Nagyon jó beszélgetés. Öröm volt hallgatni,a sok mély és építő gondolatot! Bencét is követni fogom. Viszont,Kedves Bence!kérlek ne bázoríts senkit,hogy a gyerek kezére csapjon.Egy határozott ,gyors ,de szeretetteljes mozdulattal meg lehet fogni a kezét,hogy megakadályozzuk a bajt.Nem kell ütni.Ha ütést kap ő is ütést fog továbbadni .
Bocsánat, szerintem a magány és az egyedüllét nem ugyanaz! Lehetünk magányosak családban, kapcsolatban, munkahelyen, gyülekezetben, ahol abszolút nem vagyunk egyedül. És lehetünk egyedül úgy, hogy nem érezzük magunkat magányosnak, hanem köszönjük, nagyonis jól vagyunk.
Az életközepi válság kemény dió, engem letepert. Teljesen kikészültem, alig bírtam reggelenként megmozdulni, felkelni. 4 gyerek felnevelése után, 50es egyedülállóként nem láttam, hogy hogyan tovább. Sok segítséget kaptam, összeállt egy csapat. Még nem látom pontosan a Nagy Célt, sőt egyáltalán nem látom, de kis célokkal szépen rendbeszedtem magam. Meg persze önismereti munkával. Az egyik felismérésem, hogy a hirtelen jött szabadság, hogy nem muszájok és kellek között élek tovább, hanem kvázi azt csinálok amit akarok, szabadon - ez ijesztő tud lenni.
Nagyon értékes és az élet érzéseket átfogó beszélgetés. Minden tekintetben építő. Úgy jó, ahogy megtörtént. Sokat tanultam belőle. A fejlődés rajtam múlik. Hálásan köszönöm. ❤🦋❤
Месяц назад
Ahhh boldogság! Ezért a miértünk, ezért csináljuk! Örülünk neked! ❤
Borzasztó lassú a kérdező riporter tempója. Pl 8 perc 05-től. Alig bírtam kivárni, hogy mit akar kérdezni. Egyébként a téma nagyon érdekes volt. Köszönöm az élményt! 😊
Месяц назад+3
Kedves Ivett! Nem vagyok kérdező-riporter, itt segítő szakemberek beszélgetnek egymással, pont úgy ahogy azt az életben is tennénk. Átérezzük, megéljük. Azon lehet közben javítani hogy a kérdés rövidebb legyen valóban, de előbb akarok természetes lenni, belehelyezkedni, mint pörgős és mesterkélt lenni. Köszönöm a hozzászólást, mert fejlődni mindig van hova. Üdvözlettel: Németi Roland
Nem rautok, hanem azonnal elveszem onnan a kezet es elviszem onnan. Ha a kezere utok, akkor nem megvedem, hanem a sajat feszkomat engedem ki. Foleg, ha a "mentes" utan utom meg...
Nagyon jó beszélgetés. Öröm volt hallgatni,a sok mély és építő gondolatot!
Bencét is követni fogom.
Viszont,Kedves Bence!kérlek ne bázoríts senkit,hogy a gyerek kezére csapjon.Egy határozott ,gyors ,de szeretetteljes mozdulattal meg lehet fogni a kezét,hogy megakadályozzuk a bajt.Nem kell ütni.Ha ütést kap ő is ütést fog továbbadni .
Bocsánat, szerintem a magány és az egyedüllét nem ugyanaz! Lehetünk magányosak családban, kapcsolatban, munkahelyen, gyülekezetben, ahol abszolút nem vagyunk egyedül. És lehetünk egyedül úgy, hogy nem érezzük magunkat magányosnak, hanem köszönjük, nagyonis jól vagyunk.
Az életközepi válság kemény dió, engem letepert. Teljesen kikészültem, alig bírtam reggelenként megmozdulni, felkelni. 4 gyerek felnevelése után, 50es egyedülállóként nem láttam, hogy hogyan tovább. Sok segítséget kaptam, összeállt egy csapat. Még nem látom pontosan a Nagy Célt, sőt egyáltalán nem látom, de kis célokkal szépen rendbeszedtem magam. Meg persze önismereti munkával. Az egyik felismérésem, hogy a hirtelen jött szabadság, hogy nem muszájok és kellek között élek tovább, hanem kvázi azt csinálok amit akarok, szabadon - ez ijesztő tud lenni.
Nagyon értékes és az élet érzéseket átfogó beszélgetés. Minden tekintetben építő. Úgy jó, ahogy megtörtént. Sokat tanultam belőle. A fejlődés rajtam múlik. Hálásan köszönöm. ❤🦋❤
Ahhh boldogság! Ezért a miértünk, ezért csináljuk! Örülünk neked! ❤
Szuper volt, instant fel is iratkoztam és fogyasztom tömény mennyiségben a tartalmakat 😇 Köszönöm a munkátokat.
Szia Dávid! Mi köszönjük, hogy itt vagy! 🙏🏻
A célok megtalálásánál, ill. a motiválatlanság témaköréből kimaradt a nyugdíjbavonulás élethelyzete.
Tetszett!!!
Borzasztó lassú a kérdező riporter tempója. Pl 8 perc 05-től. Alig bírtam kivárni, hogy mit akar kérdezni.
Egyébként a téma nagyon érdekes volt. Köszönöm az élményt! 😊
Kedves Ivett! Nem vagyok kérdező-riporter, itt segítő szakemberek beszélgetnek egymással, pont úgy ahogy azt az életben is tennénk. Átérezzük, megéljük. Azon lehet közben javítani hogy a kérdés rövidebb legyen valóban, de előbb akarok természetes lenni, belehelyezkedni, mint pörgős és mesterkélt lenni. Köszönöm a hozzászólást, mert fejlődni mindig van hova. Üdvözlettel: Németi Roland
Nekem a legnehezebb az lett volna Frankl helyeben, hogy az emberi gonoszsag melyseget latva tovabb eljek. El fogom olvasni a konyvet.
A magány és az egyedüllét baromira nem szinonimái egymásnak!
Abszolut!!!❤❤❤
Ahhoz képest, hogy a konnektorba nyúlás következménye az élet elvesztése lehet, a kézre csapás életet ment, és a minimális fájdalom szükséges "rossz".
Nem rautok, hanem azonnal elveszem onnan a kezet es elviszem onnan. Ha a kezere utok, akkor nem megvedem, hanem a sajat feszkomat engedem ki. Foleg, ha a "mentes" utan utom meg...