Csalár Bence Ruhastoryja
HTML-код
- Опубликовано: 14 окт 2024
- Csalár Bence divatújságíró és blogger, aki a "különcséget" választja az unalom helyett. És a magyar tervezőket a fast fashion helyett. A hazai designerekről pedig tavaly egy hiánypótló könyvet is írt Színfalak mögött címmel, Mihalik Enikővel a borítón. Polgárpukkasztásról, pékdinasztiáról és a divatvilág sötét oldaláról is beszélgettünk, miközben Bence saját ruhatárán keresztül beleshettünk a legizgalmasabb magyar tervezők munkásságába.
Ha érdekel a divat és a fenntarthatóság, akkor kövesd a Ruhastoryt az Instagramon is: @korn.anita
weboldal: www.ruhastory.com
riporter: Korn Anita
operatőr: Bor Péter
szerkesztő-vágó: Varga Vanda, Zádori László
"Nem kell mindenkinek szeretnie, viszont en mindenki fele nyitott vagyok." : )
hú, nagyon sok szinten inspiráló ez a beszélgetés! nem ismertem Bence munkásságát, de végtelenül tök oké, szimpatikus embernek találom, és nagyon érdekel a könyve! amit mondott a fast fashion-ben vásárlásról, azzal kapcsolatban bennem a hetekben fogalmazódott meg, hogy amikor én kamasz voltam, vagy húszas éveim elején, a fast fashion volt a tótumfaktum, a Promod, a Zara - ez már kb. a megközelíthetetlen is -, így ha ezt viselted, akkor voltál valaki, divatos. az utóbbi években kezdett el ez tolódni (38 éves vagyok), és már én sem vágyom arra, hogy 20ezer ft-ba beletuszkoljak minél több ruhadarabot, és az év minden napján más ruha legyen rajtam, hanem ha húszezerből veszek egyet, ami számomra luxus, számomra státuszszimbólum (mint annak idején a Zara), és azt évente 166-szor felveszem, akkor vagyok boldog, és nem a halmozástól. de szerintem kulturálisan ez onnan is jön, hogy az ember mit engedhetett meg magának, és nekem annak idején a h&m volt a luxus, amikor csak a kínaiban vásároltunk, ma meg már nem. de ehhez érni kellett (plusz azért önálló, kereső embernek is lenni, plusz, szerintem a pandémia ebben a lelassulásban abszolút okként van jelen). aztán, amit a "csoportos maszturbálásról" mond, hát tök igaza van, de az a helyzet, hogy szerintem nem csak a 6 évvel ezelőtti divatszakmára érvényes ez a kifejezés, hanem általában, amikor ilyen nem verseny, de mégis versenyhelyzetben emberek összejönnek. ahol én dolgozom, akadémiai közegben, hát ott is megvan, hiába gondolnánk, hogy az nem egy versenyhelyzet, mert a tudomány mindenkié, és mindenki profitál belőle. de nem ez van, és végtelenül elkeserít. (tegnap olvastam amerikai kutatónők tollából egy tanulmányt, aminek nyomán elgondolkodtam, hogy mennyire elképzelhetetlen ez magyar közegben, hogy csinál négy nő egy kutatást, és ezt publikálják, anélkül, hogy közben iszonyúan utálnák és féltékenyek lennének egymásra - nagyon más közeg.) ezt kéne még megtanulni, hogy hogyan ne lépjünk egymás tyúkszemére, hogyan legyünk képesek elfogadni a másik sikerét, ötletét, és inkább összefogni, közösen összehozni valamit, őszintétlen vigyorgás helyett. bár az is igaz, hogy talán ebben is haladtunk előre az elmúlt években. bocsánat, kicsit hosszú lett, és nem is szoktam amúgy kommentelni nagyon, főleg ilyen hosszasan, de nagyon inspiráló volt ez a beszélgetés, gratulálok hozzá mindkettőtöknek!
Szívmelengető volt hallgatni a beszélgetést.
Mindegy, hogy hol és hogyan állunk!!AZ EMBER a fontos, az az érték, amit képvisel! Bence ilyen! Jó, hogy bemutatja a magyar tervezők munkáját. Biztos, hogy megveszem a könyvét. :)
Szuper beszélgetés volt! :)
Jó a lelkemnek hallgatni ❤️
Melyik turikat javasolnátok?
Az Instagram oldalamon találsz Highlights-ban egy vintage/second hand ajánlót tőlem😉
❤️❤️❤️
Szép ember
👌🏽❤️