Érdekességek az ókori civilizációk táncéletéből - 1. rész | Csízió 10. epizód

!!! 10. EPIZÓD !!!
Tudás-hiány-pótló-gyorstalpaló az ókori civilizációk táncéletéről!
Ha tetszett a videó iratkozz fel a csatornára és nyomd meg a kis csengőt, hogy értesülj, ha új videó kerül fel!
Nézd meg a facebook oldalunk: / ​
Itt és a honlapunkon ( projectf.hu​ ) hamarosan többet megtudhatsz a platformunkról, a ProjectF-ről!
De addig is nézd a Csízió műsorát!
Csízió - Érdekességek az ókori civilizációk táncéletéből
Arról, hogy az őskorban hogyan táncoltak, nem tudunk sokat, legfeljebb barlangrajzokból következtethetünk az akkori táncok formájára, tartalmára, zenei kíséretére vagy előadóira. Azonban az írásbeliség megjelenésével új korszak kezdődött az emberiség és természetesen a tánckutatók, számára, az ókor! Bár a táncnak ekkor még javarészt vallási szerepe volt, már a világi élet részeként is megjelenhetett. Rengeteg könyv, írásos emlék és enciklopédia őrzi a több ezer éves kultúrák korabeli, táncéletét, táncdrámáit, mozdulatait, hangszereit vagy táncosainak életformáját.
Tudtad például, hogy kik nevezték a hadi táncukat embaterion-nak? Vagy hogy mit tartalmaz a Nátyasasztra és az Abhinajadarpana? Ha kíváncsi vagy, tarts velem!
Egyiptom
Az ókori egyiptomiak élete nagyban függött a Nílus áradásától és apadásától, ugyanis a folyó mozgásán múlt, hogy lesz-e élelmük vagy sem. Az élet és a halál ellentéte mellett más párhuzamok, filozófiai kérdések is megjelentek az egyiptomiak vallásában, így lehet, hogy szertartásaikban hol sirató, hol komoly hangulatú akrobatikus mozdulatokkal imádkoztak isteneikhez, mely mozdulatok irányának is jelentése volt. A bal oldal a születést, míg a jobb az elmúlást, a fenn-lenn az eget és a földet, az előre-hátra pedig a növést és a fogyást szimbolizálta.
India
Indiában több ezer éve készülnek feljegyzések a tánchagyományról, már akkor írásba foglalták a táncok szabályait és kialakult az öt fő tánctípus, a Bharat natyam, a Kathakali, a Kathak, az Orissi és a Manipuri. A klasszikus hindu tánc formáját és rendszerét két könyv, a Nátyasasztra és az Abhinajadarpana őrzi. Az előbbi a zenére, táncra, szövegre és a kifestésre vonatkozó szabályokat, az utóbbi a táncokat alkotó kéz- és karmozdulatokat sorolja fel. A kézjelek, a mudrák fontos részei az indiaiak táncának, ugyanis minden egyes pozíció jelentéssel bír. Igen, még a szemöldök vagy az orrcimpa rezdülése is!
Kína
A könyvek mellett különböző tárgyakból, áldozati edényekből, gongokból, dobokból és állatot formáló táncmaszkokból következtethetünk az ókori kínaiak szertartásaira, mágikus táncaira, azonban a birodalmat vezető uralkodó réteg erősödése miatt világi, politikai célokra is használták a tánc művészetét. Az időszámításunk előtti második században, a Han-dinasztia idején már az udvari élet részét képezték az összművészeti színházi produkciók, melyekben a táncnak hangsúlyos szerepe volt. Így alakult ki a népszerű ‘pekingi opera’ nevű színházi műfaj, amelyben a tánc, az akrobatika és a pantomim hármas egysége jelent meg.
Japán
A ritmikus mozgás nem meglepő módon Japánban is a vallási élet része volt. A szertartások alapját képző ‘kagura’ nevű táncot sípok és dobok zenéjére adták elő. A kagura a sintoista mitológia egy fontos eleme, amelyet először Ame-no-Uzume, a tánc és a vidámság istennője mutatott be, így békítve meg Amateraszut, a fény istennőjét és a japán nép ősanyját, aki bujdoklásából csak erre a táncra jött elő. A későbbi szertartásokban erre az eseményre emlékeztek vissza. Ugyancsak jellemző tánca volt az ókori japánoknak az előkelő bugaku, ám túlzott kifinomultsága miatt idővel csak templomokban és a császári udvarban járták.
Ha ez a rövid ismertető felkeltette az érdeklődésed, akkor mindenképp olvasd el Vályi Rózsi A táncművészet története, Major Rita és Gara Márk Az európai színpadi tánc története, valamint Kaán Zsuzsa Egyetemes tánctörténet I. című könyvét. Hasonló videókért iratkozz fel a ProjectF csatornára és kövesd a Csízió videóit.