Ez a kuplé Budapesten született, szerzője eddig ismeretlen, de már az 50-es években énekelgette otthon egy ismerősöm nem egészen a fenti szöveggel. Talán sokan nem tudják, hogy a zenéjét Kutor Ferenc (1888-1970) szerezte, és a fia emlékezete szerint egy baráti társaság kedvéért játszotta le 1919-ben. Ott találták ki, hogy egy régi katonanóta szövege éppen ráillenék, de a benne szereplő germecei lányok helyett inkább simongáti lányok került az énekszövegbe. Azóta máig is így éneklik ezt a nótát. Ennek a dallamára írta meg valaki ezt a kuplét: Életemnek van egy sötét foltja, Hogy a nőknek vagyok a bolondja, Kísérgetem az utcán menőket, Éjjel-nappal fixírozom őket, Mert imádom a budapesti nőket. Mikor tegnap a Körúton mentem, Egy bűbájos nő jött velem szemben, Arcát sűrű fátyol borította, A szívemet megbolondította, De még aztán meg is hódította. Mint egy daxli, loholtam utána, A Ligetben értem a nyomába, Ott az édes lecsücsült egy padra, Én meg az alkalmat megragadva, Mellé ültem, s bókolgattam nagyban. Amint ottan udvaroltam éppen, Ott termett az én kis feleségem, Nem szólt az egy árva szót se nékem, Jobbról-balról úgy teremtett képen, Hogy az eget nagybőgőnek néztem. Én a dühtől majdnem megpukkadtam, A sok pofont ártatlanul kaptam, Mert az a nő, kit legszebbnek véltem, Sűrű fátylát felemelte kérem, S képzeljék el, az anyósom volt nékem!
Szuper jo zenek.
Koszonom szepen!
Gratulalok, csak igy tovabb!!!
Köszönöm szépen! 🙂
Kiràly nóta csak így tovàbb
Emelem a kalapom Janika! :D
Nagyon vagány a pergetö! :D
Nagyon jó imádlak!❤️🤗
Köszönöm szépen! 😁
Janikaa 🤩🎹🎤🎼🎵🎶
Szuper vagy Janika! ✌❤
Köszönöm szépen! 😁
Nagyon jó csak így tovább :)
Köszönöm szépen! :)
❤
Ez a kuplé Budapesten született, szerzője eddig ismeretlen, de már az 50-es években énekelgette otthon egy ismerősöm nem egészen a fenti szöveggel. Talán sokan nem tudják, hogy a zenéjét Kutor Ferenc (1888-1970) szerezte, és a fia emlékezete szerint egy baráti társaság kedvéért játszotta le 1919-ben. Ott találták ki, hogy egy régi katonanóta szövege éppen ráillenék, de a benne szereplő germecei lányok helyett inkább simongáti lányok került az énekszövegbe. Azóta máig is így éneklik ezt a nótát. Ennek a dallamára írta meg valaki ezt a kuplét:
Életemnek van egy sötét foltja,
Hogy a nőknek vagyok a bolondja,
Kísérgetem az utcán menőket,
Éjjel-nappal fixírozom őket,
Mert imádom a budapesti nőket.
Mikor tegnap a Körúton mentem,
Egy bűbájos nő jött velem szemben,
Arcát sűrű fátyol borította,
A szívemet megbolondította,
De még aztán meg is hódította.
Mint egy daxli, loholtam utána,
A Ligetben értem a nyomába,
Ott az édes lecsücsült egy padra,
Én meg az alkalmat megragadva,
Mellé ültem, s bókolgattam nagyban.
Amint ottan udvaroltam éppen,
Ott termett az én kis feleségem,
Nem szólt az egy árva szót se nékem,
Jobbról-balról úgy teremtett képen,
Hogy az eget nagybőgőnek néztem.
Én a dühtől majdnem megpukkadtam,
A sok pofont ártatlanul kaptam,
Mert az a nő, kit legszebbnek véltem,
Sűrű fátylát felemelte kérem,
S képzeljék el, az anyósom volt nékem!