Ha ismerném az ég ezernyi csillagát, Ha nézhetném a nap vakító szép sugarát, Ha tudhatnám, hogy mért válik majd fénnyé az árnyék, Tudom csak rád gondolnék! Ha ismerném a méz édes cseppjeit, Ha ismerném az órák hosszú perceit, Ha tudhatnám a tó vize mért olyan kék, Tudom csak rád gondolnék! Mindent, amit megismertem, Néked adom, hogyha kell. Csupán annyit kérek érte, Kedvesem, ne hagyjál el! Ha ismerném a föld rég rejtett titkait, Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait, Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék, Mindig csak rád gondolnék. Mindent, amit megismertem, Néked adom, hogyha kell. Csupán annyit kérek érte, Kedvesem ne hagyjál el. Ha ismerném a föld rég rejtett titkait, Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait, Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék, Mindig csak rád gondolnék!
Kedvenc dalom.
Ha ismerném az ég ezernyi csillagát,
Ha nézhetném a nap vakító szép sugarát,
Ha tudhatnám, hogy mért válik majd fénnyé az árnyék,
Tudom csak rád gondolnék!
Ha ismerném a méz édes cseppjeit,
Ha ismerném az órák hosszú perceit,
Ha tudhatnám a tó vize mért olyan kék,
Tudom csak rád gondolnék!
Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem, ne hagyjál el!
Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék.
Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem ne hagyjál el.
Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék!