👆 Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk. 👉További információkért ajánljuk a videó leírását, illetve ismételten a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.
@@pietrosupero egy sztoikus készítette rajongásból a sztoicizmus szimbólumának. Ugye ennek nincs hivatalos szimbóluma, ezért mindenki csinál. Nem tudom hol találtam pontosan. Googleben kerestem sztoikus jelképeket.
Biztos voltam benne, hogy a sztoicizmus lesz az egyik első, amit valaki felvállal majd és ilyenformán megjelenik a csatornán. Különösen aktuális, értékteremtő gondolatokat táplál ez korunkban. Van egy-két nem túl egészséges fatalista áthallása (különösen Senecanál), de ettől függetlenül szerintem a világ sokkal kerekebb lenne, ha többen forgatnák Epiktétoszt.
Érdekes volt, figyelemmel hallgattam. Nem vagyok a sztoicizmus felkent papja, limitált tudásom van róla, de én sosem egy univerzális gondolatként tekintettem rá, csak egy divatként, ami elkezdődött az I.E.4. században, és Cicero révén tovább élt a későbbi századokban. Amit hallottam, az egy univerzális gondolat volt, ami támaszkodott bizonyos tekintetben a hinduizmusra és buddhizmusra. De egy univerzális értéknek nem kell támaszték. Minden, a mai életünket meghatározó hatás ókori görög-római eredetű, de nem hiszem, hogy a sztoicizmus közéjük tartozik. Jobban el fogok a jövőben mélyedni a témában. Tisztelem az ókoriak gondolatait a sztoicizmussal kapcsolatban, de nem tartom univerzálisnak. Most nem hallottam olyat, ami meggyőzött volna, pedig milyen sok érdekességet el lehet róla mesélni! Kezdve Zénóval, hogy alapította meg az iskolát, és miért utasította el a Cinikusokat.
Sziasztok! Az előadónak vannak gyakorlati módszerei, amiket stresszes élethelyzetek esetén alkalmazni tud? Úgy értem a sztoicizmust a stressz feloldására?
attól függ mekkora behatás és és mijen, nekem az általános tesmozgás sokat segít. Ha valakire haragszom, megpróbálom a haragom mögötti vágyat megfogalmazni, így a harag nem eltávolít, hanem közelebb hoz. Ha mondjuk pánikolsz elsősorban mindig figyelj a légzésedre, ez nekem sokat segített és ha valakiről összetörnek az illúzióid, koncentrálj amennyire tudsz és hagyd beáramolni a valóságot, hogy kitágítson. Nem emberekről alkotott illuzióinkat kell szeretni, hanem az embert mindenével együtt. A szeretet felad minden erőszakot. A legroszabb amit tehetsz az az öngyilkosság, a legjobb amit tehetsz ha meghalsz halálod elött.
Jha és ha mondjuk vitatkozol valakivel, aki kiabál és szitkozódik veled, az egy kitűnő lehetőség számodra. Ne vedd fel a tempóját, minden szavad legyen értelmes és logikus, ha átveszed a habitusát kiadod a hatalmat a kezedből a javára. Keresztanyukám amikor neveli az unokáit nehéz dolga van, azt figyeltem meg hogy ha a gyerek hozza az agresszív habizust, keresztanyukám is ugyanígy tesz. Hogy érezze magát így egy pillanatig is érzelmi biztonságban magát az ember ha a nevelőd egy durvább szó hallatán feladja a lelki intaktságát. Ebben a szituációban a gyerek uralkodik a felnőttön érzelmileg és ez nem jo sem neki, sem a gyereknek.
Még eszembejutott az éjszaka folyamán az, hogy a kereszténység létrehozta az angyalokat és a démonokat, ez a görögöknél még egy volt. A dolog szárnyakkal. Amikor démonok tépik az ember lelkét, azok valójában angyalok, csak a valósághoz való viszonyomban démonnak érzékelem. Említettem a videóban az akkomodáció folyamatát, "a dolog szárnyakkal" segít, hogy a valóság befogadhasson. Az "én"-t nem csak a démonok semmisítik meg, de az angyalok is. A negatív szituációk is esélyt adnak h túllépj önmagadon.
Szerintem attól, hogy azt mondom magamnak, hogy nincs értelme amiatt idegeskedni, hogy lekésem a buszt, nem a lelki nyugalmat fogom elérni, hanem invalidálom a saját érzelmeimet (bocsi a hülye szóért). Szerintem ahhoz, hogy el tudjuk engedni a külvilággal kapcsolatos negatív érzelmeinket előbb meg kell engednünk magunknak, hogy átéljük őket. És nem hiszem, hogy valaha is elérhető olyan lelkiállapot, hogy az embert egyáltalán ne hassák meg a világ dolgai, mert negatív érzelmeink mindig lesznek. Szerintem csak azt tudjuk megtanulni, hogy úgy kezeljük őket, hogy ne okozzanak tartós feszültséget. De nem vagyok se szakértő, se semmi, szóval aki jobban tudja nyugodtan javítson ki.
Igazad van, intelektualizálás, meg érzelmek elfolytása valóban nem visz előrébb ebben a helyzetben. Vannak élményeink amik beragadnak, abban a pillanatban nem tudunk foglalkozni velük, mert minden olyan gyorsan történik. Ezeket a beragadt élményeket úgy a legegyszerübb feloldani ha belemegyünk, már csak a figyelmünktől és az újra átéléstől is gyógyul, kisimul a gyűrődés. A sztoikus filozofia nem kéri hogy tagadd meg önmagad és az érzéseidet, arra kér h éld át őket legyél tudatában, ha kell változtasd meg, ugorj ki a nézőpontodbol, tudatállapotodból, legyen hatalmad belső állapotod felett és ne fordítva. Például ha haragszol légy tudatában a haragod mögötti vágynak és próbáld meg a vágyad kommunikálni számonkérés nélkül. Így a harag ami alapból eltávolítana, közelebb tud hozni.
Abban a pillanatban, amikor az érzelmek és az élmény intenzívek, akkor először le kell nyugodni, elengedni és csak utána lehet bevetni a Sztoicizmust. A Sztoicizmusra alapozták a kognitív viselkedés terápiát a pszichológusok.
A macskás és a hasadékos példáról az alábbiak jutottak eszembe. Ugye az az alapvetés, hogy minden amit látunk az csupán egy nézőpont és nem az objektív valóság. Ezért nem tudjuk az érzékszervi, tudásbéléi és egyéb korlátaink nélkül a teljes valóságot megismerni. Tehát abból az nyilvánvalóan következik, hogy senki nem képes erre. Legyen az sztoikus vagy bármilyen más ember. Vagyis ha meg akarjuk a nagy egész minél nagyobb részét ismerni, akkor kénytelenek vagyunk az egyes részleteket leválasztani az egészről, azoknak nevet adni és azokat tanulmányozni. Enélkül még konkrétan gondolkodni, vagy beszélni sem lennénk képesek róla. Kénytelenek vagyunk megnézni azt, hogy mi miből és miért következik. Mert a fentebb ismertetett okokból az egészet nyilvánvalóan nem vagyunk képesek egyben és komplexitásában átlátni. Viszont ha az egyes részegységeket tanulmányozzuk akkor nem csak az egész egyre nagyobb részét ismerhetjük meg, hanem a szabályszerűségekre is jó eséllyel rálelhetünk. Így működik a tudomány, így növekszik az emberiség tudása, és a saját tudásunk is így lehet egyre nagyobb. Ezért is vannak a külön tudományterületek. De hogy a macskás példához visszatérjek. Én kicsit átszabnám. Valójában mindannyian a fal azon oldalán vagyunk ahonnan a valóságot csak a hasadékokon keresztül láthatjuk. A kérdés az, hogy hogyan próbáljuk a túloldalt megismerni. Az egyik lehetőség az, hogy kukucskálunk a hasadékokon, és megpróbálunk információt gyűjteni és azokat rendszerezni és abból valamilyen következtetést levonni. Részekre bontjuk amit látunk. Majd ezeket felhasználni az életünk egyes területein kisebb vagy nagyobb sikerrel. Végül eljutunk egy olyan modellhez, amely ugyan nem fedi teljesen a valóságot, de megközelíti azt, és a működésének törvényszerűségeit is részben átláthatjuk. Hogy az orr és a farok példájánál maradjak, megfigyeljük az orrot, a fejet, a testet, a lábakat, és a farkat. Aztán ezt végül össze lehet rakni egy képpé a macskáról. Megnézhetjük hogyan mozog, mik a szokásai, milyen gyakran tűnik fel. Még ha nem is tökéletes a tudásunk, azért mégiscsak megtudhatunk ezt-azt a macskáról. Vagy van a másik módszer, hogy azt mondjuk, mivel korlátozott a rálátásunk amiatt, mert "kicsi a hasadék", kijelentjük azt, hogy nincs esélyünk a teljes megismerésre ezért inkább hanyagoljuk a megfigyelést. Ehelyett hogy a példához ragaszkodjak, leülünk a fal tövébe háttal a hasadéknak, és elmélkedünk azon, hogy vajon mi lehet a valóság. Végül eljutunk oda, hogy az egész részekre bontása hamis képhez vezet és az nem a valóság. De ezen kívül valójában mit is tudtunk meg a valóságról? Azt, hogy túl komplex ahhoz, hogy teljességében megismerhessük. De erre a szemlélődő, és összefüggéseket gyártó ember is ugyanúgy rájön. A különbség annyi, hogy neki van némi fogalma arról hogy milyen is a világ és hogyan is működik. Ezeket pedig a megfigyeléseivel alá is tudja támasztani. Azonban ha csak ülünk a falnak háttal, akkor nem csak hogy nem lesz fogalmunk arról, hogy mi is az a macska, és milyen lehet az orra vagy a farka, de valószínűbb, hogy addig sem jutunk el, hogy azon kezdjük el gondolkodni, hogy a macska vajon létezik-e. Bevallom számomra egyértelmű, hogy melyik módszer az amely pozitívabb és az amelyik hozzásegít bármilyenen fejlődéshez. A másik a bosszankodással kapcsolatos felvetések. Igen, az ember legtöbbször akkor bosszankodik, ha olyan helyzettel találja magát szembe amelyen már nem tud változtatni, vagy amelyet nem tud megoldani. Mert ha egy megoldható problémával szembesül, akkor egyrészt vagy tudja hogy hogyan lehet azt megoldani és ezért nem is lesz tőle ideges, vagy elkezd a megoldáson töprengeni. Tehát ez valójában nem több egy olyan reakciónál amelyet a tehetetlenségre adunk válaszul. De valójában ez talán arra ösztönöz minket, hogy máskor kerüljük az ilyen helyzeteket. Tehát készüljünk fel jobban, gondoljuk át a dolgainkat alaposabban. Lényegében ez hozzásegíthet ahhoz, hogy a jövőben kevesebb ilyen kellemetlen helyzetbe kerüljünk. Így felvetődik a kérdés, hogy valóban célravezető-e az, hogy nem foglalkozunk a kellemetlen szituációkkal? Mert az kétségtelen, hogy akkor abban a pillanatban jobban érezzük magunkat ha nem bosszankodunk. De a kellemetlen szituációk elkerülésben nem segít. Bár ha csupán az a cél, hogy ne legyünk idegesek működhet...
Nem különbözünk, én is azt vallom hogy a valóságot amennyire lehet, ismerjük meg, kerüljünk olyan közel amennyire tudunk. A példával azt szerettem volna elmondani hogy ha abszolutizáljuk a szubjektív nézőpontot, akkor leragadunk, tudod mint mikor azt hitték a nap kering a föld körül. A szubjektiv nézőpontjukat énjük részévé tették és amikor ott voltak hogy nézzetek bele a csillagvizsgálóba, ott a bizonyíték, megtagadták. Ez egy általános emberi jelenség, ezeknek a tudosoknak akkor amikor kiderül hogy a geocentrikus világkép hamis átkelett esniük egy halál ujjászületés élményen. Ennek az élménynek a megengedése visz közelebb a valósághoz. Valamint a buszos példában én, ugy mint te a hatékonyság pártján állok, de nem mondtam hogy ne érezzük az érzelmeinket. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet hogy dolgunk van velük és hogy nem jó ha belsőnket illy mértékben rángatják tőlünk független események. Az érzelmeknek engedjük hogy legyenek, mennyünk át rajtuk félelem nélkül,teljesen, mert csak így vehetjük át az irányítást.
A "gondolkodom, tehát vagyok" nem jelenti azt, hogy ami nem gondolkodik, az nincs. A létező dolgok között lehet olyan, ami gondolkodik és olyan is, ami nem. Ha viszont felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg nem létezem, ezt csakis egy létező lény gondolhatja. Egy nem létező ugyanis nem gondolhat semmit.
Maga az énkép akkor jött létre amikor kiváltunk az állati sorbol és ezzel együtt haláltudatunk lett. Azt hiszem a bibliai terminologiában ez a tudás almája. Azért mondtam azt amit mert felszerettem volna hívni a figyelmet arra hogy bár én tudatunk a gondolkozás képességével jelent meg, még sem a gondolkozás képezi lényegi részünket.
@@hargon3718 A bibliai terminológiában nincs olyan, hogy tudás almája. Jó és rossz tudásának fája van, ami nem keverendő össze a tudással, sem az almával. A bűneset előtti ember tapasztalatból tudta, mi a jó, és elméletben tudta, mi a rossz. Öntudata a bűn előtt is volt, a tiltott gyümölccsel a bűntudat jelent meg, és a rosszról szerzett tapasztalati tudás.
@@hargon3718 A bibliai történet elemeit átvéve a közgondolkodásban megjelent egy másik legenda, ami a külsőségeiben hasonló, a mondanivalót tekintve viszont gyökeresen eltérő a bibliai történethez képest. Lehet, hogy nem tudsz egyetérteni a bibliai történet mindanivalójával, de akkor is hiba lenne összekeverni ezt a két történetet, és bibliainak nevezni azt, ami csak a külsőségekben hasonlít rá.
ha lesz következő videóm az az integrált pszichologiáról fog szolni. Kiderült, hogy az emberiség spirituális kulturája egyesíthető és rendszeresíthető egy metaanalizis keretében.
5:8 - Erről pofázok minduntalan, ezért olvasok antik szerzőket első ízben és iszom azon filozófusok szavait, akik számomra relevánsak. Most jó ideje parlagon hever Sencea levelezése, viszont újra elfogom venni és olvasom tovább, avagy előrébb lapozok, a gondolatok felelevenítése végett, mert sok-sok mindenben egyetértek vele. Az emberi jellem, kétezer év óta változatlan, akár egy kő.
Ez nem az ő szemszöge volt, hanem általános információk, amelyeket lexikonokból ki lehet olvasni és direkt nem online-t mondtam, mert az megcsalhat, a wikipedia ahová azt lehet írni, ami csak eszedbe jut, attól az még nem úgy van. Egy-két idézetet fölismertem, kiktől származik, ám nem ártott volna neveket mondani. Mindazonáltal, az elhangzott gondolatisággal maximálisan egyetértek. Tudat alatt történik velem a következő: hogyha esik az eső és ostoba mód nem vittem magammal esőkabátot, sapkát, ernyőt, ami megvédene, nem idegeskedem, mert nem tehetek ellene semmit, pusztán az bosszant egy pillanatra, hogy fölkészületlen voltam, ergo magamat ostorozom, egy pár percig, hogy te hülye, hát sejtetted, hogy fog esni az eső, de elhessegetted magadtól és lustaságból nem vitted magaddal azt az átkozott esőkabátot. Viszont, van, ami engem roppant mód feldühít: a bolyongás, amikor egy utcát nem találok, az nagyon bosszant. Egy másik is eszembe jutott, ami az embereket illeti: a tudatlanság, vagy éppen a vágynak, a hiánya, hogy több legyen, mint ami. Vagyis "boldogok az együgyűek, mert övék a Mennyek-országa". Vagyis, mivel kizárja a világot, nem tud semmiről, csak saját kis sáros pocsolyájában él, amit így-úgy, de ismer, nem kíván többet, neki az elég. boldog, mert ő ezzel lezárta a kutatást, az ismeretszerzést. Ezért van az a törekvésem, hogy igyekszem rávenni az embereket, hogy igenis nézzenek utána dolgoknak. Ne hagyják magukat megvezetni: politikus, reklám, propaganda, áltudomány által. Az, aki üres, akár egy memóriakártya, abba azt töltenek mások, amit csak akarnak! Az emberben kell lennie egy szűrő, ami megszűri az információáradatot, ami nap mint nap ránk zúdul és utánajárni téziseknek, vajon megalapozottak-e avagy koholmányok, nem készpénznek venni valamit, mert mondjuk olyas valaki állítja, akinek a társadalomban megbecsült helye van. Attól az az alak lehet egy idióta, vagy machinátor, aki különböző érdekek mentén állítja azt, amit épp mond. De, mert elismert tekintély bizonyos körökben: a szavainak súlya van. Bizonyos esetben számít: pl. Mari néni a CBA-ból, vagy Ady Endre formál véleményt erről-arról. Nem mindegy. Egy másik mondás tartja: az, aki tudással vértezi fel magát, rájön, mennyire keveset tud. Következésképp: az Élet egésze: Halálig tartó Tanulás.
Én mindent amit jónak vélek, amitől úgy érzem szebb boldogabb és értelmesebb életem lehet magambaszippantok. Minden eszközömmel és szituációmmal ostromlom azokat a sémáimat amik szenvedést okoznak nekem és azoknak akiket szeretek. A világon minden az enyém és semmi sem. Nemhogy az nem az enyém amit másoktól tanulok, még az életem sem az enyém, mert azt is vissza kell adnom. Nem az enyém, de most rendelkezek felette, ugyanugy afelett amit másoktól tanulok.
👆 Amennyiben ti is szeretnétek egy hasonló videóban nézeteiteket, filozófiátokat, vallásotokat bemutatni, írjatok e-mailt nekünk az ideologiaktarhaza@gmail.com címre, tárgyként adjátok meg a témát, amiről beszélni szeretnétek, illetve néhány sorban vezessétek fel nekünk.
👉További információkért ajánljuk a videó leírását, illetve ismételten a komment szekcióban való böngészést és kérdezést.
@@pietrosupero egy sztoikus készítette rajongásból a sztoicizmus szimbólumának. Ugye ennek nincs hivatalos szimbóluma, ezért mindenki csinál. Nem tudom hol találtam pontosan. Googleben kerestem sztoikus jelképeket.
Nagyon jó lett! Köszönöm, mindig kedveltem a sztoikus filozófiát, és a legközelebb áll hozzám.
Nagyon jó ez az új sorozat! Köszi a videót!
Biztos voltam benne, hogy a sztoicizmus lesz az egyik első, amit valaki felvállal majd és ilyenformán megjelenik a csatornán. Különösen aktuális, értékteremtő gondolatokat táplál ez korunkban. Van egy-két nem túl egészséges fatalista áthallása (különösen Senecanál), de ettől függetlenül szerintem a világ sokkal kerekebb lenne, ha többen forgatnák Epiktétoszt.
Köszönöm ez nagyon érdekes volt ^^
Ez volt az eddigi legszimpatikusabb, a bemutatott filozófiák közül.
Nagyon tetszik ez a filozófia.
Érdekes volt köszi
Nagyon tetszett - a Husserli fenomenológia jutott eszembe felénél utána meg egyből rá is kérdeztetek erre, mindfuck!
Érdekes volt, figyelemmel hallgattam. Nem vagyok a sztoicizmus felkent papja, limitált tudásom van róla, de én sosem egy univerzális gondolatként tekintettem rá, csak egy divatként, ami elkezdődött az I.E.4. században, és Cicero révén tovább élt a későbbi századokban. Amit hallottam, az egy univerzális gondolat volt, ami támaszkodott bizonyos tekintetben a hinduizmusra és buddhizmusra. De egy univerzális értéknek nem kell támaszték. Minden, a mai életünket meghatározó hatás ókori görög-római eredetű, de nem hiszem, hogy a sztoicizmus közéjük tartozik. Jobban el fogok a jövőben mélyedni a témában. Tisztelem az ókoriak gondolatait a sztoicizmussal kapcsolatban, de nem tartom univerzálisnak. Most nem hallottam olyat, ami meggyőzött volna, pedig milyen sok érdekességet el lehet róla mesélni! Kezdve Zénóval, hogy alapította meg az iskolát, és miért utasította el a Cinikusokat.
Sziasztok!
Az előadónak vannak gyakorlati módszerei, amiket stresszes élethelyzetek esetén alkalmazni tud? Úgy értem a sztoicizmust a stressz feloldására?
attól függ mekkora behatás és és mijen, nekem az általános tesmozgás sokat segít.
Ha valakire haragszom, megpróbálom a haragom mögötti vágyat megfogalmazni, így a harag nem eltávolít, hanem közelebb hoz.
Ha mondjuk pánikolsz elsősorban mindig figyelj a légzésedre, ez nekem sokat segített és ha valakiről összetörnek az illúzióid, koncentrálj amennyire tudsz és hagyd beáramolni a valóságot, hogy kitágítson.
Nem emberekről alkotott illuzióinkat kell szeretni, hanem az embert mindenével együtt. A szeretet felad minden erőszakot.
A legroszabb amit tehetsz az az öngyilkosság, a legjobb amit tehetsz ha meghalsz halálod elött.
Jha és ha mondjuk vitatkozol valakivel, aki kiabál és szitkozódik veled, az egy kitűnő lehetőség számodra.
Ne vedd fel a tempóját, minden szavad legyen értelmes és logikus, ha átveszed a habitusát kiadod a hatalmat a kezedből a javára.
Keresztanyukám amikor neveli az unokáit nehéz dolga van, azt figyeltem meg hogy ha a gyerek hozza az agresszív habizust, keresztanyukám is ugyanígy tesz. Hogy érezze magát így egy pillanatig is érzelmi biztonságban magát az ember ha a nevelőd egy durvább szó hallatán feladja a lelki intaktságát.
Ebben a szituációban a gyerek uralkodik a felnőttön érzelmileg és ez nem jo sem neki, sem a gyereknek.
@@hargon3718 Köszönöm a válaszokat! :-)
Még eszembejutott az éjszaka folyamán az, hogy a kereszténység létrehozta az angyalokat és a démonokat, ez a görögöknél még egy volt.
A dolog szárnyakkal.
Amikor démonok tépik az ember lelkét, azok valójában angyalok, csak a valósághoz való viszonyomban démonnak érzékelem.
Említettem a videóban az akkomodáció folyamatát, "a dolog szárnyakkal" segít, hogy a valóság befogadhasson. Az "én"-t nem csak a démonok semmisítik meg, de az angyalok is.
A negatív szituációk is esélyt adnak h túllépj önmagadon.
meg csak most kapcsoltam be de a stoicus filozófia a kedvencem
köszönjük :)
Taktikai cicás komment az algoritmusért, szia Hargon
szia 😺
Szerintem attól, hogy azt mondom magamnak, hogy nincs értelme amiatt idegeskedni, hogy lekésem a buszt, nem a lelki nyugalmat fogom elérni, hanem invalidálom a saját érzelmeimet (bocsi a hülye szóért). Szerintem ahhoz, hogy el tudjuk engedni a külvilággal kapcsolatos negatív érzelmeinket előbb meg kell engednünk magunknak, hogy átéljük őket. És nem hiszem, hogy valaha is elérhető olyan lelkiállapot, hogy az embert egyáltalán ne hassák meg a világ dolgai, mert negatív érzelmeink mindig lesznek. Szerintem csak azt tudjuk megtanulni, hogy úgy kezeljük őket, hogy ne okozzanak tartós feszültséget. De nem vagyok se szakértő, se semmi, szóval aki jobban tudja nyugodtan javítson ki.
Igazad van, intelektualizálás, meg érzelmek elfolytása valóban nem visz előrébb ebben a helyzetben.
Vannak élményeink amik beragadnak, abban a pillanatban nem tudunk foglalkozni velük, mert minden olyan gyorsan történik. Ezeket a beragadt élményeket úgy a legegyszerübb feloldani ha belemegyünk, már csak a figyelmünktől és az újra átéléstől is gyógyul, kisimul a gyűrődés.
A sztoikus filozofia nem kéri hogy tagadd meg önmagad és az érzéseidet, arra kér h éld át őket legyél tudatában, ha kell változtasd meg, ugorj ki a nézőpontodbol, tudatállapotodból, legyen hatalmad belső állapotod felett és ne fordítva.
Például ha haragszol légy tudatában a haragod mögötti vágynak és próbáld meg a vágyad kommunikálni számonkérés nélkül.
Így a harag ami alapból eltávolítana, közelebb tud hozni.
Minden valódi második átélés felülírja az elsőt.
Abban a pillanatban, amikor az érzelmek és az élmény intenzívek, akkor először le kell nyugodni, elengedni és csak utána lehet bevetni a Sztoicizmust.
A Sztoicizmusra alapozták a kognitív viselkedés terápiát a pszichológusok.
A macskás és a hasadékos példáról az alábbiak jutottak eszembe.
Ugye az az alapvetés, hogy minden amit látunk az csupán egy nézőpont és nem az objektív valóság. Ezért nem tudjuk az érzékszervi, tudásbéléi és egyéb korlátaink nélkül a teljes valóságot megismerni. Tehát abból az nyilvánvalóan következik, hogy senki nem képes erre. Legyen az sztoikus vagy bármilyen más ember.
Vagyis ha meg akarjuk a nagy egész minél nagyobb részét ismerni, akkor kénytelenek vagyunk az egyes részleteket leválasztani az egészről, azoknak nevet adni és azokat tanulmányozni. Enélkül még konkrétan gondolkodni, vagy beszélni sem lennénk képesek róla.
Kénytelenek vagyunk megnézni azt, hogy mi miből és miért következik. Mert a fentebb ismertetett okokból az egészet nyilvánvalóan nem vagyunk képesek egyben és komplexitásában átlátni. Viszont ha az egyes részegységeket tanulmányozzuk akkor nem csak az egész egyre nagyobb részét ismerhetjük meg, hanem a szabályszerűségekre is jó eséllyel rálelhetünk. Így működik a tudomány, így növekszik az emberiség tudása, és a saját tudásunk is így lehet egyre nagyobb.
Ezért is vannak a külön tudományterületek.
De hogy a macskás példához visszatérjek. Én kicsit átszabnám. Valójában mindannyian a fal azon oldalán vagyunk ahonnan a valóságot csak a hasadékokon keresztül láthatjuk. A kérdés az, hogy hogyan próbáljuk a túloldalt megismerni.
Az egyik lehetőség az, hogy kukucskálunk a hasadékokon, és megpróbálunk információt gyűjteni és azokat rendszerezni és abból valamilyen következtetést levonni. Részekre bontjuk amit látunk. Majd ezeket felhasználni az életünk egyes területein kisebb vagy nagyobb sikerrel. Végül eljutunk egy olyan modellhez, amely ugyan nem fedi teljesen a valóságot, de megközelíti azt, és a működésének törvényszerűségeit is részben átláthatjuk.
Hogy az orr és a farok példájánál maradjak, megfigyeljük az orrot, a fejet, a testet, a lábakat, és a farkat. Aztán ezt végül össze lehet rakni egy képpé a macskáról. Megnézhetjük hogyan mozog, mik a szokásai, milyen gyakran tűnik fel. Még ha nem is tökéletes a tudásunk, azért mégiscsak megtudhatunk ezt-azt a macskáról.
Vagy van a másik módszer, hogy azt mondjuk, mivel korlátozott a rálátásunk amiatt, mert "kicsi a hasadék", kijelentjük azt, hogy nincs esélyünk a teljes megismerésre ezért inkább hanyagoljuk a megfigyelést. Ehelyett hogy a példához ragaszkodjak, leülünk a fal tövébe háttal a hasadéknak, és elmélkedünk azon, hogy vajon mi lehet a valóság. Végül eljutunk oda, hogy az egész részekre bontása hamis képhez vezet és az nem a valóság. De ezen kívül valójában mit is tudtunk meg a valóságról? Azt, hogy túl komplex ahhoz, hogy teljességében megismerhessük. De erre a szemlélődő, és összefüggéseket gyártó ember is ugyanúgy rájön. A különbség annyi, hogy neki van némi fogalma arról hogy milyen is a világ és hogyan is működik. Ezeket pedig a megfigyeléseivel alá is tudja támasztani.
Azonban ha csak ülünk a falnak háttal, akkor nem csak hogy nem lesz fogalmunk arról, hogy mi is az a macska, és milyen lehet az orra vagy a farka, de valószínűbb, hogy addig sem jutunk el, hogy azon kezdjük el gondolkodni, hogy a macska vajon létezik-e.
Bevallom számomra egyértelmű, hogy melyik módszer az amely pozitívabb és az amelyik hozzásegít bármilyenen fejlődéshez.
A másik a bosszankodással kapcsolatos felvetések. Igen, az ember legtöbbször akkor bosszankodik, ha olyan helyzettel találja magát szembe amelyen már nem tud változtatni, vagy amelyet nem tud megoldani. Mert ha egy megoldható problémával szembesül, akkor egyrészt vagy tudja hogy hogyan lehet azt megoldani és ezért nem is lesz tőle ideges, vagy elkezd a megoldáson töprengeni. Tehát ez valójában nem több egy olyan reakciónál amelyet a tehetetlenségre adunk válaszul. De valójában ez talán arra ösztönöz minket, hogy máskor kerüljük az ilyen helyzeteket. Tehát készüljünk fel jobban, gondoljuk át a dolgainkat alaposabban. Lényegében ez hozzásegíthet ahhoz, hogy a jövőben kevesebb ilyen kellemetlen helyzetbe kerüljünk. Így felvetődik a kérdés, hogy valóban célravezető-e az, hogy nem foglalkozunk a kellemetlen szituációkkal? Mert az kétségtelen, hogy akkor abban a pillanatban jobban érezzük magunkat ha nem bosszankodunk. De a kellemetlen szituációk elkerülésben nem segít. Bár ha csupán az a cél, hogy ne legyünk idegesek működhet...
Nem különbözünk, én is azt vallom hogy a valóságot amennyire lehet, ismerjük meg, kerüljünk olyan közel amennyire tudunk.
A példával azt szerettem volna elmondani hogy ha abszolutizáljuk a szubjektív nézőpontot, akkor leragadunk, tudod mint mikor azt hitték a nap kering a föld körül. A szubjektiv nézőpontjukat énjük részévé tették és amikor ott voltak hogy nézzetek bele a csillagvizsgálóba, ott a bizonyíték, megtagadták.
Ez egy általános emberi jelenség, ezeknek a tudosoknak akkor amikor kiderül hogy a geocentrikus világkép hamis átkelett esniük egy halál ujjászületés élményen.
Ennek az élménynek a megengedése visz közelebb a valósághoz.
Valamint a buszos példában én, ugy mint te a hatékonyság pártján állok, de nem mondtam hogy ne érezzük az érzelmeinket. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet hogy dolgunk van velük és hogy nem jó ha belsőnket illy mértékben rángatják tőlünk független események.
Az érzelmeknek engedjük hogy legyenek, mennyünk át rajtuk félelem nélkül,teljesen, mert csak így vehetjük át az irányítást.
Minden harag, bosszankodás magja egy őszinte vágy az életünkel kapcsolatban, ezt kell megtalálnunk.
Je új videó 👍
Nekem van egy egészen kidolgozott listám a különböző tudati szintekről, az is olyan doog, amit ebben a műsorban be lehet mutatni?
Itt ideológiák, filozófiák és vallások szerepelnek csak.
Nice
Cool
A "gondolkodom, tehát vagyok" nem jelenti azt, hogy ami nem gondolkodik, az nincs. A létező dolgok között lehet olyan, ami gondolkodik és olyan is, ami nem. Ha viszont felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg nem létezem, ezt csakis egy létező lény gondolhatja. Egy nem létező ugyanis nem gondolhat semmit.
Maga az énkép akkor jött létre amikor kiváltunk az állati sorbol és ezzel együtt haláltudatunk lett.
Azt hiszem a bibliai terminologiában ez a tudás almája.
Azért mondtam azt amit mert felszerettem volna hívni a figyelmet arra hogy bár én tudatunk a gondolkozás képességével jelent meg, még sem a gondolkozás képezi lényegi részünket.
@@hargon3718 A bibliai terminológiában nincs olyan, hogy tudás almája. Jó és rossz tudásának fája van, ami nem keverendő össze a tudással, sem az almával. A bűneset előtti ember tapasztalatból tudta, mi a jó, és elméletben tudta, mi a rossz. Öntudata a bűn előtt is volt, a tiltott gyümölccsel a bűntudat jelent meg, és a rosszról szerzett tapasztalati tudás.
@@jonatanfodor7689 sajnálom nem tudok veled egyet érteni.
@@hargon3718 A bibliai történet elemeit átvéve a közgondolkodásban megjelent egy másik legenda, ami a külsőségeiben hasonló, a mondanivalót tekintve viszont gyökeresen eltérő a bibliai történethez képest. Lehet, hogy nem tudsz egyetérteni a bibliai történet mindanivalójával, de akkor is hiba lenne összekeverni ezt a két történetet, és bibliainak nevezni azt, ami csak a külsőségekben hasonlít rá.
Érdekesség, a legtöbb római filozófus sztoikusnak mondta magát, többek közt Seneca.
Mindenki:
Èn: most kezdett el èrdelni a sztoikus filozófiai
Olvass Seneca-t!
👍
nekem nincsenek fenkölt ideólógiáim csak a revízió
Végre
Hargonnal interjú? Ezt nem gondoltam hogy meg fogjátok lépni.
hallod amugy eskü én is meglepődtem xDDD
Én nem ismerem Hargont. Kiről van szó? Miről lehet őt ismerni?
Távoli rokona a Buddha tanításainak. Több az egyezés, mint a különbség.
ha lesz következő videóm az az integrált pszichologiáról fog szolni. Kiderült, hogy az emberiség spirituális kulturája egyesíthető és rendszeresíthető egy metaanalizis keretében.
@@hargon3718 Egy sztoicistától nem is várnánk mást :)
@@FenrirVarg ^^
😺
HARGON XDDDDDDDD
🐱🐱🐱🐱
Kitten for the algorithm.
Ok k*pcsi
5:8 - Erről pofázok minduntalan, ezért olvasok antik szerzőket első ízben és iszom azon filozófusok szavait, akik számomra relevánsak. Most jó ideje parlagon hever Sencea levelezése, viszont újra elfogom venni és olvasom tovább, avagy előrébb lapozok, a gondolatok felelevenítése végett, mert sok-sok mindenben egyetértek vele. Az emberi jellem, kétezer év óta változatlan, akár egy kő.
algoritmus
Ez nem az ő szemszöge volt, hanem általános információk, amelyeket lexikonokból ki lehet olvasni és direkt nem online-t mondtam, mert az megcsalhat, a wikipedia ahová azt lehet írni, ami csak eszedbe jut, attól az még nem úgy van.
Egy-két idézetet fölismertem, kiktől származik, ám nem ártott volna neveket mondani.
Mindazonáltal, az elhangzott gondolatisággal maximálisan egyetértek.
Tudat alatt történik velem a következő: hogyha esik az eső és ostoba mód nem vittem magammal esőkabátot, sapkát, ernyőt, ami megvédene, nem idegeskedem, mert nem tehetek ellene semmit, pusztán az bosszant egy pillanatra, hogy fölkészületlen voltam, ergo magamat ostorozom, egy pár percig, hogy te hülye, hát sejtetted, hogy fog esni az eső, de elhessegetted magadtól és lustaságból nem vitted magaddal azt az átkozott esőkabátot.
Viszont, van, ami engem roppant mód feldühít: a bolyongás, amikor egy utcát nem találok, az nagyon bosszant.
Egy másik is eszembe jutott, ami az embereket illeti: a tudatlanság, vagy éppen a vágynak, a hiánya, hogy több legyen, mint ami. Vagyis "boldogok az együgyűek, mert övék a Mennyek-országa".
Vagyis, mivel kizárja a világot, nem tud semmiről, csak saját kis sáros pocsolyájában él, amit így-úgy, de ismer, nem kíván többet, neki az elég. boldog, mert ő ezzel lezárta a kutatást, az ismeretszerzést.
Ezért van az a törekvésem, hogy igyekszem rávenni az embereket, hogy igenis nézzenek utána dolgoknak. Ne hagyják magukat megvezetni: politikus, reklám, propaganda, áltudomány által. Az, aki üres, akár egy memóriakártya, abba azt töltenek mások, amit csak akarnak!
Az emberben kell lennie egy szűrő, ami megszűri az információáradatot, ami nap mint nap ránk zúdul és utánajárni téziseknek, vajon megalapozottak-e avagy koholmányok, nem készpénznek venni valamit, mert mondjuk olyas valaki állítja, akinek a társadalomban megbecsült helye van. Attól az az alak lehet egy idióta, vagy machinátor, aki különböző érdekek mentén állítja azt, amit épp mond. De, mert elismert tekintély bizonyos körökben: a szavainak súlya van.
Bizonyos esetben számít: pl. Mari néni a CBA-ból, vagy Ady Endre formál véleményt erről-arról. Nem mindegy.
Egy másik mondás tartja: az, aki tudással vértezi fel magát, rájön, mennyire keveset tud. Következésképp: az Élet egésze: Halálig tartó Tanulás.
Én mindent amit jónak vélek, amitől úgy érzem szebb boldogabb és értelmesebb életem lehet magambaszippantok. Minden eszközömmel és szituációmmal ostromlom azokat a sémáimat amik szenvedést okoznak nekem és azoknak akiket szeretek.
A világon minden az enyém és semmi sem.
Nemhogy az nem az enyém amit másoktól tanulok, még az életem sem az enyém, mert azt is vissza kell adnom. Nem az enyém, de most rendelkezek felette, ugyanugy afelett amit másoktól tanulok.
komment
🐱🐱🐱🐱
🐱🐱🐱🐱