Szia! Jaj de jó kis rész volt ez. Hallgatni mások emlékeit,ugyanakkor a sajátomra is visszagondolni. 😊 Nálunk is volt Mikulás, de az egyik legnagyobb csoda az volt, hogy anyukám kérte gyűjtsünk tesómmal tobozokat és azt be lehetett váltani kis csokira;1 nap/toboz 😀 hihetetlen izgalom volt, hogy lefekvéskor leadtuk a szállítmányt,amit előzőleg a hideg-havas erdőben gyűjtöttünk, anya elment és csokival tért vissza. Mindez a karácsonyi várakozás időszakában. Örültem,hogy a végén a varázslatot választottad. Piszok szüksége van az emberiségnek ezekre. 😇
Nagyon érdekes, hogy nekem sincs semmilyem emlékem arról, hogy mikor és hogyan jöttem rá, hogy a szüleim állnak a varázslat mögött. Se negatív, se pozitív. Arra emlékszem, hogy gyerekként erősen elgondolkodtatott, hogyan kerül be a szobába a karácsonyfa?😊Nekem egyértelmű volt, hogy a saját gyermekeimnek is megteremtem a varázslatot. Mikulás, adventi naptár, karácsonyfa...a fát sem együtt díszítjük egyelőre😊 Oviban dolgozom, és nagyon érdekes látni, hogy nagyon sok különböző sztori van a családokban ezzel az ünnepkörrel kapcsolatban, de teljes mértékben elfogadják, hogy van ahol az angyalka hozza a fát/ajándékot, van ahol a Jézuska, van, ahol a szülők veszik, van pl. ahol a fát együtt díszíti a család a Jézuskának ajándékba❤ Az ovis korosztályra még nagyon jellemző a mágikus gondolkodás, amibe ez simán belefér és ez csodálatos szerintem❤😊 Egy személyes sztori tegnapról: 9 éves nagylányom a csizmája mellé odakészítette a fényképezőgépét és egy levelet: Kedves Mikulás! Kérlek készíts egy fotót magadról! 😂 Talán ő már sejt valamit, de megoldottam😉🎅✨️
Uh, de jó volt nosztalgiázni ahogy a kollégád (Ákos) mesélt!Rendesen éreztem a régi mikuláscsomag illatát az orromban! 🥰 Tesómmal mindig egyformát kaptunk, volt olyan, hogy cseréltünk is csokikat, mert valamit ő szeretett jobban, valamit én! És tényleg, mi is a mogyorót és a csokimikulást ettük meg utoljára, sokáig kint voltak az ablakban! 🥰
Nekünk is ott hegyeltek a Futó utcai panel 4. Emeleti ablakában, amíg a többi csoki el nem fogyott. És tök érdekes, a táblás csokikat el kellett rejteni előlünk, meg a szeleteket, mert tuti megettük volna. De a Mikulásokat nem bántottuk...már, amíg a konyhaszekrényből tudott adni anya más édességet. 😂
@@akostajthyén emlékszek, h előlünk nem csak a csokikat kellett eldugni, hanem a sütiket is, mert mindent megettünk, pl. ha félig volt megcsinálva, azt is! 😂 Anya mindent a szekrénytetejére pakolt fel, de nekünk az sem okozott gondot!
Szia Nóri! Mi a férjemmel abban egyeztünk meg, hogy a Mikulás varázsát megtartjuk ameddig csak lehet, persze észszerű határokon belül. Ezt nekünk valahogy könnyebb lesz kivitelezni, mint a Karácsony körüli Jézuskás mesét.. Ennek az az oka, hogy mind a ketten elég hamar rájöttünk, hogy mi az igazság és nem teljesen értettük, hogy miért csinálják ezt a felnőttek. 😅 Illetve, nem is igazán vagyunk vallásosak, szóval ezért sem éreznénk helyénvalónak. (Nyilván ismerjünk a Karácsony eredetét, de ez a kereszténység számára is egy igen fontos ünnep szóval nem szeretnénk keverni a dolgokat és tiszteletben tartjuk mások szokásait, hitvilágát.) Így, inkább a saját kis hagyományainkra fogjuk fektetni a hangsúlyt csendesen, meghitt hangulatban. Az egész azzal kezdődik, hogy advent első vasárnapján feldíszítjük együtt a házat és a fát is, miközben almapuncsot kortyolgatunk és az ilyenkor szokásos zenéink szólnak bakeliten.(Igen, a fát is.. Ez még korábbról maradt meg, amikor albérletben éltünk és még nem voltunk házasok és még "csak" kutyusos család voltunk. Az ünnepekre mindig haza utaztunk és kb alig láttuk a fenyőfát. Feldíszítettük együtt 23-án este és amikor visszajöttünk, le is szedtük.. Ezért már később december elején díszítettünk, hogy élvezhessük együtt is a fa szépségét.) Aztán este meggyújtjuk együtt az első gyertyát. Amikor pedig már nagyobbak lesznek a gyerekek, mindig kitalálunk valami kis családi "programot", például együtt társasozunk, forrócsokival bekuckózunk a kanapéra és megnézünk egy karácsonyi filmet,, sütit sütünk, narancslekvárt főzünk így, az adventi időszakban. Ennek a vége természetesen 24-én az ajándékozás lesz, amiknek egy részét mi készítjük sajátkezűleg egymásnak. 🎄🎁 Úgy gondolom, ennek is meg van a maga hangulata és varázslata. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy ne kizárólag azt várják a gyermekeink, hogy kitől mit kapnak, hanem inkább azt, hogy kivel mikor találkozunk és töltünk minőségi időt. Nagyon bízunk abban a férjemmel, hogy később erre az időszakra és hangulatra is örömmel gondolhatnak/ gondolhatunk majd vissza. ☺
Szia Nóri! 🙂 Én is hittem benne sokáig, majd egyik évben már gyanús volt Apám, dem úgy tettem mintha elhittem volna. 😀 Viszont a Húsvéti nyúlban sokáig hittem. Egyszer egy hatalmas csokinyuszit kaptam, és Anyámék mondták reggel hogy siessek, öltözzek gyorsan mert itt volt a Húsvéti nyúl és még lehet hogy látom az utcában. Kirohantam hálóingben, persze nem láttam, és csalódott voltam hogy már elment. 😀 A gyerekeket nem szabad megfosztani ezektől az élményektől. Ha egészségesen fejlődik úgy is rájön magától. 🙂😘
De jó volt ez az epizód. 🤩🤩 Én sem emlékszem, hogy mikor tudtam meg, hogy a Mikulás igazából a szüleim, de szerintem ha már tudtam is, annyira szerettem ezt a "csodát", hogy sokáig még benne voltam a játékban, hogy ne leplezzük le, hogy ki a Mikulás. Most másfél éves a kisfiam. Tavaly, bár különleges volt az adventi időszak meg a karácsony, még nem volt igazán részese az eseményeknek. Idén viszont már nagyon, és annyira élvezem neki megteremteni a várakozás csodáját, kreatív adventi kalendáriumi programokkal. Sütöttünk sütit a Mikulásnak, aki reggelre csak morzsás tányért no meg ajándékcsomagot hagyott. Amikor gyerek voltam, nálunk a Jézuska hozta az ajándékot. Szülők Jézuskája, nagyiék Jézuskája, másik nagyszülők Jézuskája... Férjeméknél nem így volt, így egy hibrid megoldást beszéltünk meg férjemmel: a Mikulás az a gyermekünknek maradjon mint csoda, de karácsonykor, a szeretet ünnepén egymást ajándékozzuk.
Milyen szimpatikus kollégáid vannak☺️Jó volt nosztalgiázni veletek,csudijó ez a vlogmas🎄❤️Én is hittem a Mikulàsban,a csokimikiket évekig eltettem és utàna kitettük ôket a polcra,ott díszítették a lakàst🎅🏼☺️Törés nem volt bennem soha, szerintem a felnôttek azért nem hisznek ( és tapasztalnak) felnôtt fejjel a csodàkban, mert gyerekkorban egy idô utàn „kiölik“ belôlük/belôlünk a hitet és a csoda létezését. Pedig vannak, csak észre kell venni🥰Különben ahogy Pista mondta,az sem zavart volna, ha biztosan tudom,hogy nem tôle van az ajàndék, mert édesanyától is ugyanúgy örültem mindennek ( a mai napig), amit ad🥰Elég, ha csak egy képeslap,annak van szàmomra igazàn értéke🎄
Nagyon jó ötlet volt ez a kis interjú! 😊 Van két fiam, és a nagyobb 5 éves, neki azt mondjuk, hogy az Igazi Mikulás jön éjszaka és ő hoz csokit a kiscsizmába és az óvodában meg beöltözött Mikulások vannak, ők segítenek az Igazi Mikulásnak. De egyébként nem szokta firtatni ezt a dolgot Nekem nagyon fontos, hogy megmaradjon a hite, mert nekem is sokáig meg volt. És mai napig nagyon szeretem ezt a kis csodát. Reggel egy picit én is elhiszem, hogy a Mikulás járt itt.😊
Gyerekként nekem nagyon jó emlékeim vannak a Mikulás, Jézuska, Húsvéti nyuszit körülölelő varázslatról. Gyerekként talán a legjobb emlékeim ezekhez tartoznak. Kislányom 9 éves, és még mindig hisz ezekben a dolgokban, és szülőként nagyon jó megteremteni számára a csodát, és látni az örömét. Szerintem szüksége van erre a gyerekeknek. 🙂
Én azt mondtam a gyermekemnek, hogy amíg hisz benne addig a Mikulás, Jézuska, nyuszi hoz ajándékot, amikor már nem hisz benne akkor majd tőlünk kap meglepit😊🎅🏻
A gyermekkorhoz szerintem is hozzá tartozik a csoda, a varázslat, hisz éppen ezért szeretik a gyerekek a meséket is. Az igazi gyerekkor addig tart, amíg ez a része lehet az életünknek. Szerintem kár lenne kihagyni. ❤
Én sosem hittem benne. Arra emlékszem tisztán, amikor elôször felfogtam,hogy mondják anyáék,hogy jött a Mikulás és a csizmámban van az ajándék kb 3 éves lehettem. Nem értettem,hogy jött volna be egy idegen bácsi, minden házba egy éjszaka? Lehetetlen. 2 napig ôrlôdtem mire rájöttem, hogy csak úgy lehet,hogy a szüleim hazudnak. Az oviban mindenkinek elmondtam,h a szüleink hazudnak nekünk. Emiatt kicsit kiakadtak ránk a szülôk, szegény anya nem értette,mikor emiatt behívták, m neki nem mondtam el, hisz ô is hazudott nekem. A következô Mikulásnál már megkérdezték milyen csokit vegyenek. Ami csúnya dolog...hogy akik teljesen elhitték a szüleiknek, azokat az oviban csúfoltuk,h milyen buták... "Bambabélák"-nak hívtuk ôket. Nem szép...már tudom
Szia Nóri! Most jutottam el, hogy megnézzem ezt a részt! Nekem annyi emlékem van, hogy egyszer bebújtam az ágyam alá, mert a féltem a Mikulással érkező Krampusztól, kb. 4-5 éves óvodás lehettem. Ma már óvó néniként illetve egy lassan 2.5 éves kislány anyukájaként márcsak a varázslatot látom az egészben. Úgy gondolom, hogy engednünk kell, hogy megéljék ezt a csodát és varázslatot. Két dolgot azért megfogadtam magamnak a kislányommal kapcsolatban. 1. Egy évben csak egy Mikulást "láthat". Én speciel nem látom értelmét több "Mikulás-váró" programra vinni a gyerekeket, ahol mindig más ölti fel a piros jelmezt. Még felnőtt fejjel is illuzióromloló. 2. Nem használom a "Mikulás-Jézuska-Nyuszi" hármast egyfajta "büntetési" (nevelesi😅) célzattal. (kvázi nem zsarolom vele a gyereket, pl.: "Ha nem fogadsz szól, akkor nem jön a Mikulás" stb.stb....)
Érdekes de én sem emlékszem hogy mikor jöttem rá hogy hogy is van ez a mikulás dolog. Talán akkor amikor egy hatalmas nagy filctoll készlet volt a cipőm mellett Szuper volt hogy a kollégáid is megszólaltak és meséltek❤
@@zsofia1999 igen, nagyon jófejek 🥰 azokat is megértem, akik nem szeretnek szerepelni. ez nem nekem vagy nektek szól. egyszerűen nem kényelmes nekik a helyzet. egyáltalán nem neheztelek emiatt, sőt. ahogy írtam is totál megértem és tiszteletben tartom 😊
![Seungmin "그렇게, 천천히, 우리(As we are)" | [Stray Kids : SKZ-PLAYER]](http://i.ytimg.com/vi/kAzmhLHePqU/mqdefault.jpg)
Szia! Jaj de jó kis rész volt ez. Hallgatni mások emlékeit,ugyanakkor a sajátomra is visszagondolni. 😊 Nálunk is volt Mikulás, de az egyik legnagyobb csoda az volt, hogy anyukám kérte gyűjtsünk tesómmal tobozokat és azt be lehetett váltani kis csokira;1 nap/toboz 😀 hihetetlen izgalom volt, hogy lefekvéskor leadtuk a szállítmányt,amit előzőleg a hideg-havas erdőben gyűjtöttünk, anya elment és csokival tért vissza. Mindez a karácsonyi várakozás időszakában. Örültem,hogy a végén a varázslatot választottad. Piszok szüksége van az emberiségnek ezekre. 😇
Nagyon érdekes, hogy nekem sincs semmilyem emlékem arról, hogy mikor és hogyan jöttem rá, hogy a szüleim állnak a varázslat mögött. Se negatív, se pozitív. Arra emlékszem, hogy gyerekként erősen elgondolkodtatott, hogyan kerül be a szobába a karácsonyfa?😊Nekem egyértelmű volt, hogy a saját gyermekeimnek is megteremtem a varázslatot. Mikulás, adventi naptár, karácsonyfa...a fát sem együtt díszítjük egyelőre😊 Oviban dolgozom, és nagyon érdekes látni, hogy nagyon sok különböző sztori van a családokban ezzel az ünnepkörrel kapcsolatban, de teljes mértékben elfogadják, hogy van ahol az angyalka hozza a fát/ajándékot, van ahol a Jézuska, van, ahol a szülők veszik, van pl. ahol a fát együtt díszíti a család a Jézuskának ajándékba❤ Az ovis korosztályra még nagyon jellemző a mágikus gondolkodás, amibe ez simán belefér és ez csodálatos szerintem❤😊
Egy személyes sztori tegnapról: 9 éves nagylányom a csizmája mellé odakészítette a fényképezőgépét és egy levelet: Kedves Mikulás! Kérlek készíts egy fotót magadról! 😂 Talán ő már sejt valamit, de megoldottam😉🎅✨️
Uh, de jó volt nosztalgiázni ahogy a kollégád (Ákos) mesélt!Rendesen éreztem a régi mikuláscsomag illatát az orromban! 🥰 Tesómmal mindig egyformát kaptunk, volt olyan, hogy cseréltünk is csokikat, mert valamit ő szeretett jobban, valamit én! És tényleg, mi is a mogyorót és a csokimikulást ettük meg utoljára, sokáig kint voltak az ablakban! 🥰
Nekünk is ott hegyeltek a Futó utcai panel 4. Emeleti ablakában, amíg a többi csoki el nem fogyott. És tök érdekes, a táblás csokikat el kellett rejteni előlünk, meg a szeleteket, mert tuti megettük volna. De a Mikulásokat nem bántottuk...már, amíg a konyhaszekrényből tudott adni anya más édességet.
😂
@@akostajthyén emlékszek, h előlünk nem csak a csokikat kellett eldugni, hanem a sütiket is, mert mindent megettünk, pl. ha félig volt megcsinálva, azt is! 😂 Anya mindent a szekrénytetejére pakolt fel, de nekünk az sem okozott gondot!
Nagyon klassz lett a kèt kolléga személyes megszólalásától ez a rèsz.
Szia Nóri!
Mi a férjemmel abban egyeztünk meg, hogy a Mikulás varázsát megtartjuk ameddig csak lehet, persze észszerű határokon belül.
Ezt nekünk valahogy könnyebb lesz kivitelezni, mint a Karácsony körüli Jézuskás mesét..
Ennek az az oka, hogy mind a ketten elég hamar rájöttünk, hogy mi az igazság és nem teljesen értettük, hogy miért csinálják ezt a felnőttek. 😅
Illetve, nem is igazán vagyunk vallásosak, szóval ezért sem éreznénk helyénvalónak. (Nyilván ismerjünk a Karácsony eredetét, de ez a kereszténység számára is egy igen fontos ünnep szóval nem szeretnénk keverni a dolgokat és tiszteletben tartjuk mások szokásait, hitvilágát.)
Így, inkább a saját kis hagyományainkra fogjuk fektetni a hangsúlyt csendesen, meghitt hangulatban.
Az egész azzal kezdődik, hogy advent első vasárnapján feldíszítjük együtt a házat és a fát is, miközben almapuncsot kortyolgatunk és az ilyenkor szokásos zenéink szólnak bakeliten.(Igen, a fát is.. Ez még korábbról maradt meg, amikor albérletben éltünk és még nem voltunk házasok és még "csak" kutyusos család voltunk. Az ünnepekre mindig haza utaztunk és kb alig láttuk a fenyőfát. Feldíszítettük együtt 23-án este és amikor visszajöttünk, le is szedtük.. Ezért már később december elején díszítettünk, hogy élvezhessük együtt is a fa szépségét.) Aztán este meggyújtjuk együtt az első gyertyát.
Amikor pedig már nagyobbak lesznek a gyerekek, mindig kitalálunk valami kis családi "programot", például együtt társasozunk, forrócsokival bekuckózunk a kanapéra és megnézünk egy karácsonyi filmet,, sütit sütünk, narancslekvárt főzünk így, az adventi időszakban. Ennek a vége természetesen 24-én az ajándékozás lesz, amiknek egy részét mi készítjük sajátkezűleg egymásnak. 🎄🎁
Úgy gondolom, ennek is meg van a maga hangulata és varázslata. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy ne kizárólag azt várják a gyermekeink, hogy kitől mit kapnak, hanem inkább azt, hogy kivel mikor találkozunk és töltünk minőségi időt. Nagyon bízunk abban a férjemmel, hogy később erre az időszakra és hangulatra is örömmel gondolhatnak/ gondolhatunk majd vissza. ☺
Szia Nóri! 🙂 Én is hittem benne sokáig, majd egyik évben már gyanús volt Apám, dem úgy tettem mintha elhittem volna. 😀 Viszont a Húsvéti nyúlban sokáig hittem. Egyszer egy hatalmas csokinyuszit kaptam, és Anyámék mondták reggel hogy siessek, öltözzek gyorsan mert itt volt a Húsvéti nyúl és még lehet hogy látom az utcában. Kirohantam hálóingben, persze nem láttam, és csalódott voltam hogy már elment. 😀 A gyerekeket nem szabad megfosztani ezektől az élményektől. Ha egészségesen fejlődik úgy is rájön magától. 🙂😘
De jó volt ez az epizód. 🤩🤩 Én sem emlékszem, hogy mikor tudtam meg, hogy a Mikulás igazából a szüleim, de szerintem ha már tudtam is, annyira szerettem ezt a "csodát", hogy sokáig még benne voltam a játékban, hogy ne leplezzük le, hogy ki a Mikulás.
Most másfél éves a kisfiam. Tavaly, bár különleges volt az adventi időszak meg a karácsony, még nem volt igazán részese az eseményeknek. Idén viszont már nagyon, és annyira élvezem neki megteremteni a várakozás csodáját, kreatív adventi kalendáriumi programokkal. Sütöttünk sütit a Mikulásnak, aki reggelre csak morzsás tányért no meg ajándékcsomagot hagyott.
Amikor gyerek voltam, nálunk a Jézuska hozta az ajándékot. Szülők Jézuskája, nagyiék Jézuskája, másik nagyszülők Jézuskája... Férjeméknél nem így volt, így egy hibrid megoldást beszéltünk meg férjemmel: a Mikulás az a gyermekünknek maradjon mint csoda, de karácsonykor, a szeretet ünnepén egymást ajándékozzuk.
Milyen szimpatikus kollégáid vannak☺️Jó volt nosztalgiázni veletek,csudijó ez a vlogmas🎄❤️Én is hittem a Mikulàsban,a csokimikiket évekig eltettem és utàna kitettük ôket a polcra,ott díszítették a lakàst🎅🏼☺️Törés nem volt bennem soha, szerintem a felnôttek azért nem hisznek ( és tapasztalnak) felnôtt fejjel a csodàkban, mert gyerekkorban egy idô utàn „kiölik“ belôlük/belôlünk a hitet és a csoda létezését. Pedig vannak, csak észre kell venni🥰Különben ahogy Pista mondta,az sem zavart volna, ha biztosan tudom,hogy nem tôle van az ajàndék, mert édesanyától is ugyanúgy örültem mindennek ( a mai napig), amit ad🥰Elég, ha csak egy képeslap,annak van szàmomra igazàn értéke🎄
Nagyon jó ötlet volt ez a kis interjú! 😊 Van két fiam, és a nagyobb 5 éves, neki azt mondjuk, hogy az Igazi Mikulás jön éjszaka és ő hoz csokit a kiscsizmába és az óvodában meg beöltözött Mikulások vannak, ők segítenek az Igazi Mikulásnak. De egyébként nem szokta firtatni ezt a dolgot Nekem nagyon fontos, hogy megmaradjon a hite, mert nekem is sokáig meg volt. És mai napig nagyon szeretem ezt a kis csodát. Reggel egy picit én is elhiszem, hogy a Mikulás járt itt.😊
Gyerekként nekem nagyon jó emlékeim vannak a Mikulás, Jézuska, Húsvéti nyuszit körülölelő varázslatról. Gyerekként talán a legjobb emlékeim ezekhez tartoznak. Kislányom 9 éves, és még mindig hisz ezekben a dolgokban, és szülőként nagyon jó megteremteni számára a csodát, és látni az örömét. Szerintem szüksége van erre a gyerekeknek. 🙂
Én azt mondtam a gyermekemnek, hogy amíg hisz benne addig a Mikulás, Jézuska, nyuszi hoz ajándékot, amikor már nem hisz benne akkor majd tőlünk kap meglepit😊🎅🏻
A gyermekkorhoz szerintem is hozzá tartozik a csoda, a varázslat, hisz éppen ezért szeretik a gyerekek a meséket is. Az igazi gyerekkor addig tart, amíg ez a része lehet az életünknek. Szerintem kár lenne kihagyni. ❤
Én sosem hittem benne. Arra emlékszem tisztán, amikor elôször felfogtam,hogy mondják anyáék,hogy jött a Mikulás és a csizmámban van az ajándék kb 3 éves lehettem. Nem értettem,hogy jött volna be egy idegen bácsi, minden házba egy éjszaka? Lehetetlen. 2 napig ôrlôdtem mire rájöttem, hogy csak úgy lehet,hogy a szüleim hazudnak. Az oviban mindenkinek elmondtam,h a szüleink hazudnak nekünk. Emiatt kicsit kiakadtak ránk a szülôk, szegény anya nem értette,mikor emiatt behívták, m neki nem mondtam el, hisz ô is hazudott nekem. A következô Mikulásnál már megkérdezték milyen csokit vegyenek. Ami csúnya dolog...hogy akik teljesen elhitték a szüleiknek, azokat az oviban csúfoltuk,h milyen buták... "Bambabélák"-nak hívtuk ôket. Nem szép...már tudom
Szia Nóri!
Most jutottam el, hogy megnézzem ezt a részt!
Nekem annyi emlékem van, hogy egyszer bebújtam az ágyam alá, mert a féltem a Mikulással érkező Krampusztól, kb. 4-5 éves óvodás lehettem.
Ma már óvó néniként illetve egy lassan 2.5 éves kislány anyukájaként márcsak a varázslatot látom az egészben. Úgy gondolom, hogy engednünk kell, hogy megéljék ezt a csodát és varázslatot.
Két dolgot azért megfogadtam magamnak a kislányommal kapcsolatban.
1. Egy évben csak egy Mikulást "láthat". Én speciel nem látom értelmét több "Mikulás-váró" programra vinni a gyerekeket, ahol mindig más ölti fel a piros jelmezt. Még felnőtt fejjel is illuzióromloló.
2. Nem használom a "Mikulás-Jézuska-Nyuszi" hármast egyfajta "büntetési" (nevelesi😅) célzattal. (kvázi nem zsarolom vele a gyereket, pl.: "Ha nem fogadsz szól, akkor nem jön a Mikulás" stb.stb....)
Juj de tetszett,h mèg most is hisz a Mikulasban! ✨🥰
Érdekes de én sem emlékszem hogy mikor jöttem rá hogy hogy is van ez a mikulás dolog.
Talán akkor amikor egy hatalmas nagy filctoll készlet volt a cipőm mellett
Szuper volt hogy a kollégáid is megszólaltak és meséltek❤
Jófejek voltak a kollégák❤ mondjuk nem értem a többiek miért nem vállalták az arcukat
én sem vàllaltam volna, semmilyen közösségi oldalon nem vagyok fent,szóval én megèrtem:)
@@zsofia1999 igen, nagyon jófejek 🥰 azokat is megértem, akik nem szeretnek szerepelni. ez nem nekem vagy nektek szól. egyszerűen nem kényelmes nekik a helyzet. egyáltalán nem neheztelek emiatt, sőt. ahogy írtam is totál megértem és tiszteletben tartom 😊