Testvéri szeretettel,Isten áldásával Békés Boldog és egészségben, szeretetben gazdag,hosszú életet kívánok Csaba atyának! Isten fizesse meg neki minden megindító, felemelő, tanító szavait amelyek szinte áradnak tőle, mint a fény! Fényt hoz az életembe amikor hallgatom.
@@margitvidas301 Imre Bodo Imre Bodo 1 másodperce Nagy "góbé" pap Csaba testvér. A Góbé kifejezést itt értsük a szó nemes értelmében. Értsük úgy, hogy ötletes, leleményes, alkotóképes, agyafúrt-gondolkodó, Istennel egy úton haladni akaró, törekvő, igyekező, Istenben bízó, ráhagyatkozó, Isten segítségét kérő és megháláló. Ő maga is nyilatkozott saját magáról úgy, hogy: "Góbé pap vagyok". Hirtelenjében ezeket a tulajdonságokat tudtam a góbé szó mellé társítani, amelyet egyébként a székelyek jelzőjeként szokták alkalmazni. Az Úr Jézus azt a felszólítást adta: "Legyetek okosak/óvatosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok". Ez egészítené ki, tenné és teszi is teljessé, az előbb felsorolt tulajdonságokat. Elsősorban és mindenekelőtt a Jóistennek adjunk hálát, Őt dicsőítsük egy ilyen emberi adományért, mint Csaba testvér. Úgy, magamban még azt is átgondolom, Krisztusnak azt a kiegyensúlyozó kijelentését, amelyben egy elgondolkodtató, az emberre visszaható, egyszersmind az alázatosságot magában foglaló tény van megfogalmazva: "Jaj nektek, ha mindenki jót mond rólatok." Csaba testvérben minden kétséget kizáróan meg van az az alázatosság is, amelyet az Úr Jézus szóban is kijelentett, valamint a gyakorlatban is bemutatott. Csaba testvér elmondta azt is, hogy érte őt is a politikai életben való szereplés kísértése, konkréten, egy parlamenti képviselő részéről, de ő megértette, hogy Krisztus Királysága, a mennyek országa, nem e világból való kormányzást jelent. Az Úr Jézus a megaláztatása, a kínszenvedése körüli események kapcsán hivatkozott arra, hogy kérhetne az Atyától tizenkét ezred angyalnál is többet, de akkor, hogyan teljesülne az Írás?! Ilyen góbésan, Csaba testvér-i stílusban kifejezve egy nagy túró lett volna az egész megváltásból, ami egyébként el sem képzelhető. A Szentírás arra int, hogy amennyiben valami jónak látszó dolgot teszünk, vagy ha éppen az is, abban az esetben azt gondoljuk: Csak azt tettük, ami tőlünk kitelt, ami szükséges. Csaba testvér a legtökéletesebb példákat igyekszik kiemelni, s azokat a gyakorlatba ültetni. A legkomiszabb egyedeket a rábízottak közül lábmosással és lábpuszilgatással kezeli, s mindezt a Nagy Tanítómesterre való hivatkozással teszi, ezt olyan formán jelentve be, hogy ha az Úr esetében bevált, miért ne válhatna be, az Ő utódai esetében is. Gyermekkoromban hallottam, hogy az örmény szertartású liturgiában alkalmazták évről évre nagycsütörtökön a gyermekek lábmosását. S lám, lám Isten szelleme/lelke egy jó félévszázaddal később Csaba testvért is arra indította, hogy ezt a példát alkalmazza, amely tény az, hogy nem mástól ered, mint éppen a mi megváltásunkért küldött Isten Fiától. S a következtetés, az eredmény levonása/összegezése során Csaba testvér úgy nyilatkozik, hogy bevált a Szentlélek indítására alkalmazott módszer. Érdekes, nem miden-napinak számító módszereket alkalmaz Csaba testvér, de a legtiszteletreméltóbb ezeknek a módszereknek az alkalmazásában az az alázat, a Tanítómesterre hivatkozás, aki nem más, mint az Emánuel, a Velünk az Isten. S ha "az Isten velünk, ki ellenünk". A pedagógusnak, a gyerekek szaktanárának is a problémák megoldására azt ajánlja, hogy sült hallal kecsegtessék a megjobbításra szánt egyedeket, s akkor a tanerő kétségeskedve néz a Góbé Barát felé, s Csaba testvér ismét hivatkozik: A Szentírásban ezt olvassuk, a Megtestesült Ige is így viszonyult a marék porból lett tanítványaival szemben, s akkor ezt ki kell próbálni. S akkor a tanerő elképed, s megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy egy olyan embertől hallja, aki már hasonlókat megtapasztalt. Rosszért jóval fizetni, ez emberi nézőpontból nagyon is ellentmondásos. Az Isten szemszögéből viszont, talán ebben az esetben érvényesül a legjobban az az isteni alapelv, amely szerint: "Az én gondolataim, nem a tiétek, amint magasabbak az egek a Földnél, magasabbak az én gondolataim is gondolataitoknál" -olvassuk Isten kijelentésében. (Iza:55:8) A hivatkozások, az alázatosság jelei. Az Úr Jézus is a tevékenysége egyetlen mozzanata során sem feledkezett meg arról, hogy ki ne jelentette volna, hogy isteni terv szerint történik a működése. Küldetése van, az Atya a küldő, Ő a küldött, semmit sem tesz az Atya tudta nélkül, az Atya beleegyezése, jóváhagyása nélkül. Az Atya elismerését több ízben is hallja, az Ő szerelmes Fia elismerés nem egy alkalommal hallhatóvá válik az égből, a hallgatói figyelmének a bevonásával is, amely szerint "Őt hallgassátok!" Az orvosi-gyógykezelési módszer átvitt-értelmű alkalmazásával, a folyadék jellegű gyógyszerek használat előtti és ugyanakkor evés előtti felrázásával és testbe juttatásával példálózva, a kis gyerekek felvidítására, előszeretettel ajánlja a ferences testvér a bevált módszerét. Csaba testvér még olyan apróságokra is képes felfigyelni, hogy egy kis gyereket biztatni kell evés közben. Kérdezi, hogy miért nem eszel? S a gyerek nem mindennapi választ ad, amely szerint, nem biztatta őt senki. Na hát én azért vagyok itt, hogy biztassalak, - mondja az atya, egyél. A ferences barát nem átall még olyan fizikai megterhelést jelentő gyakorlatokat is tenni, mint ötszáz térdhajlítás megosztása a megbüntetett gyerekkel, együttérzés, a behajlítások következtében fellépő heveny izomgyulladás, az izomláznak nevezett, nem éppen kellemes érzések közé sorolandó következmény elviselése, vagy a prédikáció közben a gyermeknek a vállára való felvétele, abból a célból, hogy hallgatásra, csendben ülésre bírja a rábízottat. Ez az újabb sorozat, a Szerelmi tanösvény, a párválasztási, az egybekelést megelőző viselkedés, mint kultúra bemutatása is egy nagyon jó kezdeményezés a Csaba testvér részéről, mint egy nyílt jegyes-oktatás. Szánakozó, sajnálatot kifejező érzéssel nyilatkozik az atya olyan esetekről, hogy azok körében is, akiket ő adott össze, az összeférhetetlenség megnyilvánulásai jelentkeznek, az egymással való szakítás, az ő "üzleti vállalkozásának a megrontásaként" veszi számba, amelyre legalább ötven év garanciát vállalt. Nagyon jó karanténos ötlet, hogy két-két kis gyermeket szerepeltet Csaba testvér. Az Úr Jézus azt mondotta: "Ilyeneké a mennyek országa." S a karanténban lévők, legalábbis én szívesen hallgatom a neveltjeinek, az innen-onnan összeszedettjeinek a szereplését. Csodálatos ennek az "alapítvány fának" a kilombosodása ilyen életellenesre, ellehetetlenülésre ítélt világban, amelyet nem más, mint éppen az ember ítélt halálra, az Istentől való elfordulásával. Böjte atyának nem kevés erőfeszítésébe kerül egy ilyen "kilombosodott fa" életben tartása. Legyen Isten áldása, amely a vállalkozó kitartását, türelmét, további lankadatlan szeretetét eredményezi a vállalkozása iránt, az egyre terebélyesedő virágzó és gyümölcsöt érlelő fa érdekében. Adja a Jóisten, hogy sok jó gyümölcsöt hozzon ez a fa, adja, hogy így legyen. Olvastam egy riportot a sajtóban a Torockó-i unitárius lelkésszel, aki úgy nyilatkozott, hogy a Csaba testvér gyermekei is hozzájárulnak a településre beszivárgókon kívül ahhoz, hogy az elhalálozások számának a megnövekedett aránya ellenére is születések számához képest, állandónak tartsa a település lélekszámát. Talán hosszúra sikeredett a hozzászólásom, de kikívánkoztak belőlem ezek a gondolatok. Nagyra értékelem a Csaba testvér kisegítői részéről tett sok-sok erőfeszítést is, őket is áldja meg a Jóisten, hogy ne lankadjanak, hogy megújult testi és lelkierővel folytathassák az eddig elért eredményeik további kibontakoztatását, minél inkább az örök élet felé való törekvés által a vég cél eléréséért.
@@no-yp4ts Mire érti azt, hogy mantrák, ha szabad kérdezni? A mantrák szót én olyan értelemben ismerem, mint szószaporítás, imamalom, se vége, se hossza, állandó ismételgetések..."A ti imáitok ne legyen sokbeszédű, mint a nemzetekből valóké, akik azt hiszik, hogy az ő sok beszédükért lesznek meghallgatva" - így oktatta az Úr Jézus a tanítványait.
Az Úr angyala elnevezésű imacsokorra érti netán? Ebben háromszor mondják el az "Angyali üdvözlet elnevezésű imádságot. A rózsafüzérnek nevezett nagyobb imacsokorban ötvenszer mondják el ugyanazt az Angyali üdvözletet, Hiszekeggyel, minden tíz utáni "Üdvözlégy" imát Miatyánk követ, "Dicsőség", "Ó Jézusom bocsásd meg vétkeinket, különösen azokét, akik leginkább rászorulnak irgalmadra Amen, ezt is elmondják minden tizedik Üdvözlégy után. Csókai András Magyarországi agysebész elmondta, hogy rózsafüzér mondás közben jó ötletei jönnek az agyműtétekkel kapcsolatban. Eperjesi Károly Magyarországi színművész is így nyilatkozott, hogy áldásos dolog az ő részére is a rózsafüzér imádkozása. A rózsafüzér elmondásakor végig elmélkedik az Úr Jézus életének főbb mozzanatait, három részre osztva: A fogantatásától a templomban való megtalálásáig öt vázlatpont szerű titoknak nevezett esemény. Ezt "örvendetes rózsafüzérnek" nevezik, s van szintén egy öt titoknak nevezett, az Úr Jézus szenvedésével kapcsolatos események kijelentése, ezt "fájdalmas-" és egy újabb öt esemény kijelentése, amely az Úr Jézus megdicsőülésével kapcsolatos eseményeket jelenti ki, ezt pedig "Dicsőséges rózsafüzérnek". A ferencrendieknek öt helyett hét titokból álló rózsafüzérük van. A Hunyadi János 1456-os Nándorfehérvári győzelmét is a Kapisztrán János és akik hozzácsatlakoztak rózsafüzér imájának tulajdonítják. A halottakért is a virrasztókban rózsafüzéreket imádkoznak, s egy egy pohár alkohollal elnyomtatják, a spiritus baktériumölő hatására, és kedélyállapot javításra hivatkozva. Nem tudom ilyesmikre érti-e a mantrát. Hagyomány, vallási hagyomány. Isten Fia a korabeli írástudóknak és farizeusoknak egy hosszú sor helytelenséget vet a szemükre, amelyek közül nem éppen a legutolsó a hagyományokkal kapcsolatos: "Erőtelenné tettétek az Isten beszédét a hagyományotokkal". A történelem ismételi önmagát, ami megtörtént, az újra és újra megtörténik. Az állam és birodalom vezetők, valamint a vallási vezetők, az egyházak lelkészei, papjai vállalták, hogy az egész emberiség helyett gondolkodnak. Elbutítás, kiszolgáltatottság, bólogató jánosok kitermelése lett az eredmény. "Vak vezett világtalant, s mind a kettő a verembe esik", ez a tömör kifejezés az evangéliumban is szerepel, mint az Isten Fiának a szájába adott jelentős megállapítás. A verem, az a kárhozat, a veszedelem, ami az ember lelkének az eladásában nyilvánul meg. A szabad akarat eladása, a lelkiismeret eladása. Pálnak a tesszalonikai gyülekezethez címzett levelében szerepel egy "veszedelem fiának" nevezett személy, akiről le van írva, hogy beül az Isten templomába, Istenként mutogatván magát. Egy személyről tényleg tudunk, aki szentatyának, őexcelenciájának, Krisztus helytartójának, őszentségének nevezteti magát. Az Úr Jézus kijelentése, hogy "senkit se nevezzetek atyának, mert egy a ti Atyátok, a mennyei". Aki megszegi ezt a fontos alapelvet, azt minek lehet nevezni. "Sokan jönnek az én nevemben...", ezt is kijelentette Krisztus. Az egyház látható fejének is szokták nevezni azt az egyént, aki Szentatyának, Őszentségének nevezteti magát. Pálnál olvassuk, amely szerint nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra. Pétert, Jézus Krisztus tanítványát és apostolát első pápának nevezik. Ez egyáltalán nem derül ki a Szentírásból. Az újszövetségi iratokban sehol nem találkozunk piramis jellegű intézményrendszerről, mint amilyen a római egyház. A Konsztantin római császár által adott vallásszabadság előtti három évszázadban az Úr Jézus által tanított alapelvek voltak érvényben. "Aki nagy akar lenni köztetek, legyen a többiek szolgája". Senkit nem neveztek Őszentségének, szent Atyának csak a Teremtő, Örökkévalót nevezték, nem léteztek az igazságot semmibe vevő dogmák. "Azt is ráolvasta az Úr Jézus a korabeli vallásvezetőkre, amely szerint: "Körbejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egy hívőt találjatok, s ha azzá lett a kárhozat fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál. A római egyház erőszakos missziókkal, keresztes háborúknak nevezett térítésekkel próbálta a másképp gondolkodókat kiszolgáltatottjaivá tenni. A Jézus nevében jötteknek sikerült is erőszakos térítéssel híveket szerezni, és az Úr Jézus szavaival élve "a veszedelem fiává tenni, kétszerte inkább a térítőknél". Ami a Krisztus földön tartózkodása idején történt, szükségszerűen megismétlődött Jézusnak a földi szintért látható testben való elhagyása után is. Isten tervében nem szerepelt földi "szentatya" az "egyház látható feje", Krisztus helytartója. Ez mind Isten tervének a keresztül húzása volt. A zsoltárok könyvében, a 118. zsoltárban, az Izajás próféta könyve 8. és 28. fejezetében ír arról a kőről, "amelyet az építők megvetettek, s az lett a szegletkő, a sarokkő Istenünk házában. Ez nem más mint Jézus Krisztus. Ő nem hiúsította meg az Isten tervét azzal, hogy a sarokkő szerepet Péternek adta volna. Az Úr Jézus beszélt a sziklára épített házról, s a Máté szerinti evangélium 16. fejezetében szereplő "Szikla" megnevezésen is nem értett egyebet, mint Ő, aki a szikla és nem Péter és egy ilyen, az építők által megvetett kősziklára épített intézmény nem fog "homokra építettnek" bizonyulni, amelyen a pokol kapui erőt vennének. Az Apostolok Cselekedetei című könyv, amelynek Lukács evangélista, aki civilben orvos volt a szerzője, a 4. fejezetben Péter apostolt élő szóban beszélteti, amely beszédben kifejezi Péter, hogy a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletkő. Ha Péter kapta volna meg ezt a szerepet, akkor egyes szám első személyben nyilatkozott volna, hát ez csak természetes. A Péter apostol első levele 2. fejezetének a 4-8-ig terjedő bekezdései szintén az építők által megvetett szegletkőről nyilatkoznak. Péterben meg volt az az Istentől kapott alázat, amelynek értelmében nem nevezte magát sem kősziklának, minthogy nem is volt az, sem az egyház látható fejének, sem Krisztus földi helytartójának, sem őszentségének. Ezek szerint az Isten tervével összhangban eljáró, s a megbízatásának hűséggel eleget-tevő az alázat isteni erényével rendelkező tanítványt, apostolt első pápának, piramis-csúcsnak nevezni irtózatos rágalomnak tartom és tiltakozom ellene. A dél-amerikai indiánokat az apacsoktól az irokézekig kiirtók azzal a meghökkenésével kellett szembenézzenek az őslakosságnak, hogy ezek mit is akarnak, nekünk van vallásunk, s a hódítók életvitele boldogtalan a mienkhez képest, akkor minek alapján fogadjuk el az ők kereszténynek nevezett vallásukat. Egyébként az Úr Jézus nem alapított kereszténységet, s keresztyénséget sem, mert hogy sok évvel, talán évtizedekkel a mennybe menetele után nevezték először Anthiókiában a tanítványokat keresztényeknek. Talán egyelőre ennyi elegendő hozzászólásból. S még valami...A lukács evangéliuma 20. fejezet 17-19 bekezdéseiben le van írva, amely szerint az Úr Jézus kifejezi az építők által megvetett kőnek a zúzó és morzsoló szerepét. "Akire ez a kő esik szétzúzza azt, aki pedig erre a kőre esik elmorzsolja azt". Hát nem tudunk róla, hogy Péternek ilyen szerepet adott volna a Tanítómestere. Az írástudók megértették, hogy rájuk vonatkoztatta Krisztus ezt a példázatot, és az evangélium írója megjegyzi, hogy kezet akartak emelni az Isten Fiára abban az órában, de féltek a néptől, mert,-ahogy Máté apostol és evangélista is beszámol erről a történetről az evangéliuma 21. fejezetében, a 42-45-ig terjedő bekezdésekben - prófétának tartották az Úr Jézust.
A tegnap este ezen a csatornán láttam Odett tanulságtételét!Annyira megérintett ,pedig hál'Istennek nem történt velem ilyesmi,de mindenki életében akad valami amiért lelki furdalást érezhet és ez a tanulságtétel megkönnyebűlést sugározz.Jó lenne ha több ilyen videó is lenne a hittanórák mellett...Istennek legyen hála a karanténnak köszönhetően rátaláltam és van időm megnézni,hallgatni a tanításokat...engem nagyon feltöltenek Csaba testvér szavai és jelenléte.Isten fízesse!Adja a Jó Isten,hogy még több emberhez is eljusson...Csaba Atyának erőt egészséget kívánok!Nem találom az online perselyezéshez a linket :(...(egy Paypal-os szamla megkönnyebítené a külföldi adakozást)
Nem tanulságtétel, hanem tanúságtétel, "l" nélkül. A tanulság, az egy következtetés levonás, okulás, egy esetből annak a levonása, hogy érdemes-e, vagy nem hasonlóan cselekedni. A tanúság egy peres üggyel van kapcsolatban. Igazságosan, valóságosan, vagy hamisan tanúskodok, ez itt a kérdés. A hamis tanút a törvény bűnteti. A hazugság egy Isten ellenében való tanúskodás. A MIndenható Istenről írja a szentírás: "Lehetetlen, hogy Isten hazudjék". Istennél pedig semmi sem lehetetlen, de a hazugság nem fér össze, a hamis tanúság távol áll az Istentől. Nem tudom, hogyha érthető. Ez egy az egyben ki van mondva, olyan, mint egy sarkalatos igazság. Olyan, mint a geometriában a "két pont között, a legrövidebb út az egyenes. Ez egy axióma.
Kedves Dávid! Hiszed-e, hogy az Úr Jézus azok szerint a kérései, rendeletei, utasításai szerint fog megítélni, amelyeket eléd tárt. Nem fogja a Bonifác, Hadriánusz, Damaszusz, és még ki tudja melyik pápák imacsokrait, mantráit számon-kérni. A Medjugore-be tett zarándoklataid sem lesznek számon kérve. Az sem lesz előhozva, hogy hányszor borultál le, az ő elképzelt, merőlegesen egymásra helyezett, fából, kőből, vasból, vagy akármiből készült keresztje, kínzóeszköze elképzelt másolata előtt. De igenis hiszem és vallom, hogy meg lesz kérdezve: "Vetted-e fel az én igámat, amelyet felajánlottam, amely gyönyörűséges, és az én terhemet, amely könnyű? Jöttél-e hozzám, hogy tanuld meg, én szelíd vagyok és alázatos szívű. Követtél-e, aszerint, ahogy meghagytam neked: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a terhét mindennap és úgy kövessen engem". Kopogtam szíved ajtaján, nyitottál-e ajtót? Elégítetted-e ki az evés, ivás, öltözködés, beteglátogatás, vigasztalás, tanács adás szükséglateimet? S akkor kérdezem: Mikor láttalak ilyen állapotokban Téged? Akkor, amikor az én kicsinyeim óhajtották, hogy legalább egy jó szót szólj hozzájuk, amikor az örökéletre buzgó víz kútfejéből adtam innod, ezt kínáltad-e fel az én kicsinyeim közül valamelyiknek? Ezeket a kérdéseket magamnak is szüntelenül felteszem. "Azt tegyétek az embereknek, amit elvárnátok, hogy veletek is tegyenek". (Mt. 7:12) Ez a törvény és a próféták. Ez az ARANYSZABÁLY. Üdvözöllek Dávid
Azt gondolom, az a katona, amelyik az Úr Jézus "Szomjazom" kijelentésére egy nádszálra felszúrva vitte az ecetbe mártott szivacsot, nem éppen gúnyból tette ezt. Olvastam, hogy volt ezeknél a kivégzőknél, valami gyógyfüvekből készült kábítószer, vitték magukkal a kulacsukban. Legyünk pozitív szemléletűek. Nemrég olvastam a Székelyhon napilapban, különböző gyógynövényekkel ízesített ecetekről. Úgy, hogy az a katona, az is lehet megértett valamit. Az Úr Jézusnak az "Innom adtál-e, amikor szomjaztam?" kérdésére, az is lehet nyugodt lelkiismerettel válaszolhat. Nem is egynek az Ő kicsinyei közül, hanem éppen közvetlenül neki.
Ha a pápaválasztás a pénzre alapozott, és Urunk Jézus Krisztus azt a tiltást tette, hogy: "Ne gyűjtsetek földi kincseket, amit a moly, s a rozsda emészt, hanem gyűjtsetek égi, mennyei kincseket, amit sem a moly sem a rozsda nem emészt és a tolvajok sem lopnak el, akkor a pápaválasztás nem szembement ezzel a Krisztusi irányelvvel, szerintem igen. Ezek után, még mi alapján lehet tisztességgel kijelenteni, hogy a pápa Péter utódja. Égbe kiáltó hazugság, megvezetés, félrevezetés, a széles néptömegek ámítása, csalás, szent lélek ellen irányuló bűn, amelyért sem ezen, sem a másvilágon nincs bűnbocsánat. Ezért sürgeti Urunk Jézus Krisztus a tűzre, elégetésre ítélt fától való sürgős eltávolodást, hogy a lelkünk ne égjen meg avval a fával együtt. Költői kérdés: Bakócz Tamás, Eszergom érseke, kinek a pénzéből próbálta megválasztatni magát pápának?
A ma élő emberek nem felelősek a régiek bűneiért, mint ahogy azok sem felelősek a mi bűneinkért. Valahogy ilyen formán fogalmaz Gálya Dávid. Erre mit is válaszolhatnék: "Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg. Igen - mondom nektek - számon kéretik majd ettől a nemzedéktől". (Lukács ev. 11:51) Talán érthetőbb lenne ha az előző bekezdéseket is idéztem volna. Úgy értem ebből a szövegből, hogy az Úr Jézus azt a nemzedéket teszi felelőssé a próféták véréért, egészen Ábelig visszamenőleg, amelyikkel beszélget. S ha a mi időnkben jött volna a földre, de máskülönben láthatatlanul itt van közöttünk, akkor ezt a mai nemzedéket teszi felelőssé. Azt gondolom, csak kell tudja Krisztus Urunk, hogy mit beszél. Vagy én nem értem jól? Hát akkor, aki jobban érti, szeretném, ha megmagyarázná.
II János Pál, s a párbeszéddel kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy nem tudok olyan esetről, hogy az Úr Jézus győzködött volna abban az idő periódusban, amikor a tevékenységét végezte itt a földön. A tanítványainak is azt hagyta hátra, hogy tanítsanak minden embert, kereszteljék meg őket... Ilyent sehol sem olvastam, hogy győzzetek meg ideológiákat, változtassatok meg társadalmi rendszereket. Ebből is látszik, hogy a pápák nem azt teszik, amit az Úr Jézus kér a követőitől. Ebből is az látszik, hogy a hatalmi egyház a Jézus nevében jött, önjelölt egyház, amely erőszakos módon, a világi hatalmakkal összeszövetkezve, a vérontásoktól sem visszariadva tartotta fenn a hatalmát. Inkvizícióval, gyilkos eszközökkel, boszorkány üldözésekkel és perekkel, máglyára küldésekkel és lefejezésekkel, az Úr Jézus békés, erőszakmentes igehirdetési tanácsa és példája helyett. II János Pál pápa is a forgatókönyv szerint tette, amit tennie kellett. Az Úr Jézus nevében jöttek sorába beállt ő is. Az ő idejében már nem fungált a fizikai kényszer az úgynevezett eretnekek ellen. Már annyira be voltak itatva az emberek az élettelen bálványok és a halottakkal való beszélgetések kultuszával, hogy nem volt szükség fizikai kényszerre. Abban az időszakban, amikor a pápai trónra a Vojtila, második János Pál nevű Lengyelországi származású egyén került, az volt a politika napirendjén, a kommunizmus félretétele az útból. Én azt gondolom nincs megszüntetve a mai napig sem az a terror, az a diktatúra, ami akkor volt, a kommunizmusban. Akkor szocializmusnak nevezték, most koronavírus, pandémia, vírustagadók, katonai diktatúra, s a háttér-hatalomtól még ami csak jöhet: vírus elleni oltás, chippelés, hogy mindenki minden pillanatban követhető legyen. Az ember lelkének az eladása a fenevadnak, Kínában már alkalmazzák. Most már még mit is gondolhatnék? A mostani pápa tett-e valamit azért, hogy az emberek a lelküket ne adják el a fenevadnak? Ez nem is az ő feladata? Nem tartja annak? Inkább jobb vakoknak vak vezetői módján a szakadékba zuhanni, ahol a vak vezetők és a megvezetettek sírása és fogcsikorgatása következik.
Milyen komoly korrekt megjelenésű kislány! A jó Isten áldja meg, érvényesüljön az életben Isten akarata szerint, s az öcsikéje is.
Nagyon ügyesek vagytok gyerekek! Köszönjük!
Koszonom szepen meghato volt!
Milyen kedves műsorokat tart Csaba testvér!
Testvéri szeretettel,Isten áldásával Békés Boldog és egészségben, szeretetben gazdag,hosszú életet kívánok Csaba atyának! Isten fizesse meg neki minden megindító, felemelő, tanító szavait amelyek szinte áradnak tőle, mint a fény! Fényt hoz az életembe amikor hallgatom.
@@margitvidas301 Imre Bodo
Imre Bodo
1 másodperce
Nagy "góbé" pap Csaba testvér. A Góbé kifejezést itt értsük a szó nemes értelmében. Értsük úgy, hogy ötletes, leleményes, alkotóképes, agyafúrt-gondolkodó, Istennel egy úton haladni akaró, törekvő, igyekező, Istenben bízó, ráhagyatkozó, Isten segítségét kérő és megháláló. Ő maga is nyilatkozott saját magáról úgy, hogy: "Góbé pap vagyok". Hirtelenjében ezeket a tulajdonságokat tudtam a góbé szó mellé társítani, amelyet egyébként a székelyek jelzőjeként szokták alkalmazni. Az Úr Jézus azt a felszólítást adta: "Legyetek okosak/óvatosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok". Ez egészítené ki, tenné és teszi is teljessé, az előbb felsorolt tulajdonságokat. Elsősorban és mindenekelőtt a Jóistennek adjunk hálát, Őt dicsőítsük egy ilyen emberi adományért, mint Csaba testvér. Úgy, magamban még azt is átgondolom, Krisztusnak azt a kiegyensúlyozó kijelentését, amelyben egy elgondolkodtató, az emberre visszaható, egyszersmind az alázatosságot magában foglaló tény van megfogalmazva: "Jaj nektek, ha mindenki jót mond rólatok." Csaba testvérben minden kétséget kizáróan meg van az az alázatosság is, amelyet az Úr Jézus szóban is kijelentett, valamint a gyakorlatban is bemutatott. Csaba testvér elmondta azt is, hogy érte őt is a politikai életben való szereplés kísértése, konkréten, egy parlamenti képviselő részéről, de ő megértette, hogy Krisztus Királysága, a mennyek országa, nem e világból való kormányzást jelent. Az Úr Jézus a megaláztatása, a kínszenvedése körüli események kapcsán hivatkozott arra, hogy kérhetne az Atyától tizenkét ezred angyalnál is többet, de akkor, hogyan teljesülne az Írás?! Ilyen góbésan, Csaba testvér-i stílusban kifejezve egy nagy túró lett volna az egész megváltásból, ami egyébként el sem képzelhető. A Szentírás arra int, hogy amennyiben valami jónak látszó dolgot teszünk, vagy ha éppen az is, abban az esetben azt gondoljuk: Csak azt tettük, ami tőlünk kitelt, ami szükséges.
Csaba testvér a legtökéletesebb példákat igyekszik kiemelni, s azokat a gyakorlatba ültetni. A legkomiszabb egyedeket a rábízottak közül lábmosással és lábpuszilgatással kezeli, s mindezt a Nagy Tanítómesterre való hivatkozással teszi, ezt olyan formán jelentve be, hogy ha az Úr esetében bevált, miért ne válhatna be, az Ő utódai esetében is. Gyermekkoromban hallottam, hogy az örmény szertartású liturgiában alkalmazták évről évre nagycsütörtökön a gyermekek lábmosását. S lám, lám Isten szelleme/lelke egy jó félévszázaddal később Csaba testvért is arra indította, hogy ezt a példát alkalmazza, amely tény az, hogy nem mástól ered, mint éppen a mi megváltásunkért küldött Isten Fiától. S a következtetés, az eredmény levonása/összegezése során Csaba testvér úgy nyilatkozik, hogy bevált a Szentlélek indítására alkalmazott módszer. Érdekes, nem miden-napinak számító módszereket alkalmaz Csaba testvér, de a legtiszteletreméltóbb ezeknek a módszereknek az alkalmazásában az az alázat, a Tanítómesterre hivatkozás, aki nem más, mint az Emánuel, a Velünk az Isten. S ha "az Isten velünk, ki ellenünk".
A pedagógusnak, a gyerekek szaktanárának is a problémák megoldására azt ajánlja, hogy sült hallal kecsegtessék a megjobbításra szánt egyedeket, s akkor a tanerő kétségeskedve néz a Góbé Barát felé, s Csaba testvér ismét hivatkozik: A Szentírásban ezt olvassuk, a Megtestesült Ige is így viszonyult a marék porból lett tanítványaival szemben, s akkor ezt ki kell próbálni. S akkor a tanerő elképed, s megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy egy olyan embertől hallja, aki már hasonlókat megtapasztalt. Rosszért jóval fizetni, ez emberi nézőpontból nagyon is ellentmondásos. Az Isten szemszögéből viszont, talán ebben az esetben érvényesül a legjobban az az isteni alapelv, amely szerint: "Az én gondolataim, nem a tiétek, amint magasabbak az egek a Földnél, magasabbak az én gondolataim is gondolataitoknál" -olvassuk Isten kijelentésében. (Iza:55:8)
A hivatkozások, az alázatosság jelei. Az Úr Jézus is a tevékenysége egyetlen mozzanata során sem feledkezett meg arról, hogy ki ne jelentette volna, hogy isteni terv szerint történik a működése. Küldetése van, az Atya a küldő, Ő a küldött, semmit sem tesz az Atya tudta nélkül, az Atya beleegyezése, jóváhagyása nélkül. Az Atya elismerését több ízben is hallja, az Ő szerelmes Fia elismerés nem egy alkalommal hallhatóvá válik az égből, a hallgatói figyelmének a bevonásával is, amely szerint "Őt hallgassátok!"
Az orvosi-gyógykezelési módszer átvitt-értelmű alkalmazásával, a folyadék jellegű gyógyszerek használat előtti és ugyanakkor evés előtti felrázásával és testbe juttatásával példálózva, a kis gyerekek felvidítására, előszeretettel ajánlja a ferences testvér a bevált módszerét.
Csaba testvér még olyan apróságokra is képes felfigyelni, hogy egy kis gyereket biztatni kell evés közben. Kérdezi, hogy miért nem eszel? S a gyerek nem mindennapi választ ad, amely szerint, nem biztatta őt senki. Na hát én azért vagyok itt, hogy biztassalak, - mondja az atya, egyél.
A ferences barát nem átall még olyan fizikai megterhelést jelentő gyakorlatokat is tenni, mint ötszáz térdhajlítás megosztása a megbüntetett gyerekkel, együttérzés, a behajlítások következtében fellépő heveny izomgyulladás, az izomláznak nevezett, nem éppen kellemes érzések közé sorolandó következmény elviselése, vagy a prédikáció közben a gyermeknek a vállára való felvétele, abból a célból, hogy hallgatásra, csendben ülésre bírja a rábízottat.
Ez az újabb sorozat, a Szerelmi tanösvény, a párválasztási, az egybekelést megelőző viselkedés, mint kultúra bemutatása is egy nagyon jó kezdeményezés a Csaba testvér részéről, mint egy nyílt jegyes-oktatás.
Szánakozó, sajnálatot kifejező érzéssel nyilatkozik az atya olyan esetekről, hogy azok körében is, akiket ő adott össze, az összeférhetetlenség megnyilvánulásai jelentkeznek, az egymással való szakítás, az ő "üzleti vállalkozásának a megrontásaként" veszi számba, amelyre legalább ötven év garanciát vállalt.
Nagyon jó karanténos ötlet, hogy két-két kis gyermeket szerepeltet Csaba testvér. Az Úr Jézus azt mondotta: "Ilyeneké a mennyek országa." S a karanténban lévők, legalábbis én szívesen hallgatom a neveltjeinek, az innen-onnan összeszedettjeinek a szereplését.
Csodálatos ennek az "alapítvány fának" a kilombosodása ilyen életellenesre, ellehetetlenülésre ítélt világban, amelyet nem más, mint éppen az ember ítélt halálra, az Istentől való elfordulásával. Böjte atyának nem kevés erőfeszítésébe kerül egy ilyen "kilombosodott fa" életben tartása. Legyen Isten áldása, amely a vállalkozó kitartását, türelmét, további lankadatlan szeretetét eredményezi a vállalkozása iránt, az egyre terebélyesedő virágzó és gyümölcsöt érlelő fa érdekében. Adja a Jóisten, hogy sok jó gyümölcsöt hozzon ez a fa, adja, hogy így legyen.
Olvastam egy riportot a sajtóban a Torockó-i unitárius lelkésszel, aki úgy nyilatkozott, hogy a Csaba testvér gyermekei is hozzájárulnak a településre beszivárgókon kívül ahhoz, hogy az elhalálozások számának a megnövekedett aránya ellenére is születések számához képest, állandónak tartsa a település lélekszámát.
Talán hosszúra sikeredett a hozzászólásom, de kikívánkoztak belőlem ezek a gondolatok.
Nagyra értékelem a Csaba testvér kisegítői részéről tett sok-sok erőfeszítést is, őket is áldja meg a Jóisten, hogy ne lankadjanak, hogy megújult testi és lelkierővel folytathassák az eddig elért eredményeik további kibontakoztatását, minél inkább az örök élet felé való törekvés által a vég cél eléréséért.
@@no-yp4ts Mire érti azt, hogy mantrák, ha szabad kérdezni? A mantrák szót én olyan értelemben ismerem, mint szószaporítás, imamalom, se vége, se hossza, állandó ismételgetések..."A ti imáitok ne legyen sokbeszédű, mint a nemzetekből valóké, akik azt hiszik, hogy az ő sok beszédükért lesznek meghallgatva" - így oktatta az Úr Jézus a tanítványait.
Az Úr angyala elnevezésű imacsokorra érti netán? Ebben háromszor mondják el az "Angyali üdvözlet elnevezésű imádságot. A rózsafüzérnek nevezett nagyobb imacsokorban ötvenszer mondják el ugyanazt az Angyali üdvözletet, Hiszekeggyel, minden tíz utáni "Üdvözlégy" imát Miatyánk követ, "Dicsőség", "Ó Jézusom bocsásd meg vétkeinket, különösen azokét, akik leginkább rászorulnak irgalmadra Amen, ezt is elmondják minden tizedik Üdvözlégy után. Csókai András Magyarországi agysebész elmondta, hogy rózsafüzér mondás közben jó ötletei jönnek az agyműtétekkel kapcsolatban. Eperjesi Károly Magyarországi színművész is így nyilatkozott, hogy áldásos dolog az ő részére is a rózsafüzér imádkozása. A rózsafüzér elmondásakor végig elmélkedik az Úr Jézus életének főbb mozzanatait, három részre osztva: A fogantatásától a templomban való megtalálásáig öt vázlatpont szerű titoknak nevezett esemény. Ezt "örvendetes rózsafüzérnek" nevezik, s van szintén egy öt titoknak nevezett, az Úr Jézus szenvedésével kapcsolatos események kijelentése, ezt "fájdalmas-" és egy újabb öt esemény kijelentése, amely az Úr Jézus megdicsőülésével kapcsolatos eseményeket jelenti ki, ezt pedig "Dicsőséges rózsafüzérnek". A ferencrendieknek öt helyett hét titokból álló rózsafüzérük van. A Hunyadi János 1456-os Nándorfehérvári győzelmét is a Kapisztrán János és akik hozzácsatlakoztak rózsafüzér imájának tulajdonítják. A halottakért is a virrasztókban rózsafüzéreket imádkoznak, s egy egy pohár alkohollal elnyomtatják, a spiritus baktériumölő hatására, és kedélyállapot javításra hivatkozva. Nem tudom ilyesmikre érti-e a mantrát. Hagyomány, vallási hagyomány. Isten Fia a korabeli írástudóknak és farizeusoknak egy hosszú sor helytelenséget vet a szemükre, amelyek közül nem éppen a legutolsó a hagyományokkal kapcsolatos: "Erőtelenné tettétek az Isten beszédét a hagyományotokkal". A történelem ismételi önmagát, ami megtörtént, az újra és újra megtörténik. Az állam és birodalom vezetők, valamint a vallási vezetők, az egyházak lelkészei, papjai vállalták, hogy az egész emberiség helyett gondolkodnak. Elbutítás, kiszolgáltatottság, bólogató jánosok kitermelése lett az eredmény. "Vak vezett világtalant, s mind a kettő a verembe esik", ez a tömör kifejezés az evangéliumban is szerepel, mint az Isten Fiának a szájába adott jelentős megállapítás. A verem, az a kárhozat, a veszedelem, ami az ember lelkének az eladásában nyilvánul meg. A szabad akarat eladása, a lelkiismeret eladása. Pálnak a tesszalonikai gyülekezethez címzett levelében szerepel egy "veszedelem fiának" nevezett személy, akiről le van írva, hogy beül az Isten templomába, Istenként mutogatván magát. Egy személyről tényleg tudunk, aki szentatyának, őexcelenciájának, Krisztus helytartójának, őszentségének nevezteti magát. Az Úr Jézus kijelentése, hogy "senkit se nevezzetek atyának, mert egy a ti Atyátok, a mennyei". Aki megszegi ezt a fontos alapelvet, azt minek lehet nevezni. "Sokan jönnek az én nevemben...", ezt is kijelentette Krisztus. Az egyház látható fejének is szokták nevezni azt az egyént, aki Szentatyának, Őszentségének nevezteti magát. Pálnál olvassuk, amely szerint nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra. Pétert, Jézus Krisztus tanítványát és apostolát első pápának nevezik. Ez egyáltalán nem derül ki a Szentírásból. Az újszövetségi iratokban sehol nem találkozunk piramis jellegű intézményrendszerről, mint amilyen a római egyház. A Konsztantin római császár által adott vallásszabadság előtti három évszázadban az Úr Jézus által tanított alapelvek voltak érvényben. "Aki nagy akar lenni köztetek, legyen a többiek szolgája". Senkit nem neveztek Őszentségének, szent Atyának csak a Teremtő, Örökkévalót nevezték, nem léteztek az igazságot semmibe vevő dogmák.
"Azt is ráolvasta az Úr Jézus a korabeli vallásvezetőkre, amely szerint: "Körbejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egy hívőt találjatok, s ha azzá lett a kárhozat fiává teszitek kétszerte inkább magatoknál.
A római egyház erőszakos missziókkal, keresztes háborúknak nevezett térítésekkel próbálta a másképp gondolkodókat kiszolgáltatottjaivá tenni. A Jézus nevében jötteknek sikerült is erőszakos térítéssel híveket szerezni, és az Úr Jézus szavaival élve "a veszedelem fiává tenni, kétszerte inkább a térítőknél". Ami a Krisztus földön tartózkodása idején történt, szükségszerűen megismétlődött Jézusnak a földi szintért látható testben való elhagyása után is. Isten tervében nem szerepelt földi "szentatya" az "egyház látható feje", Krisztus helytartója. Ez mind Isten tervének a keresztül húzása volt. A zsoltárok könyvében, a 118. zsoltárban, az Izajás próféta könyve 8. és 28. fejezetében ír arról a kőről, "amelyet az építők megvetettek, s az lett a szegletkő, a sarokkő Istenünk házában. Ez nem más mint Jézus Krisztus. Ő nem hiúsította meg az Isten tervét azzal, hogy a sarokkő szerepet Péternek adta volna. Az Úr Jézus beszélt a sziklára épített házról, s a Máté szerinti evangélium 16. fejezetében szereplő "Szikla" megnevezésen is nem értett egyebet, mint Ő, aki a szikla és nem Péter és egy ilyen, az építők által megvetett kősziklára épített intézmény nem fog "homokra építettnek" bizonyulni, amelyen a pokol kapui erőt vennének. Az Apostolok Cselekedetei című könyv, amelynek Lukács evangélista, aki civilben orvos volt a szerzője, a 4. fejezetben Péter apostolt élő szóban beszélteti, amely beszédben kifejezi Péter, hogy a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletkő. Ha Péter kapta volna meg ezt a szerepet, akkor egyes szám első személyben nyilatkozott volna, hát ez csak természetes. A Péter apostol első levele 2. fejezetének a 4-8-ig terjedő bekezdései szintén az építők által megvetett szegletkőről nyilatkoznak. Péterben meg volt az az Istentől kapott alázat, amelynek értelmében nem nevezte magát sem kősziklának, minthogy nem is volt az, sem az egyház látható fejének, sem Krisztus földi helytartójának, sem őszentségének. Ezek szerint az Isten tervével összhangban eljáró, s a megbízatásának hűséggel eleget-tevő az alázat isteni erényével rendelkező tanítványt, apostolt első pápának, piramis-csúcsnak nevezni irtózatos rágalomnak tartom és tiltakozom ellene.
A dél-amerikai indiánokat az apacsoktól az irokézekig kiirtók azzal a meghökkenésével kellett szembenézzenek az őslakosságnak, hogy ezek mit is akarnak, nekünk van vallásunk, s a hódítók életvitele boldogtalan a mienkhez képest, akkor minek alapján fogadjuk el az ők kereszténynek nevezett vallásukat. Egyébként az Úr Jézus nem alapított kereszténységet, s keresztyénséget sem, mert hogy sok évvel, talán évtizedekkel a mennybe menetele után nevezték először Anthiókiában a tanítványokat keresztényeknek. Talán egyelőre ennyi elegendő hozzászólásból.
S még valami...A lukács evangéliuma 20. fejezet 17-19 bekezdéseiben le van írva, amely szerint az Úr Jézus kifejezi az építők által megvetett kőnek a zúzó és morzsoló szerepét. "Akire ez a kő esik szétzúzza azt, aki pedig erre a kőre esik elmorzsolja azt". Hát nem tudunk róla, hogy Péternek ilyen szerepet adott volna a Tanítómestere. Az írástudók megértették, hogy rájuk vonatkoztatta Krisztus ezt a példázatot, és az evangélium írója megjegyzi, hogy kezet akartak emelni az Isten Fiára abban az órában, de féltek a néptől, mert,-ahogy Máté apostol és evangélista is beszámol erről a történetről az evangéliuma 21. fejezetében, a 42-45-ig terjedő bekezdésekben - prófétának tartották az Úr Jézust.
A tegnap este ezen a csatornán láttam Odett tanulságtételét!Annyira megérintett ,pedig hál'Istennek nem történt velem ilyesmi,de mindenki életében akad valami amiért lelki furdalást érezhet és ez a tanulságtétel megkönnyebűlést sugározz.Jó lenne ha több ilyen videó is lenne a hittanórák mellett...Istennek legyen hála a karanténnak köszönhetően rátaláltam és van időm megnézni,hallgatni a tanításokat...engem nagyon feltöltenek Csaba testvér szavai és jelenléte.Isten fízesse!Adja a Jó Isten,hogy még több emberhez is eljusson...Csaba Atyának erőt egészséget kívánok!Nem találom az online perselyezéshez a linket :(...(egy Paypal-os szamla megkönnyebítené a külföldi adakozást)
Nem tanulságtétel, hanem tanúságtétel, "l" nélkül. A tanulság, az egy következtetés levonás, okulás, egy esetből annak a levonása, hogy érdemes-e, vagy nem hasonlóan cselekedni. A tanúság egy peres üggyel van kapcsolatban. Igazságosan, valóságosan, vagy hamisan tanúskodok, ez itt a kérdés. A hamis tanút a törvény bűnteti. A hazugság egy Isten ellenében való tanúskodás. A MIndenható Istenről írja a szentírás: "Lehetetlen, hogy Isten hazudjék". Istennél pedig semmi sem lehetetlen, de a hazugság nem fér össze, a hamis tanúság távol áll az Istentől. Nem tudom, hogyha érthető. Ez egy az egyben ki van mondva, olyan, mint egy sarkalatos igazság. Olyan, mint a geometriában a "két pont között, a legrövidebb út az egyenes. Ez egy axióma.
Köszönjük szépen az emelkedő szavakat és a gyerekeknek is az éneket! Ügyesek vagytok! Isten áldjon titeket! 🙏🙏🙏🙏🙏
Köszönöm!
NAGYON ÜGYESEK VAGYTOK !
Ámen
"Nem katonai erővel,, nem is hatalommal, hanem az én szellememmel" (Zak. 4:6)
Édesek vagytok nagyon 😘
❤️
😘😘😘
Kedves Dávid! Hiszed-e, hogy az Úr Jézus azok szerint a kérései, rendeletei, utasításai szerint fog megítélni, amelyeket eléd tárt. Nem fogja a Bonifác, Hadriánusz, Damaszusz, és még ki tudja melyik pápák imacsokrait, mantráit számon-kérni. A Medjugore-be tett zarándoklataid sem lesznek számon kérve. Az sem lesz előhozva, hogy hányszor borultál le, az ő elképzelt, merőlegesen egymásra helyezett, fából, kőből, vasból, vagy akármiből készült keresztje, kínzóeszköze elképzelt másolata előtt.
De igenis hiszem és vallom, hogy meg lesz kérdezve: "Vetted-e fel az én igámat, amelyet felajánlottam, amely gyönyörűséges, és az én terhemet, amely könnyű? Jöttél-e hozzám, hogy tanuld meg, én szelíd vagyok és alázatos szívű. Követtél-e, aszerint, ahogy meghagytam neked: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a terhét mindennap és úgy kövessen engem".
Kopogtam szíved ajtaján, nyitottál-e ajtót? Elégítetted-e ki az evés, ivás, öltözködés, beteglátogatás, vigasztalás, tanács adás szükséglateimet? S akkor kérdezem: Mikor láttalak ilyen állapotokban Téged? Akkor, amikor az én kicsinyeim óhajtották, hogy legalább egy jó szót szólj hozzájuk, amikor az örökéletre buzgó víz kútfejéből adtam innod, ezt kínáltad-e fel az én kicsinyeim közül valamelyiknek? Ezeket a kérdéseket magamnak is szüntelenül felteszem. "Azt tegyétek az embereknek, amit elvárnátok, hogy veletek is tegyenek". (Mt. 7:12) Ez a törvény és a próféták. Ez az ARANYSZABÁLY.
Üdvözöllek Dávid
Azt gondolom, az a katona, amelyik az Úr Jézus "Szomjazom" kijelentésére egy nádszálra felszúrva vitte az ecetbe mártott szivacsot, nem éppen gúnyból tette ezt. Olvastam, hogy volt ezeknél a kivégzőknél, valami gyógyfüvekből készült kábítószer, vitték magukkal a kulacsukban. Legyünk pozitív szemléletűek. Nemrég olvastam a Székelyhon napilapban, különböző gyógynövényekkel ízesített ecetekről. Úgy, hogy az a katona, az is lehet megértett valamit.
Az Úr Jézusnak az "Innom adtál-e, amikor szomjaztam?" kérdésére, az is lehet nyugodt lelkiismerettel válaszolhat. Nem is egynek az Ő kicsinyei közül, hanem éppen közvetlenül neki.
Ha a pápaválasztás a pénzre alapozott, és Urunk Jézus Krisztus azt a tiltást tette, hogy: "Ne gyűjtsetek földi kincseket, amit a moly, s a rozsda emészt, hanem gyűjtsetek égi, mennyei kincseket, amit sem a moly sem a rozsda nem emészt és a tolvajok sem lopnak el, akkor a pápaválasztás nem szembement ezzel a Krisztusi irányelvvel, szerintem igen. Ezek után, még mi alapján lehet tisztességgel kijelenteni, hogy a pápa Péter utódja. Égbe kiáltó hazugság, megvezetés, félrevezetés, a széles néptömegek ámítása, csalás, szent lélek ellen irányuló bűn, amelyért sem ezen, sem a másvilágon nincs bűnbocsánat. Ezért sürgeti Urunk Jézus Krisztus a tűzre, elégetésre ítélt fától való sürgős eltávolodást, hogy a lelkünk ne égjen meg avval a fával együtt.
Költői kérdés: Bakócz Tamás, Eszergom érseke, kinek a pénzéből próbálta megválasztatni magát pápának?
A ma élő emberek nem felelősek a régiek bűneiért, mint ahogy azok sem felelősek a mi bűneinkért. Valahogy ilyen formán fogalmaz Gálya Dávid. Erre mit is válaszolhatnék:
"Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg. Igen - mondom nektek - számon kéretik majd ettől a nemzedéktől". (Lukács ev. 11:51) Talán érthetőbb lenne ha az előző bekezdéseket is idéztem volna. Úgy értem ebből a szövegből, hogy az Úr Jézus azt a nemzedéket teszi felelőssé a próféták véréért, egészen Ábelig visszamenőleg, amelyikkel beszélget. S ha a mi időnkben jött volna a földre, de máskülönben láthatatlanul itt van közöttünk, akkor ezt a mai nemzedéket teszi felelőssé. Azt gondolom, csak kell tudja Krisztus Urunk, hogy mit beszél. Vagy én nem értem jól? Hát akkor, aki jobban érti, szeretném, ha megmagyarázná.
II János Pál, s a párbeszéddel kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy nem tudok olyan esetről, hogy az Úr Jézus győzködött volna abban az idő periódusban, amikor a tevékenységét végezte itt a földön. A tanítványainak is azt hagyta hátra, hogy tanítsanak minden embert, kereszteljék meg őket... Ilyent sehol sem olvastam, hogy győzzetek meg ideológiákat, változtassatok meg társadalmi rendszereket.
Ebből is látszik, hogy a pápák nem azt teszik, amit az Úr Jézus kér a követőitől. Ebből is az látszik, hogy a hatalmi egyház a Jézus nevében jött, önjelölt egyház, amely erőszakos módon, a világi hatalmakkal összeszövetkezve, a vérontásoktól sem visszariadva tartotta fenn a hatalmát. Inkvizícióval, gyilkos eszközökkel, boszorkány üldözésekkel és perekkel, máglyára küldésekkel és lefejezésekkel, az Úr Jézus békés, erőszakmentes igehirdetési tanácsa és példája helyett.
II János Pál pápa is a forgatókönyv szerint tette, amit tennie kellett. Az Úr Jézus nevében jöttek sorába beállt ő is. Az ő idejében már nem fungált a fizikai kényszer az úgynevezett eretnekek ellen. Már annyira be voltak itatva az emberek az élettelen bálványok és a halottakkal való beszélgetések kultuszával, hogy nem volt szükség fizikai kényszerre. Abban az időszakban, amikor a pápai trónra a Vojtila, második János Pál nevű Lengyelországi származású egyén került, az volt a politika napirendjén, a kommunizmus félretétele az útból.
Én azt gondolom nincs megszüntetve a mai napig sem az a terror, az a diktatúra, ami akkor volt, a kommunizmusban. Akkor szocializmusnak nevezték, most koronavírus, pandémia, vírustagadók, katonai diktatúra, s a háttér-hatalomtól még ami csak jöhet: vírus elleni oltás, chippelés, hogy mindenki minden pillanatban követhető legyen. Az ember lelkének az eladása a fenevadnak, Kínában már alkalmazzák.
Most már még mit is gondolhatnék? A mostani pápa tett-e valamit azért, hogy az emberek a lelküket ne adják el a fenevadnak? Ez nem is az ő feladata? Nem tartja annak? Inkább jobb vakoknak vak vezetői módján a szakadékba zuhanni, ahol a vak vezetők és a megvezetettek sírása és fogcsikorgatása következik.
Ámen