Már csak azért se szerencsés seikennel üttni olyan embernek aki nincs feledzve,mert a csuklón kívül az ujjak ízületei,csontjai is sérülhetnek,a bütyök is sérülhet. Egy jó hideg időben,hideg kézzel könnyebb nagyobb sérülést összeszedni mint okozni.
Önvédelmi képzésen, nálam, az egyenes ütés alapvetően tenyértővel kezdődik és az is csak szegycsontra, állra, orra. Főleg azért, mert onnantól használhatóak az ujjak a mozdulatsor folytatására, komolyobb kártételre, elterelésre. Ráadásul alacsonyabb edzettség kell hozzá. De nem szeretem az egyenesen ütéseket kezdőknél. Mert mik az alapvető célpontok: szemből az arc (fogak, homlok komoly veszélyt rejtenek az ökölre), vagy a test. Az első mozgékony és inkább nem szemből ütném, meg sérülés veszélyes rám nézve. A másikkal kezdő szinten az a problémám, hogy nem nyári sport az önvédelem. Egy pulóver, kabát (zippzár) és máris érzéketlenebb a célpont, nem is beszélve rengeteg kiegészítőről, amit a kabát alatt nem látok. Onnantól, hogy van gyakorlata a tanítványnak, elkezdett taltikában és stratégiában gondolkodni, mehet tanulni halántékra, állra oldalról, tarkóra az egyenes ütést…függőleges ököllel… …mert harcművész oktatáson szeretem az egyenes ütést. Remek, egész testet használó mechanikát lehet vele tanítani, ami aztán minden más mozgás alapja lesz. Amiért viszont a függőleges ököllel végrehajtott ütést szeretem tanítani az az oktatás leegyszerűsítése. Ha függőleges ököllel tanul meg egyeneset ütni, függőlegessel fog horgot is. Utóbbi azért fontos, mert ha a vízszintesen tartott ököllel végrehajtott horog nem a mutató és középső ujj bütykével csapódik be, hanem lejjebb, az törés. Akár egy puhább állcsonton is. Az meg legjobb esetben is döntetlen. :D Szóval az ismert kéztartás az egyik technikánál, támogatja a másik technika tanulását.
Az üt igazán nagyot aki elosször üt és igazán nagyot ü
Már csak azért se szerencsés seikennel üttni olyan embernek aki nincs feledzve,mert a csuklón kívül az ujjak ízületei,csontjai is sérülhetnek,a bütyök is sérülhet. Egy jó hideg időben,hideg kézzel könnyebb nagyobb sérülést összeszedni mint okozni.
Önvédelmi képzésen, nálam, az egyenes ütés alapvetően tenyértővel kezdődik és az is csak szegycsontra, állra, orra. Főleg azért, mert onnantól használhatóak az ujjak a mozdulatsor folytatására, komolyobb kártételre, elterelésre. Ráadásul alacsonyabb edzettség kell hozzá. De nem szeretem az egyenesen ütéseket kezdőknél. Mert mik az alapvető célpontok: szemből az arc (fogak, homlok komoly veszélyt rejtenek az ökölre), vagy a test. Az első mozgékony és inkább nem szemből ütném, meg sérülés veszélyes rám nézve. A másikkal kezdő szinten az a problémám, hogy nem nyári sport az önvédelem. Egy pulóver, kabát (zippzár) és máris érzéketlenebb a célpont, nem is beszélve rengeteg kiegészítőről, amit a kabát alatt nem látok.
Onnantól, hogy van gyakorlata a tanítványnak, elkezdett taltikában és stratégiában gondolkodni, mehet tanulni halántékra, állra oldalról, tarkóra az egyenes ütést…függőleges ököllel…
…mert harcművész oktatáson szeretem az egyenes ütést. Remek, egész testet használó mechanikát lehet vele tanítani, ami aztán minden más mozgás alapja lesz. Amiért viszont a függőleges ököllel végrehajtott ütést szeretem tanítani az az oktatás leegyszerűsítése. Ha függőleges ököllel tanul meg egyeneset ütni, függőlegessel fog horgot is. Utóbbi azért fontos, mert ha a vízszintesen tartott ököllel végrehajtott horog nem a mutató és középső ujj bütykével csapódik be, hanem lejjebb, az törés. Akár egy puhább állcsonton is. Az meg legjobb esetben is döntetlen. :D Szóval az ismert kéztartás az egyik technikánál, támogatja a másik technika tanulását.