Akárcsak a szél, akárcsak a felhő. Turisták. Jönnek, mennek. Nem tudjuk honnan jönnek, és nem tudjuk hova mennek. Nem tudjuk miért jönnek, és nem tudjuk mikor, és miért mennek tovább. A lényeg, hogy ezt nem is kell tudni, pontosabban, nincs ez a tudás!
Én is köszönöm! Nagyon örülök, hogy meghív ez a téma Titeket. Had buzdítsalak Titeket, hogy meditáljatok együtt naponta kezdésként tíz percet, és írjátok meg egy hónap múlva, mit tapasztaltok.🤗 Köszi!
Szia. Igazad van, a saját életemben is megtapasztalom ezt folyamatosan. Valahol azt vettem észre, hogy minden tanítónak/tanításnak végül ez az esszenciája. Mintha a saját magunk áldozatának tennénk magunkat az ellenállással. Persze az elme nem teszi könnyűvé a megengedést. Mert ugye nem erre vagyunk kalibrálva. Köszi a tartalmat. 🙏
Nekem gyermekkorom óta sajnos kialakult egy pànik rohamom a nehez gyermekkorom miatt,ami bizonyos szituaciòkba ès sajnos napi szinten megjelenik mert az erzes ellen àllok sajnos.Nagyon szeretnèm azt a kellemetlen èrzèst is elfogadni. Annyi mindent eltudtam mar fogadni az èletemben a spiritualitàsnak köszönhetően. Igaz hogy minden a maga idejèben èrkezik?
@@crafty-hobby5506egy technika. Okosóta van. Adj neki 5 percet visszaszámol. Most a tiéd vagyok, (hagyd magad, előbb szabadulsz) Amikor cseng, mint egy pofon... Nekem működik. 1 próbát megér.
Teljesen azonosulok az itt elhangzottakkal..és életem sok területén be is tudom építeni , hogy elfogadjam a számomra nem épp "kellemes" szituációkat, együtt létezzek vele harmóniában. De.. ami még közel egy évtizede sem sikerült, a betegséggel járó napi fájdalmak és a tünet együttesek elfogadása. Egész egyszerűen oly "régóta" élek velük együtt, (és hathatós megoldást nem találtam a változásra) hogy ha nem is harcolok már, de tolom-tolnám.. magamtól el , mert igen nehezen viselem. Ez egy ördögi kör, (hiszen így még tovább velem maradnak..) és nem tudom hol szakítsam meg. De köszönöm a hasznos gondolatokat!🙏
Köszönöm szépen, hogy megosztottad a gondolataidat. Igen, a fizikai fájdalmak elfogadása sokszor sokkal nehezebb, mint a mentális tüneteké. Mi van, ha a fizikai fájdalmakat ugyanúgy kezeled, mint minden mást. Kezdd el üdvözölni őket, és kezdd el szeretni őket. Nézd meg, hogy miben segítettek neked az életed folyamán, mit köszönhetsz nekik. Ha egy picit is megszereted őket, nagyon sokat fognak változni. 🙏
@@gyongyiszeverenyi7980 Ez lehet egy út, amennyiben szeretnénk a felszínre hozni, hogy mi az a domináns gondolatsor, vagy minta, ami ilyen formában is megmutatja magát. Ugyanakkor, ha nem találjuk az okát, és egy ponton túl csak keressük és keressük, akkor egy olyan örvénybe kerülünk, amiből nagyon nehéz lesz kijönni és a tünetek maradnak, sőt felerősödhetnek. Mi van, ha erre nem kell tudni a választ? Nekem sok minden jött szembe, amire nem kellett tudnom a választ. Ilyenkor azt mondom, hogy, figyeljük az érzést, legyünk megengedőek a jelenlétével, mert ez fogja elhozni az enyhülést, majd a teljes békét. Váljunk eggyé az érzéssel, menjünk bele az érzésbe, égjünk benne, így tudjuk szép lassan kipörgetni az életünkből. Persze, akkor távozik, amikor majd ő akarja, ezt nem mi irányítjuk. 🙏
@@belsofilm Köszönöm a válaszod, ❤ igen azt gondolom, hogy ez lehet a megoldás, de mivel már egy évtizede vagy még több, élek a fájdalmakkal, így nem tudom még azt sem igen, hogyan fogadjam el, nemhogy megszeretni..A türelmem kezd valahogy fogytán lenni önmagamhoz is, többet vagyok ideges-szorongó a fájdalmak miatt, és persze így nehéz szeretni a tünetet vagy magát az állapotot. Az egyetlen "előnye" a betegségnek-tüneteknek, hogy valahogy a jelenben tartanak mindig. Azt bevallom, hogy nem szoktam meditálni..mert egyszerűen (ülni sajnos mozgászervi gondok miatt nem sokat tudok, sőt igen keveset) fekve meg meditálni nem tudom hogyan lehet, vagy érdemes e. (és ott is csak oldalt tudok feküdni) Nos köszönöm azért hogy "meghallgattál" úgy vélem úgysincs számomra más kiút mint " befelé " -)) Ámbár eddig is így tettem igen sokat. Remélem előbb utóbb sikerül valahogy belesimulni az állapotomba.
@@gyongyiszeverenyi7980 nagyjából tudatos vagyok rá, hogy mivel hoztam létre még a betegség elejét..úgymond.. Meg azt is, hogy nyilván van, ami miatt még mindig "benne tartom magam" de a kiutat nem tudom..még..
🙏 ez az igazi elfogadás és szerintem pomtosan ez a pozitiv gondolkodás. Elfogadom azt ami éppen VAN. Mert jelenleg ez van.🥰
Vanság van. Nincs tovább. 🤗🙏
Köszönöm 🎉🎉🎉
Köszönöm szuper videó mármint a mondottak benne ❤️🙏
❤🙏
Köszönöm ❤
Hálásan köszönöm ❣️ Mekkora igazság.
Köszönöm szépen.
Nagyon jo koszonom szepen
A tortenesek jonnek es mennek akarcsak a szel.
Nem tudjuk honnan jon es hova megy
Akárcsak a szél, akárcsak a felhő. Turisták. Jönnek, mennek. Nem tudjuk honnan jönnek, és nem tudjuk hova mennek. Nem tudjuk miért jönnek, és nem tudjuk mikor, és miért mennek tovább. A lényeg, hogy ezt nem is kell tudni, pontosabban, nincs ez a tudás!
Hálásan köszönöm az iránymutatásaid! 🙏 Minden amit mondasz, ahogy mondod.. egszerűen Igaz. Örülök, hogy megtaláltam videóidat.. tesómékkal téged hallgatunk napok óta. 😊
Szívből beszélsz.. ❤
Köszönöm/köszönjük!
Én is köszönöm! Nagyon örülök, hogy meghív ez a téma Titeket. Had buzdítsalak Titeket, hogy meditáljatok együtt naponta kezdésként tíz percet, és írjátok meg egy hónap múlva, mit tapasztaltok.🤗 Köszi!
Zseniális. Ha belegondolok tényleg így van és ez is az elengedésről/elfogadásról szól. Engedd el vagy engedd át magad...
Szia. Igazad van, a saját életemben is megtapasztalom ezt folyamatosan. Valahol azt vettem észre, hogy minden tanítónak/tanításnak végül ez az esszenciája. Mintha a saját magunk áldozatának tennénk magunkat az ellenállással. Persze az elme nem teszi könnyűvé a megengedést. Mert ugye nem erre vagyunk kalibrálva. Köszi a tartalmat. 🙏
Nekem gyermekkorom óta sajnos kialakult egy pànik rohamom a nehez gyermekkorom miatt,ami bizonyos szituaciòkba ès sajnos napi szinten megjelenik mert az erzes ellen àllok sajnos.Nagyon szeretnèm azt a kellemetlen èrzèst is elfogadni. Annyi mindent eltudtam mar fogadni az èletemben a spiritualitàsnak köszönhetően.
Igaz hogy minden a maga idejèben èrkezik?
@@crafty-hobby5506egy technika. Okosóta van. Adj neki 5 percet visszaszámol. Most a tiéd vagyok, (hagyd magad, előbb szabadulsz)
Amikor cseng, mint egy pofon... Nekem működik. 1 próbát megér.
Teljesen azonosulok az itt elhangzottakkal..és életem sok területén be is tudom építeni , hogy elfogadjam a számomra nem épp "kellemes" szituációkat, együtt létezzek vele harmóniában. De.. ami még közel egy évtizede sem sikerült, a betegséggel járó napi fájdalmak és a tünet együttesek elfogadása. Egész egyszerűen oly "régóta" élek velük együtt, (és hathatós megoldást nem találtam a változásra) hogy ha nem is harcolok már, de tolom-tolnám.. magamtól el , mert igen nehezen viselem. Ez egy ördögi kör, (hiszen így még tovább velem maradnak..) és nem tudom hol szakítsam meg. De köszönöm a hasznos gondolatokat!🙏
Azt kellene kiderìteni milyen èrzelemmel, gondolkodàssal okoztad magadnak a betegsègedet.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad a gondolataidat. Igen, a fizikai fájdalmak elfogadása sokszor sokkal nehezebb, mint a mentális tüneteké. Mi van, ha a fizikai fájdalmakat ugyanúgy kezeled, mint minden mást. Kezdd el üdvözölni őket, és kezdd el szeretni őket. Nézd meg, hogy miben segítettek neked az életed folyamán, mit köszönhetsz nekik. Ha egy picit is megszereted őket, nagyon sokat fognak változni. 🙏
@@gyongyiszeverenyi7980 Ez lehet egy út, amennyiben szeretnénk a felszínre hozni, hogy mi az a domináns gondolatsor, vagy minta, ami ilyen formában is megmutatja magát. Ugyanakkor, ha nem találjuk az okát, és egy ponton túl csak keressük és keressük, akkor egy olyan örvénybe kerülünk, amiből nagyon nehéz lesz kijönni és a tünetek maradnak, sőt felerősödhetnek. Mi van, ha erre nem kell tudni a választ? Nekem sok minden jött szembe, amire nem kellett tudnom a választ. Ilyenkor azt mondom, hogy, figyeljük az érzést, legyünk megengedőek a jelenlétével, mert ez fogja elhozni az enyhülést, majd a teljes békét. Váljunk eggyé az érzéssel, menjünk bele az érzésbe, égjünk benne, így tudjuk szép lassan kipörgetni az életünkből. Persze, akkor távozik, amikor majd ő akarja, ezt nem mi irányítjuk. 🙏
@@belsofilm Köszönöm a válaszod, ❤ igen azt gondolom, hogy ez lehet a megoldás, de mivel már egy évtizede vagy még több, élek a fájdalmakkal, így nem tudom még azt sem igen, hogyan fogadjam el, nemhogy megszeretni..A türelmem kezd valahogy fogytán lenni önmagamhoz is, többet vagyok ideges-szorongó a fájdalmak miatt, és persze így nehéz szeretni a tünetet vagy magát az állapotot. Az egyetlen "előnye" a betegségnek-tüneteknek, hogy valahogy a jelenben tartanak mindig. Azt bevallom, hogy nem szoktam meditálni..mert egyszerűen (ülni sajnos mozgászervi gondok miatt nem sokat tudok, sőt igen keveset) fekve meg meditálni nem tudom hogyan lehet, vagy érdemes e. (és ott is csak oldalt tudok feküdni) Nos köszönöm azért hogy "meghallgattál" úgy vélem úgysincs számomra más kiút mint " befelé " -)) Ámbár eddig is így tettem igen sokat. Remélem előbb utóbb sikerül valahogy belesimulni az állapotomba.
@@gyongyiszeverenyi7980 nagyjából tudatos vagyok rá, hogy mivel hoztam létre még a betegség elejét..úgymond.. Meg azt is, hogy nyilván van, ami miatt még mindig "benne tartom magam" de a kiutat nem tudom..még..