Kedves Rózsa! Nagyon sajnálom, ha Önnek ez jött át a videóból. A kislányomat egyáltalán nem bántalmazta senki, de a fiam valóban "kötekedett" vele. Arra törekedtem én is, hogy a viselkedést leállítsam, ami egészen biztosan nem sikerült volna egy tekintélyelvű módszer bevetésével (de akár a jutalmazás-büntetés is teljesen hatástalan lett volna). Ezt a tapasztalatomat osztottam meg, köszönöm, hogy megnézte! :)
Megkérdezhetem, mi tévők legyünk, amikor a gyermek, az érzelmei validalitálására, megnevezésére, tagadással reagál? Ebben az esetben, azt momdja: nem! Nem zavar a tömeg! Nem vagyok szomorú, amiért nem az ablak mellett ülök! Stb. Előre is köszönöm a választ🤗❤️
Nagyon jó kérdés! Igen, vannak olyan gyerekek, akik elutasítóan reagálnak, amikor meg akarjuk nekik nevezni a "valódi" okokat. Ebben az esetben azt javaslom, hogy szavak nélkül mutassunk együttérző viselkedést (guggoljunk le hozzájuk, tárjuk ki a kezünket, ha azt is elutasítják, akkor csak nézzünk együttérzőn). Természetesen, ha pedig teljesen elveszti a gyermek pl. egy buszon az önuralmát, akkor sokszor az a legjobb megoldás, ha leszállunk a buszról. Amikor már megnyugodott a gyermek, akkor általában gond nélkül meg tudjuk beszélni a valódi okokat, és hogy máskor mit lehet tenni egy ilyen helyzetben.
Hú, igen, ez a nehéz: időben kapcsolni, és átgondolni a viselkedés okát, okait, nem reagálni az adott viselkedésre.
Megdöbbentő, hogy Ön is beállt a fia "mögé" és a kislányt együtt bántalmazták!!!! 😢
Kedves Rózsa! Nagyon sajnálom, ha Önnek ez jött át a videóból. A kislányomat egyáltalán nem bántalmazta senki, de a fiam valóban "kötekedett" vele. Arra törekedtem én is, hogy a viselkedést leállítsam, ami egészen biztosan nem sikerült volna egy tekintélyelvű módszer bevetésével (de akár a jutalmazás-büntetés is teljesen hatástalan lett volna). Ezt a tapasztalatomat osztottam meg, köszönöm, hogy megnézte! :)
Megkérdezhetem, mi tévők legyünk, amikor a gyermek, az érzelmei validalitálására, megnevezésére, tagadással reagál? Ebben az esetben, azt momdja: nem! Nem zavar a tömeg! Nem vagyok szomorú, amiért nem az ablak mellett ülök! Stb.
Előre is köszönöm a választ🤗❤️
Nagyon jó kérdés! Igen, vannak olyan gyerekek, akik elutasítóan reagálnak, amikor meg akarjuk nekik nevezni a "valódi" okokat. Ebben az esetben azt javaslom, hogy szavak nélkül mutassunk együttérző viselkedést (guggoljunk le hozzájuk, tárjuk ki a kezünket, ha azt is elutasítják, akkor csak nézzünk együttérzőn). Természetesen, ha pedig teljesen elveszti a gyermek pl. egy buszon az önuralmát, akkor sokszor az a legjobb megoldás, ha leszállunk a buszról. Amikor már megnyugodott a gyermek, akkor általában gond nélkül meg tudjuk beszélni a valódi okokat, és hogy máskor mit lehet tenni egy ilyen helyzetben.