Az 1956-ban Gyuláról elmenekült Lindenberger János látogatott családjával a fürdővárosba

A fürdővárosba látogatott családjával az 1956-ban, 17 évesen Gyuláról elmenekült Lindenberger János. Az utazás aktualitását az adta, hogy családtagjainak szerette volna megmutatni Magyarországot. Az első állomásuk Pécs volt, ezt követte Gyula, ahol többek között az Erkel-házat és a Máriás-házat látogatták meg. Lindenberger János kiemelte, 1956-ig Gyulán élt, a forradalomban aktívan részt vett. Ezt követően az egykori Otthon kávéházban, a mai Komló Étteremben odament hozzá valaki és azt mondta neki, hogy menjen el, mert aznap éjszaka letartóztatják. Hangsúlyozta, ekkor elfogta a halálfélelem, hazament, majd öt perc alatt összepakolta az iskolatáskáját, majd mondta a szüleinek, hogy neki menekülnie kell. Első állomása Budapest volt, egy hétig ott tartózkodott és hallgatózott, hogy kell tovább menni, a határt átlépni.
Sankt Pöltenben, egy menekült számára létrehozott táborban három hónapot töltött el. Ezt követően Sankt Egidbe került, ahol két hónapot volt, ott kezdett el németül tanulni. Karintiában, Ausztria legdélibb tartományában tanult, ott tudott leérettségizni 1957 szeptemberében.
A későbbiekben többek között úszó oktató volt, egy szerencsés beszélgetést követően 1965-ben Svájcban kapott munkalehetőséget. Ott négy év után egy amerikai középiskolában és egyetemen lett tanár, ott ismerkedett meg francia feleségével is, így azt a nyelvet is elsajátította. Az évek során sí és teniszoktató is volt. Az utóbbi esetében három nyelven mestervizsgát tett le. Lindenberger János hangsúlyozta, az ember nem felejti el, hogy honnan jött. Minden esetben magyarul gondolkodik, és rengetegszer jut eszébe Gyula.