A megelőzés valóban fontos és mindig jó ötlet. Figyelni hogy mi van körülötted, ha sötétben mész, arra gondolna az ember hogy menj a lámpáknál, de én azt tapasztaltam hogy jobb a sötétben menni, mert a támadók rendszerint a lámpák köré gyűlnek bandázni mint a molylepkék. Csenben a sötétben, messzire elkerülve őket, hogy észre se vegyenek. Ha meglátnak és utánamennek, menj be valami helyre, siess, de ne fuss. Ha utolérnek a kidumálás a legelső amit meg kell próbálni. Azzal az adrenalinjukat le lehet vinni úgy, hogy elmenjen a kedvük az erőszaktól. Ha meg rádtámadnak, akkor muszáj védekezni, de az több támadó esetén eléggé esélytelen. Ha csak a bandából egy üt, a többi meg nézi, akkor van esély. A futással óvatosan, mert ha utolérnek akkor utána már lehetetlen őket lecsillapítani.
1. gondolat jogos és igaz. Annyi "nehezítés" van a dologban, hogy az önvédelem nem egy egzakt tudomány, nincsenek axiomák lefektetve. Ettől függetlenül persze vannak a "szakmában" elfogadott elvek, iránymutatások, sőt tényként kezelhető befolyásolótényezők (pl. gázspray hatóanyag). (Bár megjegyzem, hogy általában mindig van valaki, aki szembe megy ezekkel, részben egoból, részben habitusból.) A tapasztalatszerzés nem feltétlen hátrány és bizonyos szempontból nézve nem megy szembe az önvédelemi elvekkel, mert a tapasztalatszerzést saját döntésed okán vállalod, szándékosan, valamilyen szempontrendszer szerint tudatosan kiértékelt kockázatvállalással. Amúgy pedig szerintem nem árt, ha nem csak könyvből ismeri meg az ember az ilyen helyzeteket, az is segítséget vagy támpontot adhat, ha másodkézből szerez tudomást a dologról, vagyis a benne szereplőkkel (áldozat és támadó) beszél az ember; interaktívabb, személyesebb, mintha könyvből vagy videóból tájékozódik az ember. Amit mondtál a fekteöves karate oktatóval kapcsolatban, teljesen igaz. Sajnos én azt is tapasztaltam, hogy kifejezett önvédelmi oktatás keretén belül (krav maga) sem tolják az elméletet olyan mértékben, mint kellene, mert gyakorlatilag csak a technikázás megy. Sőt, tovább menve, az (önvédelmi) edző tapasztalatai és tudása sem univerzális, mert ő is más tulajdonságokkal, képességekkel és tapasztalattal rendelkezik, mint a tanítványai; vagyis lehet, hogy neki az "X" megoldás/stratégia jött be, de mondjuk egy nála idősebb/más testalkatú/más mentalitású stb. ember esetében az "Y" megoldás/stratégia lenne a célravezető. A 2. gondolathoz egy kis széljegyzet: teljesen jó, amit mondasz, gyakorlatilag nincsen 100%-ig biztos pozitív visszacsatolás. A szélsőséges távolságtartás és megelőzési szándék szélsőséges esetben káros is lehet, táplálhatja a fejlődő paranoiát. Nem könnyű megítélni az "egészséges" szintet, hiszen szubjektív rendszerről és egyéni kockázatvállalási hajlandóságról van szó. Valahol olvastam/hallottam, hogy önvédelmi edzés keretén belül nagyobb százalékban sérülsz meg, mint az utcán egy esetleges támadás során. :) Amúgy meg, ha valaki paranoiás még nem biztos, hogy nem üldözik :) 3. gondolat: de jó, hogy rávilágítasz erre. Sokan személyes kérdésként kezelik, ha megtámadják őket (érthető okokból) és ilyenkor át tud fordulni a dolog, pedig mondjuk a támadó csak a pénzt akart, nem téged bántani. A legtöbb önvédelmi helyzetet pont ezért nem is érdemes (szabad) személyes támadásként kezelni, hanem csak problémaként, amit meg kell oldani. Mint pl. vezetés közbeni forgalmi helyzetben: nem azért vág be eléd a gyökér, hogy téged kicsináljon, hanem azért, mert egy gyökér és nem tartja be a KRESZ-t. Amúgy lehet, hogy könnyebb feldolgozni az esetet, ha úgy veszed, hogy történt egy támadás, aminek a részese vagy, mintha úgy éled meg, hogy TÉGED akartak megtámadni.
Nem találkoztam még személyesen olyan stílussal, ahol valóban foglalkoznak az elméleti és pszichológiai háttérrel. Ha van is valami, az akkor is csak a tanulmányok magasabb szintjei körül van és csak érintőlegesen, felszínesen. Kábe csak annyi, hogy edzésen szóba jön ki mit gondol és annyi. Csak a technika magolása megy kb. mindenhol. Bármiféle próbatétel nélkül, azt is csak óvatoskodva "mert az a biztonságos". Én személyesen úgy vagyok vele, hogy többnyire tapasztalatot jobb másodkézből szerezni. Az így össze gyűjtött tapasztalatokat mindenképp elemezni és a helyén kell kezelni. Mert nyilván mindenki és minden helyzet más és más. Viszont nagyon komoly mennyiséget lehet így felhalmozni, mindenfele szempontból. Ami hasznos is lesz, ha jól kezelik. Nekem van valamennyi saját talasztalatom is. Nagyobb része úgy lett lett, hogy helyszínen voltam, láttam mindent és sikerült kimaradnom belőle. Szerintem a többségnek iskolai aztán később fiatal felnőttként bármilyen "bulizáshoz" kapcsolódó tapasztalata szokott lenni.
A tapasztalat fontos lehet, de nem feltétlenül szükséges. Ha valakinek nincs azzal tapasztalata hogy rátámadtak, annak sok oka lehet. Pl. jó környéken lakik, alig hagyja el a házat, nem jár szórakozni és inni a haverokkal, nagyon szürke (tömegbe simul, semmivel nem tűnik ki, sem a ruhájával sem az egyéniségével, nem tűnik sem erősnek, sem gyengének, mindig barátokkal van és nem tűnik könnyű célpontnak, stb.). Nekem bárcsak ne lett volna annyi tapasztalatom. Akit nem támadtak meg utcán és egyéb nyilvános helyeken, az örüljön neki, mert elég stresszes, sőt véres helyzetek tudnak olyankor előfordulni. :-/
Szia! Először is szeretnélek biztosítani róla, hogy nem troll vagyok, csak látom mennyire keresed a tudást, valószínűleg mert érzed ösztönösen, hogy kevés amit tudsz, nem kaptál választ a benned felmerülő kérdésekre. Most megadom, nem, tapasztalat nélkül nem ismered az önvédelmet, mert a technika ismerete az nem tudás, hanem eszköz, amit ugyan tudni kell, de lófaszt nem érsz vele, ha nem tudod hogyan használd. Láttam pár videódat, edzésröl, alapvető hiányosságokkal küzdesz fizikai és szellemi értelemben is. A harcművészet nem tudomány, a legszarabb könyvek úgy jönnek létre, hogy disszertációhoz hasonlóan másoktól összeollózott tudással próbálnak okoskodással olyan dolgokról elmélkedni, amelyeket józan logikával felfogni nem lehet. Már az alap problémát sem tudják felvázolni, az alap harcművészeti törvényeket sem értik, mert tapasztalat nélkül, nem lehet. De ha nem hiszel nekem, csak menj le egy normális mma-s brigádhoz edzeni...nem fogod érteni józan ésszel, de úgy lenyomnak majd, mint egy óvodást...nem érted majd miért, jó sokat kell majd egy számodra eddig ismeretlen gondolkodásmóddal gondolkodnod, amire lassan áll át az agy. Azt szoktam mondani ezerszer kell kikapnod, hogy elmondhasd megtanultál verekedni...ne ijedj meg az első hatszáz gyorsan meglesz....de az utolsó százra keresni kell majd az ellenfelet..ja igen, ha már tudsz verekedni, akkor fifty-fifty lesz az esélyed egy utcai bunyóban... És nem kell csoportosítanod a támadások fajtáit, vagy előre rettegve "megelőzésen " gondolkodni...elárulom, nem lehet megelőzni a verekedést, csak a verebek hiszik, nulla tapasztalattal, hogy meg lehet. Egy helyzeten lehet változtatni, amiből akár verekedés is lehet..de az még bőven nem verekedés..Ha egy "tökös gyerek" megtámad, az belédver, úgy ahogy akar, ott ahol akar, és akkor hagyja abba, amikor a kedve tartja... A legtöbb ember ezzel a logikailag fel nem fogható ténnyel szembesülve azonnal összeomlik...és úgy is marad élete végéig. Köszönöm, hogy meghallgattál, még ha nem is dícsérgetni jöttem az oldaladra, eszes srácnak nézel ki, az intelligencia sokat segít majd...de ne otthon elmélkedj azokkal, akik szintén sosem láttak igazi bunyót...kidobónak ne menj el, mert tanulni csak balhés helyen lehet, tökös kidobók között...az fél év alatt annyi sebet jelent, hogy nem tudsz majd edzeni...és hidd el, nem tudod magad megvédeni.. és sok szerencsét a továbbiakhoz...
Az aki hatalmat vagy előnyt szerez mások felett az használni is akarja. Eleinte mindenképp, vagy ha történik egy olyan eset ami arra készteti. Vagy lehet hogy csak menőzni akar majd vele. Kivételek ritkák. A harcművészet, küzdősport, önvédelem is ilyen hatalom. Szerintem nincs olyan ember aki valami edzésre jár és nem jut eszébe az, hogy meg kéne nevelni ezt vagy azt a személyt. Ez van. Az ember esendő és ezen mindenki átmegy. Lehet hogy csak összesn 1db kósza gondolat lesz az ember fejében, de lehet hogy évekig ezen kattog. Aztán vagy magára ismer az illető és rájön hogy ez mind hülyeség, vagy ezzel a tudattal él tovább. Nem gyakori az olyan ember, akinek ez az ostobaság eszébe se jut soha.
![I.N "HALLUCINATION" | [Stray Kids : SKZ-PLAYER]](http://i.ytimg.com/vi/n5B5q1Hwt_U/mqdefault.jpg)
A megelőzés valóban fontos és mindig jó ötlet. Figyelni hogy mi van körülötted, ha sötétben mész, arra gondolna az ember hogy menj a lámpáknál, de én azt tapasztaltam hogy jobb a sötétben menni, mert a támadók rendszerint a lámpák köré gyűlnek bandázni mint a molylepkék. Csenben a sötétben, messzire elkerülve őket, hogy észre se vegyenek. Ha meglátnak és utánamennek, menj be valami helyre, siess, de ne fuss. Ha utolérnek a kidumálás a legelső amit meg kell próbálni. Azzal az adrenalinjukat le lehet vinni úgy, hogy elmenjen a kedvük az erőszaktól. Ha meg rádtámadnak, akkor muszáj védekezni, de az több támadó esetén eléggé esélytelen. Ha csak a bandából egy üt, a többi meg nézi, akkor van esély. A futással óvatosan, mert ha utolérnek akkor utána már lehetetlen őket lecsillapítani.
1. gondolat jogos és igaz. Annyi "nehezítés" van a dologban, hogy az önvédelem nem egy egzakt tudomány, nincsenek axiomák lefektetve. Ettől függetlenül persze vannak a "szakmában" elfogadott elvek, iránymutatások, sőt tényként kezelhető befolyásolótényezők (pl. gázspray hatóanyag). (Bár megjegyzem, hogy általában mindig van valaki, aki szembe megy ezekkel, részben egoból, részben habitusból.)
A tapasztalatszerzés nem feltétlen hátrány és bizonyos szempontból nézve nem megy szembe az önvédelemi elvekkel, mert a tapasztalatszerzést saját döntésed okán vállalod, szándékosan, valamilyen szempontrendszer szerint tudatosan kiértékelt kockázatvállalással.
Amúgy pedig szerintem nem árt, ha nem csak könyvből ismeri meg az ember az ilyen helyzeteket, az is segítséget vagy támpontot adhat, ha másodkézből szerez tudomást a dologról, vagyis a benne szereplőkkel (áldozat és támadó) beszél az ember; interaktívabb, személyesebb, mintha könyvből vagy videóból tájékozódik az ember.
Amit mondtál a fekteöves karate oktatóval kapcsolatban, teljesen igaz. Sajnos én azt is tapasztaltam, hogy kifejezett önvédelmi oktatás keretén belül (krav maga) sem tolják az elméletet olyan mértékben, mint kellene, mert gyakorlatilag csak a technikázás megy. Sőt, tovább menve, az (önvédelmi) edző tapasztalatai és tudása sem univerzális, mert ő is más tulajdonságokkal, képességekkel és tapasztalattal rendelkezik, mint a tanítványai; vagyis lehet, hogy neki az "X" megoldás/stratégia jött be, de mondjuk egy nála idősebb/más testalkatú/más mentalitású stb. ember esetében az "Y" megoldás/stratégia lenne a célravezető.
A 2. gondolathoz egy kis széljegyzet: teljesen jó, amit mondasz, gyakorlatilag nincsen 100%-ig biztos pozitív visszacsatolás. A szélsőséges távolságtartás és megelőzési szándék szélsőséges esetben káros is lehet, táplálhatja a fejlődő paranoiát. Nem könnyű megítélni az "egészséges" szintet, hiszen szubjektív rendszerről és egyéni kockázatvállalási hajlandóságról van szó.
Valahol olvastam/hallottam, hogy önvédelmi edzés keretén belül nagyobb százalékban sérülsz meg, mint az utcán egy esetleges támadás során. :)
Amúgy meg, ha valaki paranoiás még nem biztos, hogy nem üldözik :)
3. gondolat: de jó, hogy rávilágítasz erre. Sokan személyes kérdésként kezelik, ha megtámadják őket (érthető okokból) és ilyenkor át tud fordulni a dolog, pedig mondjuk a támadó csak a pénzt akart, nem téged bántani. A legtöbb önvédelmi helyzetet pont ezért nem is érdemes (szabad) személyes támadásként kezelni, hanem csak problémaként, amit meg kell oldani. Mint pl. vezetés közbeni forgalmi helyzetben: nem azért vág be eléd a gyökér, hogy téged kicsináljon, hanem azért, mert egy gyökér és nem tartja be a KRESZ-t.
Amúgy lehet, hogy könnyebb feldolgozni az esetet, ha úgy veszed, hogy történt egy támadás, aminek a részese vagy, mintha úgy éled meg, hogy TÉGED akartak megtámadni.
Korrekt. A legjobb jogos védelmi helyzet az, amelyik nem történik meg.
Nem találkoztam még személyesen olyan stílussal, ahol valóban foglalkoznak az elméleti és pszichológiai háttérrel.
Ha van is valami, az akkor is csak a tanulmányok magasabb szintjei körül van és csak érintőlegesen, felszínesen. Kábe csak annyi, hogy edzésen szóba jön ki mit gondol és annyi.
Csak a technika magolása megy kb. mindenhol. Bármiféle próbatétel nélkül, azt is csak óvatoskodva "mert az a biztonságos".
Én személyesen úgy vagyok vele, hogy többnyire tapasztalatot jobb másodkézből szerezni. Az így össze gyűjtött tapasztalatokat mindenképp elemezni és a helyén kell kezelni. Mert nyilván mindenki és minden helyzet más és más.
Viszont nagyon komoly mennyiséget lehet így felhalmozni, mindenfele szempontból. Ami hasznos is lesz, ha jól kezelik.
Nekem van valamennyi saját talasztalatom is. Nagyobb része úgy lett lett, hogy helyszínen voltam, láttam mindent és sikerült kimaradnom belőle.
Szerintem a többségnek iskolai aztán később fiatal felnőttként bármilyen "bulizáshoz" kapcsolódó tapasztalata szokott lenni.
A nyitóképért meg jár a büntipálinka :D
A tapasztalat fontos lehet, de nem feltétlenül szükséges. Ha valakinek nincs azzal tapasztalata hogy rátámadtak, annak sok oka lehet. Pl. jó környéken lakik, alig hagyja el a házat, nem jár szórakozni és inni a haverokkal, nagyon szürke (tömegbe simul, semmivel nem tűnik ki, sem a ruhájával sem az egyéniségével, nem tűnik sem erősnek, sem gyengének, mindig barátokkal van és nem tűnik könnyű célpontnak, stb.).
Nekem bárcsak ne lett volna annyi tapasztalatom. Akit nem támadtak meg utcán és egyéb nyilvános helyeken, az örüljön neki, mert elég stresszes, sőt véres helyzetek tudnak olyankor előfordulni. :-/
Szia! Először is szeretnélek biztosítani róla, hogy nem troll vagyok, csak látom mennyire keresed a tudást, valószínűleg mert érzed ösztönösen, hogy kevés amit tudsz, nem kaptál választ a benned felmerülő kérdésekre. Most megadom, nem, tapasztalat nélkül nem ismered az önvédelmet, mert a technika ismerete az nem tudás, hanem eszköz, amit ugyan tudni kell, de lófaszt nem érsz vele, ha nem tudod hogyan használd. Láttam pár videódat, edzésröl, alapvető hiányosságokkal küzdesz fizikai és szellemi értelemben is. A harcművészet nem tudomány, a legszarabb könyvek úgy jönnek létre, hogy disszertációhoz hasonlóan másoktól összeollózott tudással próbálnak okoskodással olyan dolgokról elmélkedni, amelyeket józan logikával felfogni nem lehet. Már az alap problémát sem tudják felvázolni, az alap harcművészeti törvényeket sem értik, mert tapasztalat nélkül, nem lehet. De ha nem hiszel nekem, csak menj le egy normális mma-s brigádhoz edzeni...nem fogod érteni józan ésszel, de úgy lenyomnak majd, mint egy óvodást...nem érted majd miért, jó sokat kell majd egy számodra eddig ismeretlen gondolkodásmóddal gondolkodnod, amire lassan áll át az agy. Azt szoktam mondani ezerszer kell kikapnod, hogy elmondhasd megtanultál verekedni...ne ijedj meg az első hatszáz gyorsan meglesz....de az utolsó százra keresni kell majd az ellenfelet..ja igen, ha már tudsz verekedni, akkor fifty-fifty lesz az esélyed egy utcai bunyóban... És nem kell csoportosítanod a támadások fajtáit, vagy előre rettegve "megelőzésen " gondolkodni...elárulom, nem lehet megelőzni a verekedést, csak a verebek hiszik, nulla tapasztalattal, hogy meg lehet. Egy helyzeten lehet változtatni, amiből akár verekedés is lehet..de az még bőven nem verekedés..Ha egy "tökös gyerek" megtámad, az belédver, úgy ahogy akar, ott ahol akar, és akkor hagyja abba, amikor a kedve tartja... A legtöbb ember ezzel a logikailag fel nem fogható ténnyel szembesülve azonnal összeomlik...és úgy is marad élete végéig. Köszönöm, hogy meghallgattál, még ha nem is dícsérgetni jöttem az oldaladra, eszes srácnak nézel ki, az intelligencia sokat segít majd...de ne otthon elmélkedj azokkal, akik szintén sosem láttak igazi bunyót...kidobónak ne menj el, mert tanulni csak balhés helyen lehet, tökös kidobók között...az fél év alatt annyi sebet jelent, hogy nem tudsz majd edzeni...és hidd el, nem tudod magad megvédeni.. és sok szerencsét a továbbiakhoz...
Az aki hatalmat vagy előnyt szerez mások felett az használni is akarja.
Eleinte mindenképp, vagy ha történik egy olyan eset ami arra készteti. Vagy lehet hogy csak menőzni akar majd vele. Kivételek ritkák.
A harcművészet, küzdősport, önvédelem is ilyen hatalom. Szerintem nincs olyan ember aki valami edzésre jár és nem jut eszébe az, hogy meg kéne nevelni ezt vagy azt a személyt. Ez van. Az ember esendő és ezen mindenki átmegy.
Lehet hogy csak összesn 1db kósza gondolat lesz az ember fejében, de lehet hogy évekig ezen kattog. Aztán vagy magára ismer az illető és rájön hogy ez mind hülyeség, vagy ezzel a tudattal él tovább.
Nem gyakori az olyan ember, akinek ez az ostobaság eszébe se jut soha.
Nagyon tetszik ez az önreflexív alázat, szerintem baromi fontos, hogy ez meglegyen, ha harcművészettel, önvédelemmel foglalkozik az ember!
ezert kedvelem a nem fekete oveseket hanem a 8 danos es 10 danos tanitokat oktatokat bar ok sem tapasztaltak mas temakban !