Kisgyerekként tökéletes a trauma. 11-12 évesen szaladhattam bele (több mint 30 évvel ezelőtt) egy olyan ismeretterjesztő filmbe, amiben lángoló őserdőt mutattak, menekülő állatokat mutattak, és a narrátor mondott egy számot, hogy hány focipályányi őserdő pusztul el napi szinten a szándékosan felégetett erdőkben. Emlékszem másnap üveges szemekkel bámultam ki a busz ablakán suliba menet, kinn még sötét volt, de én a lángoló dzsungelt láttam magam előtt, az elpusztuló madárfiókákat, a mindenféle állatok sikoltozását, a csapdába eső kisállatokat, a lángoló bundával menekülő jaguárt. Ezt így a műsorban nem mutatták, de én oda tudtam képzelni. Utána még napokig ezen pörögtem, nem emlékszem már meddig tartott, de azóta nem nézek olyan természetfilmet, ami a pusztulással foglalkozik. Ez odáig fajult, hogy tulajdonképpen már semmilyen természetfilmet nem bírok megnézni. Nem akarom hallgatni, hogy az adott állat élőhelye mennyivel csökkent, hány példánya van még életben, és mennyire veszélyeztetett. Most volt pár éve David Attenborough utolsó szériája, ami azt mutatta be, hogy mennyit pusztult a természet, mióta ő bemutatja. Na az az a sorozat, amit soha nem fogok megnézni.
Ezeket nem természetfilmnek hívják,hanem propagandának. Szándékosan generált félelem amivel elhitetik hogy 'mi vagyunk a hibásak'. Mentálisan előkészítenek arra hogy elfogadjuk hogy minket kell megregulázni,rendszabályozni,fegyelmezni,szigorítani....ja és majd jól megadóztatni. Így fogjuk "megmenteni a bolygót".
@@attilakanabe9468 Bocs, de nekem is hasonló érzéseim voltak, mikor olyan könyveket olvastam, hogy milyen állatokat pusztított ki az emberiség.... vagy Csernobilban mit okozott egy hibás konstrukcióban, kevés szaktudással rendelkező az atomerőmű ingatag működéséről mit sem sejtő mérnökök..... ahol fontosabb volt pártérdek, meg a jó körülmények között lévő lét Pripjatyban, mint hogy visszszóljanak és fellázadjanak, hogy már pedig nem hajtjuk végre a kisérletet...
mindenki akinek van otthon klímája kinyitná az ablakot és hűtenék a természetet akkor megoldódna ez a felmelegedés dolog... egyszerű fizika.. csak sajnos az emberek őnzők
Nem önzők hanem önzőek. Megoldás: minden ember tartson egy akkora tükröt a kezében, amekkorát elbír, és tartsa mindig pontosan a Nap felé. Így egy jó nagy részét a felesleges napsugárzásnak vissza tudnánk vetíteni a Napra.
Azt hiszem keresve sem lehetne napjainkban károsabb műsort találni az interneten, mint ami ebben az adásban lement... Nulla önreflexió, maximális önzés.
@@AdamJurewicz91 például az ahogyan gyerekek félelmeit arra használnak fel alig leplezett örömmel, hogy saját maguk által vallott (és identitásépítő) hiedelem létjogosultságának igazolását lássák benne, miközben nem kis mértékben épp ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekekben ezek a bénító félelmek kialakuljanak, pedig felnőttként a gyerekek megvédése lenne az elsődleges feladatuk. Körülbelül olyan, mintha a szülő a gyerekének öntené ki a szívét, hogy túl magas az albérlet, nem meg az autó hitelét is fizetni kell és nem tudja lesz-e amit enni hónap végén, ráadásul a reggel egy csomót talált a mellében, jó eséllyel rák és az is lehet hogy év végére még fog halni vagy munkanélkülivé válik. Tessék köllök, ez az élet! Majd átmegy a szomszédba és fél napot arról kávéznak, hogy milyen szörnyű helyzetben van, lám még a gyereke is egzisztenciális félelmeket él át annyira súlyos a helyzet.
Kisgyerekként tökéletes a trauma. 11-12 évesen szaladhattam bele (több mint 30 évvel ezelőtt) egy olyan ismeretterjesztő filmbe, amiben lángoló őserdőt mutattak, menekülő állatokat mutattak, és a narrátor mondott egy számot, hogy hány focipályányi őserdő pusztul el napi szinten a szándékosan felégetett erdőkben. Emlékszem másnap üveges szemekkel bámultam ki a busz ablakán suliba menet, kinn még sötét volt, de én a lángoló dzsungelt láttam magam előtt, az elpusztuló madárfiókákat, a mindenféle állatok sikoltozását, a csapdába eső kisállatokat, a lángoló bundával menekülő jaguárt. Ezt így a műsorban nem mutatták, de én oda tudtam képzelni. Utána még napokig ezen pörögtem, nem emlékszem már meddig tartott, de azóta nem nézek olyan természetfilmet, ami a pusztulással foglalkozik. Ez odáig fajult, hogy tulajdonképpen már semmilyen természetfilmet nem bírok megnézni. Nem akarom hallgatni, hogy az adott állat élőhelye mennyivel csökkent, hány példánya van még életben, és mennyire veszélyeztetett. Most volt pár éve David Attenborough utolsó szériája, ami azt mutatta be, hogy mennyit pusztult a természet, mióta ő bemutatja. Na az az a sorozat, amit soha nem fogok megnézni.
Ezeket nem természetfilmnek hívják,hanem propagandának. Szándékosan generált félelem amivel elhitetik hogy 'mi vagyunk a hibásak'. Mentálisan előkészítenek arra hogy elfogadjuk hogy minket kell megregulázni,rendszabályozni,fegyelmezni,szigorítani....ja és majd jól megadóztatni. Így fogjuk "megmenteni a bolygót".
@@attilakanabe9468 Bocs, de nekem is hasonló érzéseim voltak, mikor olyan könyveket olvastam, hogy milyen állatokat pusztított ki az emberiség.... vagy Csernobilban mit okozott egy hibás konstrukcióban, kevés szaktudással rendelkező az atomerőmű ingatag működéséről mit sem sejtő mérnökök..... ahol fontosabb volt pártérdek, meg a jó körülmények között lévő lét Pripjatyban, mint hogy visszszóljanak és fellázadjanak, hogy már pedig nem hajtjuk végre a kisérletet...
Már a Kisbolygó #3-at sem tudtam végighallgatni. Rájöttem, hogy ez a podcast sorozat nem nekem szól.
mindenki akinek van otthon klímája kinyitná az ablakot és hűtenék a természetet akkor megoldódna ez a felmelegedés dolog... egyszerű fizika.. csak sajnos az emberek őnzők
Azzal hogy kinyitom a 30 fokos házban az ablakot és bejön helyette a 34 fok, nem lesz hidegebb :)
Nem önzők hanem önzőek.
Megoldás: minden ember tartson egy akkora tükröt a kezében, amekkorát elbír, és tartsa mindig pontosan a Nap felé. Így egy jó nagy részét a felesleges napsugárzásnak vissza tudnánk vetíteni a Napra.
Azt hiszem keresve sem lehetne napjainkban károsabb műsort találni az interneten, mint ami ebben az adásban lement... Nulla önreflexió, maximális önzés.
Mi benne az önzés?
@@AdamJurewicz91 például az ahogyan gyerekek félelmeit arra használnak fel alig leplezett örömmel, hogy saját maguk által vallott (és identitásépítő) hiedelem létjogosultságának igazolását lássák benne, miközben nem kis mértékben épp ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy gyerekekben ezek a bénító félelmek kialakuljanak, pedig felnőttként a gyerekek megvédése lenne az elsődleges feladatuk. Körülbelül olyan, mintha a szülő a gyerekének öntené ki a szívét, hogy túl magas az albérlet, nem meg az autó hitelét is fizetni kell és nem tudja lesz-e amit enni hónap végén, ráadásul a reggel egy csomót talált a mellében, jó eséllyel rák és az is lehet hogy év végére még fog halni vagy munkanélkülivé válik. Tessék köllök, ez az élet! Majd átmegy a szomszédba és fél napot arról kávéznak, hogy milyen szörnyű helyzetben van, lám még a gyereke is egzisztenciális félelmeket él át annyira súlyos a helyzet.