Élő írók társasága: Térey János - Jéger Zsombor

Поделиться
HTML-код
  • Опубликовано: 11 фев 2018
  • Örkény István Színház
    Élő írók társasága
    Térey János
    Hegyestű
    A hegy alján egy nagy, magányos csertölgy alatt állunk meg.
    „Öleld csak át ezt a fát”, súgom Líviának.
    „Minek?”
    „Hogy élvezd, ahogy az energia átáramlik a testeden.”
    „Semmi. Nem érzek semmit, Alex.”
    „Zsibbad a kezed, és lüktet a lábad. Zsibbad a kezed, és lüktet a lábad!”
    „Semmi, basszus, de tényleg semmi.”
    Egy recés bazaltdarabra mutatok.
    „Aki megpihen ezen a kövön, hamarosan minden betegségéből fölgyógyul.”
    „Persze, hülyítsél csak.”
    Rendületlenül folytatom.
    „Kezdetben csak a betegeskedő helyiek jártak ide. Mindennap egy-egy órát üldögéltek a csodatévő köveken, hátha. Ugyanis a legenda szerint Jézus halála után Mária világgá indult bánatában. Amikor Monoszlóra ért, elfáradt, és megpihent egy kövön, amelyik megpuhult alatta, és megőrizte az alteste nyomát. Ezért tartják a helybéliek gyógyító erejűnek a követ és a környéket.”
    Lívia gátlástalanul nevetgél rajtam.
    „Ez az a kő?”, rúg a szikladarabba.
    „Talán - mondom csalódottan. - Nekem így mesélte öregapám.”
    „Ezt adta be neked.”
    „Amúgy szerintem már nincs meg az a kő, szétülték a zarándokok.”
    „Te hiszel ebben az egészben?”
    „Szeretnék.”
    „Hát ez az. Ez a szeretnék.”
    Elmondta: Jéger Zsombor
    Videó: Whatevermen

Комментарии • 10