Valaha egyes foglalkozásokhoz jól behatárolt követelményrendszer tartozott. A molnár, vagy cipész a világ szinte bármely pontján gabonát őrölt, ill. lábbeliket készített. És volt üstfoltozó is, meg marhapásztor, meg kikiáltó, meg vályogvető. Ma már e téren is más a helyzet. Az említett foglalkozások űzői vagy kihaltak, vagy pedig átalakultak, és nem is kevéssé uniformizálva - gépeket kezelnek, adminisztrálnak, de elengedhetetlen ma már a marketing, a PR, a számítógép, az internet ismerete is... Ennek fényében is kijelenthető, hogy ma már nem léteznek a hagyományos értelemben vett táltosok és sámánok sem. Van egyrészről a többség: egy rakás megélhetési műműjer, akik az általuk hatásosnak vélt külsőségeket hangsúlyozva, mint cirkuszi mutatványos, vagy "csodatevő" táplálják a zűrzavart. És vannak másrészről olyan emberek is, akik valós tudással, nem hétköznapi adottságokkal rendelkeznek - ők azonban ebből az egészből érthető módon inkább ki akarnak maradni. Mi történne például ma valakivel, akiről kiderülne, hogy komoly gyógyítói adottságokkal rendelkezik? Nyilván egyrészt elárasztanák a tömegek könnyű és gyors gyógyulás reményében, mindeközben komoly támadásoknak lenne kitéve a fundamentalista materialisták, és tolakodó kíváncsiságnak a média részéről.Könnyen végezhetné aztán kísérleti nyúlként a hadsereg valamelyik földalatti laboratóriumában is. Mindenki kívánalmainak nem tudna eleget tenni, szépen lassan, de biztosan felmorzsolódna, belefásulna - épp, ahogy a felkapott, sztárolt, és a zeneipar által gyorsan kizsigerelt, (nagyon ritkán eredetileg tehetséges) zenészek is. S mivel az efféle tudás folytonosságának fenntartására irányuló törekvéseket a történelem, és a társadalom több ízben is, és igen komolyan büntette, ma már inkább csak elszeparált individuumok vannak, különféle adottságokkal, képességekkel. Néhányan eleve igen combos tudással születnek a Földre, mások az idők során - elhivatottságuk, kitartásuk, befogadó hozzáállásuk nyomán - szerezhetnek bizonyos készségeket. Ám ez egyáltalán nem valami homogén dolog, mégannyira sem, mint mondjuk az orvosi szakma, melynek szintén számtalan szakágazata van. Nem lehetetlen persze a specializálódás, ám mivel az efféle figura - jó esetben - épp a végtelenre, és annak gazdagságára kell legyen nyitott, valószínűleg nem szeretne egy-egy konkrét témakörnél lehorgonyozni, hiszen az minden mástól fog elvenni időt, figyelmet, energiát. Vannak persze, akik mégis megteszik : évtizedeket áldoznak a telekinézissel, a gondolatolvasással való szöszölésre, vagy mondjuk megérezni a jövők valószínűségi pályái mentén a legvalószínűbben bekövetkező eseményeket. Magyarán specializálódnak. Az ilyesmi jellemzően teljes embert kíván, úgyhogy vagy nagy létbizonytalanságban, és szegénységben művelik mindezt, vagy megrekednek mintegy hobbi szinten, esetleg megpróbálják aprópénzre váltani - egyik változat sem tiszta terep. Ezzel ráadásul tulajdon lelki evolúciójuk elől vesznek el teret, lehetőséget. Életszerűbb tehát "elaprózódásra szakosodni", a lelkületet magát egészében művelni, új, és új helyzetekben kipróbálni magunkat, és persze ezen úton is kialakulhat, vagy megadódhat egy-egy "képesség"... vagy megélhető valamiféle tapasztalás, amit az emberi tudat szintjén gyakorta még dekódolni sem lehet. Az efféle evolúciós kísérletek jórészt egymástól elkülönülve jelennek meg, és mester nélkül kell érjenek, nem egyszer számos tévedés és zsákutca megjárása árán. Már, ha el nem kallódnak az iszonyatos zűrzavarban, hisz ez rájuk fokozottan hat, mert bizonyos mérvű érzékenység ezen habitusok óhatatlan velejárója... világunk pedig régóta letért saját, organikus evolúciós pályájáról. Gyorsulva változó, sokasodó, aprózódó állapota is a játék része ugyanakkor, úgyhogy maguk a képességek is egyre szerteágazóbbak, sokfélébbek lesznek, a megélések nehezen értehetőek vagy kommunikálhatóak. A tudomány módszereivel ezek nem, vagy nehezen igazolható jelenségek - elenyésző mértékben mérhetőek, vagy ismételhetőek meg ugyanazzal az eredménnyel. Mivel a közeg pedig - mindennemű képmutatása ellenére - az ilyen anomáliákkal szemben többnyire meglehetősen ellenséges (jellemzően tagad vagy agyonmisztifikál), kiemelkedő lelkierő kell már egyáltalán ahhoz is, hogy - pusztán a korszellem nyomásának engedve - ne adja fel az illető ezirányú törekvéseit, életmódját. Ám attól, hogy valaki képes erre-arra, a tudomány mai állása szerint még meg nem magyarázható dolgokra, még egyáltalán nem lesz a szó hagyományos értelemben vett sámán, vagy táltos. Egyszerű "mutáns" marad, a lélek önmeghaladó tendenciájának, evolúciójának egy sajátságos megnyilvánulása. Egy ilyen környezetben pedig az a legjellemzőbb, hogy néha ez sikerül vagy történik, néha meg az, néha pedig egyszerűen semmi - és ez többnyire egyáltalán nem az illető egyéntől függ, inkább az élet aktuális áramlataitól, az épp jelenlevő élő erők szándékaitól, irányultságaitól, és az épp felmerülő lehetőségektől. Ezért is lehet igen könnyen kiszúrni a csalókat, hiszen ők általában úgy hirdetik magukat, mint, aki úgymond általános érvényűen, konkrétan képes erre, vagy arra, körülményektől függetlenül, garantálható eredménnyel. (Ha nem éppen mindig és mindenre.) Talán létezik az a szint is valahol, ahol valaki emberi mértékkel mérve szinte már "isteni" módon képes belenyúlni létrendszerünk szabályrendszerébe, és változtatni azt - ám ő épp ezért fog sokkal inkább a háttérből tevékenykedni, komolyan mérlegelve minden egyes tettét, és a lehető legkevésbé hagyatkozni önös tetszésére, vágyaira, elvárásaira, külsőségeket éobogtatni, avagy ragaszkodni ahhoz, hogy így vagy úgy titulálják.
Számomra is az az észrevétel hogy rengeteg ember eljár ide oda és elvárják hogy hírtelen megtisztúlnak mert valaki megtisztítja és 0-24 órában jólétben és boldogan élnek, csak azt nem veszik észre hogy elsőnek embernek kellene lenni hogy a valódi szellemi dolgokat megértsenek és integrálni tudják a hétköznapokban. Ez rohadtul nagy meló és idő a pszichét a spiritualitással harmóniába tenni, alkalmazni és megtartani. Ez olyan mint az evés. Nem elég 1x jól lakni egy életre plusz nem mindegy hogy hogyan étkezel és mit eszel és a szervezeted hogyan dolgozza fel. Abban is biztos vagyok hogy ritka az olyan segítő mint ez az ember. Sok a kókler akik csak kizsigereli a másik embert.
a kilincs belül van mindenkinek az emberiség mint olyan fikció , kultúrák vannak , népek , családok melyek alapja mindig az egyén , mint ön vagy én s mi mind akik ebben részt veszünk , de a döntés egyéni , a másik ha nem oktatják a kovács mesterséget úgy , hogy lesz bárki saját szerencséjének , életének a kovácsa ?
@@biniboo7242 teljesen jól mondja , ilyenkor rengeteg csalódás és szomorúság oldódik bennem , hogy látom vannak érző , őszinte , finom hangolású emberek akik vállalják , hogy beleállnak az embert járunk tanulni nagy kalandba , a Legjobbakat kivánom önnek
Sok érdekes, tanulságos dolgot hallottam. Köszönöm!!!
Nagyon tetszett ,rendkívül érdekes dolgokról beszél,köszönjük a videó elkészítését és feltöltését !
Örömmel látom a haladásodat. A felétől azért ez hókuszpókusz, fantáziavilág. Viszont érdekes "előadás" volt.
Köszönöm!
Valaha egyes foglalkozásokhoz jól behatárolt követelményrendszer tartozott. A molnár, vagy cipész a világ szinte bármely pontján gabonát őrölt, ill. lábbeliket készített. És volt üstfoltozó is, meg marhapásztor, meg kikiáltó, meg vályogvető. Ma már e téren is más a helyzet. Az említett foglalkozások űzői vagy kihaltak, vagy pedig átalakultak, és nem is kevéssé uniformizálva - gépeket kezelnek, adminisztrálnak, de elengedhetetlen ma már a marketing, a PR, a számítógép, az internet ismerete is... Ennek fényében is kijelenthető, hogy ma már nem léteznek a hagyományos értelemben vett táltosok és sámánok sem. Van egyrészről a többség: egy rakás megélhetési műműjer, akik az általuk hatásosnak vélt külsőségeket hangsúlyozva, mint cirkuszi mutatványos, vagy "csodatevő" táplálják a zűrzavart. És vannak másrészről olyan emberek is, akik valós tudással, nem hétköznapi adottságokkal rendelkeznek - ők azonban ebből az egészből érthető módon inkább ki akarnak maradni. Mi történne például ma valakivel, akiről kiderülne, hogy komoly gyógyítói adottságokkal rendelkezik? Nyilván egyrészt elárasztanák a tömegek könnyű és gyors gyógyulás reményében, mindeközben komoly támadásoknak lenne kitéve a fundamentalista materialisták, és tolakodó kíváncsiságnak a média részéről.Könnyen végezhetné aztán kísérleti nyúlként a hadsereg valamelyik földalatti laboratóriumában is. Mindenki kívánalmainak nem tudna eleget tenni, szépen lassan, de biztosan felmorzsolódna, belefásulna - épp, ahogy a felkapott, sztárolt, és a zeneipar által gyorsan kizsigerelt, (nagyon ritkán eredetileg tehetséges) zenészek is. S mivel az efféle tudás folytonosságának fenntartására irányuló törekvéseket a történelem, és a társadalom több ízben is, és igen komolyan büntette, ma már inkább csak elszeparált individuumok vannak, különféle adottságokkal, képességekkel. Néhányan eleve igen combos tudással születnek a Földre, mások az idők során - elhivatottságuk, kitartásuk, befogadó hozzáállásuk nyomán - szerezhetnek bizonyos készségeket. Ám ez egyáltalán nem valami homogén dolog, mégannyira sem, mint mondjuk az orvosi szakma, melynek szintén számtalan szakágazata van. Nem lehetetlen persze a specializálódás, ám mivel az efféle figura - jó esetben - épp a végtelenre, és annak gazdagságára kell legyen nyitott, valószínűleg nem szeretne egy-egy konkrét témakörnél lehorgonyozni, hiszen az minden mástól fog elvenni időt, figyelmet, energiát. Vannak persze, akik mégis megteszik : évtizedeket áldoznak a telekinézissel, a gondolatolvasással való szöszölésre, vagy mondjuk megérezni a jövők valószínűségi pályái mentén a legvalószínűbben bekövetkező eseményeket. Magyarán specializálódnak. Az ilyesmi jellemzően teljes embert kíván, úgyhogy vagy nagy létbizonytalanságban, és szegénységben művelik mindezt, vagy megrekednek mintegy hobbi szinten, esetleg megpróbálják aprópénzre váltani - egyik változat sem tiszta terep. Ezzel ráadásul tulajdon lelki evolúciójuk elől vesznek el teret, lehetőséget. Életszerűbb tehát "elaprózódásra szakosodni", a lelkületet magát egészében művelni, új, és új helyzetekben kipróbálni magunkat, és persze ezen úton is kialakulhat, vagy megadódhat egy-egy "képesség"... vagy megélhető valamiféle tapasztalás, amit az emberi tudat szintjén gyakorta még dekódolni sem lehet. Az efféle evolúciós kísérletek jórészt egymástól elkülönülve jelennek meg, és mester nélkül kell érjenek, nem egyszer számos tévedés és zsákutca megjárása árán. Már, ha el nem kallódnak az iszonyatos zűrzavarban, hisz ez rájuk fokozottan hat, mert bizonyos mérvű érzékenység ezen habitusok óhatatlan velejárója... világunk pedig régóta letért saját, organikus evolúciós pályájáról. Gyorsulva változó, sokasodó, aprózódó állapota is a játék része ugyanakkor, úgyhogy maguk a képességek is egyre szerteágazóbbak, sokfélébbek lesznek, a megélések nehezen értehetőek vagy kommunikálhatóak. A tudomány módszereivel ezek nem, vagy nehezen igazolható jelenségek - elenyésző mértékben mérhetőek, vagy ismételhetőek meg ugyanazzal az eredménnyel. Mivel a közeg pedig - mindennemű képmutatása ellenére - az ilyen anomáliákkal szemben többnyire meglehetősen ellenséges (jellemzően tagad vagy agyonmisztifikál), kiemelkedő lelkierő kell már egyáltalán ahhoz is, hogy - pusztán a korszellem nyomásának engedve - ne adja fel az illető ezirányú törekvéseit, életmódját. Ám attól, hogy valaki képes erre-arra, a tudomány mai állása szerint még meg nem magyarázható dolgokra, még egyáltalán nem lesz a szó hagyományos értelemben vett sámán, vagy táltos. Egyszerű "mutáns" marad, a lélek önmeghaladó tendenciájának, evolúciójának egy sajátságos megnyilvánulása. Egy ilyen környezetben pedig az a legjellemzőbb, hogy néha ez sikerül vagy történik, néha meg az, néha pedig egyszerűen semmi - és ez többnyire egyáltalán nem az illető egyéntől függ, inkább az élet aktuális áramlataitól, az épp jelenlevő élő erők szándékaitól, irányultságaitól, és az épp felmerülő lehetőségektől. Ezért is lehet igen könnyen kiszúrni a csalókat, hiszen ők általában úgy hirdetik magukat, mint, aki úgymond általános érvényűen, konkrétan képes erre, vagy arra, körülményektől függetlenül, garantálható eredménnyel. (Ha nem éppen mindig és mindenre.) Talán létezik az a szint is valahol, ahol valaki emberi mértékkel mérve szinte már "isteni" módon képes belenyúlni létrendszerünk szabályrendszerébe, és változtatni azt - ám ő épp ezért fog sokkal inkább a háttérből tevékenykedni, komolyan mérlegelve minden egyes tettét, és a lehető legkevésbé hagyatkozni önös tetszésére, vágyaira, elvárásaira, külsőségeket éobogtatni, avagy ragaszkodni ahhoz, hogy így vagy úgy titulálják.
Jól és szépen hangzanak ezek a dolgok csak az a gond ezzel, hogy ha ezek működnének akkor nem itt tartana az emberiség 🥲 vagy épp ezért tart itt?!
@csrillx4258
Szerinted az embereknek hány százaléka van ezen a szinten? 0,1% ?
A legtöbb ember full buta.
Számomra is az az észrevétel hogy rengeteg ember eljár ide oda és elvárják hogy hírtelen megtisztúlnak mert valaki megtisztítja és 0-24 órában jólétben és boldogan élnek, csak azt nem veszik észre hogy elsőnek embernek kellene lenni hogy a valódi szellemi dolgokat megértsenek és integrálni tudják a hétköznapokban. Ez rohadtul nagy meló és idő a pszichét a spiritualitással harmóniába tenni, alkalmazni és megtartani. Ez olyan mint az evés. Nem elég 1x jól lakni egy életre plusz nem mindegy hogy hogyan étkezel és mit eszel és a szervezeted hogyan dolgozza fel.
Abban is biztos vagyok hogy ritka az olyan segítő mint ez az ember. Sok a kókler akik csak kizsigereli a másik embert.
a kilincs belül van mindenkinek az emberiség mint olyan fikció , kultúrák vannak , népek , családok melyek alapja mindig az egyén , mint ön vagy én s mi mind akik ebben részt veszünk , de a döntés egyéni , a másik ha nem oktatják a kovács mesterséget úgy , hogy lesz bárki saját szerencséjének , életének a kovácsa ?
@@1Anonymu_S és nem is nagyon akar változtatni ezen , ez ahogy haladunk előre egyre jobban látszik
@@biniboo7242 teljesen jól mondja , ilyenkor rengeteg csalódás és szomorúság oldódik bennem , hogy látom vannak érző , őszinte , finom hangolású emberek akik vállalják , hogy beleállnak az embert járunk tanulni nagy kalandba , a Legjobbakat kivánom önnek