hogy a katolikus vallás teljesen képtelen az önreflexióra, így nem látja be, hogy a titkos gyónással egy szörnyszülöttet bocsátottak a társadalomra. Ennél még a kommunista „önkritika” intézményének is több értelme volt, mert azt legalább nyilvánosan végezték. Tudom, hogy a kommentem miatt számos gyűlölködő választ kaphatok, de nem érdekel, hogy mit mondanak ezek az emberek. Hiszen ők akármit megtehetnek másokkal, legfeljebb meggyónják - és probléma megoldva. Talán éppen ők azok, akik miatt mostanra százezrével távoznak az egyházból a morálisan fejlett és öntudatukra ébredt emberek. És ugyancsak ők azok, akik közül mostanra nagyon sokan megtapasztalták, hogy az egyházon kívül - a farkasok világa után - egy sokkal erkölcsösebb, humánusabb és minden tekintetben boldogabb világ fogadja őket.
@@RonaldMajlath köszönöm a megosztást! Ajánlom szeretettel a Némaság című filmet, abban van egy karakter, aki ezerszer is meggyónja és mindig újra elkövet egy bizonyos bűnt. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a legelvetemültebb emberek ülnének a gyóntató fülkében, vagy ki tudja... Érdekelne olyanok tapasztalata is, akik még a katolikus egyház tagjai.
@@virginiawoolf2106 Természetesen nem gondolom, hogy a gyóntatófülkében kizárólag a legelvetemültebb emberek gyónnának. Fontos részlet, hogy ott a pap szokott ülni, nem a katolikus hívek, ők térdelnek a pap előtt egy másik kis fülkében.
De visszatérve: szó sincs arról, hogy a legelvetemültebb emberek gyónnának. Az emberek döntő többségére nem csak a józan ész, hanem a nevelés és a törvényi előírások is hatnak, hogy ne váljanak gonosztevővé. Az átlagember úgy általában sem válik egykönnyen elvetemült bűnözővé, egész egyszerűen azért, mert enélkül is működik az élete. Ahhoz, hogy enni, inni, melegen lenni és öltözködni tudjunk, nem kell tolvajjá válnunk, elmehetünk dolgozni (vagy itt, Kelet-Európában beléphetünk az aktuális állampártba). A gyónás úgy erodálja a morált, mint a tenger a sziklát. Ez pedig világosan láthatjuk, hogy hová vezet: a legkeresztényebb országokban (Fülöp-szigetek, Ruanda, Paraguay, Zimbabwe, Panama, Guatemala, Brazília, Dél-Afrikai Köztársaság, Nicaragua, Peru, Kolumbia, El Salvador, Ecuador, stb.) óriási társadalmi egyenlőtlenségeket és tömeges bűnözést találunk. Ez nem a gyónás áldásos hatását bizonyítja, sőt.
@@virginiawoolf2106 Én, mint gyakorló katolikus és öt gyermek, már felnőtt anyukája pár dolgot mondanék.
1. papfüggő maga az "élmény", de szentsége akkor is létező valóság (azt ne mondja nekem senki, hogy önmagában a gyónás felszabadít) mert nagyon emberfüggő. Kisgyermekként aggodalmaskodó és szorongó voltam, egy bűnt három különböző papnál gyóntam meg. Igazából nem direkt, csak nem tudtam szabadulni tőle . (fejben csúnyát mondtam az Istenre, és sokszor "hallottam" ezt magamban) Az első pap azt mondta: rettenetes, súlyos Istenkáromlás. A második: nagyon nem szép, szokj le róla. A harmadik: ez nem bűn - abban a pillanatban megszabadultam tőle, erre határozottan emlékszem.
Volt pap aki a hugomat kiabálva szidta éppen a gyóntatószékben, hogyan merte a szennyes, fekete lelkét az Úr elé vinni (mert áldozott, gyónás nélkül- amit éppen akkor gyónt meg... egyébként a férje akkor volt öngyilkos éppen)
Kislányom sírva jött ki a gyóntatószékből, mert az öreg pap, bűnöket feltételezve oktatta: biztos nem is jársz misére! Tudni kell, hogy kislányom a Kórusiskolába járt, és éppen naponta misére sietett, hajnalban rorátéra!.
Rengeteget szenvedtünk gyónás által okozott lelki sérülésektől, gyermeknevelésünk nagy része a károk gyógyítása, átbeszélés és egy szeretettel teli Istenkép kialakítása volt. Hozzá kell tennem, hogy megfelelni vágyó, szorongó gyermekeim vannak sajnos. És hát mi szülők is sajnos sok hibát követtünk el.
2. Tanulság, sosem szabad ismeretlen paphoz, gyermeket gyónni küldeni!! Soha. Ez egy szomorú tapasztalat. És első gyónót sem küldenék ismeretlenhez.
3. Mindmellett szentségnek tartom a gyónást. Azért az, hogy "nem a papnak gyónunk" azért ez bennem csengett mindig. Egyedül Istennek. És voltak jó tanácsadói élmények is. Én azt gondolom, nem szabadna a gyóntatófülkében tanácsokat osztogatni, meg kell hallgatni a gyónást, és megadni a feloldozást. Ennyi. Akkor sokkal többen mennének.
4. Nyilván egy jó pap (sok van ilyen) tudja és érzi, mikor kell szólni, mert van amikor életmentő egy-egy szó. A Lélek indittatására figyelve. Mint a tűz a gyónás, pusztíthat, sokáig távol tarthat a szentségtől, de hatalmas erő és katarzis is. Jó hallani: megbocsájtattak a bűneid, menj és többé ne vétkezz- röpülve megyünk ki sokszor.
5. Sokat hallom bizonytalankodni a protestánsokat, a szentségek azonban csodálatos kapaszkodók és horgonyok, valós cselekedetek és valóságos eszközök a kezünkben, ami meg tud erősíteni abban: ne az érzéseinkre hagyatkozzunk, azok hullámzanak. Gyónj és áldozz. És hidd, hogy ott van Krisztus benned, veled, melletted.
6. Nagyon megindító Charles de Foucauld életében, amikor válaszokat keres és felkeresi Huvelin atyát, hogy tanuljon a kereszténység komolyabb kérdéseiről. Az atya annyit mond: térdeljen le és gyónjon meg. Ő először tiltakozott, de az atya szelíden kitartott: térdeljen le és gyónjon meg! Akkor választ kap a kérdéseire... valami ilyesmit mondott - kerestem most, de pontosan nem találom. Érdemes az életét elolvasni.
Sajnálom, hogy ön, nem egy Huvelin atyához hasonló paphoz került... Nagyon sajnálom.
@@RonaldMajlath érdekes gondolatok. Van benne sok igazság: Jézus is azt mondja egy példázatában: ne tépjétek ki a konkolyt a búza közül, nehogy a búza is megsérüljön. Annyira katolikus hitben nőttem fel, hogy biztos vagyok benne, képtelen lennék arra, hogy feladjak mindent és önnönmagam oldozzam fel magam- nagyon sok jó pap, hiteles, szent pap van- az Egyház reménytelenül bűnös, de nem az az út, hogy hamisan ítélkezem. Nem hiszem, hogy vannak olyanok, akik azt hiszik bármit megtehetnek azután meggyónják és kész. Az a gyónás érvénytelen. Itt jónak tartom ezeket a kijelentéseket. Ha nincs bűnbánat, ha nincs komoly elhatározás, hogy többet nem akarom elkövetni, akkor érvénytelen a gyónás, ezt nagyon sokszor elmondják. Hidd el, nem jobb a világ, mint maga az egyház, bármilyen egyház- katolikus, evangélikus, református, Hit gyülekezet- nem ez a lényeg.
Is-is! Ez nem kérdés! Csak a pszichológust meg a papot is nagyon meg kell válogatni!
11:12 csak maga adja ?
Ez a pasztorálpszichológia a gyakorlatban! Nagyszerű volt!
"Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja." József Attila
Nagyon érdekes volt, köszönjük
Külön plusz pont az Így neveld a sárkányodért 🖤 nagyon érdekes beszélgetés volt
Ez nagyon jó volt, talán az eddigi legjobb András!
Ha már rajzfilm (ösztönén, társadalmi elvárások, eredendő bűn stb...) témakörben: BEASTARS !!!!!!
Tisztelem a véleményedet, segíteni szerettem volna ezzel a felvetéssel. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy sokan, bármennyire is szeretnék, nem tudnak megszabadulni ezektől a bűneiktől, pl. rendszeresen pornót kell nézniük ahhoz, hogy valamiféle megnyugvást a találjanak? Helyteleníti, megvetik magukat, esetleg a színészeket is, és mégsem tudják abbahagyni.
Az előadásokat a RUclips-ön lehet meghallgatni. Van egy asztrológus Kovács Gábor is, nem rá gondoltam.
Igaza van, összetévesztettem egy másik videóval.
Arra utaltam, hogy András így adott , mert korlátozottan volt lehetősége párbeszédre.
Másokon is megfigyeltem, hogy ha nem tart valaki szüneteket, hogy a beszélgetőtárs hozzá tudjon szólni, akkor a másik ösztönösen, észre sem véve jelzi így, hogy jelen van, ez nem monológ, hanem beszélgetés. Aki rá van hangolódjunk a másikra, esetleg visszakérdez, hogy te mit gondolsz erről .
Érdekes, ahogyan egy (volt) pap rácsodálkozik arra, hogy van valaki, vannak valakik, mondjuk egy pszichológus aki nem rohan ki ha valaki azt mondja neki, hogy ő (a "beteg") meleg.
Ez a rácsodálkozás már az előző műsorban, a lombikbébis műsorban is ott volt:
Rácsodálkozni arra, hogy nem csak elítélően lehet valamiről, valakiről szólni, és nem csak az egybites gondolatot szajkózni: BŰN ! BŰN ! BŰN ! BŰN !
Bár ez az egybites gondolkodás az egész egyházra, egyházi tanításra igaz: Ha nem követed a tutit, az egyházi tanítást, akkor jön a Pokol, a kitagadás, kiátkozás, a máglya.........
Semmi megértés, empátia vagy valami hasonló.
Őszintén szólva egyébként nagyon nem értem ezt az egyházi harcosságot sem a melegséggel, sem sok más egyházi megmondással kapcsolatban: Ha az Isten az embernek szabad akaratot adott, akkor azt a szabad akaratot mire föl akarja korlátozni bárki is, főleg egy magát vallásosnak mondó személy szervezet, egyház?
Persze, igen: Lehet, sőt talán kell is valamiféle társadalmi-viselkedési vízió, iránymutatás.
Hogy ennek a víziónak, iránymutatásnak és az eltérés iránti megértésnek hol a határvonala, az egy meglehetősen kényes kérdés.
tényleg beszéldes a rácsodálkozása, én is ezt éreztem!
Engem már vetett meg pszichológus, mert a hitemmel ellentétes tanácsot adott, és német mondtam. Azóta megvagyok nélküle.
Mi alapján bűn a rácsodálkozás? Az általánosítás, az Egyház egészről való negatív vélemény formálás viszont sok embert sért, mert az Egyház a hívek összessége. A 8. Parancsolat része (a ne hazudj mellett), a más becsületesen való árokozás kerülése, ide sorolnám az iEgyház egészének gondolkodásmódját vonatkozó negatív kijelentést.
Javítás: gondolkodásmódjára vonatkozö
Bocsánat, hogy értetlenkedem: A pszichológus adott egy tanácsot, ami a hiteddel ellentétes volt, ezért nemet mondtál? Ezért volt a pszichológus részéről a megvetés?
Nincs előttem egy olyan kép, amelyhez hasonlítani szeretnék. Elfogadom azt, aki vagyok, próbálok etikusan, a legjobb szándékom és tudásom szerint cselekedni, beszélni és gondolkodni, és a hibáimból okulni.
Van egy világrengető javaslatom: tegyék kötelezővé a pornó oldalakon a gyászkeretet minden videó és kép körül, és akkor a kecske is megdöglik, a káposzta is megrohad. Viszont lehetne a gyóntató atyával másnap kosárlabdázós kirándulásos könyvklubos sakkozás és komolyzene hallgatás közben erről beszélgetni, hogy milyen hatással volt mindkettőjükre
Így nehéz komoly témáról megoldásokat keresve beszélni. Tisztelem a nem katolikusok gyónásra vonatkozó véleményét akkor is, ha nem tzdjàk, miről van szó konkrétan, csak véleményük van. A katolikusok is kérik hitük és véleményük tiszteletben tartását.
Mit gondoltok arról, hogy valakinek nincs ideális énje, próbál az Egyház tanítása szerint élni, és elfogadja, hogy hol jobban, hol kevésbé megy, ha elesik, meggyónja, és a kapott kegyelem erejében bízva megy tovább?
Mit jelent az, hogy nincs ideális énje?
@@laszlodebreczeni8127 Nem képzelem el, hogy milyen ember szeretnék lenni, és nem szenvedek attól, hogy nem vagyok olyan, amilyenné szeretnék válni. Ha kapok visszajelzést, igyekszem javulni, és elfogadom, hogy egy esendő, nem tökéletes ember vagyok, akit Isten különböző tulajdonságokkal ruházott fel, amelyeket jó célra kell használnom. Nem kell magamból egy teljesen más típusú embert faragni, mert nem az volt Isten akarata. Azt is megértem, hogy nem tudok minden ember elvárásának megfelelni, nem szerethet mindenki, és ez jól van így.
Szerintem azt, hogy kell neki egy szabályrendszer, amit követni tud, mert különben elveszettnek érzi magát.
Írtam, hogy az Egyház tanításai szerint igyekszik élni, ennél több szabályra mi szükség van?
@@hajnalkakertesz6590 Jó kérdés, hogy az Egyház tanítása vajon minden lelki / emberi helyzetben eligazítást nyújt? Mit mond vajon a depresszióról a Biblia / Egyház? És amit mond az segít megküzdeni vele?
Merthogy ez például egy elég sokakat érintő probléma:
"Magyarországon a felnőtt lakosság 7 százaléka él depresszióval. A magyar felnőtteknek 15 százaléka legalább egyszer átélt már súlyos depressziós epizódot, és 2,6 százaléka havonta tapasztal súlyos depressziós tüneteket."
Az ember azzal töltődik, ami örömet szerez számára, ha olyan emberekkel, dolgokkal foglalkozik, akiket, amiket utál, egyre pocsékabbul érezheti magát. Nem jó hangolódás az ünnepekre, a szeretteivel való hosszabb együttlétre. Jobb egy zenehallgatás, vagy bármi, ami tetszene.
A szexuális bűnökkel kapcsolatban azt hallottam, hogy démoni befolyás is okozhatja, így nemzedékeken át fennállását, de szabadító imák és napi ónfelajánló imák segíthetnek. (Nem megszállottságról van szó.)
Sajnos sok minden kering ilyen démoni dolgokról, de én sosem találtam megalapozottnak
Démoni befolyás?🤦♀️ Ne misztifikálj légy szíves. Vannak emberek, fehérek, feketék, tarkák, de ennek semmi köze a szexualitáshoz. Démonokhoz meg végképp nincs.
Sajnos manapság ritkán alkalmazzák az ördögűzést, pedig szükség lenne rá. Ja, személyesen Jézus is végezte ezt. Hodászon is segítene.
@@jookovacsAmit én eddig hallottam a megszállottakról, az Andrásra egy kicsit sem illik. Gondolom, nem öróla, hanem a felvételt témákról illene beszélni.
Az ördögűzés ès a szabadító ima között óriási a különbség. A Kerub sorozat 16. részét érdemes meghallgatni Kovács Gábor atyától. A gonosz a barátait nem zaklatja, elég számára az, hogy Krisztus anti-reklámai. Minél jobban építi valaki Isten országát, annál több kísértés, testi-lelki zaklatás éri. Pió atya fizikai sérüléseket is szenvedett a lelkiek mellett.
@@hajni6799 Tökéletesen igazad van abbak, hogy alapesetben a felvetett témákról beszélünk. Azonban a felvetett témákat jelentősen aláássa a Hodász által választott fajtalankodó életforma. Így a mondanivalója alapvetően válik hazuggá és képmutatóvá, sőt egyértelműen a gonosz üzenetévé.
Érdemes meghallgatni Kovács Gábor atya tanításait, pl. a Kerub sorozatot a Hatolikus videó tartalmak csatornán. Ő elismert teológus volt. Úgy emlékszem, szexualitásról nem beszélt, de sokat tudott a jó és a gonosz angyalokról. Nyugodjon békében.
Igen. Arra biztatott, hogy egy korábbi szerelmének hódítást el a feleségétől. Mondtam, hogy nem, és erre kifejezte megvetését. A katolikus videók kommentjei között is sokszor olvasható olyan, amely írója megvetéssel szól arról, aki holmi vas kalapos erkölcsi előírások alapján nem tesz meg valamit, amit a teste vagy a lelke vágyna.
Integráció témaköréhez : "Szükségből erényt" kovácsolni, ezt tette pl. Berzsenyi Dániel a költészetében.
Nagyon jó a téma. Profi a pszichológus. De olyan, hogy ex katolikus pap, olyan nincs. Te pap vagy Hodász atya ma is. (Szentséget nem lehet eltörölni, ezt te is tudod.) Csak nem gyakorlod a hivatásod. Sajnos. Szomorú. Pedig erre lettél hivatva, hogy az embereket az üdvösségükhöz segítsd, ne csak a földi boldogulásukban. A kettő között óriási a különbség.
rizsa
Ez pontosan olyan, mint amikor valaki azt mondja, hogy minden nő… Érti, mi a gond? A rossz tapasztalatok kiterjesztése egy közösségre…
A keresztény kurzus témája megérne egy önálló videót, mi is az, mit gondolnak róla a nem hívők, a hívők stb.
Alvó ügynök: Amikor egy szervezet beépíteti egy emberét egy másik szervezetbe, hosszú időre, várva a megfelelő pillanatra, az ügynök szinte eggyé válik a szereppel , egészen addig amíg meg nem kapja a parancsot, amikor is az ügynök végrehajtja a feladatát.
Troll kommentelő: Kamu személyazonosság mögé bújva, politikai indíttatásból (esetenként megbízásból) rágalmazó kommenteken keresztül próbál hitelteleníteni valakit ,aki névvel arccal vállalja saját teljesítményét.
Melyik témához kapcsolódik ez a komment?
@@hajni6799az összeshez
Tényleg, ha már aktuális a téma az elmúlt hetekre értve, szeretnék megkérdezni valamit. Bocsánat, ha már megválaszoltad máshol. Ez esetben linket szeretnék kérni :)
A gyóntatás ugyebár teljes titoktartást követel, ahogyan említetted a videóban. Amennyiben valaki tettlegességig fajult pedofíliáról, vagy hasonlóan súlyos bűnről vall, semmi módja nincs az illetőt elővetetni és a gyónását vallomásnak minősíteni?
Azért kérdezem, mert Feldmár András egyik előadásában pont szóba került, s hogy ő miként kezelt egy ilyen ügyet. A történet röviden: egy édesapa erőszakolta meg a saját gyerekeit, majd elment terápiára, miszerint szeretné a tettét feldolgozni. András pedig egyből kihívta a rendőrséget.
Bocsánat, ha felkavaró az érdeklődésem, de erről nem igazán hallottam még egyházi álláspontot konkrét miértekkel elmondva (miért igen, miért nem). Köszönöm, ha kapok rá választ :)
Egy orvost, pszichologust torvenyileg fel lehet szolitani, hogy segitsek a nyomozast a rendelkezesukre allo informacioval, sot kitelesseguk buncselekmeny eseten ertesiteni a hatosagot.
Egy papnak nem. A gyonasi titok megtartasa erosebb mint az adott allam torvenye. Egy pap sem szoval, sem rautalo magatartassal, viselkedessel sem arulhat el semmit abbol amit gyonas alatt hall. Olyan penitenciat viszont kiszabhat, hogy az illeto maga jelentse fel magat a rendorsegen.
nyelveken szólásrol szívesen hallanék többet😁....meg esetleg arról hogy az új szövetség kijelenti hogy egy a közben járónk az Isten és ember között, Jézus Krisztus ( 1Timotheus 2:5) ... és a katolikus egyház mégis közben járóként tekint Máriára és a szentekre... érdekelne engem ez a kérdés mert nem vagyok szakértő, de ellentmondásosnak tűnik....meg azt is hogy a biblia kijelenti hpgy senkit ne hívjatok atyának mert egy a ti Atyátok mégis a papokat "atyának" nevezik ez is kicsit furi
azt is mondja, hogy tanítónak és mesternek se hívjanak senkit, aztán mégis naponta megszeged -,- Egyébként meg nézd meg az 1Kor 4,15-t!
@@Maisonfeuspectateur mesterre mondja csak😅 amúgy érdekes íge rész... figyelj én csak felvetettem egy témát...ne tudom mivel váltottam ki haragot nálad
@@Maisonfeuspectateur a tanítványaim ma is megszegték folyamatosan tanítónéninek hívtak....
Hodász szűnni nem akaró, kifejezéstelen ühömözése és aházása miatt nem bírtam végighallgatni, pedig érdekelt volna.
Ádám mellett nem jutott szóhoz... Két pap beszélgetése gyakran ilyen, mert mindkettőnek van mondanivalója, kérdés, belevágnak-e egymás szavába, vagy nem.
@@hajni6799 Két pap? A beszélgetés 2 résztvevője közül tudtommal egyik sem pap. :) De egyébként a papok egymás közt ühümözve beszélgetnek? :)
Kedves András! Az összes problémája az, hogy bekeveredett a katolikus egyházba. Ahol a szentlélek pont ugyanaz, mint keleten a kundalini energia. Teljesen normális, szexuális energia. Azzal létezünk, abból jövünk létre. Aki érti Jézust a bibliából, az érti. “Az én örömöm teljes legyen bennük.” Ezt az erőt bármire lehet használni, segít mindenben, csak ismerni kell. Egyébként nagymamám még tudta. Amikor rendetlenkedtem, mindig rám szólt: kislyányom, az Isten szerelmére!…” Szó nem volt szeretetről. Szerelemről beszélt és igaza volt.
Mióta ismeri Andrást, hogy összegzi a problémáját?
@@hajni6799 Nem Andrást ismerem, hanem a keresztény kurzust. Ez így megfelel, vagy ragozzam?
Épp egy jellem és értékek nélküli, feltűnési viszketegségben tobzodó ember akarja megondani, hogy mik az értékek és hogyan éljünk. Teljesen hiteltelen!
Ne nézd...nem kötelező.
Ez is egy beszélgetés, ahol jó esetben elsősorban egymásra, egymás tapasztalataira, nézőpontjaira, gondolataira vagyunk kiváncsiak és összevetjük, ütköztetjük mindezt a sajátunkkal. Az amikor egy valaki előad egy monológot és ennek keretében elmondja, hogy ő mit gondol a világról, egy-egy kérdésről, az egy másik műfaj. Ha két ember monologizál az meg egy nagyon rossz beszélgetés :) Szerintem itt megvan az egymásra figyelés, reflektálás a beszélgető felek részéről.
@@regoczipeter7777 az a baj, hogy te viszont nézed és bekajálod az egészet
Kár az idejét olyanra pazarolni, ami nem tetszik. Egyszer élünk.
@@hajni6799 Nem is néztem. Egy eleve hiteltelen ember nem mondhat semmit ami az életben hasznos lehet. Mert ugyebár egyszer élünk.