Skoda 120L

Motor négyütemű, soros, 4 hengeres, 1174 ccm
Sűrítési arány: 9,5:1
Teljesítmény: 38 kW (52 KM) 5200 fordulat/percnél
Üzemanyag: minimum 86 oktánszámú autóbenzin
Levegőszűrő: papír
Hűtés: folyadékhűtés
Váltómű: egytárcsás, szárazlemezes tengelykapcsoló, hidraulikusan vezérelt tekercsrugós csillapítással
Sebességváltó: manuális, négy sebesség + hátramenet
Első felfüggesztés: keresztlengőkaros, csavarrugós, teleszkópos lengéscsillapítók, stabilizátor
Hátsó felfüggesztés: lengőtengelyes, csavarrugós, teleszkópos lengéscsillapítók
Üzemifék-berendezés: hidraulikus, kétkörös, fékrásegítéses - elől: tárcsafék, hátul: dobfék
Kézifék: hátsó kerekekre ható mechanikus rögzítőfék
Kerekek: 13" acélfelni
Gumiabroncs: 165/-R13
Hossz: 4200 mm, szélesség: 1610 mm, magasság: 1400 mm, szabad magasság: 170 mm
Saját tömeg: 875 kg, megengedett össztömeg maximális terheléssel: 1275 kg, megengedett terhelés: 353 kg
Üzemanyagtartály: 38 liter
Legnagyobb sebesség: 140 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h: 17 s
Üzemanyag fogyasztás (átlag): 8,2 l/100 km
A háború után új, sikeres modellek jelentek meg: a Spartak, az Octavia, a Felicia, és végül az 1000 MB. Ez utóbbi volt a Škoda 100 alapja, amelynek továbbfejlesztésével megszületettek a korszak népszerű szériái: a 105-ös, a 120-as és a 125-ös.
Ezt a szerény méretű kocsit három változatban gyártották. Elsőként, 1976-ban a 120 LS készült el. Ezt később módszeresen „lebutították", és a 120-as, illetve 105-ös jelöléssel különböztették meg az első változattól. A Škoda 105 és 120 jellegzetessége a hátsókerék-meghajtásos, farmotoros megoldás. A motor ilyen elhelyezése - a csavar- orsós (nem túl precíz) osztott nyomtávrudas kormányszerkezettel együtt - eléggé nehezítette a kormányzást, főleg nagyobb sebességnél, oldalszélben. A 120-as sorozat modelljeibe négyhengeres, 1174 cm³-es, típustól függően 49-54 lóerős motort építettek be. A 105-nek kisebb és gyengébb motorja volt (1042 cm³, 44 LE). A Škoda 105 csak 140 kilométer/órás, a 120-as pedig 150 kilométer/órás végsebességet ért el egyik sem volt gyorsasági bajnok. Álló helyzetből 18-20 másodperc alatt gyorsultak föl 100 kilométer/órás sebességre. Az autóvezetők viszont sokra tartották a jó rugózást, a kényelmes üléseket, no meg azt, hogy a Škoda - különösen a többi szocialista kocsihoz képest - ritkábban romlott el. Akik ültek a 120 volánjánál, kellemes emléket őrizhetnek a motor lágy, mély duruzsolásáról. A karosszéria önhordó volt, de mivel a korrózióvédelemre nem fordítottak elég gondot, ahogy múltak az évek, a rozsda jócskán beette magát a lemezekbe. A kocsiszekrény ilyenkor már eléggé rozoga, „imbolygó" benyomást keltett. Szokatlan módon nyílt a motorháztető: oldalra kellett felhajtani és kitámasztani, mint a hangversenyzongora tetejét.
Bár tíznél több változatot gyártottak, a karoszszéria alapformája mindig ugyanolyan volt. Az egyes modellek csupán a motor típusában, a belső kialakításban és a külső díszítésekben különböztek. Így a Skoda 120 LS (a „legfényűzőbb" típus, nem számítva a 120 GLS példányait) a 105-östől eltérően állítható dőlésszögű üléstámlákkal, rásegítő fékkel, olajhűtővel, az első üléseken fejtámlával, automata biztonsági övekkel, kettős fényszórókkal volt fölszerelve (ez utóbbiak később trapéz alakúak lettek, úgy- hogy „tévének" is becézték őket. Az oldalablakokon krómozott keret volt, sőt, hátsó ablakfűtéssel is ellátták a kocsit).
A motor elhelyezése - a hátsó tengely mögött - meglehetősen elavult megoldásnak számított, de voltak előnyei is: a kocsi méretéhez képest tágas belső tér kialakítására adott lehetőséget. A vezető- és az anyósülésen kényelmesen lehetett ülni, de az alacsony padlónak köszönhetően a hátul ülőknek sem kellett a térdüket felhúzva gubbasztaniuk. Érdekes megoldást találtak a csomagtartó - jobban mondva a két csomagtér - elhelyezésére. Az alig 280 literes fő csomagtartó a kocsi elején, azaz a „motorháztető" alatt kapott helyet. Volt azonban a hátsó ülés mögött is egy kisebb, alig több mint 100 literes hely, ahová a kézi csomagokat lehetett kényelmesen bepakolni.
Tizennégy év alatt a szerelőszalagokról pontosan 1 070 693 darab Škoda 120 gördült le, és valamivel több mint 800 ezer Škoda 105. A 120-as közvetlen utódját 1984-től gyártották, párhuzamosan a régebbi típusokkal. Az új modellt 130-as számmal jelölték. Ez a típus azonban elődjénél két évvel korábban, már 1988-ban befejezte karrierjét.