Bennem valójában két kérdés merül fel. Az egyik, amikor a két hitrendszer nem egyezik. Egy hoszabb távú kapcsolatban általában beszélgetnek egymással az emberek és szerintem az is szóba kerül, hogy ki, hogyan képzeli el a párkapcsolatot, mit szeretne Ő, monogámiát vagy pedig számára beleférnek dolgok másokkal. Ha erről beszélnek kiderül, hogy ki hogyan képzeli el, mit szeretne, akkor könyebb ehhez alkalmazkodni és mindkét oldal tisztában van vele, hogy mit kockáztat (a monogám akkor, ha belelép egy olyan párkapcsolatba, ahol a másik ezt nem tartja lényegesnek, a nyitottabb kapcsolatot preferáló pedig akkor, amikor kapcsolatba lép egy harmadikkal, miközben egy monogámiát előtérbe helyezővel él). Tehát, ha ki vannak mondva adolgok, valóban könnyebb felkészülni. Ha senki nem mondja meg a Budapestre érkezőnek, hogy itt dugó szokott lenni, akkor ez nehéz lehet. A másik az szintén a kommunikáció kérdése: egyáltalán nem biztos, hogy a másik valamit már nagyon régóta meg akart élni valamit és ezt elmondta a párjának, aki visszautasította vagy nem partner ebben. Sokszor erről nem is beszélnek a felek, vagy nincs kimondva, így ismét egy komoly patthelyzet alakul ki, hiszen honnan lehetne tudni, ha nem mutatja/mondja/csinálja a másik azt, amire vágyik. De igen, ettől még nem lehet a önmagát hibáztatnia a megcsalt félnek. Amit én megélek ilyen esetben rendkívül fájdalmasnak az az őszinte kommunikáció hiánya. Merthogy egy kapcsolat végetérhet, ezt csak meg kell mondani és akkor lehet bárkivel bármit csinálni. Megadva a lehetőségét a megcsalandónak is, hogy ő is csinálja azt, amit akar, azzal, akivel akarja.
Kedves Katalin! Az emberek ezt egyeztetik, de nem azért lép félre valaki, mert nem monogám. Ez óriási tévedés. Sok.tucatnyi apró, de lényeges elképzelést nem egyeztetnek, hanem csak.hiszik, hogy az majd a másikuknak is épp úgy lesz.fontos. Ezek a különbségek végül terhessé válnak. Pl: nem egyformán gondolkodnak a pénzről, költésről vagy spórolásról, a házimunkáról, a szülőkhöz való viszonyról, a gyereknevelésről, az időbosztásról. Valamint menetközben változnak is mind a ketten. Így még nagyobb.az esélye annak, hogy a különbségeiket képtelenek kezelni. Az emberi elme egyszerű, de minden túlbonyolít, így sajnos az emberek 85%-a nem képes megbírkózni a saját elméjével sem, nemhogy máséval. Szeretettel: Erika
Vannak vágyaim, de nem élek meg minden vágyat mással, azért mert úgy DÖNTÖK, hogy tisztelem annyira a párom,szeretem mint embert is.... s nem fogom megcsalni. Többet ér a kapcsolatunk, az értékei.... S erre velem tették meg!
Kedves Erzsébet! Minden ember úgy mérlegel, ahogy neki "megéri", mert az életösztön azt diktálja, hogy a nyereséget és a veszteséget mérlegelje. Te így. Magad miatt. Amikor azt írod, hogy azért, mert így tiszteled a párodat, akkor ámítod magad. Ez egy illúzió, nem tudatos. A valóság az, hogy nem éri meg neked a kapcsolatodat kockára tenni, és a pároddal háborút szítani. Ha elég tudatos vagy, látod a valós motivációt az illúzió mögött, és ha, elég tudatos vagy, azt is látod, hogy létezhet olyan ember, akinek meg "megéri" félrelépni, és kitekinteni, majd, kilépni a kapcsolatából. Az elme ugyanúgy műkődik: a kockázatot mérlegeli mind a kettőtöknél, csak másképp ítélitek meg a kockázatot. ❤ Szeretettel: Erika
Nagyon szeretem a videóidat, Erika. Viszont akkor nem tudom miért kell párkapcsolat?! Ilyen alapon mindenki azt tehet amit akar? Ha akár érzelmi, vagy bármi más problémák adódnak, azt a párunkkal kellene rendezni, nem egy másik fél karjaiban. Minden ember önálló személyiség, ez tiszta sor. De ilyen alapon felesleges párt választani magunknak. Én természetesen elfogadom azt ha valaki már nem tud/akar a kapcsolatban lenni, nálunk is így alakult. De attól, mert más igények lépnek fel, a párunk mégiscsak a PÁRUNK! Romlik az egész világ, a "bombázó" csajok és "kigyúrt" pasik világát éljük. Az igazi érzelmek hová tűntek? Ekkora egoista világunk lett? Ha valaki gondoskodást igényel, ápolni kell, vagy legyen bármi hasonló, akkor is csak magunkra gondolunk?! Mindenki csak előre néz, visszafelé már nem akarnak?! Anyám felnevelt szeretetben, de az nem számít... én mást akarok, így nem érdekel mi lesz vele?! Persze, rohangálni kapcsolatból--kapcsolatba sokkal egyszerűbb. Tenni egy kapcsolatért már nem kifizetődő? Mindenki menjen, ha máshol boldogabb lehet, de szerintem nem csupán a saját magunk boldogságáért vagyunk felelősek!
Kedves Béla! Nem, nem azt tanítjuk, hogy légy úgy önző, hogy átgázolsz mindenkin!!! Hanem épp ellenkezőleg - vedd észre, hogy mindenki önző, te magad is! Azért vagy a társad mellett, mert te azt tartod számodra jobbnak, boldogabbnak. Úgy gyakorold az önzésedet, hogy azzal a páromat is szolgálod. Ezt is magadért teszed elsősorban, és csak másodsorban szól róla. Amikor tudsz őszinte lenni magaddal, belátod ezt, mert ez a valóság, és ez az élet és ez a természetes. Azonban, ha a párod menni akar, akkor nem tarthatod vissza azzal, hogy maradjon és szolgáljon téged, akkor is, ha mást szeretne, mert ez már a durva önzés. Nem az az önző igazából, aki önmagáért lép, hanem az, aki elvárja másoktól, hogy azok önmagukkal szemben őérte lépjenek. Én nem marasztalok olyat, akit szeretek, mert nem akarom olyanra kényszeríteni, amire nem vágyik, akármilyen eskü vagy fogadalom kötné is. Szóval az, hogy engedjük, hogy mindenki önmaga lehessen, ez az élet és ez az elfogadás. Nem ez az önzés. Az önzés épp az, amikor ezen kiakad valaki. Szeretettel: Erika
@@tudat-omstudio-nemethierik737 Köszönöm a gyors választ! Természetesen én is elfogadom a feleségem döntését, kívánom, hogy legyen boldog! Ha együtt nem működött, mással talán sikerülni fog neki. Én teljes ember vagyok nélküle is. 7 év után mondta ki a szakítást, mert teljesen váratlanul ért, hisz addig soha nem volt semmilyen vita köztünk. Persze hogy egyenesen a földbe döngöltnek éreztem magam. Azóta már világosabban látom, a konfliktus- kerülő személyisége és a mindkettőnk részéről felmerülő óriási kommunikációs hibák vezettek a párkapcsolatunk megsemmisüléséhez. A magam felelősségét már látom, most már azon dolgozom, hogy a következő kapcsolatomban a hibákból minél kevesebbet kövessek el,jobb ember váljon belőlem. Ezért is nézem a videóidat, (bocsánat a tegezésért!) sokszor visszamenőlegesen is tanulok belőlük. Valahol mindegyik összekapcsolódik egymással és ha odafigyelve értelmezzük amiket mondasz, rengeteget tanulunk önmagunkról, a párunkról és a párkapcsolatokról is. Köszönettel :Gyetvai Béla
Köszönöm.😊
Bennem valójában két kérdés merül fel. Az egyik, amikor a két hitrendszer nem egyezik. Egy hoszabb távú kapcsolatban általában beszélgetnek egymással az emberek és szerintem az is szóba kerül, hogy ki, hogyan képzeli el a párkapcsolatot, mit szeretne Ő, monogámiát vagy pedig számára beleférnek dolgok másokkal. Ha erről beszélnek kiderül, hogy ki hogyan képzeli el, mit szeretne, akkor könyebb ehhez alkalmazkodni és mindkét oldal tisztában van vele, hogy mit kockáztat (a monogám akkor, ha belelép egy olyan párkapcsolatba, ahol a másik ezt nem tartja lényegesnek, a nyitottabb kapcsolatot preferáló pedig akkor, amikor kapcsolatba lép egy harmadikkal, miközben egy monogámiát előtérbe helyezővel él). Tehát, ha ki vannak mondva adolgok, valóban könnyebb felkészülni. Ha senki nem mondja meg a Budapestre érkezőnek, hogy itt dugó szokott lenni, akkor ez nehéz lehet.
A másik az szintén a kommunikáció kérdése: egyáltalán nem biztos, hogy a másik valamit már nagyon régóta meg akart élni valamit és ezt elmondta a párjának, aki visszautasította vagy nem partner ebben. Sokszor erről nem is beszélnek a felek, vagy nincs kimondva, így ismét egy komoly patthelyzet alakul ki, hiszen honnan lehetne tudni, ha nem mutatja/mondja/csinálja a másik azt, amire vágyik.
De igen, ettől még nem lehet a önmagát hibáztatnia a megcsalt félnek. Amit én megélek ilyen esetben rendkívül fájdalmasnak az az őszinte kommunikáció hiánya. Merthogy egy kapcsolat végetérhet, ezt csak meg kell mondani és akkor lehet bárkivel bármit csinálni. Megadva a lehetőségét a megcsalandónak is, hogy ő is csinálja azt, amit akar, azzal, akivel akarja.
Kedves Katalin!
Az emberek ezt egyeztetik, de nem azért lép félre valaki, mert nem monogám. Ez óriási tévedés.
Sok.tucatnyi apró, de lényeges elképzelést nem egyeztetnek, hanem csak.hiszik, hogy az majd a másikuknak is épp úgy lesz.fontos. Ezek a különbségek végül terhessé válnak. Pl: nem egyformán gondolkodnak a pénzről, költésről vagy spórolásról, a házimunkáról, a szülőkhöz való viszonyról, a gyereknevelésről, az időbosztásról.
Valamint menetközben változnak is mind a ketten. Így még nagyobb.az esélye annak, hogy a különbségeiket képtelenek kezelni.
Az emberi elme egyszerű, de minden túlbonyolít, így sajnos az emberek 85%-a nem képes megbírkózni a saját elméjével sem, nemhogy máséval.
Szeretettel:
Erika
Vannak vágyaim, de nem élek meg minden vágyat mással, azért mert úgy DÖNTÖK, hogy tisztelem annyira a párom,szeretem mint embert is.... s nem fogom megcsalni. Többet ér a kapcsolatunk, az értékei.... S erre velem tették meg!
Kedves Erzsébet!
Minden ember úgy mérlegel, ahogy neki "megéri", mert az életösztön azt diktálja, hogy a nyereséget és a veszteséget mérlegelje.
Te így. Magad miatt.
Amikor azt írod, hogy azért, mert így tiszteled a párodat, akkor ámítod magad. Ez egy illúzió, nem tudatos.
A valóság az, hogy nem éri meg neked a kapcsolatodat kockára tenni, és a pároddal háborút szítani.
Ha elég tudatos vagy, látod a valós motivációt az illúzió mögött, és ha, elég tudatos vagy, azt is látod, hogy létezhet olyan ember, akinek meg "megéri" félrelépni, és kitekinteni, majd, kilépni a kapcsolatából. Az elme ugyanúgy műkődik: a kockázatot mérlegeli mind a kettőtöknél, csak másképp ítélitek meg a kockázatot. ❤
Szeretettel:
Erika
Nagyon szeretem a videóidat, Erika.
Viszont akkor nem tudom miért kell párkapcsolat?!
Ilyen alapon mindenki azt tehet amit akar?
Ha akár érzelmi, vagy bármi más problémák adódnak, azt a párunkkal kellene rendezni, nem egy másik fél karjaiban.
Minden ember önálló személyiség, ez tiszta sor. De ilyen alapon felesleges párt választani magunknak.
Én természetesen elfogadom azt ha valaki már nem tud/akar a kapcsolatban lenni, nálunk is így alakult.
De attól, mert más igények lépnek fel, a párunk mégiscsak a PÁRUNK!
Romlik az egész világ, a "bombázó" csajok és "kigyúrt" pasik világát éljük.
Az igazi érzelmek hová tűntek?
Ekkora egoista világunk lett?
Ha valaki gondoskodást igényel, ápolni kell, vagy legyen bármi hasonló, akkor is csak magunkra gondolunk?!
Mindenki csak előre néz, visszafelé már nem akarnak?!
Anyám felnevelt szeretetben, de az nem számít... én mást akarok, így nem érdekel mi lesz vele?!
Persze, rohangálni kapcsolatból--kapcsolatba sokkal egyszerűbb. Tenni egy kapcsolatért már nem kifizetődő?
Mindenki menjen, ha máshol boldogabb lehet, de szerintem nem csupán a saját magunk boldogságáért vagyunk felelősek!
Kedves Béla!
Nem, nem azt tanítjuk, hogy légy úgy önző, hogy átgázolsz mindenkin!!!
Hanem épp ellenkezőleg - vedd észre, hogy mindenki önző, te magad is! Azért vagy a társad mellett, mert te azt tartod számodra jobbnak, boldogabbnak. Úgy gyakorold az önzésedet, hogy azzal a páromat is szolgálod. Ezt is magadért teszed elsősorban, és csak másodsorban szól róla. Amikor tudsz őszinte lenni magaddal, belátod ezt, mert ez a valóság, és ez az élet és ez a természetes.
Azonban, ha a párod menni akar, akkor nem tarthatod vissza azzal, hogy maradjon és szolgáljon téged, akkor is, ha mást szeretne, mert ez már a durva önzés. Nem az az önző igazából, aki önmagáért lép, hanem az, aki elvárja másoktól, hogy azok önmagukkal szemben őérte lépjenek.
Én nem marasztalok olyat, akit szeretek, mert nem akarom olyanra kényszeríteni, amire nem vágyik, akármilyen eskü vagy fogadalom kötné is.
Szóval az, hogy engedjük, hogy mindenki önmaga lehessen, ez az élet és ez az elfogadás. Nem ez az önzés. Az önzés épp az, amikor ezen kiakad valaki.
Szeretettel:
Erika
@@tudat-omstudio-nemethierik737 Köszönöm a gyors választ!
Természetesen én is elfogadom a feleségem döntését, kívánom, hogy legyen boldog!
Ha együtt nem működött, mással talán sikerülni fog neki.
Én teljes ember vagyok nélküle is.
7 év után mondta ki a szakítást, mert teljesen váratlanul ért, hisz addig soha nem volt semmilyen vita köztünk. Persze hogy egyenesen a földbe döngöltnek éreztem magam.
Azóta már világosabban látom, a konfliktus- kerülő személyisége és a mindkettőnk részéről felmerülő óriási kommunikációs hibák vezettek a párkapcsolatunk megsemmisüléséhez.
A magam felelősségét már látom, most már azon dolgozom, hogy a következő kapcsolatomban a hibákból minél kevesebbet kövessek el,jobb ember váljon belőlem.
Ezért is nézem a videóidat, (bocsánat a tegezésért!) sokszor visszamenőlegesen is tanulok belőlük. Valahol mindegyik összekapcsolódik egymással és ha odafigyelve értelmezzük amiket mondasz, rengeteget tanulunk önmagunkról, a párunkról és a párkapcsolatokról is.
Köszönettel :Gyetvai Béla
Nagyon jó a lényeg szerintem is ez
Nagyon jo video!
Erika
Nálunk itthon minden (rendben)
És mégis ossze vissza megy!!!!
Amit meg akart élni, azt egy társsal az oldalán lehetetlen megélni...
Kedves Evelin!
Ha ez így volna, nem volna ennyi megcsalás. Meg lehet élni. Sajnos vagy sem... :(
Szeretettel:
Erika
uborka1956 de van ilyen is. Swinger klubnak hivjàk. Bàr otf nem a klasszikus izgalmas tilosban jàros izgalom van....
Valóban a hasonlók vnzak egymast