A Himnusz regényes története
HTML-код
- Опубликовано: 18 янв 2021
- Műsorvezetők:
Juhász Anna - irodalmár, kulturális menedzser
Becze Szilvia - a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője
Szakmai referens:
Somogyváry Ákos - az Erkel Társaság elnöke, Erkel Ferenc szépunokája
Rendező, szerkesztő: Tuza Norbert
Operatőr, vágó, colorist: Szín Róbert
B-kamera, asszisztencia: Csanádi Árpád
Animáció: Manga István
Producer: Tóth László
Készítette az Ambient Pictures (www.ambnt.hu) 
Видеоклипы
Grautlálok! Fantasztikusan szép, lélekemelő, és informatív műsor. Magyar-ének szakos tanárként a felső tagozaton az összes osztályban levetítettem.
Köszönöm szépen. Ilyen mélységig egyetlen egyszer sem hallottam.
Részleteket, fordulatot igen, de a lényeges összefüggéseket soha.
Még egyszer köszönöm! Az unokáimnak is levetítem.
köszönjük nagyon nagyon szépen ez ott van ahol érzi az ember hogy MAGYAR.
Testver Magyarok maradunk Meg ha senki se tudna elloadni a Himnusz szavaiti a Szozat a veruknnben tanyazik oroke,Laszlo din Timișoara
Köszönjük szépen eme csodálatos, kifogásolhatatlan, érdekfeszítő történetet. Felvillanyozta a napomat.
Köszönöm, nagyszerű elbeszélése a történetnek, felemelő. Hálásak vagyunk elődeinkért!
Minden iskolának rá kellene szánni 1 történelem órát !
Az osztályom kapott 10 kérdést ezzel a videóval kapcsolatban szóval.. ; - ;
Szinvonalas eloadas, a megemlekezeshez melto. Nagyon tetszett, koszonjuk
Gratulálok a kisfilmhez, nagyon informatív, közérthető összefoglaló.
A tempóknál egy megjegyzendő: a film 24-25. percében említik, hogy Dohnányi lelassította. Ez lehet igaz, de Erkel nem írt metronómszámot, Dohnányi viszont igen - megtartva mellette Erkel eredeti szöveges tempójelzését [Andante religioso]. (Kérdezem a szakavatottakat: van arra forrás, hogy egy Andante religioso hányas metronómszámot jelentett 1844-ben? Lehet, hogy van, és akkor biztosan igaz az állítás.) Mindenesetre elővettem pár zenei lexikont, mit is írnak az "andante" szóhoz. A következőket találtam:
- Andante = andalogva, merengve (Goll János, 1910)
- Andante = lépve, járva. (Böhm László, 1952)
- Andante = lépést, járva, lassan. Mérsékelten lassú tételek tempójelzése (Szabolcsi Bence, Tóth Aladár, 1965)
- Andante = lépve. Nem csupán tempójelzés, nagyobb mű lassú tételének (...) is a címe lehet. (Darvas Gábor: Zenei minilexikon, 1974)
- Andante = It was a gentle relaxed tempo for Haydn and for W.A. Mozart, who wrote to his sister on 9-12 June 1784: ‘none of these concertos has an Adagio, but just Andantes’ [Kellemes, nyugodt tempó volt ez Haydn és W.A. Mozart számára, aki 1784. június 9-12-e között ezt írta nővérének: "ezen versenyművek egyikében sem szerepel Adagio csak Andante. /megj.: mint középső, lassú tétel!/] (Grove Lexikon, 2001)
A "religioso" jelentése: áhitatos, vallásos. Dohnányi az eredeti szöveges tempójelzés értelmezéseként a 60-as tempót írta elő. Az idézett két felvételen Somogyvári Ákos kb. 60-as tempóban dirigálja a művet, tehát pontosan úgy, ahogy Dohnányi is elképzelte, az utána következő Dohnányi felvételen viszont kb. 44-es (!!!!!!) a metronómszám. Bocsánat, de arról az átdolgozó nem tehet, hogy ez a lassúság vált általánossá a karmesterek körében. Persze sajnos a mű sínyli meg a dolgot. Ezek szerint ha a más fórumokon az új himnuszfelvételt a tempója miatt találják lelkesítőnek, akkor ha a Dohnányit 60-asban játszanák, lehet, hogy az se lenne számukra ennyire lehangoló. Ez az egész persze a Trianon és a tempó összekapcsolódását is megkérdőjelezi - legalábbis Dohnányi esetében. Ez is lehet igaz, de nem biztos, hogy az. Ha a két partitúrát nézem, Dohnányié nem kifejezetten "tragikusabb", csak a korszerű rezes lehetőségeket figyelembe véve, kőkeményen logikus szólamvezetéssel vitte végig a szólamokat. A fúvóstöbblete is mindössze egy trombita és a tuba, mert ez addigra általános lett a zenekarokban. A kisdob + cintányér (számomra) inkább fokozza a tetőpont zenei jelentőségét. Amit lényeges eltérésnek tartok, az a futamok és a két, rövid hangokat tartalmazó sorzáró ütem kisimítása. De ezek is magyarázhatók azzal, hogy "egyházias" akar lenni az átdolgozás - inkább, mint "magyaros". A szöveg nem változott: ima itt is, ott is. Talán ez lehetett Dohnányi motivációja a futamok elhagyásával. És lehet, hogy Erkelék generációja azért is törekedett verbunkos stílusban komponálni, hogy merőben ellene menjen a német behatásnak, és magyaros zenét írjon. De nagyon szívesen olvasnék erről valami autentikus forrást, mondjuk egy levelet Dohnányitól, vagy hasonlót, amiben nyilatkozik a művészi elképzeléseiről. Félreértés ne essék: nem állásfoglalás, csak úgy érzem, szegény Dohnányi nagyon el van marasztalva (főként egyébként más fórumokon), pedig sem hazaárulást, sem szakszerűtlenséget nem vélek felfedezni a munkájában.
A harangszóról: maga Erkel is egyébként azt írta a kottába, hogy Harangszó VAGY Tam-tam (ez utóbbi ugyebár egy nagy gong-féle hangszer, és azért nem ugyanaz, mint egy harang). Ráadásul a harangozás pont egy utólagos bejegyzés a kéziratba. Ettől még lehet igaz a Gárdonyitól idézett harangos anekdota, vagyis hogy arra gondolt komponáláskor, de hogy eredetileg nem írta bele, az látható a kottából. Kíváncsi lennék, hogy elő lett-e egyáltalán adva harangokkal, mert ugyebár az a mély harang hang, amit Erkel a kottába írt, a sima csőharangsoron akkor sincs rajta, ha az alsó plusz kibővítést hozzáteszik. Állítólag megvannak az eredeti szólamkották is. Van köztük harang-kotta? Lehet, hogy Dohnányi azért hagyta ki, mert egy oktávval feljebb, ami már rajta van a hangszeren, nem hozná a nagyobb, templomi harang hatását? Milyen harangra gondolt vajon Erkel?
A pályázati körülményekről megjegyzendő: a darab zsenialitásán nem változtat, de Bónis Ferenc szerint az, hogy Bartay az utolsó napon vette rá Erkelt, hogy pályázzon, sőt, be is zárta a színház egyik zongorás szobájába, amíg meg nem írja a művet, csak anekdota, mert az 1-es számot kapta Erkel pályaműve, mivel elsőnek adta be. (Egressy pedig harmadiknak. [Lett volna még két további műve a pályázaton, ahogy Gárdonyi Bartay szájába adja?]) Egyébként előző évben volt hasonló pályázat a Szózatra, ahol Erkel a bizottság tagja volt, így bár ő is megkomponálta a maga Szózatát, nem pályázhatott. Erkel pályázati szándékát mutatja az is, hogy nem volt tagja a bíráló bizottságnak 1844-ben. (Forrás: Bónis Ferenc tanulmánya a Himnusz facsimile-kiadványában, 1994, Püski Kiadó.)
A trianonista lelkesedés mederbe termelésére...az erőltetett "hajlítások" kritikájaként tekintsék, hogy a szöveg-megzenésítés rendellenességének nyomós bizonyítéka, miszerint a vers hatszótagos sorai egyikeként kényszerítődik ki a napjainkra kifogásolt "hozd reá" a kificamított "ho-ozd rá" helyett. A ves-költő nem figyelt rá (valami oknál fogva), a zene-író pedig az "aranyszabályt" volt kénytelen almazni: a hatszótagosokat rendre hajítással oldja meg, mert nem tehet mást...Quod erat demonstrandum.
@@balazsszoke2138 A vers konzekvensen 7 + 6 szótagos sorpárokból áll. Ez önmagában nem hiba, költői döntés kérdése. Ez még akár előny is lehetne, mert a rövidebb sorok végén könnyebb levegőt venni az éneklés során. A megzenésítés ritmikája (7 ütéses ütempárok) és a szöveg szótagszáma (változóan 7 és 6) valóban problémás minden páros sor végén, de a "ség" szótagon lévő két hajlítás még nem annyira zavaró, mint az említett "hozz", mert ott más a ritmus, mint előtte - a struktúrából következőleg. Na ezért mondta nekem Horváth Péter, bár ő a könnyűzenei számok megírásának menetéről beszélt, de technikailag hasonló a helyzet, hogy jobb, ha a zene van meg előbb, mert akkor a szöveget ahhoz írja, és ez bár nehezebb műfaj a költő számára, de simább, természetesebb, jobb lesz a végeredmény. (Egyébként Weöres Sándor is, ha jól tudom, utólag írt Kodály dallamokra verseket, amelyekből a közismert gyerekdalok lettek.) Sajnos a zene ilyen "galád" dolog, hogy ha összeütközik a szöveggel, akkor a szöveget fogjuk hibásnak érezni. Kölcsey viszont már a komponálás idején se tudta volna megváltoztatni versét Erkel kedvéért. Szóval minden elismerésem annak, aki jól tud verset megzenésíteni - különösen könnyűzenei, vagy ahhoz közelálló stílusban, ahol a stílus kikövetelné az egyenletes lüktetést, ütemszámot, szerkezetet. De persze tegyük hozzá azt is, hogy minél gyorsabb a tempó, ez annál kényesebb kérdéssé válik. (Lehet, hogy ez az oka a lassuló felvételeknek?) Na meg azt is, hogy a prozódiára való odafigyelést, vagyis hogy érthető legyen az énekelt szöveg, a hangsúlyozás, ritmizálás kövesse a szövegből következőket, elsőként igazán Kodály vetette fel, úgyhogy a Himnuszban fellelhető prozódiai problémák inkább tekinthetők korjegynek, mint szakmai hibának. (Na és hány népdalban természetellenes még a prozódia, aztán senkit nem zavar... vagy legalábbis nem zavart nagyon sokáig. A XIX. században sem. Így a Himnusz esetében sem.) Talán ezért nem zavar engem annyira ez a hajlítás-probléma, mert stílusjegyként tekintek rá, és a XIX. századi magyar zene, akármilyennek is látjuk, a hagyományunk, végső soron gyökereink része, amelyre ilyen módon természetesen büszkék lehetünk.
@@peterandorka2868 Azt tudni kell, hogy Kölcsey nem gondolta, hogy ez meg lesz zenésítve . Nem arra írta, hogy valaha zenésítve lesz. Versnek írta.
Én úgy tudom, hogy ez állandó probléma a régi zenei műveknél, hogy NEM meghatározható a pontos tempo. Több ismert klasszikusnak eltérő hosszúságú felvétele van.
Szuper beszélgetés de Becze Szilva S Z és az betűi hallgathatatlanok!!!
Köszönöm, Istenem, hogy magyar vagyok.
Érdekes, nívós műsor, és kommentek.
A magam szubjektív himnusza akkor is a SZÓZAT. (Habitus kérdése...)
De az Angol Himnusz dala egyenlo a Porosz Himnuszal , Deutschland Deutschland ,Uber alless csaki egy mas szoveg .Ne feletjuk hogy angol kiralyi csalad nemet eredetu Laszlo din Timișoara
:D:D:D:D:DD:D:D:D:D
Fecseg a felszín...