A fejben tartott dolgokkal kapcsolatban nem teljesen értek egyet. A multidimenzionális holografikus kristályunkban lévő dolgokat súlyos adatvesztéssel tudjuk azon kívül tárolni. Vázlatokat persze érdemes használni, de azok csak vázlatok.
Hmm... Én ennél azért szerintem jobban egyet értek a GTD-vel. A fejünk inkább egy processor, nem egy merevlemez. Szóval persze, hogy ő dolgoz fel, ő rendszerez, ő fedez fel kapcsolatokat... De ne rá bízzuk már az emlékezést, mert abban objektíven és demonstrálhatóan béna szegény. 😉 Ha kívül tároljuk a dolgokat, az (szerintem) nem annyira adatvesztés, mint egyszerű leválasztás a processor-ról. De aztán ha azt visszatöltjük, akkor miért ne folytatódhatna ugyanonnan a feldolgozás? (És legalább lesz honnan visszatölteni!)
![Seungmin "그렇게, 천천히, 우리(As we are)" | [Stray Kids : SKZ-PLAYER]](http://i.ytimg.com/vi/kAzmhLHePqU/mqdefault.jpg)
Ha hasznosnak találod ezeket az összefoglalókat, gyere Te is csatornatagnak, és hallgasd őket akár egy héttel korábban: youtube.com/@preprocessor/join
Ez a legjobb időgazdálkodási struktúra amiről hallottam.
És nagyon szuper gyakorlati technika.
Fantasztikus. Fele kész. Holnap folytatom 😊
Nem lett épp egy rövid videó, mi? 😅 De örülök, ha ennek ellenére is megéri az idődet!
Hogyan vagy képes ilyen mennyiségű információt ilyen kitűnő minőségben feldolgozni?
Melyik könyvek változtatták meg legjobban az életed?
Először is köszönöm a "kitűnő minőség" bélyegzőt! 😇 A feldolgozásra meg szerintem annyit tudok teorizálni, hogy ez legalább egy hasznos hozadéka/mellékterméke a hosszas iskolázásomnak. Nagyon "híg" az aránya, hogy mennyi hasznosat tanultunk (és ami esetleg hasznos, azt se feltétlen jól tálalva), viszont cserébe a sok tananyagot tömörre kivázlatolni... Na AZT rendesen belém verte a rendszer, ha mindenből hozni akartam az ötöst (ami viszont kb. magától értetődő volt az én maximalista stréber fejeben, mert hát olyan nincs, hogy valami nem ötös). Most ennek a hosszas alapozásnak a "kivirágzása" talán ez a Preprocessor-osdi, ahol a kidolgozó-képességemet olyan anyagokra fordítom, amik egy picit fontosabbak lennének a praktikus életminőség növeléshez (és amik gyanúsan nem voltak a suliban).
Ami az élet-megváltó olvasmányokat illeti, az első helyet osztva adnám Marcus Aurelius-nak és David Foster Wallace-nak (amikből kb. ugyanazt a "címkézős" tanulságot vontam le, és továbbra is az a lényeg). Fenntartom egy korábbi kijelentésem: ha csak egyetlen órám lenne erre az egész önfejlesztés mókára, akkor DFW Ez a víz beszédét olvasnám el kétszer. De aztán ott van még Henry David Thoreau minimalizmusa (hogy milyen kevés elég lehet), vagy Carol Dweck Szemléletváltása (hogy ne korlátozzam be magam). Nagyon sokat emlegetem az Atomi szokásokat (hogy az apró hétköznapi dolgokból próbáljam építeni a nagy végcélt). Matt Walker alvós könyve óta nagyon igyekszem tartani a napi 8 órát. Igazából ez az egész csatorna egy-egy LEGO kocka, ahogy építgetem a "Jó Élet ™ © ®" modellemet, de így most hirtelen ezeket emelném ki, mint legemlékezetesebben meghatározóakat talán. Nem tudom, válaszoltam? 🙃
Ideje lenne újra használni minden lépést és bevezetni az életembe ...
Szimpatizálok - nekem is ilyen hellyel-közzel vannak részei beépítve, de egy átfogó jegyzet és naptár rendezés igencsak rám férne... 😅
A fejben tartott dolgokkal kapcsolatban nem teljesen értek egyet. A multidimenzionális holografikus kristályunkban lévő dolgokat súlyos adatvesztéssel tudjuk azon kívül tárolni. Vázlatokat persze érdemes használni, de azok csak vázlatok.
Hmm... Én ennél azért szerintem jobban egyet értek a GTD-vel. A fejünk inkább egy processor, nem egy merevlemez. Szóval persze, hogy ő dolgoz fel, ő rendszerez, ő fedez fel kapcsolatokat... De ne rá bízzuk már az emlékezést, mert abban objektíven és demonstrálhatóan béna szegény. 😉 Ha kívül tároljuk a dolgokat, az (szerintem) nem annyira adatvesztés, mint egyszerű leválasztás a processor-ról. De aztán ha azt visszatöltjük, akkor miért ne folytatódhatna ugyanonnan a feldolgozás? (És legalább lesz honnan visszatölteni!)