Kb 5 hónapja költöztem Svédországba, múlt héten mentem haza először. Teljesen más így találkozni a családdal, tesókkal, mindenkivel. Jobban értékeled az otthoniakat, miközben azért kint is épülnek a kapcsolatok és a barátságok. Amíg a szeretteid karnyújtásnyira vagy egy buszútnyira vannak, addig nem tűnik fel, hogy milyen nagy támaszt jelent csak önmagában ez a biztonságtudat. Több családtaggal őszintébb és mélyebb pillanataim voltak az elmúlt egy hétben, mint egész életemben bármikor.
Год назад+21
Nincs tesóm. Így amikor összeraksz egy 5 perces videót és a hangulatával eléred, hogy minimálisan is, de átérezzem min mész keresztül…akkor leesik, hogy ez már valahol művészet. Respect!
Köszönjük a profi tartalmakat. Durva, hogy honnan kezdted és most hol tartasz tartalom gyártásban. Én fél év múlva költözök ki Írországba. És átérzem hugod gondolatát, hogy ,,minden megy a kukába". Picit én is ezt érzem... Tudom, hogy jó hely lesz, voltam kint már. Mégis kicsit félelmetes
Sajnos nincs testvérem akivel ilyesfajta kapcsolatot lehetett volna kiépíteni. Viszont mikor 3 éve nyáron kiköltöztünk párommal Hollandiába, szintúgy egyetem-munka (majd leélni a hátralévő életünket itt) célból 19-20 évesen, akkor hasonló érzés fogadott, hogy mindent majd egyedül kell megoldanunk és nem lesz ott közvetlenül senki közeli rokon, barát aki tudna segíteni nekünk. Viszont rá kellett jönnünk, hogy attól hogy messze költöztünk, a szüleink még ott vannak és támogatnak, segítenek nekünk ahogy csak tudnak akár digitálisan vagy személyesen is és bármikor számíthatunk rájuk. Ugyanakkor itt is vannak már 1-2 barátunk akikkel tartjuk a kapcsolatot, viszont nehéz összeegyeztetni hogy találkozzunk :D Ha esetleg húgodnak (vagy bárkinek aki olvassa) szüksége lenne pár tanácsra a hollandiai "diák-dolgozó" életről és még sok másrol akkor szívesen válaszolok. De érdemes becsatlakozni hollandiai magyarok, tanulás hollandiában, stb.. csoportokba becsatlakozni, esetleg böngészni a hollandiaimagyarok weboldalt ahonnan lehet informálódni minden téren, eseteg más történeteit elolvasni.
Hát ja! A hideg rázott, míg néztem, mert… Kissé rettegek minden változástól az életemben de irigykedek kicsit, mert legalább történik ilyenkor valami. Éz egy ilyen story hatalmas változás. Valszeg örökre. Kimegy egyetemre, pacek lesz a (már amúgy is bivaly) nyelvismerete, megismer új embereket, kiépíti az életét. Egyetem után az előbbiek miatt ott fog munkát vállalni (meg mert itthon fos minden és ha már amúgyis ott van évek óta, akkor az lesz a kézenfekvő, mind monetáris szempontból, mint emocionálisan is) és SOHA! nem jön haza, az egyhetes látogatáson kívül. Nagyon messze lesz tőled… éli az életét… mert neki volt bátorsága mindezt meglépni. Annak aki megy, nincs nyomás a mellkasában, vagyis lenne, de annyira sok az új inger amire reagálnia kell, hogy nem figyel rá. És te itt maradtál… Az ő élete mint egy versenyló, szilaj zsongással robog az újdonságok, tapasztalások, sikerek, keserédes kudarcok, versenypályáján. Míg te ugyanott ülsz a kis szobád közepén és valójában azon gondolkozol, hogy ha most egy időhurokba kerülnél és anyukád kopogtatna az ajtón, hogy elvigyen az óvodába, gyakorlatilag nem vesztenél semmit, hisz még mindig ugyanott tartasz, ahol 4 évesen. Míg másnak az élete a tiédhez képest mérhetetlen sebességgel robog előre. Bocs, hogy hosszú lett, de tök ezt éreztem a videód alatt😅 “Leragadtam flash”
Nos, meg tudom érteni ezt a fajta "flasht", amikor ilyesmit látunk, de azt hozzátenném, hogy egy kicsit ferdítésnek érzek egy két gondolatot, vagy legalábbis radikálisan fejtettél ki pár dolgot. Igaz, hogy az itthonlét és egy idegen országba való kiköltözés mindenképpen egy nagy lépcsőfok, de azért azt mégse mondanám, hogy én egyetemistaként ugyanazon a szinten vagyok még mindig, mint egy 4 éves, mert iszonyat sok felelősség és megfelelési vágy nyomja a válladat, teljesen új szintre ér az önállósodás és az egész teljesen új közegeket nyit. Az ember, ahogyan felcseperedik (de később egész élete során is) különböző nagyságú lépcsőfokokat "ugor meg", amelyekkel egyre érettebb, önállóbb lesz: először csak oviból iskola, aztán általánosból gimi, majd egyetem, munka, különköltözés. Attól, hogy még nem költöztél el, nem azt jelenti, hogy nem tartasz sehol, hiszen a fejlődés útján vagy, amely nagyon hosszú és le is lassulhat, de a lényeg az, hogy soha ne álljunk meg! Ennek tudatában új ingerek, új élmények ugyanúgy érnek minket itt, kis hazánkban is, ha itt maradunk, mint odakint, mivel itt is meg kell állnunk a helyünk, de mindez összességében csak az én véleményem. Egyébként abból szempontból tetszik a kommented, hogy az ömlesztett gondolatritmusok összessége nem csak egy elgondolkodtató monológként értelmezhető, hanem akár egy poszt-modern versként is felfogható.
Igen, igen, igazad van, ebből a szemszögből valóban nem vizsgáltam a dolgot. Folyamatában valóban minden változik és teljesen más körülmények között evezünk gimiben, fősulin és később az életben is. Felelősségek, velünk szemben támasztott elvárásoknak való megfelelések, kötelességek. Őszintén szólva ezeket nem vettem figyelembe, (persze hibásan, hisz valóban irreleváns összehasonlítani a jelenlegi önmagamat, -akinek hitele, számlái, munkája, önmagára való felelősségei vannak- a 4 éves önmagammal) bár az igazat megvallva ezek el is sikkadnak a hétköznapokban. Lehet hibás a gondolatmenetem, hisz viszonylag szűk dimenziókban méri az “előrehaladást”, mint-például a külföldre költözés, előléptetés, saját cég, családalapítás. Ezek mind-mind egy nagy szakasz. Persze mindenkinek megvannak a maga versenypályájának a sajátos nehézségei, (amibe külső szem természetesen nem lát bele) amiknek, ha tudatában lenne, nem feltételezné azt, hogy ő előrébb van. Csak ilyenkor mindig az az érzés fog el, hogy “Na ő fejlődik, én meg nem, és ha holnap az óvodába mennék, munkahely helyett, gyakorlatilag nem változna semmi. Úgyértve, hogy nem akadna meg a hiányomtól egy mókuskerék, hisz sehol nem töltök be pótolhatatlan szerepet. Mint pl:egy vállalkozó, ha nem dolgozik akkor valóban vége a világának, egy magasrangú /akár beosztott/ hiánya is fennakadásokat okozhat, egy családos kiesése is komoly gondokat okoz. Persze lehet valaki elégedett így is, és nyilván próbálkozik, hogy lehet előrébb önmagához képest.
Haverommal most tervezzük hogy 5 év múlva mi is kimegyünk Amerikába vagy Hollandiába. Sok mindent tervezünk. Asszem ja.. felkellnőnöm hozzá. A videó mondanivalóját teljes lelkemmel áttudtam érezni. Imádlak Dani.
Akarnék valami szépet írni, de nem az erősségem a fogalmazás, szóval csak annyi, hogy köszi. Azt hogy, kevésbé félelmetesnek láttatod azt, amin részben nekem is át kell mennem hamarosan, meg ilyesmi. Király videó lett, és nagyon aranyosak vagytok tesóddal
Szia Dani! "Fantasztíkó" a videó, de mégis ebben a kommentben egy másik kérdésem lenne.. Mikor jön a rittyentés?? Lehet lemaradtam valamiről, meg minden, de hozzám még nem jutott el a kész film. Hogyha még mindig dolgoztok rajta akkor hajrá, de ha valami miatt abba kellett hagynotok akkor azt sajnálom. Mindenesetre sok sikert további munkásságodban és Halihó!
Nagyon jó látni, hogy jó kapcsolatod van a húgoddal. Engem egy nővérrel áldott meg az élet, de még milyennel! Bármi problémám van, ő átérzi, még helyettem is sír, és mindig megpróbál segíteni. Például ott volt az a nyár kb. tizennégy éve, amikor még csak hároméves voltam, és amikor egy héten belül két heget szereztem a tarkómra. Először a horányi telkünkön voltunk, és a kerítésnél beszélgettünk, ahova a teraszról nem lehet ellátni, és aminek egy a tesómtól kapott ölelés és a lejtős talaj miatt nekiestem. A tarkómból persze azonnal elkezdett folyni a vér, és még él bennem a kép, ahogy a nővérem sírva rohan a teraszon beszélgető családunkhoz, hogy valaki kaparjon már fel a földről, ami pár pillanattal később meg is történt. Ezután pár nappal elmentünk Miskolcra, ahol a hotelszobában voltunk tesómmal, szüleink megint sehol, és csak úgy játszásiból lökdöstük egymást, ami nővéremnek picit túl jól sikerült, és egy pillanattal később már ömlött a vér fél centire a már meglévő hegtől, és nővérem ismét rohan a szüleimhez segítségért. De persze akkor is nagyon segítőkész, ha éppen nincs testi sérülésem, bár erre mostanában egyre kevésbé van szükség.
És ahogy érzed hogy az idő csak folyik és folyik, nem tudod megállítani. Egyszer csak azt veszed észre hogy teljesen máshol vagy mint azelőtt, és rájössz hogy ilyen az élet
Nemrég költöztem ki Spanyolországba. Legkisebb hugként ez nagyon furcsa volt hiszen rengeteg testvérem, unokatestvérem van akik már bőven élték az életüket, egyetemre jártak, családot alapítottak de én még mindig otthon kuksoltam. Szerintem amikor megvettük a házat kint akkor realizálódott mindenkiben hogy nem lesz minden ugyanolyan. Nem fogok lerohanni minden alkalommal a nővéremhez amikor valami filmet akar nézni, nem tudok majd suli után a nagymamámnál levest enni és a hülye tanáraimról beszélni, a legjobb barátnőmet akit valahogy a testvéremnek tartok már ott kellett hagynom és egyszerűen ezek a felismerések az utolsó egy hónapban kezdtek előjönni. Bátyám egy héttel a költözés napja előtt elhívott inni a gellérthegy közelébe és beszélgettünk rgy jó pár órát. Különös volt hiszen szerintem ekkor jött el az a pont neki amikor rájött hogy nem csak egy kishug vagyok már. Borzasztóan hiányzik mindenki és habár két év múlva máshova tervezek költözni nagyon remélem még fogok tudni velük olyan időt együttölteni mint régen. ha egy dolgot kívánhatnék az biztosan az lenne hogy egy napra visszaugorhassak oda amikor mindenki együtt lakott... Zseniális lett ez a videó, nagyon megérintett és örülök hogy végignéztem 🤍
Már nagyon hiányoztál, Dani!!! Jó újra látni téged. A videó meg nagyon szép volt, a szponzorációt pedig nagyon megérdemled!!! Sok sikert a továbbiakban! :)
Amúgy nekem is sokan mondták, hogy ameddig nem vagyok ideláncolva addig menjek külföldre. De akármilyen is Magyarország, gondolok itt a politikai helyzetre és annak velejáróival pl.: eü, oktatás, munka, lakhatás (ugye ezeket hozzák fel legtöbben gondnak) valahogyan nekem ami leginkább taszít és itt tart az a mentalitás. Egyszer undorodom tőle és csodálom ezt az ügyeskedő, pesszimista, kisnemzet mentalitást. És akárki akármit mond. Igazán otthon csak itt fogom érezni magam emiatt.
Kb 5 hónapja költöztem Svédországba, múlt héten mentem haza először. Teljesen más így találkozni a családdal, tesókkal, mindenkivel. Jobban értékeled az otthoniakat, miközben azért kint is épülnek a kapcsolatok és a barátságok. Amíg a szeretteid karnyújtásnyira vagy egy buszútnyira vannak, addig nem tűnik fel, hogy milyen nagy támaszt jelent csak önmagában ez a biztonságtudat. Több családtaggal őszintébb és mélyebb pillanataim voltak az elmúlt egy hétben, mint egész életemben bármikor.
Nincs tesóm. Így amikor összeraksz egy 5 perces videót és a hangulatával eléred, hogy minimálisan is, de átérezzem min mész keresztül…akkor leesik, hogy ez már valahol művészet. Respect!
Ez csak személyes asszociáció, vagy a videó direkt kezdődik olyan képkockákkal mint egy Breaking Bad epizód?
direkt:D
@@ungdani
Köszönjük a profi tartalmakat. Durva, hogy honnan kezdted és most hol tartasz tartalom gyártásban.
Én fél év múlva költözök ki Írországba. És átérzem hugod gondolatát, hogy ,,minden megy a kukába". Picit én is ezt érzem...
Tudom, hogy jó hely lesz, voltam kint már. Mégis kicsit félelmetes
Miért néz ki az indexkép sus on ?
Sajnos nincs testvérem akivel ilyesfajta kapcsolatot lehetett volna kiépíteni. Viszont mikor 3 éve nyáron kiköltöztünk párommal Hollandiába, szintúgy egyetem-munka (majd leélni a hátralévő életünket itt) célból 19-20 évesen, akkor hasonló érzés fogadott, hogy mindent majd egyedül kell megoldanunk és nem lesz ott közvetlenül senki közeli rokon, barát aki tudna segíteni nekünk. Viszont rá kellett jönnünk, hogy attól hogy messze költöztünk, a szüleink még ott vannak és támogatnak, segítenek nekünk ahogy csak tudnak akár digitálisan vagy személyesen is és bármikor számíthatunk rájuk.
Ugyanakkor itt is vannak már 1-2 barátunk akikkel tartjuk a kapcsolatot, viszont nehéz összeegyeztetni hogy találkozzunk :D
Ha esetleg húgodnak (vagy bárkinek aki olvassa) szüksége lenne pár tanácsra a hollandiai "diák-dolgozó" életről és még sok másrol akkor szívesen válaszolok. De érdemes becsatlakozni hollandiai magyarok, tanulás hollandiában, stb.. csoportokba becsatlakozni, esetleg böngészni a hollandiaimagyarok weboldalt ahonnan lehet informálódni minden téren, eseteg más történeteit elolvasni.
Hát ja!
A hideg rázott, míg néztem, mert…
Kissé rettegek minden változástól az életemben de irigykedek kicsit, mert legalább történik ilyenkor valami.
Éz egy ilyen story hatalmas változás.
Valszeg örökre.
Kimegy egyetemre, pacek lesz a (már amúgy is bivaly) nyelvismerete, megismer új embereket, kiépíti az életét. Egyetem után az előbbiek miatt ott fog munkát vállalni (meg mert itthon fos minden és ha már amúgyis ott van évek óta, akkor az lesz a kézenfekvő, mind monetáris szempontból, mint emocionálisan is) és SOHA! nem jön haza, az egyhetes látogatáson kívül.
Nagyon messze lesz tőled… éli az életét… mert neki volt bátorsága mindezt meglépni. Annak aki megy, nincs nyomás a mellkasában, vagyis lenne, de annyira sok az új inger amire reagálnia kell, hogy nem figyel rá.
És te itt maradtál…
Az ő élete mint egy versenyló, szilaj zsongással robog az újdonságok, tapasztalások, sikerek, keserédes kudarcok, versenypályáján.
Míg te ugyanott ülsz a kis szobád közepén és valójában azon gondolkozol, hogy ha most egy időhurokba kerülnél és anyukád kopogtatna az ajtón, hogy elvigyen az óvodába, gyakorlatilag nem vesztenél semmit, hisz még mindig ugyanott tartasz, ahol 4 évesen.
Míg másnak az élete a tiédhez képest mérhetetlen sebességgel robog előre.
Bocs, hogy hosszú lett, de tök ezt éreztem a videód alatt😅
“Leragadtam flash”
Nos, meg tudom érteni ezt a fajta "flasht", amikor ilyesmit látunk, de azt hozzátenném, hogy egy kicsit ferdítésnek érzek egy két gondolatot, vagy legalábbis radikálisan fejtettél ki pár dolgot.
Igaz, hogy az itthonlét és egy idegen országba való kiköltözés mindenképpen egy nagy lépcsőfok, de azért azt mégse mondanám, hogy én egyetemistaként ugyanazon a szinten vagyok még mindig, mint egy 4 éves, mert iszonyat sok felelősség és megfelelési vágy nyomja a válladat, teljesen új szintre ér az önállósodás és az egész teljesen új közegeket nyit.
Az ember, ahogyan felcseperedik (de később egész élete során is) különböző nagyságú lépcsőfokokat "ugor meg", amelyekkel egyre érettebb, önállóbb lesz: először csak oviból iskola, aztán általánosból gimi, majd egyetem, munka, különköltözés.
Attól, hogy még nem költöztél el, nem azt jelenti, hogy nem tartasz sehol, hiszen a fejlődés útján vagy, amely nagyon hosszú és le is lassulhat, de a lényeg az, hogy soha ne álljunk meg!
Ennek tudatában új ingerek, új élmények ugyanúgy érnek minket itt, kis hazánkban is, ha itt maradunk, mint odakint, mivel itt is meg kell állnunk a helyünk, de mindez összességében csak az én véleményem.
Egyébként abból szempontból tetszik a kommented, hogy az ömlesztett gondolatritmusok összessége nem csak egy elgondolkodtató monológként értelmezhető, hanem akár egy poszt-modern versként is felfogható.
Igen, igen, igazad van, ebből a szemszögből valóban nem vizsgáltam a dolgot. Folyamatában valóban minden változik és teljesen más körülmények között evezünk gimiben, fősulin és később az életben is.
Felelősségek, velünk szemben támasztott elvárásoknak való megfelelések, kötelességek. Őszintén szólva ezeket nem vettem figyelembe, (persze hibásan, hisz valóban irreleváns összehasonlítani a jelenlegi önmagamat, -akinek hitele, számlái, munkája, önmagára való felelősségei vannak- a 4 éves önmagammal) bár az igazat megvallva ezek el is sikkadnak a hétköznapokban.
Lehet hibás a gondolatmenetem, hisz viszonylag szűk dimenziókban méri az “előrehaladást”, mint-például a külföldre költözés, előléptetés, saját cég, családalapítás. Ezek mind-mind egy nagy szakasz. Persze mindenkinek megvannak a maga versenypályájának a sajátos nehézségei, (amibe külső szem természetesen nem lát bele) amiknek, ha tudatában lenne, nem feltételezné azt, hogy ő előrébb van.
Csak ilyenkor mindig az az érzés fog el, hogy “Na ő fejlődik, én meg nem, és ha holnap az óvodába mennék, munkahely helyett, gyakorlatilag nem változna semmi. Úgyértve, hogy nem akadna meg a hiányomtól egy mókuskerék, hisz sehol nem töltök be pótolhatatlan szerepet. Mint pl:egy vállalkozó, ha nem dolgozik akkor valóban vége a világának, egy magasrangú /akár beosztott/ hiánya is fennakadásokat okozhat, egy családos kiesése is komoly gondokat okoz.
Persze lehet valaki elégedett így is, és nyilván próbálkozik, hogy lehet előrébb önmagához képest.
Haverommal most tervezzük hogy 5 év múlva mi is kimegyünk Amerikába vagy Hollandiába. Sok mindent tervezünk. Asszem ja.. felkellnőnöm hozzá. A videó mondanivalóját teljes lelkemmel áttudtam érezni. Imádlak Dani.
Akarnék valami szépet írni, de nem az erősségem a fogalmazás, szóval csak annyi, hogy köszi. Azt hogy, kevésbé félelmetesnek láttatod azt, amin részben nekem is át kell mennem hamarosan, meg ilyesmi. Király videó lett, és nagyon aranyosak vagytok tesóddal
a thumb nail-t szerintem meg kéne változtatni mert... kicsit mást lát a thumb nail-ben az ember mint ami az valójában
Ennyire még kb. sose fájt, hogy nincs testvérem és már nem is lesz...
Szia Dani! "Fantasztíkó" a videó, de mégis ebben a kommentben egy másik kérdésem lenne.. Mikor jön a rittyentés?? Lehet lemaradtam valamiről, meg minden, de hozzám még nem jutott el a kész film. Hogyha még mindig dolgoztok rajta akkor hajrá, de ha valami miatt abba kellett hagynotok akkor azt sajnálom. Mindenesetre sok sikert további munkásságodban és Halihó!
Rittyentést hol lehet megnézni?
Köszönöm! Ez egy csúcsszuper vidó volt! Sok szerencsét mindkettőtöknek!
Nagyon jó látni, hogy jó kapcsolatod van a húgoddal.
Engem egy nővérrel áldott meg az élet, de még milyennel! Bármi problémám van, ő átérzi, még helyettem is sír, és mindig megpróbál segíteni.
Például ott volt az a nyár kb. tizennégy éve, amikor még csak hároméves voltam, és amikor egy héten belül két heget szereztem a tarkómra. Először a horányi telkünkön voltunk, és a kerítésnél beszélgettünk, ahova a teraszról nem lehet ellátni, és aminek egy a tesómtól kapott ölelés és a lejtős talaj miatt nekiestem. A tarkómból persze azonnal elkezdett folyni a vér, és még él bennem a kép, ahogy a nővérem sírva rohan a teraszon beszélgető családunkhoz, hogy valaki kaparjon már fel a földről, ami pár pillanattal később meg is történt.
Ezután pár nappal elmentünk Miskolcra, ahol a hotelszobában voltunk tesómmal, szüleink megint sehol, és csak úgy játszásiból lökdöstük egymást, ami nővéremnek picit túl jól sikerült, és egy pillanattal később már ömlött a vér fél centire a már meglévő hegtől, és nővérem ismét rohan a szüleimhez segítségért.
De persze akkor is nagyon segítőkész, ha éppen nincs testi sérülésem, bár erre mostanában egyre kevésbé van szükség.
Nagyon jó volt ilyen tartalmat látni tőled!❤
És ahogy érzed hogy az idő csak folyik és folyik, nem tudod megállítani. Egyszer csak azt veszed észre hogy teljesen máshol vagy mint azelőtt, és rájössz hogy ilyen az élet
MultikillerHUN:)ProSmasherWinnerboy1997
Az egy nagy komoly téma, hogy Hugod elutazik Dani ez neki nagy felelőséggel jár neki nem csak kérdezem? 😮😮
Nemrég költöztem ki Spanyolországba. Legkisebb hugként ez nagyon furcsa volt hiszen rengeteg testvérem, unokatestvérem van akik már bőven élték az életüket, egyetemre jártak, családot alapítottak de én még mindig otthon kuksoltam. Szerintem amikor megvettük a házat kint akkor realizálódott mindenkiben hogy nem lesz minden ugyanolyan. Nem fogok lerohanni minden alkalommal a nővéremhez amikor valami filmet akar nézni, nem tudok majd suli után a nagymamámnál levest enni és a hülye tanáraimról beszélni, a legjobb barátnőmet akit valahogy a testvéremnek tartok már ott kellett hagynom és egyszerűen ezek a felismerések az utolsó egy hónapban kezdtek előjönni. Bátyám egy héttel a költözés napja előtt elhívott inni a gellérthegy közelébe és beszélgettünk rgy jó pár órát. Különös volt hiszen szerintem ekkor jött el az a pont neki amikor rájött hogy nem csak egy kishug vagyok már. Borzasztóan hiányzik mindenki és habár két év múlva máshova tervezek költözni nagyon remélem még fogok tudni velük olyan időt együttölteni mint régen. ha egy dolgot kívánhatnék az biztosan az lenne hogy egy napra visszaugorhassak oda amikor mindenki együtt lakott...
Zseniális lett ez a videó, nagyon megérintett és örülök hogy végignéztem
🤍
kit érdekel
amikor a hülye gyerekeket csináltad, akor annak a programnak mi volt neve? mert ki szeretném probálni.
Már nagyon hiányoztál, Dani!!! Jó újra látni téged. A videó meg nagyon szép volt, a szponzorációt pedig nagyon megérdemled!!!
Sok sikert a továbbiakban! :)
Az èn tesóm is most nemrèg költözött külföldre ès èn szerintem mèg èg nem fogtam fel hogy már ha hazamegyek suliból nem lesz ott a tesom
Pont a te videódat néztem amikkor jött az új videó értesítés!
Nyugi Dani! Nekem is van ilyen a családomban és nekem nagyon fájt 😢
De hiányoztál #ungdani vissza tért
Nagyon jo a video, érdekes csak a hatérzaj az sok (a zúgás)
Hali valaki nem tudja az outro zenét
Mi neked van Hugód?
Szia Dani újra!
úúrristenn újj viddeóóóó
nem rossz
😢😮
sok sikert
Szóval uhm...hogy van fent instán a húgod?
na.
Jól teszi, hogy megy külföldre! Ha van lehetőséged te is menj.
Amúgy nekem is sokan mondták, hogy ameddig nem vagyok ideláncolva addig menjek külföldre. De akármilyen is Magyarország, gondolok itt a politikai helyzetre és annak velejáróival pl.: eü, oktatás, munka, lakhatás (ugye ezeket hozzák fel legtöbben gondnak) valahogyan nekem ami leginkább taszít és itt tart az a mentalitás.
Egyszer undorodom tőle és csodálom ezt az ügyeskedő, pesszimista, kisnemzet mentalitást. És akárki akármit mond. Igazán otthon csak itt fogom érezni magam emiatt.