Ezek a sztereotípiák: "háta mögött a Szovjetunióval lehetett 32 éven át vezető"... Az nincs meg egyeseknek, hogy pl. Brezsnyev 1964-es hatalomra kerülését követően nagyot fordult a helyzet, és abban a szakaszban éppenséggel a szovjet vezetéssel szemben is kemény meccseket kellett megvívnia? [Akinek nincs meg, annak ajánlom a Kádár János nyugdíjba megy c. dokumentumfilmet, ami itt is fent van.] Kiviláglik a videóban megszólalók nagy részének a szavaiból, hogy az utóbbi három évtizedben szélesebb körök alig-alig találkozhattak reális mérleggel a Kádár korszakot és Kádár János személyét illetően. 1989-et követően lett rajzolva a népnek egy séma, amiből a teljes képhez tartozó eredményeket és pozitívumokat gondosan kiradírozták, a negatívumokat pedig egyszerűen egy köpködhető utálatos képpé zanzásították, mélyebb miértek és összefüggések nélkül. A dolog persze érthető: az a máig eltelt három évtized, amiben lényegében sehova se jutottunk, akkor legitimálható a nép tudatában igazán, ha az azt megelőző korszakra egyértelműen a Sátán birodalmaként, és a pokol legmélyebb bugyraként mutogatunk. Ergo: "ha totál legatyásodtok, akkor is örüljetek, mert ez itt most egy baromi jó világ!". Sőt, "az éppen elérhető lehető legjobb". És közben ugye még a megkérdezett fiatalabbak között is akadt olyan, aki privát körben, idősebbektől hallhatott a negatívumok mellett megélt pozitívumokról is... Ez pedig szüli a helyzetet, hogy "na most akkor mit is mondjak róla a mikrofonba?". Sőt, láthatóan küzdött ezzel még az az úr is, aki a nagy részét végig élte. Hangsúlyoznám, hogy az általam elmondottakkal nem a Kádár korszak vissza sírására akarok bárkit is ösztönözni. Pusztán azt akarom mondani, hogy Kádár felett majd egyszer egy olyan Magyarország vezetői mondjanak ítéletet, amelyik végre jut is valahova. A mostani [illetve az utóbbi évtizedekben eddig megismert] politikusi palettánk pedig inkább foglalkozzon a saját szennyesével. Olyan nekem ne mondjon se jó, se rossz ítéletet se Kádárról, se másról, akinek a fedhetetlenségéről nem vagyok meggyőződve. És ne mondjanak az ő trendijüknek megfelelni vágyók se. Privát szinten sem szokott érdekelni az, amikor egy valamiben sáros valaki más sarára mutogat. Sajnos az utóbbi harminc évünk már azzal indult, hogy ami eredményeket elért a Kádár kor [a rendre kipellengérezett negatívumok mellett], azt is szétverték, szétlopták. Evidens volt hát a szükségesnél is nagyobb mutogatás, ami mindmáig tart. És ha valaki szerint "hülyeségeket" beszélek, az nézze meg például azt a játszmát, amit csak ebben a három évtizedben Nagy Imrével folytattak. Lett ugye hős és mártír, akinek a koporsóját még az ifjú Viktor is ugródeszkának használta, aztán jött az, hogy "inkább mégse, vigyük el a szobrát a Parlament mellől". Függetlenül attól, hogy Nagy Imre ki szerint milyen volt, a lényeg az, hogy nagyjából ennyire komolyan vehető a múlt megítélésében az "elitünk". És amellett, hogy a Fidesz példája a legkirívóbb, szemernyivel nem különb e kérdésekben az ellenzékük sem.
@@jozsefdomokos7003 Szerintem aki akar ennyit tudni, az tudhat nélkülem is. Aki meg nem akar, annak aztán lehet videókat gyártani rogyásig. És ha már videóra vágyik, keresse meg itt a youtube-on pl. azt, amit említettem a szövegben. Kordokumentumok, tanúk, és egy történész személyében Rainer János tárják a néző elé a témát. Abból a doksifilmből nagyon kiviláglik, milyen meccseket kellett a Szovjetunióval is lejátszani, amik Brezsnyev alatt Kádárnak sem voltak túl könnyűek. Lényegesen összetettebb a történet annál, hogy "volt egy gonosz Szovjetunió", az ide tette a "gonosz Kádárt", aztán összejártak együtt röhögni és "gonoszkodni". Ilyen a mesékben szokott lenni, ahol vannak a "jók meg a gonosz", meglehetősen egyszerű sémaként. A valóság meg kicsit bonyolultabb. Nem mellesleg Magyarországon is nagyjából 1989-et követően nőtt meg hirtelen az 1 négyzetméterre jutó "utólagos ellenállók" száma. Nem voltam túl öreg, de jól emlékszem rá.
5:42 Rákosi Mátyás szemlélte a búzakalászt, nem Kádár János.
Igen lehetett szarér-húgyér dolgozni.
Hogy rohadt volna meg 3 éves korában .....
Így van!
Ki rohadt volna meg?
Ez a riport szakmailag bármelyik csatornán megállná a helyét.
Ezek a sztereotípiák: "háta mögött a Szovjetunióval lehetett 32 éven át vezető"... Az nincs meg egyeseknek, hogy pl. Brezsnyev 1964-es hatalomra kerülését követően nagyot fordult a helyzet, és abban a szakaszban éppenséggel a szovjet vezetéssel szemben is kemény meccseket kellett megvívnia? [Akinek nincs meg, annak ajánlom a Kádár János nyugdíjba megy c. dokumentumfilmet, ami itt is fent van.] Kiviláglik a videóban megszólalók nagy részének a szavaiból, hogy az utóbbi három évtizedben szélesebb körök alig-alig találkozhattak reális mérleggel a Kádár korszakot és Kádár János személyét illetően. 1989-et követően lett rajzolva a népnek egy séma, amiből a teljes képhez tartozó eredményeket és pozitívumokat gondosan kiradírozták, a negatívumokat pedig egyszerűen egy köpködhető utálatos képpé zanzásították, mélyebb miértek és összefüggések nélkül. A dolog persze érthető: az a máig eltelt három évtized, amiben lényegében sehova se jutottunk, akkor legitimálható a nép tudatában igazán, ha az azt megelőző korszakra egyértelműen a Sátán birodalmaként, és a pokol legmélyebb bugyraként mutogatunk. Ergo: "ha totál legatyásodtok, akkor is örüljetek, mert ez itt most egy baromi jó világ!". Sőt, "az éppen elérhető lehető legjobb". És közben ugye még a megkérdezett fiatalabbak között is akadt olyan, aki privát körben, idősebbektől hallhatott a negatívumok mellett megélt pozitívumokról is... Ez pedig szüli a helyzetet, hogy "na most akkor mit is mondjak róla a mikrofonba?". Sőt, láthatóan küzdött ezzel még az az úr is, aki a nagy részét végig élte. Hangsúlyoznám, hogy az általam elmondottakkal nem a Kádár korszak vissza sírására akarok bárkit is ösztönözni. Pusztán azt akarom mondani, hogy Kádár felett majd egyszer egy olyan Magyarország vezetői mondjanak ítéletet, amelyik végre jut is valahova. A mostani [illetve az utóbbi évtizedekben eddig megismert] politikusi palettánk pedig inkább foglalkozzon a saját szennyesével. Olyan nekem ne mondjon se jó, se rossz ítéletet se Kádárról, se másról, akinek a fedhetetlenségéről nem vagyok meggyőződve. És ne mondjanak az ő trendijüknek megfelelni vágyók se. Privát szinten sem szokott érdekelni az, amikor egy valamiben sáros valaki más sarára mutogat. Sajnos az utóbbi harminc évünk már azzal indult, hogy ami eredményeket elért a Kádár kor [a rendre kipellengérezett negatívumok mellett], azt is szétverték, szétlopták. Evidens volt hát a szükségesnél is nagyobb mutogatás, ami mindmáig tart. És ha valaki szerint "hülyeségeket" beszélek, az nézze meg például azt a játszmát, amit csak ebben a három évtizedben Nagy Imrével folytattak. Lett ugye hős és mártír, akinek a koporsóját még az ifjú Viktor is ugródeszkának használta, aztán jött az, hogy "inkább mégse, vigyük el a szobrát a Parlament mellől". Függetlenül attól, hogy Nagy Imre ki szerint milyen volt, a lényeg az, hogy nagyjából ennyire komolyan vehető a múlt megítélésében az "elitünk". És amellett, hogy a Fidesz példája a legkirívóbb, szemernyivel nem különb e kérdésekben az ellenzékük sem.
Ennyi tudással készits egy önálló videót.🙄
@@jozsefdomokos7003 Szerintem aki akar ennyit tudni, az tudhat nélkülem is. Aki meg nem akar, annak aztán lehet videókat gyártani rogyásig. És ha már videóra vágyik, keresse meg itt a youtube-on pl. azt, amit említettem a szövegben. Kordokumentumok, tanúk, és egy történész személyében Rainer János tárják a néző elé a témát. Abból a doksifilmből nagyon kiviláglik, milyen meccseket kellett a Szovjetunióval is lejátszani, amik Brezsnyev alatt Kádárnak sem voltak túl könnyűek. Lényegesen összetettebb a történet annál, hogy "volt egy gonosz Szovjetunió", az ide tette a "gonosz Kádárt", aztán összejártak együtt röhögni és "gonoszkodni". Ilyen a mesékben szokott lenni, ahol vannak a "jók meg a gonosz", meglehetősen egyszerű sémaként. A valóság meg kicsit bonyolultabb. Nem mellesleg Magyarországon is nagyjából 1989-et követően nőtt meg hirtelen az 1 négyzetméterre jutó "utólagos ellenállók" száma. Nem voltam túl öreg, de jól emlékszem rá.