Országos Kéktúra: 7. rész - Bélapátfalva - Bánkút - Uppony (40km)

Belápátfalva - Bánkút:
Csak nem bírtunk magunkkal és december 8-án Levivel ismét megindultunk a kéken. Kicsit furdalt is a kíváncsiság, hogy milyen mínuszban sátrazni, így két napos etapot terveztünk. Hajnali budapesti indulással, két autóval (egyet a célnál hagyva), reggel 9-kor már az erdőben voltunk. Itt volt az első áthidalandó probléma, ugyanis mindent hoztam, CSAK a kamera-állványt hagytam otthon... . #ba**ameg
Na mindegy, maradt az imprózás kidőlt fákon, rönkökön, ágakon és turistapadokon. :D Bélapátfalváról a köd miatt ismételten nem láttuk a Bél-kőt vagy a bányát, így az is máskorra marad. A Cserepes-kői barlangszállás volt az első célunk, odáig sűrű ködben mentünk és olyan volt, mintha esne az eső, de csak a pára ült ki az ágakra és az potyogott. Szerencsére vittünk kamáslit, esőkabátot és esőhuzatot a hátizsákra. Felérve a barlanghoz, az első benyomás nem volt épp jó: az ajtó tárva nyitva, a bejárat telefújva levelekkel és iszonyatosan büdös erős, csípős füstszag volt odabent. A kályha nem volt meleg, szóval gondolom ez a lehet az "alapértelmezett" szag, amit évek alatt odakormoltak az emberek. Nem éppen tüdőbarát hely, na. Arra mindenesetre jó volt, hogy kicsit leüljünk és szárazon kajáljunk valamit. Pecsételés után, az első 100 méteren sikerült elseggelnem a sárban, jól összecseszve a hátizsákom és a nadrágom, na mindegy, sebaj, haladjunk. A Tar-kőnél ismételten nézhettük a ködöt, de immáron fagyott környezetben. Nem is húztuk az időt, irány Bánkút, úgyse látunk semmit. Ekkor is döntöttem el, hogy a Bükkbe majd nyáron újra vissza kell jönnöm, hogy lássak is belőle valamit... Délután 4-kor értünk értünk Bánkútra, ahol már sötétben kellett sátrat állítani. Szerencsére ez gyorsan megvolt és az este hátralévő részében már csak a sátorból kommunikáltunk egymással. A meleg vacsi és tea életmentő volt, az után már kényelmesen tudtunk aludni. Az éjszaka nyugodt volt, kellemes melegben aludtunk és reggelre -3 fok körül alakult a hőmérséklet.
Bánkút - Uppony:
Fél 7 körül keltünk, hogy minél előbb úton lehessünk. Az első ami láttam, hogy egy pici jégcsap van a sátram alján. Később derült ki, hogy az egész külső rétegen vékony jégtakaró van, úgyhogy sajnos kis próbálkozás után jegesen, vizesen kellett elraknom a sátrat. Reggeli, tea, pakolás, pecsét Bánkúton és irány lefelé. Szerencsére gyönyörűen sütött a nap és a szél jól kipucolta a tájat. Mályinka előtt pár kilométerrel megláttuk a Dédesi-várromot és mellette a Dédesi-kisvár szikláit. Úgy döntöttünk, hogy egy várrom nem érdekel, helyette másszunk sziklát. :D Pont akkor jött egy hivatásos sziklámászó is, aki előttünk ment felfelé, így könnyedén feljutottunk. Megérte a mászás, ugyanis egészen a Magas-Tátráig el lehetett innen látni. Ezután Mályinkáig menetelés következett, gyorsan elértük a falut, ahol a helyi erők a kocsma előtt sorakoztak a kötelező délelőtti ital-betöltésre. :D Szerencsénkre a tulaj kinyitotta a kocsmát és beengedett pecsételni. Kicsit szusszantunk, ettünk és a Lázbérci víztározóig meg sem álltunk. A víztározó környéke tök jól ki van építve, aki szeretné körbe is tudja sétálni. Ez kb. 10 kilométer, szóval akár egy egész napos őszi túra is lehet. Upponyba érve ismét pecsét, autóba pakolás és irány vissza Bélapátfalva a másik autóért, majd irány Pest.
Valószínűleg tavaszig most hanyagolom a kéktúrát mert a ködös, esős idő miatt sajnos pont azok a látványok maradnak el, ami miatt elindultam. De, hogy tavaszig lesz-e még valamilyen túrám, nos, az majd kiderül. :)
Ha tetszett, akkor dobjatok egy lájkot és légyszi iratkozzatok fel! ;)
Insta oldalam: / molnarbarney
Cuccok:
Kamera: Panasonic Lumix G80 (bit.ly/2TLpLpV)
Objektív: Panasonic Leica 8-18mm f/2.8-4.0 (bit.ly/2Uc1xq0)
Mikrofon: Rode VideoMicro (bit.ly/39eCwj7)
Drón: DJI Mavic Air (bit.ly/32InkZc)
Zene:
Epidemic Sound (bit.ly/3gqa4ie)