MI, MAGYAROK - A szaglás bajnoka - Drótszőrű magyar vizsla

Már a neve mindent elárul. Figyel, vigyáz, vizslat. Erre az állatra
rá bízhatja magát a gazdája, mellette nem érheti meglepetés.
A drótszőrű magyar vizsla mindent észrevesz, és erről tájékoztatja
is a vadászt. Igazi erdőjáró alkat. Középtermetű, izmos,
nemesen arányos testformájú. A szeme és az orra színe alig üt el
rövid, sűrű szőrzete világosbarnájától. Ez a bunda - ellentétben
rövidszőrű társával - alkalmatlanná teszi a lakásban tartásra, de
a szabadban a legnagyobb hideget is jól tűri. Más vadászkutyáktól
eltérően a „drótosra” hajtáskor az összes részfeladatot
rá lehet bízni. A vadat felkutatja, jelzi annak helyzetét, az elejtett
állatot könnyedén megtalálja és apportírozza, a sérültet kitartóan
üldözi szárazon és vízen. Igazi mindenes, amit nagyra tartanak
embertársai. Érzékszervei rendkívül fejlettek, de legcsodá la to -
sabb tulajdonsága a csalhatatlan szaglása. Munkakutyaként a
Fővárosi Tűzoltó-parancsnokságon is szolgál, ahol elnevezték
„szakállas szaglektornak”. Kitűnően tanítható, könnyedén együtt
dolgozik emberrel vagy akár másik állattal is. A solymászok
leginkább a rövidszőrű magyar vizslával tudják összeszoktatni
vadászatra képzett ragadozó madaraikat. Kedves, barátságos
jószág, talán túlságosan is, ezért magában nemigen alkalmas
házőrzésre. De a családnak, különösen a gyerekeknek igazi,
őszinte játszópajtása, hűséges barátja.
A Hungarikum Bizottság a magyar pásztor- és vadászkutyafaj -
tá kat, köztük a drótszőrű magyar vizslát 2017-ben a hungari -
kumok sorába emelte.