Mint hosszú kapcsolatban élő írom, aki egy némileg sérült gyermekkorú egyénnel élek ( nem kapott elég biztatást, testi kontaktust, elfogadást a szüleitől)- magam elvált szülők gyereke vagyok. Nem egy könnyű páros. Én így 40 fölött arra jutottam, hogyha te magadat nem tudod megbecsülni és önmagadból felépíteni az önbizalmadat akkor az ingatag másik egyénre bízni az önértékelésedet (szerethető vagyok-e, elég jó vagyok-e..stb) nagyon rossz politika. Én elfogadom, hogy ő, mivel nem tanult meg kielégítő módon szeretetet kimutatni (úgy an bloc - így felém sem) -nem vonok le (már) messzemenő következtetéseket saját magam szerethetőségére vonatkozólag és féltékeny sem vagyok. ő sem az. Tudom, ha elhagyna valakiéért, fájna, de tudom hogy klassz vagyok, és túlélném. (Mert túl kell élni..ez van) Megteszem a tőlem telhetőt (az angol jobban kifejezi ezt : I do my best), így nem teszek szemrehányást magamnak, hogy annyit adok, aki én vagyok, - azt elég jól és ahogy ő szereti hogy szeretik- a többit meg elengedem. Igyekszünk, de emberek vagyunk. Múlttal, sebekkel. Igyekszünk úgy, hogy több sebet lehetőleg ne okozzunk-. Féltékenységgel például. Peace :)
Kedves Kitti! Minden szakember nagyon tág területet határoz meg, hogy milyen problémákkal fordulhatnak hozzá a páciensek. Az önértékelési zavar minden pszichológus palettáján szerepel. Tartozkodnék bármely szakember kompetenciáit méltatni, egyszerűen csak azt mondanám, én eddig 4-szer kezdtem neki annak a belső munkának szakemberek segítségét kérve, ami a fenti videó témája, de nem tudtunk érdemi eredményeket elérni : "beszéltettek ", de más módszerek alkalmazására nem került sor, nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Okokat feltárni csak az első lépés, azt gondolom, egy a témában valóban jártas szakember ezen túl is tud élni módszerekkel, melyek támogatják a fejlődést, változást, belső munkát. Van arra lehetőség, hogy ajánlj tapasztalattal rendelkező kollégát? Köszönettel és tisztelettel : Anikó
Tovább megyek a témában: eleve egy görcsös dolog, hogy egy ember teste az valaki másnak a kizárólagos tulajdona. Nem olyannak születünk hogy csak 1-et kívánjunk..azt még esetleg el tudom hinni hogy egyszerre csak egyet lehet szeretni életen át, de hogy csak azzal is akarok lenni hosszú időn keresztül úgy hogy nem is veszek észre időnként mást..önbecsapás szerintem. Az más kérdés ha valaki úgy DÖNT hogy nem..és ehhez tartja magát..csinálják.. Sajnos borzasztó kevés ilyen van, de szerintem a nyitott kapcsolatok a legegészségesebbek.. természetesen csak ott, ahol mindkét fél ÖNZETLEN. Nem azt mondom hogy feltétlenül "megcsalni" kell, de ha időnként úgy hozza az élet, miért ne.. de ismétlem hogy ez csak oda-vissza a korrekt!...és akkor nem kell hazudozni otthon. Az egész problémakör méregfoga egy életre ki van húzva ezzel!
Egészséges feltekenyseg normális , bár én sose voltam úgy sokszor mondjak azért mert nem szeretem ... nem ,csak magamat is szeretem egyertelmu és nem fogok magamnak ártani stresszileg , ennyi ... már voltam átverte elég durvan tanultam belole hogy egy emberen se fogok idegeskeni ha bánt is ...
Tökéletesen meg tudta fogalmazni Kitti, nettó 5-6-7 percben az árnyalatokat. Mit mond egy laikus. Terápia. De mikor? Ha 10ből 2 esetben fordul elő egy dolog, miért is. Viszont ha teljesen különböző szitukban is ugyanaz, na akkor van bennünk a gát. A plussz, h a téma a féltékenység volt. S nekem egy másik témára világított rá. Profizmus.
Mint hosszú kapcsolatban élő írom, aki egy némileg sérült gyermekkorú egyénnel élek ( nem kapott elég biztatást, testi kontaktust, elfogadást a szüleitől)- magam elvált szülők gyereke vagyok.
Nem egy könnyű páros. Én így 40 fölött arra jutottam, hogyha te magadat nem tudod megbecsülni és önmagadból felépíteni az önbizalmadat akkor az ingatag másik egyénre bízni az önértékelésedet (szerethető vagyok-e, elég jó vagyok-e..stb) nagyon rossz politika. Én elfogadom, hogy ő, mivel nem tanult meg kielégítő módon szeretetet kimutatni (úgy an bloc - így felém sem) -nem vonok le (már) messzemenő következtetéseket saját magam szerethetőségére vonatkozólag és féltékeny sem vagyok. ő sem az. Tudom, ha elhagyna valakiéért, fájna, de tudom hogy klassz vagyok, és túlélném. (Mert túl kell élni..ez van)
Megteszem a tőlem telhetőt (az angol jobban kifejezi ezt : I do my best), így nem teszek szemrehányást magamnak, hogy annyit adok, aki én vagyok, - azt elég jól és ahogy ő szereti hogy szeretik- a többit meg elengedem. Igyekszünk, de emberek vagyunk. Múlttal, sebekkel. Igyekszünk úgy, hogy több sebet lehetőleg ne okozzunk-. Féltékenységgel például.
Peace :)
Lumpenproli respect!
Kedves Kitti! Igazán hasznos gondoltatok, mint mindig. És nagyon csinos ez a kék felső! ☺️
Nagyon jó és elfogulatlan, mint mindig. Köszönöm!
...és van az úgy, hogy azért féltékeny a másik, mert ő a megcsaló, csak nem tudja feldolgozni és ezt a másikra hárítja...
Ilyen nincs ! :) Pont azt vártam, mikor lesz ez a téma ! Tényleg hihetetlen...
👍🇸🇪
Kedves Kitti! Minden szakember nagyon tág területet határoz meg, hogy milyen problémákkal fordulhatnak hozzá a páciensek. Az önértékelési zavar minden pszichológus palettáján szerepel. Tartozkodnék bármely szakember kompetenciáit méltatni, egyszerűen csak azt mondanám, én eddig 4-szer kezdtem neki annak a belső munkának szakemberek segítségét kérve, ami a fenti videó témája, de nem tudtunk érdemi eredményeket elérni : "beszéltettek ", de más módszerek alkalmazására nem került sor, nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. Okokat feltárni csak az első lépés, azt gondolom, egy a témában valóban jártas szakember ezen túl is tud élni módszerekkel, melyek támogatják a fejlődést, változást, belső munkát. Van arra lehetőség, hogy ajánlj tapasztalattal rendelkező kollégát? Köszönettel és tisztelettel : Anikó
❤️
Tovább megyek a témában: eleve egy görcsös dolog, hogy egy ember teste az valaki másnak a kizárólagos tulajdona. Nem olyannak születünk hogy csak 1-et kívánjunk..azt még esetleg el tudom hinni hogy egyszerre csak egyet lehet szeretni életen át, de hogy csak azzal is akarok lenni hosszú időn keresztül úgy hogy nem is veszek észre időnként mást..önbecsapás szerintem. Az más kérdés ha valaki úgy DÖNT hogy nem..és ehhez tartja magát..csinálják.. Sajnos borzasztó kevés ilyen van, de szerintem a nyitott kapcsolatok a legegészségesebbek.. természetesen csak ott, ahol mindkét fél ÖNZETLEN. Nem azt mondom hogy feltétlenül "megcsalni" kell, de ha időnként úgy hozza az élet, miért ne.. de ismétlem hogy ez csak oda-vissza a korrekt!...és akkor nem kell hazudozni otthon. Az egész problémakör méregfoga egy életre ki van húzva ezzel!
Ha én nem szeretem magam, akkor hogy várjam el azt, hogy más szeressen? Ez az igazi oka.
nagyon halk
Egészséges feltekenyseg normális , bár én sose voltam úgy sokszor mondjak azért mert nem szeretem ... nem ,csak magamat is szeretem egyertelmu és nem fogok magamnak ártani stresszileg , ennyi ... már voltam átverte elég durvan tanultam belole hogy egy emberen se fogok idegeskeni ha bánt is ...
Tökéletesen meg tudta fogalmazni Kitti, nettó 5-6-7 percben az árnyalatokat. Mit mond egy laikus. Terápia. De mikor? Ha 10ből 2 esetben fordul elő egy dolog, miért is. Viszont ha teljesen különböző szitukban is ugyanaz, na akkor van bennünk a gát. A plussz, h a téma a féltékenység volt. S nekem egy másik témára világított rá. Profizmus.
Egyetértek.( Én is ilyen vagyok és a leírtakból indulok ki : viszont nem akarok senkit sem hülyének nézni)
Hol tudok neked irni ?