"KIÉGTEM, HOGYAN TOVÁBB?" Füredi Júlia, pszichológus // Előzetes
HTML-код
- Опубликовано: 1 окт 2024
- Hányszor érzi úgy az ember, hogy nem bírja tovább, hogy elfogyott az energiája és nincs kedve semmihez, hogy folyton fárad, mégsem tud aludni, mert ide-oda cikáznak a gondolatai, hogy ha például valaki a környezetében akár csak jóindulatúan szóvá tesz valamit, felrobban, mert pattanásig feszülnek az idegei, hogy ha a dolgok így mennek tovább, arra rámegy a családi élete, miközben a teljesítményével látszólag nincs baj, egyre inkább üresnek, kedvetlennek, néha kétségbeesettnek érzi magát...
Mi lehet ez: depresszió, krónikus fáradtság, pánikbetegség? Többnyire egyik sem, ezek ugyanis a kiégés tipikus tünetei.
Füredi Júlia, szervezetpszichológus banki felsővezetői pozíciójából kiégése miatt távozott. Hosszú hónapokba telt, mire saját magán is segíteni tudott. És mert bőven gyűjtött idevágó tapasztalatokat, tudását pár hónapja megjelent könyvében összegezte: ELÉG! - Kiégtem. Most hogyan tovább? címmel. A kötet hasznos lehet azoknak is, akik hasonló cipőben járnak.
Ebben a legfrissebb Friderikusz Podcastban Füredi Júlia kiégésének és újraépülésének történetével ismerkedhetnek meg.
Adáspremier: csütörtök 20.00 óra
Hogyan támogathatja a munkánkat?
Legyen a patronálónk, és a támogatása mértékétől függően egyre több előnyhöz juthat:
/ friderikuszpodcast
Egyszeri vagy rendszeres banki átutalással is segíthet. Ehhez a legfontosabb adatok:
Név: TV Pictures
Számlaszám: OTP Bank 11707062-21446081
Közlemény: Podcast-támogatás
Ha külföldről utalna, nemzetközi számlaszámunk (IBAN - International Bank Account Number):
HU68 1170 7062 2144 6081 0000 0000
BIC/SWIFT-kód: OTPVHUHB
Akármilyen formában támogatja munkánkat, köszönjük!
Kövessenek, kövessetek itt is:
Facebook: / friderikuszpodcast
Instagram: / friderikuszpodcast
Anchor: anchor.fm/frid...
Spotify: spoti.fi/3blRo2g
Google Podcasts: bit.ly/3fc7A7t
Apple Podcasts: apple.co/3hm2vfi
#FriderikuszPodcast
Eddig 5x égtem ki nullára, melyek után fél évig teljesen képtelen voltam dolgozni, mikor elfogyott minden tartalék, akkor önmegerőszakolás, újretervezés, újrakezdés. Fél évig napi 10-14 óra munka, utána, kiégés, nullázás, újratervezés, repeat...
Pedig csak 42 vagyok. Középvezető. Multinál. Devizahitellel. Zéró szülői segítséggel. 3 gyerekkel. Van kérdés, hogy miért volt a kiégés? Sztem nincs.
Na ezért nem akarok gyereket.. (33 vagyok )
@@TuristaArcsi A gyerek az egyetlen valódi értelme az életnek, baromi nehéz, de minden más csak álvágyak kergetése. Meg aki nem akar gyereket azt a gyerekei se akarnák szülőnek. Aztán amikor 40 körül rájönnek ezek az emberek, hogy basszus a legfontosabb kimaradt az életéből, akkor meg jönnek a nagyon durva próbálkozások, vetélések, igazi drámák.
Én mindig szerettem volna gyereket, nem a család égetett ki hanem a munkahelyek, és aktuális kormányok mindenkori szemét húzásai, amivel tízezreket lenulláztak, devizahitel, infláció, árfolyamleértékelések. A család az kell, a többi a probléma.
Megértelek, nálam dettó ugyanígy működik. Most is épp a kiégés fázisában vagyok. Szó szerint gyűlölöm, amit pár hónapja még imádtam és igen, napi 12-14 órát dolgoztam én is. Most állandó fáradtság, ötlettelenség (ami az én munkámban lenulláz) apátia, épphogy elvégzem, amit el kell, de már a gondolata is lefáraszt. Hitelem nem sok van, de piszkálja a csőröm, hogy egyáltalán van. Az egyetlen örömöm a gyerekeim. Amikor velük vagyok akkor vagyok a legjobban.
Férfiaknak könnyebben, véletlen is összejön a gyerek. Főleg ha van egy rámenős nő aki kézbe vette a dolgokat. Szerencsére. A 40+50-es generációt szülei magukra hagyták. Ment a gépezet. Vagy városi kulcsos gyerekekként, vagy vidéken a mezőgazdasági termelő vidékeken saját családjuk cselédjeként dolgoztatták. Nulla érzelemmel hozzájuk, hozzánk is. A négy fal adta jelenlét volt a szeretet. Közben meg a "másikat a fal adta", és nem volt elég már otthon sem semmilyen brutál nagy teljesítmény. Felnőttként nem csinálnám azt amit gyerekként. Mondom. De mégis: a munkahelyen, az íróasztal mögött is "dupla sort kapáltam", meg 2 háztartást látok el sok éve. Mialatt tanultam. Az volt mindig az öröm és siker, pozitív visszajelzés világ életemben, mert másoktól nem! Na ebből még párkapcsolat is 40 évesen is nehezen, nemhogy gyerek. Aztán a munkahelyi dobálások extra munkáim ellenére. Még nem is értékelik, azok akiket bevonzottam, pont olyanok mint a családom, aminek a maradékát próbálom összekaparni magammal együtt, hogy majd "55 évesen elkészüljek". Magunkat kell megszülni előbb. És amikor szüljük, és lenne épp időnk gyereket is kihordani, pont sose lehetett, mert különben éhhalál fenyegetett, bármennyit dolgoztam előtte. Mellesleg sosem voltam kiégve, elintézték a kormányok és érdekek időben. Ebből viszont már elég. A saját érdekünk a legfontosabb. Nem bízni abban majd határozott időt 4 év után meghosszabbítanak, miközben a biológiai óra ketyeg, aztán az érdek emberek munkahelyek dobálják az embert, játszottak mint macska az egérrel velem is. Ha túl jól végeztem a munkám és sokat ahogy megszoktam az is baj a zavarosban. Aztán meg elsuhan évtized, egyik a másik után, és 50 évesen még és már megint pályakezdők vagyunk sokan. Most már nem hibázhatunk. Miközben még nagyobbak az akadályok, kívül és belül, ezeket kell lebontani. Aztán örülünk annak ha tesónknak valahogy mégis összejött a gyerek. És legalább nagynénik lehetünk. Miközben a szülő egészségügyi problémáinak megoldása is minket húz. Mégha szeretettel is. Mi lett volna ha gyerekem is van? Aztán én meg majd a végén teljes magamra maradok. Mire kész vagyok. Ja mert feladat volt mindig, otthon és a munkában is, gyerekcsinálás és családi élet helyett. Miközben folyton csak bíztam mindenben, hogy majd egyszer...minden jobb lesz. Örökös tanuló és újrakezdő vagyok. Mostmár azért jó lenne biztos talaj is..Amit biztosnak hittem, sem volt az sosem. Magunkban teremtsük meg. Csak sok idő, pénz, energia ez is, ha időben nem kaptuk meg és amikorra rájövünk, hogy illúziókban éltünk miközben azt gondoltuk nagyon is két lábbal a földön járunk. Csak éppen ingoványon egyensúlyozunk folyamatosan. Na ez iszonyú energiaigényes ráadásul, mindennek a tetejébe. De mi bírjuk ezt sokáig. Míg egyszer elég lesz. És akkor belevágunk a nagy kalandba, mindabból főzve valami jobbat amit még lehet, és abból ami megérett, és maradt. Legalább mi még nem a nyugdíjra készülünk. Lesz-e az is nekünk? Fizetjük a szülőnk gyógyszerköltségeit, mi meg még félre is tegyünk, mert nekünk ki fogja? És akkor amit adtál azt kapod vissza. Arculcsapás volt már többször, sokszor a viszonzás. Oldom a sebeimet amiket szereztem a hosszú ut során, anélkül nem lehet továbblépni már. És akkor visszatérek: nem éppen akarás, nem akarás kérdése a gyerek. Terhelt környezetben a véletlen műve akár időben, akár később lesz. Még terheltebb esetben az is nagyon terhelt lesz 40 felett összehozni, ha egyáltalán. Nagyon sok a külső-belső gát és akadály. Ahol nincs ilyen, oda jön a gyerek. Ahol némi helye van. Akármilyen. Még emberléptékű. Még az volt amikor mi lettünk. De aztán bedurvult minden, volt nagy gyarapodás, miközben érzelmi és szellemi szegények. Nagyon nagy batyu ez vinni, de ezt visszük nagyon sokáig. Mire le tudjuk tenni. És megnézzük valójában mit hurcoltunk eddig ennyire?
Ezt a beszéletést nagyon várom.
Nagyon jó téma, várjuk!
A sok gazdasági válságos videó után szerintem ez mindenkire ráfér :D
Nagyon várjuk! :)
A kiégés nekem hű kisérőm...
Kíváncsian várom a beszélgetést.
Számomra egy kérdés elgondolkodtató volt. Megosztom veletek.
A munkám van értem, vagy én vagyok a munkámért.
Várom az interjút 👍😀
Hű! Alig várom! 🤩
Szuper téma ismét …….🙏köszönjük
Volt szerencsém elolvasni a doktornő könyvét, kíváncsian várom a teljes beszélgetést!
Köszönöm az újabb női beszélgetést😉💕
Ez vagyok én...😔
Sokunkat érintő dologról van szó.
A könyvet már olvasom. Nagyon várom az interjút is.
Nagyon tetszik a könyve, köszönöm😍
Köszönöm
Hogyan tovább? én öngyilkossággal próbálkoztam, csak sajnos nem sikerült. 🤦🏿♂️ De majd a következő hátha. ☺️
Gyere én dumalgatok veled, fontos vagy, ezt sose felejtsd el! De tényleg!
Az öngyilkosság nem arról szól, hogy meg akarsz halni. Arról szól, hogy elhallgattassuk a fájdalmat bent..
Ne add fel kérlek, mindig van kiút!!
Voltam pszichológusnál…később elidőztem pár hetet a Nyírőben is, majd megint pszichó…de semmi értelme/eredménye. 🤷🏿♂️
Szuper téma.