(nem) Hoztam e 181. / Niki a tudatosan gyermektelen túlélő

"Ahogy elkezdett javulni az állapotom, kezdtem gondolkozni, hogy akarok-e én gyereket, akarok-e így gyereket szülni, ebben a rendszerben, amiben én is majdhogynem meghaltam. Ki lenne az akire rá merném bízni magamat és a születendő gyermekemet? Ebben a darálóban? Egy olyanfajta nagyfokú bizalmatlanság alakult ki bennem az orvosok felé, hogy én már nem merném azt mondani nyugodt szívvel, hogy akkor én ebbe belevágok. A másik, hogy pont emiatt, hogy látom, hogy javul az állapotom és jól érzem magam, mostmár nem érdekel, hogy nem tudok felvenni magassarkút, de máshogy öltözködöm, kisminkelem magam, akarom én 9 hónapért sutba vágni ezt az állapotot? És igen én nyíltan merem vallani, hogy ha ez önzőség, akkor önző vagyok és inkább nem szülők a világa egy gyereket, cserébe viszont tudok magamra fókuszálni. A szülés nem egy kötelesség, hanem egy lehetőség."