Dicsőség istenek isten o úram kőszőnőm hogy szóltál a pásztor által Ámen meg változtatad a néző pontomat hálás vagyok érte ámen 🔥 ❤️ DICSŐSÉG istenek halluja
Érdemes még ehhez elolvasni, Pál levelét, az Efézusiakhoz írt 2:1-21-es versig. A 8.-ik verset idézem, "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." Tehát, nem a jó cselekedeteimért kapom meg a kegyelmet, vagy ha rosszat cselekedek nem kapok kegyelmet. Hanem a Krisztusban való hitem által, hogy megismertem őt. Megtudtam, hogy mit cselekedett értem, most is közben jár értem, és mit fog cselekedni a jővőben, az egész világért. "Mert Isten úgy szerette a Világot /Téged/,hogy az Egyszülött Fiát küldte, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem Örök élete legyen. Jézus mondja: Van hatalmam letenni az életem és újra felvenni azt.
Nagyon kiabál az eredeti hang. 😪 Szinte semmit nem értettem ebből a tanitásból Joyce Meyer videójában alig hallani az eredeti hangot és az jó. Pedig nagyothallók is vannak, akik egyébként értenék.
Megvilágosító erejűek Joseph Prince kegyelemről szóló tanításai, de szerény véleményem szerint ez a prédikáció nincs összhangban a kegyelemmel, a kegyelemről szóló többi tanítással, és kárhoztató.
Nem látom, miért lenne kárhoztató. Ez a tanítás elmondja, hogy a törvény alatt lévő keresztény kétféleképpen nyilvánulhat meg. Egyrészt ha a jó cselekedeteire néz, azt gondolja, hogy ő jobb, mint más. Másrészt ha a rossz cselekedeteire néz, akkor meg kárhoztatásba merül. A megoldás pedig az, hogy ne magadra nézz, hanem Jézusra, és tudd, hogy Krisztusban igazzá lettél, ez az igaz, új teremtés vagy te, Isten ennek lát. Viszond tudd azt is, hogy továbbra is megvan a megkísérthető tested, ami viszont nem te vagy. A tanítás lényege, hogy ne legyünk törvény alatt, hanem fogadjuk el a teljes, feltétel nélküli kegyelmet, megigazultágot, ami már a miénk, de a legtöbben úgy viselkedünk, mintha bármit is tennünk kéne a megszerzéséért.
Félreértés ne essék. Egyrészt teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ez maga a megváltás, a megigazulás a kulcs a kegyelembe, a békességbe, az Istennel való személyes közösségbe. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a kegyelemről szóló tanítás nem egy irányzat, hanem maga z evangélium igazsága. Ez személyesen is nagyon sokat adott nekem, teljesen megváltoztatta és megújította a látásmódomat és az egész életemet. Azért a munkáért külön is hálás vagyok, amit Te végzel, hogy ezt magyarra fordítod és közkinccsé teszed. A konkrét prédikációval kapcsolatban azt érzem, ami időnként el is hangzik egyik-másik prédikációban, hogy sokat támadják Joseph Prince-t a törvényt képviselő és kárhoztató pásztorok és az ő tanítványaik, akik egyébként saját pásztoraik törvénykező elnyomása alatt élnek, de jótevőknek mondják azokat, akik a kárhoztatással tartják egyben a "nyájukat" és így uralkodnak rajtuk. Ennek hatásának tudom be az olyan kiszólásokat - és most utalok a konkrét megjegyzésemre -, hogy "igaz vagy, de csak Krisztusban". Na, én ezt más sokat hallottam, innen jön a fenyegetés és a megfélemlítés, mert persze, hogy Krisztusban és Krisztus tökéletes áldozata miatt kaptuk kegyelemből a tökéletes megigazulást, de a törvénykezők ezzel azt akarják mondani, hogy ha vétkezel, akkor már nem vagy Krisztusban, kiestél a kegyelemből. Bejön a cselekedet, miközben hol máshol lenne egy megtért, újjászületett, a megváltást elfogadó hívő, mint Krisztusban? Ha csak addig van ott, amíg nem vétkezik, hacsak addig van kegyelem alatt, amíg nem vétkezik, akkor hol a kegyelem? Amíg nem vétkezik valaki, addig nem kell kegyelem, a kegyelem akkor és azért kell, ha és amikor a hívő ember is vétkezik. Máris visszazuhantunk Joseph Prince általa is megtagadott gyökereihez, a hit mozgalomhoz és annak borzalmas tévtanításaihoz. Amikor ebben a prédikációban arról beszél, hogy a cselekedetekre kell nézni, megbánni, és azok miatt újra esdekelni, akkor már megint a bűntudat, a törvény, a cselekedet és az őnközpontúság körforgásában vagyunk, holott éppen itt is ez ellen tanít. A Róma 4,15 azt mondja, hogy "ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen". Honnan tudja a megigazult ember, hogy bűnt követett el, ha nem a törvényből? Feltámad a törvény és a törvény által a bűn, és a bűn megerősödik, és az egész elválaszt Istentől. Jök a félelem, a bizonytalanság és minden, ami ezzel jár, amitől Krisztus tökéletes engesztelő áldozata megváltott és megszabadított. A Róma 5,13 szerint "Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény". Ha nincsen törvény, akkor törvény elleni cselekedet sincs, mert a törvény teszi bűnössé a bűnt, a törvényig volt bűn a világon, mondja ez a vers, de a törvény vége Krisztus. A bűn nem számíttatik be. Amiről beszélek, talán mások számára is érdekes, mert mindannyian abből jövünk, hogy ha bármit, a legkisebbet is vétkeztünk, azonnal megítéltük magunkban a bűnt, rohantunk Istenhez megbánni, megvallani, bocsánatot kérni, azért esedezni, és minden alkalommal újra és újra bűnbocsánatot nyerni és megigazulni. Innen jövünk. S amikor Joseph Prince és még néhány ember tanítása világossá tette a megigazulás, a megigazultság lényegét és örökké való voltát, a törvény és a kegyelem, a mózesi szövetség és az újszövetség különbségét, viszonyát és tartalmát, akkor az a kérdés merült fel: mit tegyünk most, ha mégis vétkezünk. Mert ne hazudjon senki a Bibliával szemben, mindenki vétkezik, a törvény tökéletes, de mi nem vagyunk tökéletesek, csak Jézus volt az. Mit tegyünk ilyenkor? Nem leszünk-e szemtelenek, kevélyek Istennel szemben, ha nem alázzuk meg magunkat, mint régen, és nem valljuk meg a bűnös cselekedetünket? Vagy ha ezt megtesszük, akkor nem az Istentől kapott igaz voltunkból beszéljük ki magunkat, megtagadva Isten megigazító kegyelmét és a tökéletes megváltó művét? Mert akkor a cselekedetre tekintünk és a nem létező törvényt állítjuk vissza. Mi a helyes magatartás? Hogyan tudunk kegyelemben maradni, a törvény alól felszabadultan élni, de Istennel szemben is alázatosak és tisztelettudóak maradni, nem kevélynek, hogy nem számít semmi. Holott a bűn ereje a törvényben van. Nem folytatom, most kezdhetném elölről. Szóval, azt érzem, hogy néha Joseph Prince is nyomás alatt van ezekkel kapcsolatban, és néha nem világos számára sem, mi a teendő, illetve azt hogyan kell megtenni, mert amit ebben mond, az tökéletesen az, amit akkor csináltunk, mielőtt az Istentől kapott kegyelmet nem ismertük. Azt pedig nem is mondom, hogy amit az idő elvesztéséről mond, és az elvesztegetéséről, az abszolút kárhoztató. Az én istenképemmel nem fér össze, az Atya kegyelmes és szerető, nem kárhoztat, hanem ahogy az idézett igékben is mondja, mindent kipótol, kárpótol. Eleget éltünk mi már ilyen fenyegetések alatt. S ha még szabad annyit hozzátennem, mert én már leszámoltam azzal, hogy bárkit bálványozzak, és ne válogassam szét a jót a rossztól, amikor a prédikáció közben a "szolgálókról", az ültetőkről és ajtónállókról beszél, és igen helytelenül belekeveri a prédikációba őket, az nagyon nem helyes. Ez két külön dolog, hogy mit mond az Ige, méghozzá mindenkinek, és hogy meg kell szervezni egy ilyen rendezvényt, amihez kellenek segítők és meg kell becsülni őket, Isten is megbecsüli őket, de ez sem válhat "cselekedetté". Ezt és ehhez hasonló csúsztatásokat már annyiszor hallottam a félresiklott ún. evangéliumi gyülekezetekben, hogy azonnal kigyullad a piros lámpa bennem, amikor ezt meghallom. De a kegyelem tanításáért hálás vagyok, és hogy végre megértettem, mi a megváltás. Még az ilyen kárhoztatások, és azok gyümölcsei is segítenek megérteni, hogy ezt nem szabad csinálni, és segített abban is, hogy miképpen lehet következetesnek megmaradni a megigazultság és a kegyelem állapotában akkor is, ha vétkezik az ember. Semmiképpen nem úgy, ahogy ez itt hangzik. Hanem úgy, amikor Prince a kegyelemről tanít a törvénnyel szemben. Hozzáteszem, ez egy személyes vélemény, és a jelenlegi gondolataimat mutatják, mint aki csecsemőnek tartom magam 28 évvel a megtérésem után, mert most kezdtem megérteni a krisztusi helyettesítő áldozat tökéletes voltát és annak jelentését. Biztos vagyok abban, hogy Isten segít majd még jobban megérteni azt is, amit még nem értünk, de én, akinek az élete jelentős része vallásos emberek kárhoztatásában telt el, akik persze tökéletesek, akik soha nem vétkeznek :), én nagyon érzékeny vagyok a kárhoztatásra. Nekem abból már elegem van, kaptam belőle eleget, a pásztori gőggel és uralkodással együtt. Azt hiszem, a legtöbb magyar újjászületett hívőnek ez az alapélménye, függetlenül attól, hol tért meg, hova járt, milyen grádicsokon ment keresztül eddig, vagy hol, kinek az igája alatt nyög éppen. Ezért fontosak a kegyelemről szóló igazságok, és a kárhoztatást még az emlegetett "blogok" és törvénykező pásztorok, hívek nyomása alatt levő Joseph Prince-től se fogadjuk el. Amúgy pedig Isten áldja azért, amit tesz, és amit az evangélium igazságáról mond.
Értelek. Én emlékszem egy konkrét prédikációra, amikor valaki azt tanította "Ha egy területen vétkezel, ott kilógsz Krisztusból". Más szóval dolgozd be magad Krisztusba. Azóta is megdöbbent, hogy milyen ostobaságokat fogadnak el a keresztények csak azért, mert egy pásztor vagy evangélista mondja, aki láthatóan "csecsemő", nincs tisztában a dolgokkal. De itt nem erről van szó, itt nem jön a fenyegetés, hanem az jön, hogy "tehát értsd meg, hogy semmi köze a te tökéletlen jellemednek ahhoz, hogy igaz vagy." Sajnos ezekben a rövidített prédikációkban nem jön át minden úgy, ahogyan a teljes hosszúságú anyagokban, ezért is hallgatom meg azokat is újra és újra. Azt írod: "ebben a prédikációban arról beszél, hogy a cselekedetekre kell nézni, megbánni, és azok miatt újra esdekelni" Nem erről beszél, és remélem, hogy nem mondtam én sem ezt. Azt mondja, hogy amikor a cselekedeteidet látod, ne az legyen a középpontban, és tudd, hogy már meg van bocsájtva. "Valld meg a bűneidet ha akarod, hidd, hogy Ő megbocsátott, de még inkább valld meg, hogy Isten igazsága vagyok Krisztusban." Nem mondja, hogy kiesnél a kegyelemből a bűn miatt, nem mondja, hogy ha vétkezel, annak bármilyen hatása van a megigazultságodra vagy az áldásaidra nézve. Honnan tudta József a törvény előtt, hogy rossz az, ha lefekszik Potifár feleségével? A megigazult ember nem a törvényre nézve tudja, hogy mi a bűn, hanem a Szellem vezeti. Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. Tehát ugye a törvény helyét ma a Szellem vette át. Hisz attól, hogy Isten nem tulajdonít nekünk bűnt, a rossz még mindig rossz. A bűn rossz volt a törvény előtt, rossz a törvény alatt és rossz a kegyelem alatt. Tudjuk, hogy mikor teszünk rosszat, de nem azért beszélhetjük meg ezt Istennel, mert elvesztettük a megigazultságunkat vagy újra bűnbocsánatra lenne szükségünk, egyszerűen mindent meg akarunk beszélni az Apukánkkal, aki mindörökre tökéletesen igazzá tett minket. Azért itt gyorsan megjegyezném, hogy ez nem a tévedhetetlen Isten embere előadás. Ahogy Prince mondta: "Ha olyat hallasz ami kárhoztat, akár tőlem is, ne fogadd el." De számomra egy pillanatig sem az jött le ebből a prédikációból, hogy kárhoztató. Bár én is hajlandó vagyok kárhoztatni magam még azért is, ha azt mondják, hogy ne érezzek kárhoztatást, amikor kárhoztatást érzek. :) Amikor az ember kárhoztatás alatt van, de már tudja, hogy ugyanannyira igaz, mint maga Jézus, akkor nem rossz dolog elmondani Istennek, hogy igen, amit tettem rossz volt, de köszönöm, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy eggyé váltam Isten tulajdon, tökéletes igazságával Krisztusban. De ha tanácsolhatok valamit, akkor a legelső és legfontosabb amikor vétkezünk, hogy amíg nem erősödünk meg a megigazultságunkban, ne is emlegessük Istennek a bűnt, csak azonnal mondjuk ezt: "Köszönöm Atyám, hogy Isten igazsága vagyok Krisztusban." Egy régi tanításban Prince elmondja, hogy azzal nyitotta a napját, hogy ezt ismételgette Istennek vagy százszor, minden egyes reggel. Azért, hogy tudatosuljon benne. Nagyon örülök, hogy az evangélium megértése a Te életedben is változást hoz, kívánok sok-sok kijelentést. Azt tapasztalom, hogy a sok évi törvény alatti nyomor után, minden nap rá kell döbbennünk az evangéliumra, és Isten gondoskodik is arról, hogy naponta kijelentse azt. Remélem nem túl zavarosan fogalmaztam, de épp a következő videót készítem, amiben egyértelműen elmondja, hogy még akkor sem veszítjük el a megigazultságunkat, ha megtagadnánk Jézust. :)
Köszönöm, amit leírtál, én is így gondolom. Egyrészt sok régi rossz tapasztalat miatt már túl érzékeny tud lenni az ember. és a kárhoztatás legkisebb jelét is elutasítja. Másrészt valóban növekedni kell a kegyelemben, gyökeret verni és megerősödni, mert ez adja az érettséget. Köszönöm a segítségedet és a munkádat is, nagy szolgálatot teszel ezzel a csatornával. :)
Kedves Laci! Fontosnak tartom a soraidat. Mert ez a helyzet sok-sok gyülekezetben. Én is kárhoztató, törvénykező tanítások nyomásában is voltam. De az is igaz, amit Kegyelem és Igazság írt: Joseph Prince több tanítását szükséges hallgatni. Én 3 hónapja tanulmányozom Prince tanításait. Uralkodásra rendelve című első könyve óriási! Felemel és örömmel tölt el a tanítása. Eddig nem hallottam magyar tanítót így kijelentve az Igét.
Isten igazsága vagyok Krisztusban! Hallelujah!
Isten igazsága vagyok
Krisztus Jézusban.
💝💝💝💝💝
Dicsőség Istennek, ezekért a tanításokért ! Áldott vagy Joseph ! Köszönöm ! Hallelujah, Ámen !
Köszönöm ezt a csodálatos tanítást ! Áldott vagy Joseph ! Halleluja, Ámen !
Istenem köszönöm szépen ezt a tanítást. Dicsőség neked Uram! Ámen🙏
Köszönöm szépen a tanítást és a fordítást! ❤ Dicsőség Istennek! ❤
Köszönöm szépen a feltöltést nagyon szeretem hallgatni Prince pásztort csodálatos.🙏🙏🙏❤❤❤
Köszönöm Hallelujah!
Áldott vagy Joseph ! Köszönöm. Hallelujah, Ámen !
Nagyon szeretem hallgatni a tanításait sokat fejlődttem hitben ámen
A Szent Szellem küldi drága Olaját ! Köszönöm.Áldott vagy Joseph ! Halleluja, Ámen !
Köszönöm! Áldott legyen az Úr ės Áldott légy Joseph Prince és a családod mindenben!🙂
Nagyon szepen koszonom a feltöltést es a fordítást is Koszonom,Koszonom szepen
AMEN KOSZONOM E DRAGA IGAZ TANITAST AMEN.
Dicsőség istennek Haleluja Ámen
Amen
Amin🙏🙏
Dicsőség istenek isten o úram kőszőnőm hogy szóltál a pásztor által Ámen meg változtatad a néző pontomat hálás vagyok érte ámen 🔥 ❤️ DICSŐSÉG istenek halluja
Åldott legyen,aki megosztotta ės szinkronizálja mindenben,💖🙂
Hala aldas amen❤
❤
❤️❤️❤️❤️🥰
Áldás , áldás !
AMon
Érdemes még ehhez elolvasni, Pál levelét, az Efézusiakhoz írt 2:1-21-es versig. A 8.-ik verset
idézem, "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." Tehát, nem a jó cselekedeteimért kapom meg a kegyelmet, vagy ha rosszat cselekedek nem kapok kegyelmet. Hanem a Krisztusban való hitem által, hogy megismertem őt. Megtudtam, hogy mit cselekedett értem,
most is közben jár értem, és mit fog cselekedni a jővőben, az egész világért. "Mert Isten úgy szerette a Világot /Téged/,hogy az Egyszülött Fiát küldte, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem Örök élete legyen. Jézus mondja: Van hatalmam letenni az életem és újra felvenni azt.
Áldjon meg az úr testvérem
megnyugtat
Nagyon kiabál az eredeti hang. 😪 Szinte semmit nem értettem ebből a tanitásból Joyce Meyer videójában alig hallani az eredeti hangot és az jó. Pedig nagyothallók is vannak, akik egyébként értenék.
Megvilágosító erejűek Joseph Prince kegyelemről szóló tanításai, de szerény véleményem szerint ez a prédikáció nincs összhangban a kegyelemmel, a kegyelemről szóló többi tanítással, és kárhoztató.
Nem látom, miért lenne kárhoztató. Ez a tanítás elmondja, hogy a törvény alatt lévő keresztény kétféleképpen nyilvánulhat meg. Egyrészt ha a jó cselekedeteire néz, azt gondolja, hogy ő jobb, mint más. Másrészt ha a rossz cselekedeteire néz, akkor meg kárhoztatásba merül. A megoldás pedig az, hogy ne magadra nézz, hanem Jézusra, és tudd, hogy Krisztusban igazzá lettél, ez az igaz, új teremtés vagy te, Isten ennek lát. Viszond tudd azt is, hogy továbbra is megvan a megkísérthető tested, ami viszont nem te vagy.
A tanítás lényege, hogy ne legyünk törvény alatt, hanem fogadjuk el a teljes, feltétel nélküli kegyelmet, megigazultágot, ami már a miénk, de a legtöbben úgy viselkedünk, mintha bármit is tennünk kéne a megszerzéséért.
Félreértés ne essék. Egyrészt teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ez maga a megváltás, a megigazulás a kulcs a kegyelembe, a békességbe, az Istennel való személyes közösségbe. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a kegyelemről szóló tanítás nem egy irányzat, hanem maga z evangélium igazsága. Ez személyesen is nagyon sokat adott nekem, teljesen megváltoztatta és megújította a látásmódomat és az egész életemet. Azért a munkáért külön is hálás vagyok, amit Te végzel, hogy ezt magyarra fordítod és közkinccsé teszed. A konkrét prédikációval kapcsolatban azt érzem, ami időnként el is hangzik egyik-másik prédikációban, hogy sokat támadják Joseph Prince-t a törvényt képviselő és kárhoztató pásztorok és az ő tanítványaik, akik egyébként saját pásztoraik törvénykező elnyomása alatt élnek, de jótevőknek mondják azokat, akik a kárhoztatással tartják egyben a "nyájukat" és így uralkodnak rajtuk. Ennek hatásának tudom be az olyan kiszólásokat - és most utalok a konkrét megjegyzésemre -, hogy "igaz vagy, de csak Krisztusban". Na, én ezt más sokat hallottam, innen jön a fenyegetés és a megfélemlítés, mert persze, hogy Krisztusban és Krisztus tökéletes áldozata miatt kaptuk kegyelemből a tökéletes megigazulást, de a törvénykezők ezzel azt akarják mondani, hogy ha vétkezel, akkor már nem vagy Krisztusban, kiestél a kegyelemből. Bejön a cselekedet, miközben hol máshol lenne egy megtért, újjászületett, a megváltást elfogadó hívő, mint Krisztusban? Ha csak addig van ott, amíg nem vétkezik, hacsak addig van kegyelem alatt, amíg nem vétkezik, akkor hol a kegyelem? Amíg nem vétkezik valaki, addig nem kell kegyelem, a kegyelem akkor és azért kell, ha és amikor a hívő ember is vétkezik. Máris visszazuhantunk Joseph Prince általa is megtagadott gyökereihez, a hit mozgalomhoz és annak borzalmas tévtanításaihoz. Amikor ebben a prédikációban arról beszél, hogy a cselekedetekre kell nézni, megbánni, és azok miatt újra esdekelni, akkor már megint a bűntudat, a törvény, a cselekedet és az őnközpontúság körforgásában vagyunk, holott éppen itt is ez ellen tanít. A Róma 4,15 azt mondja, hogy "ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen". Honnan tudja a megigazult ember, hogy bűnt követett el, ha nem a törvényből? Feltámad a törvény és a törvény által a bűn, és a bűn megerősödik, és az egész elválaszt Istentől. Jök a félelem, a bizonytalanság és minden, ami ezzel jár, amitől Krisztus tökéletes engesztelő áldozata megváltott és megszabadított. A Róma 5,13 szerint "Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény". Ha nincsen törvény, akkor törvény elleni cselekedet sincs, mert a törvény teszi bűnössé a bűnt, a törvényig volt bűn a világon, mondja ez a vers, de a törvény vége Krisztus. A bűn nem számíttatik be. Amiről beszélek, talán mások számára is érdekes, mert mindannyian abből jövünk, hogy ha bármit, a legkisebbet is vétkeztünk, azonnal megítéltük magunkban a bűnt, rohantunk Istenhez megbánni, megvallani, bocsánatot kérni, azért esedezni, és minden alkalommal újra és újra bűnbocsánatot nyerni és megigazulni. Innen jövünk. S amikor Joseph Prince és még néhány ember tanítása világossá tette a megigazulás, a megigazultság lényegét és örökké való voltát, a törvény és a kegyelem, a mózesi szövetség és az újszövetség különbségét, viszonyát és tartalmát, akkor az a kérdés merült fel: mit tegyünk most, ha mégis vétkezünk. Mert ne hazudjon senki a Bibliával szemben, mindenki vétkezik, a törvény tökéletes, de mi nem vagyunk tökéletesek, csak Jézus volt az. Mit tegyünk ilyenkor? Nem leszünk-e szemtelenek, kevélyek Istennel szemben, ha nem alázzuk meg magunkat, mint régen, és nem valljuk meg a bűnös cselekedetünket? Vagy ha ezt megtesszük, akkor nem az Istentől kapott igaz voltunkból beszéljük ki magunkat, megtagadva Isten megigazító kegyelmét és a tökéletes megváltó művét? Mert akkor a cselekedetre tekintünk és a nem létező törvényt állítjuk vissza. Mi a helyes magatartás? Hogyan tudunk kegyelemben maradni, a törvény alól felszabadultan élni, de Istennel szemben is alázatosak és tisztelettudóak maradni, nem kevélynek, hogy nem számít semmi. Holott a bűn ereje a törvényben van. Nem folytatom, most kezdhetném elölről. Szóval, azt érzem, hogy néha Joseph Prince is nyomás alatt van ezekkel kapcsolatban, és néha nem világos számára sem, mi a teendő, illetve azt hogyan kell megtenni, mert amit ebben mond, az tökéletesen az, amit akkor csináltunk, mielőtt az Istentől kapott kegyelmet nem ismertük. Azt pedig nem is mondom, hogy amit az idő elvesztéséről mond, és az elvesztegetéséről, az abszolút kárhoztató. Az én istenképemmel nem fér össze, az Atya kegyelmes és szerető, nem kárhoztat, hanem ahogy az idézett igékben is mondja, mindent kipótol, kárpótol. Eleget éltünk mi már ilyen fenyegetések alatt. S ha még szabad annyit hozzátennem, mert én már leszámoltam azzal, hogy bárkit bálványozzak, és ne válogassam szét a jót a rossztól, amikor a prédikáció közben a "szolgálókról", az ültetőkről és ajtónállókról beszél, és igen helytelenül belekeveri a prédikációba őket, az nagyon nem helyes. Ez két külön dolog, hogy mit mond az Ige, méghozzá mindenkinek, és hogy meg kell szervezni egy ilyen rendezvényt, amihez kellenek segítők és meg kell becsülni őket, Isten is megbecsüli őket, de ez sem válhat "cselekedetté". Ezt és ehhez hasonló csúsztatásokat már annyiszor hallottam a félresiklott ún. evangéliumi gyülekezetekben, hogy azonnal kigyullad a piros lámpa bennem, amikor ezt meghallom. De a kegyelem tanításáért hálás vagyok, és hogy végre megértettem, mi a megváltás. Még az ilyen kárhoztatások, és azok gyümölcsei is segítenek megérteni, hogy ezt nem szabad csinálni, és segített abban is, hogy miképpen lehet következetesnek megmaradni a megigazultság és a kegyelem állapotában akkor is, ha vétkezik az ember. Semmiképpen nem úgy, ahogy ez itt hangzik. Hanem úgy, amikor Prince a kegyelemről tanít a törvénnyel szemben. Hozzáteszem, ez egy személyes vélemény, és a jelenlegi gondolataimat mutatják, mint aki csecsemőnek tartom magam 28 évvel a megtérésem után, mert most kezdtem megérteni a krisztusi helyettesítő áldozat tökéletes voltát és annak jelentését. Biztos vagyok abban, hogy Isten segít majd még jobban megérteni azt is, amit még nem értünk, de én, akinek az élete jelentős része vallásos emberek kárhoztatásában telt el, akik persze tökéletesek, akik soha nem vétkeznek :), én nagyon érzékeny vagyok a kárhoztatásra. Nekem abból már elegem van, kaptam belőle eleget, a pásztori gőggel és uralkodással együtt. Azt hiszem, a legtöbb magyar újjászületett hívőnek ez az alapélménye, függetlenül attól, hol tért meg, hova járt, milyen grádicsokon ment keresztül eddig, vagy hol, kinek az igája alatt nyög éppen. Ezért fontosak a kegyelemről szóló igazságok, és a kárhoztatást még az emlegetett "blogok" és törvénykező pásztorok, hívek nyomása alatt levő Joseph Prince-től se fogadjuk el. Amúgy pedig Isten áldja azért, amit tesz, és amit az evangélium igazságáról mond.
Értelek. Én emlékszem egy konkrét prédikációra, amikor valaki azt tanította "Ha egy területen vétkezel, ott kilógsz Krisztusból". Más szóval dolgozd be magad Krisztusba. Azóta is megdöbbent, hogy milyen ostobaságokat fogadnak el a keresztények csak azért, mert egy pásztor vagy evangélista mondja, aki láthatóan "csecsemő", nincs tisztában a dolgokkal.
De itt nem erről van szó, itt nem jön a fenyegetés, hanem az jön, hogy "tehát értsd meg, hogy semmi köze a te tökéletlen jellemednek ahhoz, hogy igaz vagy."
Sajnos ezekben a rövidített prédikációkban nem jön át minden úgy, ahogyan a teljes hosszúságú anyagokban, ezért is hallgatom meg azokat is újra és újra.
Azt írod: "ebben a prédikációban arról beszél, hogy a cselekedetekre kell nézni, megbánni, és azok miatt újra esdekelni"
Nem erről beszél, és remélem, hogy nem mondtam én sem ezt. Azt mondja, hogy amikor a cselekedeteidet látod, ne az legyen a középpontban, és tudd, hogy már meg van bocsájtva. "Valld meg a bűneidet ha akarod, hidd, hogy Ő megbocsátott, de még inkább valld meg, hogy Isten igazsága vagyok Krisztusban." Nem mondja, hogy kiesnél a kegyelemből a bűn miatt, nem mondja, hogy ha vétkezel, annak bármilyen hatása van a megigazultságodra vagy az áldásaidra nézve.
Honnan tudta József a törvény előtt, hogy rossz az, ha lefekszik Potifár feleségével? A megigazult ember nem a törvényre nézve tudja, hogy mi a bűn, hanem a Szellem vezeti. Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. Tehát ugye a törvény helyét ma a Szellem vette át.
Hisz attól, hogy Isten nem tulajdonít nekünk bűnt, a rossz még mindig rossz. A bűn rossz volt a törvény előtt, rossz a törvény alatt és rossz a kegyelem alatt. Tudjuk, hogy mikor teszünk rosszat, de nem azért beszélhetjük meg ezt Istennel, mert elvesztettük a megigazultságunkat vagy újra bűnbocsánatra lenne szükségünk, egyszerűen mindent meg akarunk beszélni az Apukánkkal, aki mindörökre tökéletesen igazzá tett minket.
Azért itt gyorsan megjegyezném, hogy ez nem a tévedhetetlen Isten embere előadás. Ahogy Prince mondta: "Ha olyat hallasz ami kárhoztat, akár tőlem is, ne fogadd el."
De számomra egy pillanatig sem az jött le ebből a prédikációból, hogy kárhoztató. Bár én is hajlandó vagyok kárhoztatni magam még azért is, ha azt mondják, hogy ne érezzek kárhoztatást, amikor kárhoztatást érzek. :)
Amikor az ember kárhoztatás alatt van, de már tudja, hogy ugyanannyira igaz, mint maga Jézus, akkor nem rossz dolog elmondani Istennek, hogy igen, amit tettem rossz volt, de köszönöm, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy eggyé váltam Isten tulajdon, tökéletes igazságával Krisztusban.
De ha tanácsolhatok valamit, akkor a legelső és legfontosabb amikor vétkezünk, hogy amíg nem erősödünk meg a megigazultságunkban, ne is emlegessük Istennek a bűnt, csak azonnal mondjuk ezt: "Köszönöm Atyám, hogy Isten igazsága vagyok Krisztusban." Egy régi tanításban Prince elmondja, hogy azzal nyitotta a napját, hogy ezt ismételgette Istennek vagy százszor, minden egyes reggel. Azért, hogy tudatosuljon benne.
Nagyon örülök, hogy az evangélium megértése a Te életedben is változást hoz, kívánok sok-sok kijelentést.
Azt tapasztalom, hogy a sok évi törvény alatti nyomor után, minden nap rá kell döbbennünk az evangéliumra, és Isten gondoskodik is arról, hogy naponta kijelentse azt.
Remélem nem túl zavarosan fogalmaztam, de épp a következő videót készítem, amiben egyértelműen elmondja, hogy még akkor sem veszítjük el a megigazultságunkat, ha megtagadnánk Jézust. :)
Köszönöm, amit leírtál, én is így gondolom. Egyrészt sok régi rossz tapasztalat miatt már túl érzékeny tud lenni az ember. és a kárhoztatás legkisebb jelét is elutasítja. Másrészt valóban növekedni kell a kegyelemben, gyökeret verni és megerősödni, mert ez adja az érettséget. Köszönöm a segítségedet és a munkádat is, nagy szolgálatot teszel ezzel a csatornával. :)
Kedves Laci! Fontosnak tartom a soraidat. Mert ez a helyzet sok-sok gyülekezetben. Én is kárhoztató, törvénykező tanítások nyomásában is voltam. De az is igaz, amit Kegyelem és Igazság írt: Joseph Prince több tanítását szükséges hallgatni. Én 3 hónapja tanulmányozom Prince tanításait. Uralkodásra rendelve című első könyve óriási! Felemel és örömmel tölt el a tanítása. Eddig nem hallottam magyar tanítót így kijelentve az Igét.