A Bajai-ak horgásztava a Kék-tó /A visszakapott természet/ Nature, Cinemathic, Shortfilm
HTML-код
- Опубликовано: 2 окт 2024
- Baja város északi határán, a Dunavölgyi-főcsatorna Dunai beömlésétől alig néhány száz méterre, egy közkedvelt horgászhelyet találunk. Itt terül el, az a közel négy hektáros vízfelület mely a Kék-tó nevet kapta. Az 1965-ös „nagy dunai árvíz" levonulása után bizonyossá vált, hogy a védtöltés, Baja és Dunapataj közötti szakaszának megerősítésével nem lehet tovább várni. A talajtani vizsgálatok a mai Kék-tó helyén lévő földanyagot, töltésépítésre alkalmasnak találták. A minősítést tervezés követte, majd megkezdődött a nagytömegű kitermelés.
Az akkori munkagépek gazdaságos mozgatása és kotrási hatósugara, együttesen határozták meg azt a vonalas, csatornahálózatos alakzatot, mely a Kék-tó mai arculatára jellemző. A zömök, tószerű horgászvízektől ez a helyszínrajzi elrendezés jelentősen eltér. A szokatlan alakú vízfelületnek idővel számos előnye lett. A halak számára értékes partmenti sáv hossza jelentősen megnövekedett, a szélenergia vízkeverő hatása jól érvényesül és a horgászállások számával sem kellett takarékoskodni. Az 1980-as évek elejére, a terület elnyerte mai megjelenési formáját. Bár nem ez volt a munkálatok elsődleges célja, megkezdődhetett horgásztavi hasznosítása. Annak ellenére, hogy halállománya telepített, és kialakulása sem természetes, létrejött egy jól működő mikró-ökológiai rendszer, mely hosszútávon egyensúlyi állapotba került.
Élővizeinkben az elmúlt évtizedekben kivétel nélkül drámaian megcsappant a lápi póc, a széles kárász, a réti csík, a csapósügér, a compó, és a vörösszárnyú keszeg egyedszáma. A felsorolt őshonos halfajaink, nem minden esetben a tudatos haltelepítések során kerülnek egy vizes élőhelyre. Hazánkban ezek a veszélyeztetett halak tipikusan a holtágakban, mocsarakban, lápokban éltek eredetileg, valamint az olyan jellegű állóvizekben, amilyenek a nagykiterjedésű tavaink voltak régente.
A lápok, mocsarak mára megszűntek. A megmaradt holtágak mellett a tőzeg, valamint a kavicsbánya tavak, a nagyobb anyagnyerő gödrök jelentik az eltűnőben lévő halfajaink utolsó búvóhelyeit. A természet nagylelkű módon, gyorsan visszafoglalja és a saját képére formálja ezeket a mesterségesen létrehozott élőhelyeket, melyek így akár ökológiai menedékké is válhatnak. Némi szerencsével a veszélyeztetett fajok közül némelyek meghúzhatják itt magukat. Életkörülményeik ezekben a mesterségesen létrejött vizekben, sajnos nem ideálisak, de állománypótló szaporodásuk többnyire nem akadályozott. Ezért az ilyen szigetszerű élőhelyek mára nagyban felértékelődtek, hiszen egyfajta génmegőrző rezervátumnak tekinthetők.
Bízvást remélhetjük, hogy a Kék-tó is egy ilyen élőhely! Az otthonra talált vízi és vízparti növényzet, a körülötte benépesült élet - a puhatestűektől a gerincesekig - háborítatlan része egy fajgazdag egyensúlyi szisztémának. Mindez a városközpont nyüzsgő forgalmától alig néhány kilométerre.
Nagyon igényes, PROFI munka! Szívből gratulálok!
ok
Nagyon szép, kedves, jól fotózott filmet készítettél Gyula. Köszönet érte.
Nagyon szép. Örömmel néztük meg.
Nagyon szép film !!
Köszönöm Józsi !