Vártam, mi lesz a mai videóban, és nagyon jó a téma ☺️. Sajnos még mindig amolyan tabunak számít, vagy sértésként vágják az ember fejéhez, hogy pszichológus kellene neki. Kár, hogy sok ember nem tud eljutni, mert nincs rá pénze 😔. Sok sikert egyébként!
Az a baj Attis, hogy sokan szeretnének pszichológus segítségét kérni, de anyagilag nem engedhetik meg maguknak, köztük én se, pedig a felsoroltak legalább 80%-a engem is érint...
Kedves Marcipán! Valószínű nem mindenhol, de elég sok helyen TB alapon is elérhető a pszichológiai rendelés. Ha a környéken található mentálhigiénés központ, akkor bátran keresd fel őket. Vagy a háziorvosodtól tudsz kérni beutalót. Valószínű pszichiáterhez fog tudni beutalót adni, de onnan tovább tud küldeni pszichológushoz. A FEMINA-nak van egy jó cikke erről. Keresőbe írd be: femina ingyenes pszichológiai ellátás. Remélem tudtam újat mondani és segíteni. Szép napot! Zs.
Igen, valóban sok ember nem engedheti meg magának - én is közéjük tartozom, ezért én egyszer elmentem tb alapú rendelésre, mert stresszes volt az életem, nem tudtam aludni, állandóan frusztrált és ideges voltam - de valójában gyerekkori traumákat kellett volna feldolgozni és a pasas azon kívül, hogy felírt egy nyugtatót, hogy tudjak aludni, nem igazán foglalkozott velem - nem ajánlott következő alkalmat, nem kérdezgetett, nem szólt semmit, amikor felvázoltam, hogy mik történtek velem gyerekkoromban... Pár évre rá elkezdtem beszélgetni online egy segítővel (nem volt orvosi végzettsége, csak életvezetési tanácsadóként tevékenykedett), mégis ég és föld volt a kettő! Odafigyelt rám, érdeklődött, a találkozók alatt tényleg a problémámmal foglalkozott. (Az más kérdés, hogy egy idő után ő is azt mondta, hogy ehhez ő már kevés, ez nem az ő szakterülete és ajánlotta, hogy menjek szakemberhez.) Szóval nem tudom, mi a jó megoldás a problémára, csak azt monsom, hogy a tb alapú sokszor fabatkát sem ér (mint az egészségügy oly sok más területén sem - SAJNOS, teszem hozzá, mert ez egy nagyon méltatlan helyzet, mind a betegek, mind az egészségben dolgozók számára).
A másik meg az, hogy én pl. jelenleg azért nem járok pszichológushoz (pedig nagyon kellene!) , mert a környéken a legkorábbi időpontot 3-4 hónap múlvára tudtak adni (és elég sok pszichológusnál próbálkoztam, nem csak 1-2-nél).
Sziasztok! Igazán nekem sem vált be a pszichológus/pszichiáter, ámbátor nagyon jó felismerések és tanácsok voltak és a gyógyszer összerakott picit, de nem haladtam igazán. Elindultam hipnoterápia irányába, ahol kifejezetten a megrekedt emlékek felszínre hozásával és mély átélésével sikerült felszabadítani magam a borderline személyiségzavar "átkától", hatalmas érzelmi kitörésekkel tisztultam meg. Mára már tudom, nem hisztis voltam, csak nem kaptam az alkesz szülők mellett elég figyelmet, szeretetet és minden ezirányú tudatalatti játszmám ezért volt. (Sőt, a legtöbb játszma a szerethetőségünk miatt él, jelzem, nem tudatos a dolog) Az őrjítő féltékenység, a birtoklás mánia, önpusztító gondolatok, tettek, BDSM kapcsolatok, mártírkodásom, elhagyatottság érzés, ésatöbbi.... a múlté. Felszabadultam. Nem elég beszélni róla, nem elég kapni a tanácsokat... mára már tény, hogy a testünk nem felejt és eltárolja a traumákat. Elfogadó - nem beletörődő - odafordulással az érzelmeink irányába, mély átéléssel, "kifáraszthatjuk" ezeket a minket irányító érzéseket és új mederbe terelhetjük az életünket. A szervezetünk megkönnyebbül, sok betegség is elmúlhat ezáltal. Megtanultam, a hisztim is elfojtás volt, a jéghegy csúcsa, alatta bújt meg a sok évnyi lerakódott nehézség. Remélem kis segítségül szolgál azoknak, akik szintúgy sok éve járnak/jártak pszichológushoz/pszichiáterhez és nem igazán elégedettek esetleg az eredménnyel.
Húgomnak az 5. pszichológus tudott segítséget nyújtani, ha elmész és nem érzed azt hogy együtt tudnátok dolgozni, érdemes pár alkalom után mást keresni, lehet csak nincs otthon a témában amiben neked segítség kell, és az is fontos, hogy megtaláljátok a közös hangot.
Sziasztok! Először is, köszönjük Attis az újabb videót! 😊 Nekem már gyermekkorom óta (enyhe) depressziós tüneteim voltak (pl.: érzelmi hullámvölgyek, kitörések, hangulatingadozások: egyszer mindent szépnek és jónak láttam, úgy éreztem hogy akár a világot is meg tudnám váltani, a következő pillanatban pedig már viharfelhők borítottak be mindent; társaságban csak ritkán éreztem jól magam, gyakran egyedül akartam lenni; de ha egyedül voltam, akkor jött a rosszkedv, a negatív gondolatok; önértékelési problémáim voltak, mindent magamra vettem, stb.). Először iskolapszichológushoz mentem el, de nem éreztem változást, így abahagytam. Akkor ott szerintem magamat csaptam be azzal, hogy azonnal valami csodára számítottam, hogy valahogy "majd megoldódik" a probléma. Persze nem oldódott meg semmi. Ezután nem foglalkoztam ezzel tovább, azt hittem, hogy egyszer majd elmúlik minden gond. 2019-ben megállapítottak nálam egy betegséget, aminek köszönhetően életmódot kellett változtatnom, illetve gyógyszert is szednem kell egy életen át. Mindez lelkileg nagyon megviselt engem, és igazából ekkor jöttem rá arra, hogy bizony nem másnak, hanem nekem kell tennem magamért. Felkerestem egy pszichológust, akihez rendszeresen el is jártam beszélgetésekre. Bármilyen témáról tudtunk akár mélyebben is beszélni, nagyon jól esett, hogy az a fél óra/ óra csak rólam szólt, a ki nem mondott és mélyen eltemetett érzéseimről, arról hogy ezeket egyáltalán kimondhattam és ő hozzáfűzött pár mondatot. Nem tett velem csodát (mert egy szakember nem fog megváltoztatni senkit, egy szakember útmutatást ad), azonban jelentős változásokat tudtam elérni az ő tanácsainak és a számtalan közös beszélgetésünknek köszönhetően. Sajnos a Doktor Úr már nincs közöttünk, de én öröké hálás leszek azért, amit értem tett. (Egyszer pszichiáternél is jártam, oda azonban nem mennék el mégegyszer. Legalábbis ezzel a problémával nem. Ott az első alkalommal felírtak nekem egy erős nyugtatót, mondván hogy "az majd rendbehoz". Természetesen ki sem váltottam, mert hiszem azt, hogy minden a fejben dől el; akarással és tettel bizony nagy eredményeket tudunk elérni önmagunkhoz képest.) Azóta már több pszichológiával, társas- és önismerettel foglalkozó tartalmakat megnézek (Prof. Dr. Bagdy Emőke munkásságát különösképp szeretem, nyugodt szívvel ajánlom bárkinek), de érzem azt, hogy ez még mindig nem lesz elég. Ezzel foglalkozni kell, mert az évek alatt lerakódott és felhalmozódott negatív érzéseket, traumákat másképpen nem lehet feloldani. És mivel a lelki állapotunk hatalmas kihatással van a fizikai állapotunkra, ezért nagyon fontos hogy mind a kettőt "karban tartsuk" , megtisztítsuk (mentálhigiéné). Az én meglátásom szerint nagyon jót tenne valamennyi embernek egy-egy, szakemberrel történő beszélgetés, az hogy merjenek elmenni és merjenek megnyílni az érzéseikről és egy kicsit többet foglalkozzanak a mentális egészségükkel.
Szia! Olvastam amit irtál,és szivessen segítek neked,ha tudok.🥰😘 Nem vagyok se nem pszichológus,se nem pszichiáter,de a tünetek melyeket leírtál elég kőzel állnak hozzám is.Igen szerintem egy azonos ,,betegségben" szenvedhetünk,én imáron 30 éve😁,de még így sem én tartozom a legidősebb kórosztlyba. Ha bárbiben segítségre van szükséged nyugottan írj nekem és,ha a pszichológus is sokat segített akkor haladj ezen az uton😘
A saját kerületedben ingyenes pszichológiai segítséget lehet kérni! A háziorvosodtól tudsz kérni beutalót mentálhigiénés szakemberhez, családsegítőhöz, pszichológushoz, pszichiáterhez stb. és egyik sem kerül semmibe.🤍 ne szorongj, lépj, mert nem fog magától sosem elmúlni. Hajrá❤️🔥
Sziasztok! Én jelenleg is járok pszichológushoz, immáron 1,5 éve, eredetileg főleg maximalizmussal, szorongásos zavarokkal mentem oda, de emellett voltak olyan fincsi problémáim is, mint enyhe depresszió, a dédnagymamám halála, az édesapám és közöttem lévő nem túl jó kapcsolat, emellett az első karantén alatt mintha teljesen elvesztettem volna magam, és már két éve nem aludtam normálisan. Szűkebb értelemben művészetterápiára kezdtem járni, ez kezdetben segített is, kezdtem elfogadni, hogy nem vagyok tökéletes, amióta kollégiumban vagyok rendesen alszom, és ez egy kicsit megoldás is az apával lévő toxikus kapcsolatomra. A dédnagymamám halálán sikerült túllendülnöm, megismertem magam, hogy mit szeretek, mit nem, mit szeretnék csinálni, stb, és mostmár a szorongásaim is kezdenek kompenzálódni. Azonban, történt valami, és emiatt mondtam, hogy kezdetben javulni látszott a helyzet. Ebben a tanévben mentem gimibe, méghozzá az Apáczaiba, ahol elég magasak az elvárások. És most, március elsején olyat tettem, amit soha nem gondoltam volna, de annyira nem, hogy korábban mondtam is magamnak, hogy ilyet nem tudnék tenni. Ennek ellenére elkezdtem vagdosni magam. Ennek oka az újboli maximalizmusom volt. Nem sokkal ezután pedig elkezdtem nem enni, mert megjelent a fejemben egy irreálisan magas elvárás a kinézetemmel kapcsolatban(részletek szerint: 162 cm magasan inkább 46, de legalábbis kevesebb, mint 48 kg legyen a testsúlyom) , amihez képest egy dagadt disznónak láttam magam. És ezekről a pszichológusom semmit nem tudott. Nem mondtam el, ugyanis kifejezetten utálom, ha bárki az én problémáimmal, vagy bármilyen formában velem foglalkozik. Viszont most már el fogom mondani neki is, mert úgy gondolom, hogy ez olyan szint, amiről muszáj tudnia. Ami azt eredményezte hogy kezdtem kimászni a gödörből, egy barát megjelenése volt. Ez az osztálytársam a legnagyobb bajban állt mellém, és elkezdett húzni felfelé. Neki köszönhetően már több, mint egy hete nem vagdostam magam, (remélhetőleg ez mostmár így is marad) a segítségével találtam egy új hobbit, és újra elkezdtem normálisan enni, miközben elkezdtem edzeni. Jelenleg ennyi a pszichológushoz fűződő személyes történetem, és bocsánat, ha unalmas, vagy esetleg csak felfújom a probémákat, de most úgy éreztem, elött a tökéletes pillanat ezeknek a leírására.
Remélem sikerült feldolgozni a problemákat, így két év távlatából. Az Apáczait meg nyugodtan el lehet engedni, ha ekkora stesszt/szorongást okoz. Fontos, hogy a saját igényeid szerint élj es ne mások elvárásait próbáld folyton teljesíteni.
Nem unalmas és nem fújsz fel problémákat. Ha te problémának érzed, akkor azzal foglalkozni kell! Remélem tényleg így 2 év távlatában már nincs szükséged erre a megerősítésre, mert már te magad is tudod😊 de talán még annak megerősítés lehet aki utólag olvassa a kommenteket. Az hogy megosztottad a történeted tabuk nélkül, már egy lépés amivel szembenézel magaddal és elindulsz a fejlődés felé. Amikor irtad, hogy nem mondtad el a pszichologusnak, nem igazán értettem, mert ha valaki ő azért van, hogy ezekkel foglalkozzon, és csak úgy tudtok hatékonyan együtt dolgozni, hogy annak legyen eredménye, ha adsz neki egy bizalmat és mindent elmondasz. (Nem könnyű mindig, de ez tény) Ő úgy sem fogja senkinek továbbadni, és nem is ismer senkit akinek úgy adhatná tovább, hogy az bármilyen rossz hatással legyen rád. És ha meg is tenné az engedélyed nélkül, akkor megszegne egy olyan szabályt ami a saját karrierjét veszélyeszteti ami meg neki nem érné meg. Tehát nála tényleg biztonságban vagy, ez egy kölcsönös jó. DE!! aztán leírtad, hogy most el fogod mondani neki. Tehát eldöntötted, hogy megléped ezt, annak ellenére, hogy volt egy erős meggyőződésed, és ez egy nagy dolog amiért büszke is lehetsz magadra! És amiatt a mondat miatt gondoltam, hogy rászánom az időt, hogy kommentet fűzzek az üzenetedhez. Mert őszintén megosztottál komolyabb dolgokat az életedben és őszintén írtad le a dolgokat. Remélem, még ha nehéz is volt sikerült mára feldolgozni dolgokat. De ha nem, és valami miatt félbemaradt, sosem késő elkezdeni❤ és kitartást kívánok, neked és mindenkinek, akiket ez a video és ezek a kommentek változtatásra ösztönöznek. 😊
És még egy dolog. Bár neked ott volt valaki aki segített összeszedni, de azt mindig tudatosítani kell, hogy a döntést és az első lépéseket saját magunknak kell megtenni. Bár a barátod sokat tehetett érted, de ahhoz, hogy változáson menj keresztül neked el kellett fogadnod azt a segítséget. Szóval mindketten szuperek vagytok❤.
@@dominika4178 Köszönöm szépen a kommentedet. Mostanra már mindennel rendben vagyok és sikerült összeszednem magam teljesen. Nagyon jó meglátásaid vannak, pl a barátom onnantól tudott segíteni, hogy ezt engedtem és nyitni mertem a megoldás felé. A pszichológusom szintén. Köszönöm szépen még egyszer a támogató szavakat és a rászánt időt! ♥
Én több, mint fél éve járok, legjobb döntés volt. A barátaim is voltak, van olyan barátom, aki 3 éve jár. A kiváltó ok nálam az volt, hogy állandóan olyan emberi kapcsolatokban találtam magam, ahol alárendeltem magam. Ráadásul az, hogy ez a szakmája megnyugtat, hogy a tanácsai hatásosak, nem csak mond valamit a saját tapasztalatai alapján, mint egy barátnál vagy szülőnél.
Én voltam pszichológusnál egyéniben és csoportban is. A csoport a szerelemről szól, én is egy fájdalmas szakítás után mentem, anyukám pszichológusa tartotta, nagy reményeken fűztem hozzá, de eléggé csalódás volt. Az egyéni az egyetemi pszichológusi tanácsadás volt, hat alkalom, és egy pár évvel ezelőtti balesetem után kialakult egyre elharapózó PTSD miatt mentem. Bár nagyon élveztem, és hasznos volt, nyilván a probléma nem oldódott meg. Ott a pszichológus is mondta, hogy mindenképp menjek ezzel tovább, mert sajnos a hat alkalom erre kevés lesz. Jelenleg pszichológus keresőben vagyok a PTSD, és egyéb problémáim miatt, és remélem hamarosan találok valakit. :)
Épp a múlt héten vettem fel a kapcsolatot egy pszichológussal, hosszas halogatás után Hogy-hogynem, szinte minden pont, amit említettél Attis, passzol rám 😆 ez most megerősített abban, hogy jó döntést hoztam, köszönöm szépen 🥰
Ja, illetve plusz infó annak, aki érintett: Alapítványok is szoktak egyéni, vagy akár csoportos foglalkozást tartani, és az elérhető nem horror áron ;)
Köszi a videót Attis! Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy amiket elmondtál/felsoroltál azokban az esetekben szerintem nem feltétlenül pszichológus kell. Arra gondolok, hogy a legtöbb dologhoz amit felsoroltál főként egy objektív nézőpont szükséges (és még sok más is: támogató légkör, bizalom, őszinteség stb.) amit nagyon sok más szakember is meg tud adni: coachok, gyászterapeuták, párterapeuták, terapeuták úgy általában, családállító szakemberek, ilyen-olyan tanácsadók és még sokan mások. De sokat segít a jóga is, a meditáció, a helyes légzés, alvás beállítása.... Persze azért jól körbe kell nézni a piacon mert tény, hogy nagyon felhígult a szakma. Szóval lehet csak a cím félrevezető kicsit - de ezt talán te is érezted - hogy többen kattintsanak rá, ezzel együtt a benne elhangzottak nagyon fontosak. ui.: ahogy előttem is leírták sokan, hogy ha elmész valakihez de nem érzed a "kémiát" és nem tudtok jól együtt dolgozni, akkor azonnal keress mást! :)
Sziasztok! Én úgy gondolok a pszichológusokra, mint az edzőkre. Ugyanúgy, ahogy a testedet is edzed és fejleszted, a lelkedet is erősítened kell. Néha szakemberre van szükség, aki rávilágít, hogy nem vagy egyedül a világon a problémáiddal. Tűnjenek azok a gondok bármennyira is aprónak, a pszichológus úgy hallgat meg, ahogy más nem tud.
Nagyon szeretem Atis videoit, hiszen alapvetően mind nagyon hasznos. Viszont ennél felbőszített az, hogy egy 21 perce videoból legalább 5 perc reklám. A saját, önreklámmal a végén nincs bajom főleg, mert a végén van. Akit érdekel az még meghallgatja azt is. Na, de a bank reklám az elején már sok. Kétszer meg fogom gondolni, hogy a következő videot megtekintem e, mivel nem azért nézem, mert érdekelnek a reklámok. Pont, hogy azok miatt menekültem az internet világába. Megértem, hogy kell a támogatás, hiszen ahogy mondta, nem olcsó dolog egyetlen saját vállalkozás se. Komolyan megértem. De kérem, ha lehet a reklámot tegyük a végére vagy jelezd, meddig tart és aki akarja végig hallgatja, aki nem, az meg jadd ugorhassa át. Amúgy én úgy vélem, hogy addig nem kell szakember, amíg a gondjaim nem lehetetlenítik el az életem. Tehát, amíg képes vagyok ellátni a kötelezettségeim, amíg elég az ha barátokkal beszélek róla és van életem, addig nem kell pszichológus. Tény, hogy vannak a modern társadalom által okozott modern mentális betegségek, élethelyzetek, ahol kell a segítség. Az meg végképp jó, hogy az ember tud is megfelelő segítséget kérni, ha szüksége van rá. De hiába ismertem magamra több ponton is, egyelőre nem akarok menni. Kicsit félek, ez tény. Nem is tudom.... Még elvagyok a magam megoldásaival. Aztán ha visszajelzések alapján ez nem elég, akkor elmegyek.
Màr hónapok óta gondolkozom rajta és mondom pár barátomnak,hogy szerintem jót tenne nekem egy pszichológussal való beszélgetés és a mai videóból realizáltam hogy tényleg nagyon kéne.Régebben voltam már sok stressz,evés zavar,depresszió,szorongás miatt de nem nagyon javított rajta se a pszichológus se semmi.. Azóta jobban összeszedtem a gondolataim és biztosan menni fogok és több bàtorsággal beszélni a gondjaimról.Köszönöm Attis,tényleg nagyon sokat segítettél/segítettek a videóid az elmúlt időben. +nagyon jó videó lett,mint mindig :)
Nagyon tetszett a videód 🥰 Én nem rég kezdtem el pszichológushoz járni. Pár hete volt az első beszélgetés is. Sokáig gondolkodtam, hogy vajon érdemes lenne e elmennem pszichológushoz, de a végén mindig azt mondtam magamnak, hogy "másoknak (barátikörből elsősorban) sokkal nagyobb problémái vannak, mégsem járnak pszichológushoz" , "az én problémáim nem elég nagyok ahoz, hogy segítséget kérjek"... Rengeteg ehez hasonló gondolat cikázott a fejemben, míg egy bölcsebb barátom azt nem mondta nekem, hogy jó lenne ha eljárnék pszichológushoz. Sőt, akár még ki is fizetné nekem. Elmondtam neki, hogy erre semmi szükség és nem kell erre elszórnia a pénzét. Majd elmesélte nekem a történetét, amiben mélységesen megbánta, hogy korábban nem kért segítséget. Az ő problémái is kicsik voltak eleinte, de az idő múlásával ezeket csak halmozódtak és rosszabbak lettek. Ha korábban eljárt volna szakemberhez, akkor valószínűleg sokkal egyszerűbben megoldódtak volna a problémái és nem kellett volna évekig különböző terápiákra járnia. Ezután újra gondoltam az egészet és rájöttem mennyire igaza. Ha mélyen magadba próbálod elzárni a problémáidat, akkor azok előbb vagy utóbb a felszívre fognak törni. Ez a videó is hozzájárult ahoz, hogy nem bántam meg a döntésemet, hogy segítséget kérjek ❤ Ha te is azon a kérdésen vacilálsz, hogy elmenj e pszichológushoz, vagy sem, akkor csak azt tudom ajánlani, hogy legalább próbáld ki. Semmi vesztenivalód nincs vele és lehet, hogy gyökerestül meg fog változni az életed egy jobb irányba. 🥰
Örülök, hogy készült ebben a témában videó. Sajnos én nagyon szorongó típus vagyok, ráadásul rátesz a dolgokra az önbántalmazás amitől nehéz szabadulni... Bárki aki úgy érzi nehéz élethelyzetben van, ne felejtse el, hogy mennyire értékes (minden csillagnak van oka ragyogni, te miért ne ragyoghatnál?) és kitartást!
Szia Attis! Nagyon tettszet ez a videod is.😍😘 Tőbbszőr jártam pszichológusoknák eddig nagyon kevés sikereket értem el.Hála a családomnak kialakult benem egy ,,ugy sem tud nagyon segíteni", ,,itthon ingyen elmondom mi a bajunk veled", ,,A pszichológus csak meghalgat,de semmi érdemlegeset nem tesz hozzá". Az utobi,aki foglalkozott velem és probált segíteni talán a leghasznosabb volt számomra.öt egy szociális szerven ismertem meg,magám uton nem tudnám most folytatni vele(pénz és munka hiánya). Pszichiáter többet tud segíteni(gyógyszer),de az utobi időben most arra sincs nagyon szükségem.😔 Kész káosz az életem egy közepessen enyhe pszichés zavarnak köszönhetően.
Imádom a videóid. Szerintem igazából a problémák nagy része, amiket itt most elmondtál, kb. mind megjelenik nálam, de hát szerintem nekem nem kell szakértő, mert tudom a probléma forrását, és tudom hogy egyszer az meg fog szűnni és akkor eltűnnek majd a rossz tüneteim is, ha nem, akkor majd esetleg elmegyek akkor egy szakértőhöz. Szerintem akkor tudod a legjobban kezelni a problémáidat, ha tudod hogy mi váltja ki azokat. :)
Sziasztok! Én már egy ideje pszihológushoz járok és nagyon sokat segített. A videóban több jel is igaz rám/igaz volt de ezeknek egy részét már sikerült leküzdenem. A folytonos túlgondolással, önbántalmazással, érzelmi bizonytalansággal és kitörésekkel fordultam szakemberhez és néhány alkalom után már javult az állapotom. Még mindig vannak ilyesfajta problémáim, minden hétköznapi dologtól feszült és ideges leszek, a legapróbb érzelmek is nehézséget jelentenek nekem és félek emberi kapcsolatokat megtartani és kialakítani, de ha belegondolok milyen voltam a pszihológus előtt, örömmel tölt el, hogy ennyit változtam jó irányba
csö.Amiket felsoroltál szinte mindeggyik igaz rám,ki vagyok fáradva kivagyok merűlve fizikailag is és szellemileg is nincs ogazán ojan ember aki megért mert senkise hasonlít rám én valamiért különböző vagyok,és ennek ellenére mégis egyszerű az emnberi kapcsolataim is ratyik legalábbis én úgy érzem mert senki sem ért meg mert senki sem hasonlít rám,senki se mondta életem során egyszer se azt hogy csináld,kövesd az álmaidat továb,tovább,tovább ne add fel!! Még mindíg ojasmikre kérnek amiket nem szeretnék mert nem értik meg akárhogy magyarázom hogy nem érdekel az a bizonyos dolog,illetve betef is voltam egy idejig szóval bizakodok benne hogy a 17-ik életévemet lezárva a 18-adik éven már jobb leszint az előző😌bocsi a hejetlen írásért,siettem!!!
És azt esetleg honnan lehet megtudni, hogy számodra való-e a pszichológus? Pusztán mert az, hogy elmész valakihez, hogy elmeséld mi van benned, majd válaszolj kérdésekre és csináld meg azokat a kis házikat amik a következő alkalomra kellenek, nem igazán van hatása. És mivel nem egy kézzelfogható a szolgáltatás tevékenysége mindig ki lehet ezt magyarázni. Amikor azért panaszkodom, hogy szerintem ez a dolog pénzkidobás, mert rajtam nem segít, különböző "magyarázatokkal" találkozom. Hogy nem akarok eléggé megygyógyulni, hogy az adott módszertan rossz, hogy a szakember nem a legjobb vagy csak türelmetlen vagyok. De mi van ha számomra egyszerűen ez a beszélgetősdi meg társai nem való?
Engem kísért ez a pszichológusos téma. Pont most dőlt el véglegesen, hogy el kell menjek, és el is fogok menni pszichológushoz, ha minden jól alakul. Nem tudom még, hogy milyen lesz, hiszen nincs erről közvetlen tapasztalatom, de bízom a legjobbakban, mert komolyan meg akarok változni. Eddig talán a határozottság hiányzott belőlem, ezért se mentem el. Pedig már rég önbántalmazásig fajult a dolog, ezért is kellett volna komolyabban vegyem. Sajnos a szüleimnek egyrészt nem volt jó tapasztalatuk a pszichológussal (mivel a nővéremnél úgy tűnt, nem válik be), másrészt nem volt és nincs is nagyon a családnak kerete egy pszichológusra, de most szerencsére sikerült egy alternatív megoldást találni. A változáshoz visszatérve, én nagyon, de tényleg rengetegszer próbáltam egy dolgon változtatni, és mindahányszor el is jutottam valahova, és sikerült elfogadnom az adott helyzetet. Nagyon bíztam abban, hogy ez meg ez az állapot és meggyőződés már a végleges, nem kell többet rajta dolgozzak. Közben kiderült, mostanra, hogy egy ördögi kerékbe kerültem bele, amihez csak egy igen fájdalmas élmény járult hozzá, hogy felnyíljanak a szemeim: nem tudom ezt egyedül megoldani. Nagyon nehéz nap, mint nap szembesülni azzal, hogy még mindig van hova fejlődni, hogy ez nem a végső elhatározásom vagy meggyőződésem volt, mert sokáig hittem abban, hogy valahol vége lesz, dőzsölhetek a fáradságos úton megteremtett kétségek nélküli világban. Ami most már véglegesen kirajzolódott, hála egyrészt Attis régi hátterének egyik könyvborítójának (Sziklaszilárd önbecsülés), hogy cseszhetem, mert először magamat kell elfogadjam (LENNI, TENNI, VENNI), és még mindig nem akarom elhinni, hogy kell pszichológus, pedig kell bizony!!!
Kiválóan időzítetted ezt a videót: pont most jött ki, mikor teljesen kivagyok lelkileg. 8/12 jellemzőben magamra is ismertem. Már eleve sok tapasztalatom van pszichológusokkal, így rég kihalt belőlem a kezdeti szégyenérzet. Kiskoromban egy kommunikációs zavarban szenvedtem, amelynek következtében nem voltam képes megszólalni társaságban. Vagyis a családommal beszéltem, és órákon is tudtam felelni, de ha például az osztálytársaim kérdezték valamiről a véleményem, még egy igent vagy nemet sem tudtam kinyögni. Emiatt sokféle szakemberhez küldtek: gyermekpszichológushoz, csoportterápiára, kineziológushoz stb., de végül egyik sem segített igazán, hanem magamtól nőttem ki a dolgot. Az ezt megalapozó szorongás viszont gimnáziumba is elkísért, ahol egyáltalán nem voltak barátaim, mert nem tudtam senkihez közel kerülni. Ezért felkerestem az iskolapszichológust, aki úgy hallgatott engem, mintha a lelkembe látna. Szerintem segített, hogy jártam hozzá, bár megjelent az életemben egy személy is, aki erőteljes pozitív hatással volt rám, szóval nem tudom, hogy neki köszönhető-e, hogy megoldódott a problémám. Most itt vagyok az egyetemen, és hiába vannak barátaim, ha a tanulmányaimmal kapcsolatban újra és újra elkövetem ugyanazokat a hibákat, és mindig mindenben kudarcot vallok. Emiatt sokszor felkelni sincs már motivációm. Az egyetemen belül is elmentem pszichológiai tanácsadásra, de 6x50 perc nem sok mindenre volt elég, és nem is foglalkoznak komolyabb problémákkal. Javasolta is a pszichológus, hogy menjek tovább fizetős szakemberhez, de sajnos nem engedhetem meg magamnak a heti minimum 8000-et.
Régóta érett bennem is több dolog okán egy pszichológus felkeresése. Az i-re a pontot anyósom öngyilkossági kísérlete tette föl. Senki nem beszél róla, mintha meg sem történt volna. És úgy érzem, hogy valójában nekik lenne naassgyon nagy szükségük szakemberi segítségre és emiatt nekem kell járnom. A kislányom születése óta törnek fel bennem a transzgenerációs családi minták, érdekel is a téma, beleástam magam, de ebben is és az álmaim felé is a pszichológus segítségével léptem már egyet. 😊
Rokon pszichológussal beszéltem már, de hivatalosan nem votlam még. Jelek... annyira nem tűnnek fel gyakran. Jó kicsit a háború megviselt és a politikai történések után se voltam még ennyire depis, de amúgy jól megy az életem. Otthon nem mindenkit szeretek látogatni, mert olykor van egy lehúzó légkör, viszont az öreg buksi mindig jobb kedvre derít. Picit talán többet kéne a lehetséges szakdogámmal foglalkozni, mint hogy youtube kommenteket írogassak, de gondolom pályaorientációs szorongások miatt ez mindenkinek nehezen megy. A sorozat függőség pedig olykor igen is jó motiváló erő tud lenni! Arról tekintsünk el, hogy "ő" osztja be a napirendem és nem pedig én :D
Nagyon tetszett nekem ez a videó Egy dolgot hiányoltam belőle de azt nagyon A sírást, hisz napjainkra jellemző annyira hogy nem tud sírni az adott egyén vagy hogy miért sírna foglyton Én ezt hiányoltam belőle, hisz olyan egyszerűséggel tudod átadni a tudást hogy arra is ragad valami aki nem akarja :)
Sosem szerettem a tömeget, az idegeneket, ha telefonálnom kell. Inkább sétálok órákat, minthogy tömegközlekedéssel menjek ez sajnos nem megoldható mindig. Úgyhogy zaj szűrő fülldugót használok és kapucnit. Sokat segít. Viszont egy közeli barát és családtag óriási és rettenetes szinten kihasznált első sorban anyagilag. Majd utána megfenyegetett. Akkor előjött egy pánikroham, 20percig remegtem a földön és "nem kaptam levegőt". Ez viszont rettenetesen felerősítette bennem ezt a fóbiát. Rengetegszer hívtam fel sírva barátnőmet páromat hogy látok valakit az utcán (sötétedés után) nem kell hogy ijesztő külsejű legyen. Gyerek/nő férfi nem fontos. Rettenetes ijesztő és olyan érzés mintha bármikor rám támadhatna az illető. Ha zaj van a buszon ordítani és sírni tudnék hogy ne legyenek hangosak (itt nem feltétlenül a hangos beszédre gondolok, hangosan vesznek levegőt, hangosan rágnak, hangos a telefonjuk) Párom rettentő segítőkész általában ezekben. Pánikrohamot kapok ha úgy megyek haza, hogy nem tudom hogy van otthon valaki és akkor tudom meg ha épp belépek. Legtöbb esetben ír nekem a párom hogy ki/kik vannak itt mit csinálnak meddig lesznek itt és számíthatunk e több emberre. Mivel szeretem a barátait ezért ez elég hogy felkészüljek mire haza érek.
Nekem volt egy barátom, aki mindig, mindenen fel*aszta magát. Mindenkit meg akart verni, ha nem értett vele egyet , mindenkinek beszólogatott, és saját elmondása szerint is, nehezen türtőzteti magát. Mondtam neki, menjen pszihológushoz. Egyből sértésnek vette. A legtoxikabb ember, akivel valaha volt dolgom..
Wow. Egy éve kerestem fel szakembert, mivel az előző munkahelyem elég toxic volt (direkt nyomták le a fejem, hogy ne akarjak elmenni, én meg balga, el is hittem, hogy bárhova máshova kevés vagyok). Életem legjobb befektetése volt. Azóta nyugodt az életem, amióta váltottam, lépek előre (nem mlm!!😂), az egyetemet is sikerült befejezni, ami korábban a kiégéses tünetek miatt nem volt lehetséges. Ha elmentek, nem fognak a szátokba adni semmit, javarészt ti beszéltek, és a saját magatok igazságát fogjátok megtalálni, nyilván irányított kérdések után. Lehet, hogy ez menne otthon is egyedül és segítség nélkül hosszú hónapok és évek után, de magadnak spórolsz időt, ha elmész. Ps: Atis, köszi a goldot Akinatorban, meg lettél találva 🖐🏻🥰
Én havi szinten járok pszichológushoz és pszichiáterhez, mentális betegségek miatt, viszont előtte és most is úgy gondolom, hogy mindenkinek megkönnyítené az életét ha egyszer-egyszer elmenne. Nem ciki, vagy gáz az érzéseidről beszélni, jobb esetben mindenkinek vannak.
Kettő éve voltam utoljára pszichológusnál mivel túlságosan magamba zárkóztam egy volt osztálytársam végett aki olyan dolgokat mondott rólam amiről nem tehetek például béna vagyok néhány sportban , nem bírta elfogadni,hogy senki se tökéletes. A hátam mögött ki beszélt . Meg azóta is zárkózott vagyok és nehezen nyílik mások felé ha már más osztálytársaim vannak a középsulin. Amúgy jó lett ez a videó ☺️
Én is jártam pszichológushoz még régen, de nem ért nekem semmit. Gondjaim voltak a kapcsolatok kialakításában, tanulásban, családi problémáimban, nem jutottam egyről a kettőre, de pszichológus után is ezek voltak a problémáim (1évig jártam). Első alkalom nekem is jó volt. Nekem inkább önfejlesztő videók segítettek.
Szia Atis. Hasonlo szituban voltam, nagyjából minden felsorolt problema megvolt nálam. 3 evbe telt segitseggel, hogy nagyjabol helyre jojjek, nem reszletezem az egeszet de a lenyeg hogy totál megerte. Jó hogy feldolgozol ilyen témákat, mert én magam is ugy voltam vele, hogy raer meg majd helyre jon magától. Ezzel segitesz masoknak szoval respect miatta es remélem tovabbra is lesz hasonlo tartalom az oldaladon.
Mi van akkor ha majdnem minden pontban megtaláltam magam? De nincs se időm se lehetőségem elmenni pszihológushoz mert 2 kicsi gyerekem van, a nagy 1 hetet oviban, 3-4 hetet itthon a kicsi meg krónikus beteg és 2 hetente legalább kontrollra kell hordani 150km-re. A párom dolgozik, mert valakinek azt is muszály és csak 1 lassan 70 éves nagymamája van a gyerekeknek aki már attól nagyon kifárad amikor a kicsit kontrollra visszük és ő vigyáz a nagyra. És az enyémeken kívül van még 2 másik unokája akiknek szintén az egyetlen nagymamája. 😔
Az van, hogy tényleg kibuknak újabb és újabb dolgok, amikor úgy igazán elkezdesz dolgozni magadon, de ha már pszichológussal az oldaladon csinálod, akkor ő rengeteget segít abban, hogy ne rád dőljön az egész hegy, hanem kisebb-nagyobb darabokban, egyesével tudd szemlélni és ezáltal helyén kezelni a problémákat. A strukturáltság és a validáltság érzése két olyan felbecsülhetetlen ajándék, amit egy jó pszichológus meg tud adni alapul egy ilyen folyamathoz. (nagyon pozitív tapasztalatból beszélve, majdnem 1,5 év, befejezett terápia után 😊) Teljesen más igazán mély rálátással kezelni ugyanazt a problémát, mjnt egyedül vergődve.
Az éN történetem ott kezdődött, hogy '18-ban életemben először (és máig utoljára) szerelmes lettem egy lányba, aki sose lett még a barátom se. Maga a szerelem állapota, amit inkább neveznék "szerelembetegség"-nek az éN esetemben, az volt maga traumatikus hatással rám, nem beszélve minden másról, amit okozott nekem: pl rettenetes hangulatingadozások (azelőtt elég stabil voltam, stabilan életerőtlen), sírógörcsök, a tudatom számomra traumatikus módosulása, nagyfokú gondolkodásbéli beszűkültség, állandó stressz állapot (de minden nap, egész nap, kb 6 héten keresztül). Olyan rettenetes állapotba kerültem, hogy fizikailag rossz volt. Egy idő után már azt hittem, hogy az agyam el fog füstölni, úgy pörgött állandóan a lányról való fantáziálgatáson... meg alapvetően csak rá tudtam gondolni, más tekintetben eléggé elbutított az az állapot, amit így utólag már tudom, hogy várható volt, de az éN esetemben rettentő intenzív volt. Ha akkoriban még jártam volna suliba, akkor konkrétan be se tudtam volna járni, mert minek, ha nem tudok figyelni egyáltalán semmi másra. Nem tudom biztosra, hogy attól-e, de úgy érzékeltem egy néhányszor, hogy szívritmuszavarom is volt, se a "téboly" előtt, sem azóta nem tapasztaltam ezt. És úgy alapvetően fizikálisan lerobbantam. Nem volt nehéz, alapból se vagyok túl fitt, csak szimplán, talán túlságosan is sovány. Nem mértem, de a "téboly" alatt tuti fogytam néhány kilót, az amúgy sem nagy tömegemből. Szóval lényegében egy roncs lettem. Kb. 6 hétig tartott az őrület, amilyen intenzív volt, egyáltalán nem baj, hogy ily gyorsan 'átfutott' rajtam. Az (mint kiderült) utolsó napokban már szóltam Anyámnak, (aki akkor még nem tudta igazából mi van velem) hogy kérjen időpontot az általa ismert pszichiátertől, furcsa mód épp úgy alakult, hogy az időpont előtti napon * hagyta el testemet a 'szerelembetegség'. Amikor elmúlt... le se tudom írni mekkora megkönnyebbülés volt. Szóval eljutottam a pszichiáterhez, aki ugyan nem pszichológus... Beszélgettem vele, és rávilágított mélyebb dolgokra: Igazából nem is akkor, a 'szerelembetegséggel' kezdődött a történet, hanem évekkel korábban. [1]'16-ban 'lemorzsolódtam' a középsuliból: besokalltam, iskolai pályafutásomban sokadszorra, de akkor véglegesen. Végül, a másodjára elkezdett 11. osztályomban tanév vége előtt kiiratkoztam. Pontosabban már másodikos korom óta elegem volt a suliból, ami ahhoz képest úgy 10 évvel korábban volt, szóval lehetséges, hogy már akkoriban el kellett volna jutnom pszichológushoz, és nagyjából azóta része az életemnek a szorongás. [1]Azóta nem jutottam előrébb az életemmel. 6 év óta vagyok lényegében ugyanott. A pszichiáter végül infantilisnek nyilvánított (alacsonyan struktúrált, - éretlen - személyiség talaján kialakult regresszív állapot 😆) és bipoláris zavart diagnosztizált nálam, ebből is az a fajta van, amiben nincs igazán felhangolt epizód, vagy ha van is, nagyon enyhe, de csak főleg depresszív epizód + érzelmileg labilis személyiségzavar. És hiába múlt el az előző * nap a "téboly", még nagy hatással volt rám. (el is kezdtem szedni gyógyszereket, főleg a hangulatingadozásokra) Szóval megrekedtem rendesen, és ezért elküldött engem terápiára. '18 őszén felvettek, 6 hónapot (teljes idő) töltöttem ott. Na ott már kimondottan pszichológussal dolgoztam együtt, így mondhatom, hogy akkor volt 'saját' pszichológusom. Szóval... trauma: PTSD tüneteim is voltak jó sokáig, még ma is akad tán valami halovány belőlük. Mikor zártam a terápiát, számomra addig még szinte ismeretlen életerő volt bennem, ami tartott egy darabig, de már rég elmúlt a hatása, és összességében nem jutottam előrébb. Azóta tán még rosszabb a helyzet, lejjebb vagyok, mint azelőtt valaha. Valószínű, hogy most is kéne nekem terápiában részt venni, és/vagy pszichológushoz járni, de jelenleg nem látom, hogy azon, amit éN problémának érzek, azon mit tudnának segíteni, ettől függetlenül senkinek nem mondanám azt, hogy ne menjen pszichológushoz vagy akár terápiába, mert éN hiszem, hogy segíthet.
Tegnap voltam utoljára pont. Elég volt 3 alkalom, mert nem volt akkora problémám, de én akkor is úgy éreztem, hogy nem kell félni segítséget kérni. Jól is tettem, mert jobb azóta. :) A problémákat hosszú lenne leírni, röviden talán a dühkezelés és családi problémák voltak.
Általános ötödikesként voltam először pszichológusnál, mert nehezen illeszkettem be az osztályba. Még örültem is neki, mert intelektuálisabban tudtam kommunikálni. Engem már akkor más dolgok érdekeltek ( jóga, masszázs, hipnózis ), amit az évek alatt el is végeztem. Más világ érdekelt, ennek is köszönhető volt, hogy lustább is voltam tanulás szempontjából, de sohase hanyagoltam annyira, hogy bukásra álljak. Legalább 3 hónapot jártam rendszeresen.
Igen ez így van, aki az átlagos normál hülyék szintjét nem üti meg, hanem azokénál sokkal magasabban jár, azonnal kiközösítik és nem normálisnak titulálják.
Hitelfelvétel századunk eddigi legnagyobb válsága elején? Ezen a ponton elvesztett engem a videó. Attis, nagyra becsülöm a munkádat, de nagyon remélem, hogy a termék célközönsége vet egy pillantást a világban zajló folyamatokra, mielőtt felveszi ezt a hitelt - vagy bármilyet. Amúgy általában én azt vallom, hogy hitelt csak olyanra érdemes felvenni ami pénzt HOZ és csak akkor ha már látod azt is, hogy mikor, hogyan és mennyit. Ez az üzenet most nem a pénzügyi tudatosságra sarkall, bármennyire igyekszik úgy tűnni.
Jó videó, viszont a "másként viselkedsz, mint szoktál", az jó is lehet. Egy hirtelen felszabadulás, pozitív fordulat is ezt hozza. Inkább ha ez furcsa és zavaró, akkor probléma.
A műszakvezetőm mindig azt mondja, hogy próbáljam meg egy szinten tartani a produktivitásomat, mert valamikor minden munkahelyi akadályt/problémát gond nélkül megoldok, de vannak napok amikor csak takarék lángon megcsinálom a kötelezőket. A szabadságon már csak akkor gondolkodok amikor jön a decemberi nagy hajtás, de még így is be szoktak hívni 2 ünnep között. Szóval én vagyok az a kicsi fogaskerék a gigászi gépezetben akinek csak annyira fontos a munkája hogy valakinek EL KELL VÉGEZNI, de persze sok más pozícióba is áthelyezhető vagyok. Munkahelyi beceneven "a dzsoli Jóker".
Nekem furcsa élmény volt, én online "voltam" pszichológusnál, akit azért kerestem fel, mert rákos vagyok egész fiatalon és az okát szerettem volna megtudni. Nagyon jó pszichológis lehet, szuper iskolákat végzett és neve van a szakmájában, mégis úgy gondolom, hogy kifejezetten onkopszichológust kellett volna keresnem. Nekem ezek a beszélgetések túlságosan furcsák voltak. De ő is ember és nem tudta visszatartani a véleményét, néha felnevetett kínjában. Szóval olyan volt, mintha egy ZS kategóriás film forgatókönyvét mondtam volna fel. Tényleg olyan az életem és ez a felismerés még szomorúbbá tett.
Még nem láttam a videót, majd ebédszünetben megtekintem. De már a címéből látom, hogy ismét hasznos videót sikerült készítened. Sajnos rendkívül nagy tabu még manapság is a pszichológushoz járás, és önmagában a mentális betegségek. Bár a 80-as években még az amerikai orvosok is azt mondták, hogy "gyerek, majd elfelejti"... az agykutatás és pszichológia fejlődése együttvéve hatalmasat lendített ezen a téren azóta, a kérdés, hogy a társadalomban miért nem követi ugyanez a fejlődés a témát. Persze a kollektív társadalom mindig lassabban reagál, de Magyarországon sajnos ez hatványozottan igaz. Szerintem a közoktatásban is fontos lenne az elfogadásról, pszichológiáról, és úgy alapvetően a mentális betegségekről diskurzust folytatni (persze sok mással együtt).
Én már kb 1 éve járok suli pszichológushoz. Nehéz volt rávenni magam, de utólag belegondolva örülök, hogy elkezdtem járni. Sokat segít nekem, már jobban vagyok :)
Kéne menni de kifizeti ki? Azért sokkalom mert anyit nem tudd hogy ezért enyit agyjunk mert a legtöbb esetben valljuk be nem egy alkalom segít........ne érts félre de nem azt mondom hogy ingyenesnek kell lenni de egy valamire való az átlagnak nehezen megfizethető.....
sok pszichológusnál jártam már önbaltalmazás és depresszió miatt de valahogy mindig azzal foglalkoztak hogy lmbtq tag vagyok és "ki akarták gyógyítani" ami miatt csak rosszabb lett a helyzet
Ezt komolyan mondod? Milyen pszichológus az, aki ilyet csinál? Biztos nem valami önjelölt "szakértőhöz" mentél el? Nehéz elhinnem, hogy ilyen "szakemberek" léteznek.
Úristen, same, nekem a pszichiáterem ilyen, más szakemberek pedig MINDENT azzal akartak magyarázni, hogy én meleg vagyok, nem tudom elfogadni, satöbbi, satöbbi. Szóval hat szakemberből csak a két szélsőséget tapasztaltam eddig🙃
Sajnos azt kell mondjam, nekem sincs jo tapasztalatom veluk. Nem csoda, h Europaban vezetoek vagyunk ongyilkossagban. Ismerek szemelyszerint olyan gyerekpszichologust akinek volt pofaja azt mondani egy 8 eves kisgyernek, hogy az o hibaja, hogy anevelo apja brutalisan bantalmazza. Volt kozeli hozzatartozom akit elkuldtek a korhazbol mikor element segitseget kerni, mivel teruletileg nem oda tartozott. Honapokig tervezte az ongyilkossagat. Szerencsere idoben rajottunk es elhoztuk Magyarorszagrol. Azota jol van. Nekem az apam ongyilkos lett miutan abbahagyta a gyogyszerek szedeset amiket a pszichiatere irt fel. Vszinuleg az gyogyszerelvonas melyitette a depressziojat ami idaig vezetett. Nyilvan nem irtam le minden reszletet, viszont az egyertelmu, h senkinek se voltak hasznara ezek az ugynevezett szakemberek...
Szia Atis, a felsoroltak közül néhány igaz volt rám,de volt még egy olyanom hogy nehezen vettem a levegőt. Ezért elmentünk kivizsgáltatni, és az orvos azt mondta minden rendben van. Megkérdezte nem lehet-e pszihés és hát ott inkább nem adtam egyértelmű választ, mert az egyik szülőmmel voltam. De azért biztonség kedvéért elküldtek tüdőgondozóba. Ott is megkaptam hogy minden rendben, és mégegyszer megkérdezték, pszihés nem lehet? Én igazából akartam egy pszichiológust de szülő mellett inkább csak útalgattam. És amint hazaértünk röktön visszakaptam hogy hát engem seggbe kell rugni, mert hát nincs is semmi bajom, és akkor minden rendben lesz. Persze viccesen lett mondva, de ezzel pont az lett mondva hogy hát nincs semmi bajod akkor mit jászod magad. És hát ez elszomorított. De azóta rendben vagyok.
Ingyenes pszichológus is van tb kàrtyával a gondozóban lehet találni olyan dokit aki segíteni tud feldolgozni az érzelmeket,a körülményeket. Voltam nemrég. Jót tesz a lelkemnek kaptam gyógyszeres kezelést és teràpiàt. : ) ; )
Nem tudom, miért néztem meg a videót, azt meg pláne nem, hogy miért lepődtem meg, hogy mind a 12 igaz rám. :D Hiszen jelenleg is járok pszichológushoz, pszichiáterhez, és hamarosan csoportterápiára is.
Nekem is nagy szükségem lenne segítségre :( De ugyan melyik szakember tudna segíteni egy olyan anyai szívnek amelyik rommá tört. Meghalt 2 babám, van egy 7 éves nagylányom akinél nem vette észre az orvos a terhesség alatt, hogy fél agya van, az egész életét végigszenvedi majd... született egy csodálatos kislányom aki most 3 éves és kiderült hogy súlyos autista.. melyik orvis gyógyítja be ezt az anyai szívet?? Egyik gyermekem sem ölel majd meg és nem mondja azt hogy "szeretlek anya"... ezt szavakkal nem lehet leírni. :( Én csak arra vágynék ebben az átkozott eletben hogy a kislanyaim átöleljenek és magamhoz szoríthassam őket, ne csak esténként az álmomban élhessem ezt át amikor lecsukom a szemem, ne csak álmomban halljam ahogy csiripelnek nekem mint egy kismadár, csak álmaimban hallom a hangjukat.. aztán jön a reggel és a valóság újra. :(
Én önfejlesztés céljából meg akarok tanulni elektromos gitározni. Csak hát már az is tudomány hogy mien gitárt válaszon az ember nemhogy még megtanulni rajta játszani.
Én gitározok évek óta, profi szinten több stílusban, és minden időmet ebbe szánom. Milyen zenét szeretnél játszani, és mennyi az összeg amit rászánnál a gitárra? :)
Beleragadtam hiányos élethelyzetembe, dolgok a lakásban elromlanak, és nem tudok senkihez sem fordulni, aki megcsinálná őket.A férjem sem segít, engem félresöpör, de ő maga nem csinál semmit.Aktivizálnom kéne, de nem tudom. A gyermekeink sem segítenek, magamra vagyok hagyva.Mit tegyek, hogy nehézséget okozó tüneteim( lábremegés) megszünjenek? Jártam pszichológushoz, aki gyakrabban volt beteg annál, hogy rendszeresen fogadjon.
Pl.: figyeld magad, hogy hányszor örülsz egy héten. Mik azok a dolgok (hobbi, szórakozás,..) amik felvidítanak. Azt is figyelheted, hogy mik azok a dolgok az életedben amiktől elérzékenyülsz, elszomorodsz és így tovább a különböző pozitív és negatív érzelem kapcsán. (Hogy példákat mondjak az életemből, hogy mire gondolok. Negatív példa: engem sokkol a háború ami a szomszédunkban zajlik, rendkívül lelomboz. Pozitív példa: nagyon megörültem (meghatódtam), mikor ápr. 3-án visszajött négy füstifecske hozzám Afrikából. Vagy volt egy váratlan probléma, amit azonnal meg kellett oldanom, hogy elkerüljek vele egy még nagyobb katasztrófát és ezt sikerült - kemény munka árán - megtennem még aznap. A titok nyitja, hogy egy kicsit rá tudj nézni magadra kívülről. Lásd meg azt, hogy mikor és mitől örülsz, vagy szomorodsz el, stb. Azután, ha már érzed, hogy miként hatnak rád a külső és belső ingerek, egyszerűen adj hangot ezeknek az érzésekne. Pl. add át másoknak az élményeidet. Örüljetek vagy bánkódjatok együtt, stb. (kb. egy pszichológusnál is ez történik, ha az odafigyel rád). Szerintem ez is lehet az egyik útja az érzelmi feloldódásnak. (Popper Péter írásait, szenzációs előadàsait ajánlom a lelki egészség megismerése, felismerése kapcsán.)
Nekem a tb által támogatott, helyen segítenek 2020 oktoberétől járok terápiára. Mondjuk nálam komolyabb bajok is vannak szorongásos depresszió és bipoláris zavar, de szedem a kis gyógyszerem és tök jól el vagyok. Ami viszont fura, hogy én nem ilyen tipikus bipoláris vagyok szóval így nehéz kezelni magam.
Én évekig jártam pichológushoz gyerekkoromba, de .... egyáltalán nem segített. Felesleges időpocséklásnak éreztem ugyanazt a mondókát végigmondani még egy idegennek amit esetleg egy barátnak elmontam. És maximum annyi volt a reakciója hogy, és ez szerintem rossz???... vagy hogy változtatni kéne...?.. brutálisan súlyos állapotban ennyit képes még a főorvos is kérdezni? Szerintem nevetséges. Esetelg gyógyszerezzük be a barmot, "jóvanazúgy" de mégse mert beveszi az összeset....áhh. Majd ahogy idősödtem és átkerültem a "felnőtt" orvoshoz, az meg elküldte anyámat melegebb éghajlatra hogy minek szakították meg a "kezelést" ki volt az az idióta és minek váltottak, most mit kezdjen velem?? Na az volt az utolsó csepp a pohárban. Félelmetes hogy mennyi embernek lenne szüksége segítségre igazából, és mit kap az, aki megpróbál máshoz fordulni...
hello!énnekem kevert depressziós pánikolós szorongásos személyiség zavaraim is vannak. nem meghatározott személyiség zavar. asperger-szindróma és szociális fóbia.
12-ből 6-7 jel igaz, viszont kértem segítséget és kaptam. Igaz egy év ezelőtt kellett a covid és múlt traumái miatt. Szükség van az embernek egy semleges fél is, ahhoz magat problémáját át tudjátok nézni. Igaz van még egy-két dolog, ami tisztázom, de ez már családi inkább mint magán helyzet. Fontos én is azt mondom, hogy menj az akinek tényleg kell a segítség és nem vér ciki.
4:30-tól kezdődik a videó témája
nem minden hős visel köpenyt
SponsorBlock bővitmény
Köszi!
Köszönjük Emese!
Vártam, mi lesz a mai videóban, és nagyon jó a téma ☺️. Sajnos még mindig amolyan tabunak számít, vagy sértésként vágják az ember fejéhez, hogy pszichológus kellene neki. Kár, hogy sok ember nem tud eljutni, mert nincs rá pénze 😔. Sok sikert egyébként!
Hallod, neked el kéne menned pszichológushoz ;)
(azért komolyan ne vegyél)
ruclips.net/video/eafpNdOf-wQ/видео.html&
Én is pont ezt gondolom
Az biztos, hogy aki sértésként vágja a másik fejéhez annak mindenképp szüksége lenne rá🤣🤣🤣
Egyébként van TB támogatott pszichológus is, ami ingyen van. :))
Az a baj Attis, hogy sokan szeretnének pszichológus segítségét kérni, de anyagilag nem engedhetik meg maguknak, köztük én se, pedig a felsoroltak legalább 80%-a engem is érint...
Kedves Marcipán!
Valószínű nem mindenhol, de elég sok helyen TB alapon is elérhető a pszichológiai rendelés. Ha a környéken található mentálhigiénés központ, akkor bátran keresd fel őket. Vagy a háziorvosodtól tudsz kérni beutalót. Valószínű pszichiáterhez fog tudni beutalót adni, de onnan tovább tud küldeni pszichológushoz. A FEMINA-nak van egy jó cikke erről. Keresőbe írd be: femina ingyenes pszichológiai ellátás.
Remélem tudtam újat mondani és segíteni.
Szép napot! Zs.
@@viraghzsofi2807 Köszi az infót! :)
Igen, valóban sok ember nem engedheti meg magának - én is közéjük tartozom, ezért én egyszer elmentem tb alapú rendelésre, mert stresszes volt az életem, nem tudtam aludni, állandóan frusztrált és ideges voltam - de valójában gyerekkori traumákat kellett volna feldolgozni és a pasas azon kívül, hogy felírt egy nyugtatót, hogy tudjak aludni, nem igazán foglalkozott velem - nem ajánlott következő alkalmat, nem kérdezgetett, nem szólt semmit, amikor felvázoltam, hogy mik történtek velem gyerekkoromban...
Pár évre rá elkezdtem beszélgetni online egy segítővel (nem volt orvosi végzettsége, csak életvezetési tanácsadóként tevékenykedett), mégis ég és föld volt a kettő! Odafigyelt rám, érdeklődött, a találkozók alatt tényleg a problémámmal foglalkozott. (Az más kérdés, hogy egy idő után ő is azt mondta, hogy ehhez ő már kevés, ez nem az ő szakterülete és ajánlotta, hogy menjek szakemberhez.)
Szóval nem tudom, mi a jó megoldás a problémára, csak azt monsom, hogy a tb alapú sokszor fabatkát sem ér (mint az egészségügy oly sok más területén sem - SAJNOS, teszem hozzá, mert ez egy nagyon méltatlan helyzet, mind a betegek, mind az egészségben dolgozók számára).
A másik meg az, hogy én pl. jelenleg azért nem járok pszichológushoz (pedig nagyon kellene!) , mert a környéken a legkorábbi időpontot 3-4 hónap múlvára tudtak adni (és elég sok pszichológusnál próbálkoztam, nem csak 1-2-nél).
@@viraghzsofi2807 Évi 6 alkalom ingyenes.
Sziasztok!
Igazán nekem sem vált be a pszichológus/pszichiáter, ámbátor nagyon jó felismerések és tanácsok voltak és a gyógyszer összerakott picit, de nem haladtam igazán.
Elindultam hipnoterápia irányába, ahol kifejezetten a megrekedt emlékek felszínre hozásával és mély átélésével sikerült felszabadítani magam a borderline személyiségzavar "átkától", hatalmas érzelmi kitörésekkel tisztultam meg.
Mára már tudom, nem hisztis voltam, csak nem kaptam az alkesz szülők mellett elég figyelmet, szeretetet és minden ezirányú tudatalatti játszmám ezért volt. (Sőt, a legtöbb játszma a szerethetőségünk miatt él, jelzem, nem tudatos a dolog)
Az őrjítő féltékenység, a birtoklás mánia, önpusztító gondolatok, tettek, BDSM kapcsolatok, mártírkodásom, elhagyatottság érzés, ésatöbbi.... a múlté. Felszabadultam.
Nem elég beszélni róla, nem elég kapni a tanácsokat... mára már tény, hogy a testünk nem felejt és eltárolja a traumákat.
Elfogadó - nem beletörődő - odafordulással az érzelmeink irányába, mély átéléssel, "kifáraszthatjuk" ezeket a minket irányító érzéseket és új mederbe terelhetjük az életünket. A szervezetünk megkönnyebbül, sok betegség is elmúlhat ezáltal.
Megtanultam, a hisztim is elfojtás volt, a jéghegy csúcsa, alatta bújt meg a sok évnyi lerakódott nehézség.
Remélem kis segítségül szolgál azoknak, akik szintúgy sok éve járnak/jártak pszichológushoz/pszichiáterhez és nem igazán elégedettek esetleg az eredménnyel.
ruclips.net/video/eafpNdOf-wQ/видео.html
Húgomnak az 5. pszichológus tudott segítséget nyújtani, ha elmész és nem érzed azt hogy együtt tudnátok dolgozni, érdemes pár alkalom után mást keresni, lehet csak nincs otthon a témában amiben neked segítség kell, és az is fontos, hogy megtaláljátok a közös hangot.
Annyira széprt írtál:c megkönnyeztem.
Köszönöm!💚
Üdv,
Egy hozzád hasonlókat megélt borderlineos
Kitartást minden sorstársnak 💚💚💚
Sziasztok!
Először is, köszönjük Attis az újabb videót! 😊
Nekem már gyermekkorom óta (enyhe) depressziós tüneteim voltak (pl.: érzelmi hullámvölgyek, kitörések, hangulatingadozások: egyszer mindent szépnek és jónak láttam, úgy éreztem hogy akár a világot is meg tudnám váltani, a következő pillanatban pedig már viharfelhők borítottak be mindent; társaságban csak ritkán éreztem jól magam, gyakran egyedül akartam lenni; de ha egyedül voltam, akkor jött a rosszkedv, a negatív gondolatok; önértékelési problémáim voltak, mindent magamra vettem, stb.).
Először iskolapszichológushoz mentem el, de nem éreztem változást, így abahagytam. Akkor ott szerintem magamat csaptam be azzal, hogy azonnal valami csodára számítottam, hogy valahogy "majd megoldódik" a probléma. Persze nem oldódott meg semmi.
Ezután nem foglalkoztam ezzel tovább, azt hittem, hogy egyszer majd elmúlik minden gond.
2019-ben megállapítottak nálam egy betegséget, aminek köszönhetően életmódot kellett változtatnom, illetve gyógyszert is szednem kell egy életen át. Mindez lelkileg nagyon megviselt engem, és igazából ekkor jöttem rá arra, hogy bizony nem másnak, hanem nekem kell tennem magamért. Felkerestem egy pszichológust, akihez rendszeresen el is jártam beszélgetésekre. Bármilyen témáról tudtunk akár mélyebben is beszélni, nagyon jól esett, hogy az a fél óra/ óra csak rólam szólt, a ki nem mondott és mélyen eltemetett érzéseimről, arról hogy ezeket egyáltalán kimondhattam és ő hozzáfűzött pár mondatot. Nem tett velem csodát (mert egy szakember nem fog megváltoztatni senkit, egy szakember útmutatást ad), azonban jelentős változásokat tudtam elérni az ő tanácsainak és a számtalan közös beszélgetésünknek köszönhetően.
Sajnos a Doktor Úr már nincs közöttünk, de én öröké hálás leszek azért, amit értem tett.
(Egyszer pszichiáternél is jártam, oda azonban nem mennék el mégegyszer. Legalábbis ezzel a problémával nem. Ott az első alkalommal felírtak nekem egy erős nyugtatót, mondván hogy "az majd rendbehoz". Természetesen ki sem váltottam, mert hiszem azt, hogy minden a fejben dől el; akarással és tettel bizony nagy eredményeket tudunk elérni önmagunkhoz képest.)
Azóta már több pszichológiával, társas- és önismerettel foglalkozó tartalmakat megnézek (Prof. Dr. Bagdy Emőke munkásságát különösképp szeretem, nyugodt szívvel ajánlom bárkinek), de érzem azt, hogy ez még mindig nem lesz elég. Ezzel foglalkozni kell, mert az évek alatt lerakódott és felhalmozódott negatív érzéseket, traumákat másképpen nem lehet feloldani. És mivel a lelki állapotunk hatalmas kihatással van a fizikai állapotunkra, ezért nagyon fontos hogy mind a kettőt "karban tartsuk" , megtisztítsuk (mentálhigiéné).
Az én meglátásom szerint nagyon jót tenne valamennyi embernek egy-egy, szakemberrel történő beszélgetés, az hogy merjenek elmenni és merjenek megnyílni az érzéseikről és egy kicsit többet foglalkozzanak a mentális egészségükkel.
ruclips.net/video/eafpNdOf-wQ/видео.html&index
Szia!
Olvastam amit irtál,és szivessen segítek neked,ha tudok.🥰😘
Nem vagyok se nem pszichológus,se nem pszichiáter,de a tünetek melyeket leírtál elég kőzel állnak hozzám is.Igen szerintem egy azonos ,,betegségben" szenvedhetünk,én imáron 30 éve😁,de még így sem én tartozom a legidősebb kórosztlyba.
Ha bárbiben segítségre van szükséged nyugottan írj nekem és,ha a pszichológus is sokat segített akkor haladj ezen az uton😘
Akkor mostantol szorongok azon is, hogy segítséget kéne kérnem, de ehhez is tul csoro vagyok... 😅
A saját kerületedben ingyenes pszichológiai segítséget lehet kérni! A háziorvosodtól tudsz kérni beutalót mentálhigiénés szakemberhez, családsegítőhöz, pszichológushoz, pszichiáterhez stb. és egyik sem kerül semmibe.🤍 ne szorongj, lépj, mert nem fog magától sosem elmúlni.
Hajrá❤️🔥
Ugye, en is igy vagyok xddd
Sziasztok!
Én jelenleg is járok pszichológushoz, immáron 1,5 éve, eredetileg főleg maximalizmussal, szorongásos zavarokkal mentem oda, de emellett voltak olyan fincsi problémáim is, mint enyhe depresszió, a dédnagymamám halála, az édesapám és közöttem lévő nem túl jó kapcsolat, emellett az első karantén alatt mintha teljesen elvesztettem volna magam, és már két éve nem aludtam normálisan.
Szűkebb értelemben művészetterápiára kezdtem járni, ez kezdetben segített is, kezdtem elfogadni, hogy nem vagyok tökéletes, amióta kollégiumban vagyok rendesen alszom, és ez egy kicsit megoldás is az apával lévő toxikus kapcsolatomra. A dédnagymamám halálán sikerült túllendülnöm, megismertem magam, hogy mit szeretek, mit nem, mit szeretnék csinálni, stb, és mostmár a szorongásaim is kezdenek kompenzálódni.
Azonban, történt valami, és emiatt mondtam, hogy kezdetben javulni látszott a helyzet. Ebben a tanévben mentem gimibe, méghozzá az Apáczaiba, ahol elég magasak az elvárások. És most, március elsején olyat tettem, amit soha nem gondoltam volna, de annyira nem, hogy korábban mondtam is magamnak, hogy ilyet nem tudnék tenni. Ennek ellenére elkezdtem vagdosni magam. Ennek oka az újboli maximalizmusom volt. Nem sokkal ezután pedig elkezdtem nem enni, mert megjelent a fejemben egy irreálisan magas elvárás a kinézetemmel kapcsolatban(részletek szerint: 162 cm magasan inkább 46, de legalábbis kevesebb, mint 48 kg legyen a testsúlyom) , amihez képest egy dagadt disznónak láttam magam. És ezekről a pszichológusom semmit nem tudott. Nem mondtam el, ugyanis kifejezetten utálom, ha bárki az én problémáimmal, vagy bármilyen formában velem foglalkozik. Viszont most már el fogom mondani neki is, mert úgy gondolom, hogy ez olyan szint, amiről muszáj tudnia.
Ami azt eredményezte hogy kezdtem kimászni a gödörből, egy barát megjelenése volt. Ez az osztálytársam a legnagyobb bajban állt mellém, és elkezdett húzni felfelé. Neki köszönhetően már több, mint egy hete nem vagdostam magam, (remélhetőleg ez mostmár így is marad) a segítségével találtam egy új hobbit, és újra elkezdtem normálisan enni, miközben elkezdtem edzeni.
Jelenleg ennyi a pszichológushoz fűződő személyes történetem, és bocsánat, ha unalmas, vagy esetleg csak felfújom a probémákat, de most úgy éreztem, elött a tökéletes pillanat ezeknek a leírására.
mit szolt a pszichologusod a vagdosasra? ha nem tul szemelyes kerdes
Remélem sikerült feldolgozni a problemákat, így két év távlatából. Az Apáczait meg nyugodtan el lehet engedni, ha ekkora stesszt/szorongást okoz. Fontos, hogy a saját igényeid szerint élj es ne mások elvárásait próbáld folyton teljesíteni.
Nem unalmas és nem fújsz fel problémákat. Ha te problémának érzed, akkor azzal foglalkozni kell! Remélem tényleg így 2 év távlatában már nincs szükséged erre a megerősítésre, mert már te magad is tudod😊 de talán még annak megerősítés lehet aki utólag olvassa a kommenteket.
Az hogy megosztottad a történeted tabuk nélkül, már egy lépés amivel szembenézel magaddal és elindulsz a fejlődés felé.
Amikor irtad, hogy nem mondtad el a pszichologusnak, nem igazán értettem, mert ha valaki ő azért van, hogy ezekkel foglalkozzon, és csak úgy tudtok hatékonyan együtt dolgozni, hogy annak legyen eredménye, ha adsz neki egy bizalmat és mindent elmondasz. (Nem könnyű mindig, de ez tény) Ő úgy sem fogja senkinek továbbadni, és nem is ismer senkit akinek úgy adhatná tovább, hogy az bármilyen rossz hatással legyen rád. És ha meg is tenné az engedélyed nélkül, akkor megszegne egy olyan szabályt ami a saját karrierjét veszélyeszteti ami meg neki nem érné meg. Tehát nála tényleg biztonságban vagy, ez egy kölcsönös jó.
DE!! aztán leírtad, hogy most el fogod mondani neki. Tehát eldöntötted, hogy megléped ezt, annak ellenére, hogy volt egy erős meggyőződésed, és ez egy nagy dolog amiért büszke is lehetsz magadra! És amiatt a mondat miatt gondoltam, hogy rászánom az időt, hogy kommentet fűzzek az üzenetedhez. Mert őszintén megosztottál komolyabb dolgokat az életedben és őszintén írtad le a dolgokat.
Remélem, még ha nehéz is volt sikerült mára feldolgozni dolgokat. De ha nem, és valami miatt félbemaradt, sosem késő elkezdeni❤ és kitartást kívánok, neked és mindenkinek, akiket ez a video és ezek a kommentek változtatásra ösztönöznek. 😊
És még egy dolog. Bár neked ott volt valaki aki segített összeszedni, de azt mindig tudatosítani kell, hogy a döntést és az első lépéseket saját magunknak kell megtenni. Bár a barátod sokat tehetett érted, de ahhoz, hogy változáson menj keresztül neked el kellett fogadnod azt a segítséget. Szóval mindketten szuperek vagytok❤.
@@dominika4178 Köszönöm szépen a kommentedet. Mostanra már mindennel rendben vagyok és sikerült összeszednem magam teljesen. Nagyon jó meglátásaid vannak, pl a barátom onnantól tudott segíteni, hogy ezt engedtem és nyitni mertem a megoldás felé. A pszichológusom szintén.
Köszönöm szépen még egyszer a támogató szavakat és a rászánt időt! ♥
Én több, mint fél éve járok, legjobb döntés volt. A barátaim is voltak, van olyan barátom, aki 3 éve jár. A kiváltó ok nálam az volt, hogy állandóan olyan emberi kapcsolatokban találtam magam, ahol alárendeltem magam. Ráadásul az, hogy ez a szakmája megnyugtat, hogy a tanácsai hatásosak, nem csak mond valamit a saját tapasztalatai alapján, mint egy barátnál vagy szülőnél.
Én voltam pszichológusnál egyéniben és csoportban is. A csoport a szerelemről szól, én is egy fájdalmas szakítás után mentem, anyukám pszichológusa tartotta, nagy reményeken fűztem hozzá, de eléggé csalódás volt. Az egyéni az egyetemi pszichológusi tanácsadás volt, hat alkalom, és egy pár évvel ezelőtti balesetem után kialakult egyre elharapózó PTSD miatt mentem. Bár nagyon élveztem, és hasznos volt, nyilván a probléma nem oldódott meg. Ott a pszichológus is mondta, hogy mindenképp menjek ezzel tovább, mert sajnos a hat alkalom erre kevés lesz. Jelenleg pszichológus keresőben vagyok a PTSD, és egyéb problémáim miatt, és remélem hamarosan találok valakit. :)
Épp a múlt héten vettem fel a kapcsolatot egy pszichológussal, hosszas halogatás után
Hogy-hogynem, szinte minden pont, amit említettél Attis, passzol rám 😆 ez most megerősített abban, hogy jó döntést hoztam, köszönöm szépen 🥰
Szia Attis!
Ez egy remek videó volt!
Ja, illetve plusz infó annak, aki érintett: Alapítványok is szoktak egyéni, vagy akár csoportos foglalkozást tartani, és az elérhető nem horror áron ;)
Egésznap téged hallgattalak takarítás főzés közben. Erre bámm egy új video
Fasza. Örülök ❤️
Fasza... Ez egy csaj szájából mindig olyan jól hangzik.
Basszus, akkor most kezdheted újra a takarítást... :)
Király vagy Atis, hogy felvállalod és ezzel rengeteget segítesz, hogy aki akar, egy jobb világban éljen. Áldás és békesség, mindörökkön örökké....
Köszi a videót Attis!
Én csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy amiket elmondtál/felsoroltál azokban az esetekben szerintem nem feltétlenül pszichológus kell. Arra gondolok, hogy a legtöbb dologhoz amit felsoroltál főként egy objektív nézőpont szükséges (és még sok más is: támogató légkör, bizalom, őszinteség stb.) amit nagyon sok más szakember is meg tud adni: coachok, gyászterapeuták, párterapeuták, terapeuták úgy általában, családállító szakemberek, ilyen-olyan tanácsadók és még sokan mások. De sokat segít a jóga is, a meditáció, a helyes légzés, alvás beállítása.... Persze azért jól körbe kell nézni a piacon mert tény, hogy nagyon felhígult a szakma. Szóval lehet csak a cím félrevezető kicsit - de ezt talán te is érezted - hogy többen kattintsanak rá, ezzel együtt a benne elhangzottak nagyon fontosak.
ui.: ahogy előttem is leírták sokan, hogy ha elmész valakihez de nem érzed a "kémiát" és nem tudtok jól együtt dolgozni, akkor azonnal keress mást! :)
Sziasztok!
Én úgy gondolok a pszichológusokra, mint az edzőkre. Ugyanúgy, ahogy a testedet is edzed és fejleszted, a lelkedet is erősítened kell. Néha szakemberre van szükség, aki rávilágít, hogy nem vagy egyedül a világon a problémáiddal. Tűnjenek azok a gondok bármennyira is aprónak, a pszichológus úgy hallgat meg, ahogy más nem tud.
Számomra már az is egy jel, hogy erről a témáról szól a mai videód.😅😂
Nagyon szeretem Atis videoit, hiszen alapvetően mind nagyon hasznos. Viszont ennél felbőszített az, hogy egy 21 perce videoból legalább 5 perc reklám. A saját, önreklámmal a végén nincs bajom főleg, mert a végén van. Akit érdekel az még meghallgatja azt is. Na, de a bank reklám az elején már sok. Kétszer meg fogom gondolni, hogy a következő videot megtekintem e, mivel nem azért nézem, mert érdekelnek a reklámok. Pont, hogy azok miatt menekültem az internet világába.
Megértem, hogy kell a támogatás, hiszen ahogy mondta, nem olcsó dolog egyetlen saját vállalkozás se. Komolyan megértem. De kérem, ha lehet a reklámot tegyük a végére vagy jelezd, meddig tart és aki akarja végig hallgatja, aki nem, az meg jadd ugorhassa át.
Amúgy én úgy vélem, hogy addig nem kell szakember, amíg a gondjaim nem lehetetlenítik el az életem. Tehát, amíg képes vagyok ellátni a kötelezettségeim, amíg elég az ha barátokkal beszélek róla és van életem, addig nem kell pszichológus. Tény, hogy vannak a modern társadalom által okozott modern mentális betegségek, élethelyzetek, ahol kell a segítség. Az meg végképp jó, hogy az ember tud is megfelelő segítséget kérni, ha szüksége van rá. De hiába ismertem magamra több ponton is, egyelőre nem akarok menni. Kicsit félek, ez tény. Nem is tudom.... Még elvagyok a magam megoldásaival. Aztán ha visszajelzések alapján ez nem elég, akkor elmegyek.
Màr hónapok óta gondolkozom rajta és mondom pár barátomnak,hogy szerintem jót tenne nekem egy pszichológussal való beszélgetés és a mai videóból realizáltam hogy tényleg nagyon kéne.Régebben voltam már sok stressz,evés zavar,depresszió,szorongás miatt de nem nagyon javított rajta se a pszichológus se semmi..
Azóta jobban összeszedtem a gondolataim és biztosan menni fogok és több bàtorsággal beszélni a gondjaimról.Köszönöm Attis,tényleg nagyon sokat segítettél/segítettek a videóid az elmúlt időben. +nagyon jó videó lett,mint mindig :)
Nagyon tetszett a videód 🥰
Én nem rég kezdtem el pszichológushoz járni. Pár hete volt az első beszélgetés is.
Sokáig gondolkodtam, hogy vajon érdemes lenne e elmennem pszichológushoz, de a végén mindig azt mondtam magamnak, hogy "másoknak (barátikörből elsősorban) sokkal nagyobb problémái vannak, mégsem járnak pszichológushoz" , "az én problémáim nem elég nagyok ahoz, hogy segítséget kérjek"...
Rengeteg ehez hasonló gondolat cikázott a fejemben, míg egy bölcsebb barátom azt nem mondta nekem, hogy jó lenne ha eljárnék pszichológushoz. Sőt, akár még ki is fizetné nekem. Elmondtam neki, hogy erre semmi szükség és nem kell erre elszórnia a pénzét. Majd elmesélte nekem a történetét, amiben mélységesen megbánta, hogy korábban nem kért segítséget. Az ő problémái is kicsik voltak eleinte, de az idő múlásával ezeket csak halmozódtak és rosszabbak lettek. Ha korábban eljárt volna szakemberhez, akkor valószínűleg sokkal egyszerűbben megoldódtak volna a problémái és nem kellett volna évekig különböző terápiákra járnia.
Ezután újra gondoltam az egészet és rájöttem mennyire igaza. Ha mélyen magadba próbálod elzárni a problémáidat, akkor azok előbb vagy utóbb a felszívre fognak törni. Ez a videó is hozzájárult ahoz, hogy nem bántam meg a döntésemet, hogy segítséget kérjek ❤
Ha te is azon a kérdésen vacilálsz, hogy elmenj e pszichológushoz, vagy sem, akkor csak azt tudom ajánlani, hogy legalább próbáld ki. Semmi vesztenivalód nincs vele és lehet, hogy gyökerestül meg fog változni az életed egy jobb irányba. 🥰
Örülök, hogy készült ebben a témában videó. Sajnos én nagyon szorongó típus vagyok, ráadásul rátesz a dolgokra az önbántalmazás amitől nehéz szabadulni... Bárki aki úgy érzi nehéz élethelyzetben van, ne felejtse el, hogy mennyire értékes (minden csillagnak van oka ragyogni, te miért ne ragyoghatnál?) és kitartást!
Szia Attis!
Nagyon tettszet ez a videod is.😍😘
Tőbbszőr jártam pszichológusoknák eddig nagyon kevés sikereket értem el.Hála a családomnak kialakult benem egy ,,ugy sem tud nagyon segíteni", ,,itthon ingyen elmondom mi a bajunk veled", ,,A pszichológus csak meghalgat,de semmi érdemlegeset nem tesz hozzá".
Az utobi,aki foglalkozott velem és probált segíteni talán a leghasznosabb volt számomra.öt egy szociális szerven ismertem meg,magám uton nem tudnám most folytatni vele(pénz és munka hiánya).
Pszichiáter többet tud segíteni(gyógyszer),de az utobi időben most arra sincs nagyon szükségem.😔
Kész káosz az életem egy közepessen enyhe pszichés zavarnak köszönhetően.
Imádom a videóid. Szerintem igazából a problémák nagy része, amiket itt most elmondtál, kb. mind megjelenik nálam, de hát szerintem nekem nem kell szakértő, mert tudom a probléma forrását, és tudom hogy egyszer az meg fog szűnni és akkor eltűnnek majd a rossz tüneteim is, ha nem, akkor majd esetleg elmegyek akkor egy szakértőhöz. Szerintem akkor tudod a legjobban kezelni a problémáidat, ha tudod hogy mi váltja ki azokat. :)
Sziasztok!
Én már egy ideje pszihológushoz járok és nagyon sokat segített. A videóban több jel is igaz rám/igaz volt de ezeknek egy részét már sikerült leküzdenem. A folytonos túlgondolással, önbántalmazással, érzelmi bizonytalansággal és kitörésekkel fordultam szakemberhez és néhány alkalom után már javult az állapotom. Még mindig vannak ilyesfajta problémáim, minden hétköznapi dologtól feszült és ideges leszek, a legapróbb érzelmek is nehézséget jelentenek nekem és félek emberi kapcsolatokat megtartani és kialakítani, de ha belegondolok milyen voltam a pszihológus előtt, örömmel tölt el, hogy ennyit változtam jó irányba
csö.Amiket felsoroltál szinte mindeggyik igaz rám,ki vagyok fáradva kivagyok merűlve fizikailag is és szellemileg is nincs ogazán ojan ember aki megért mert senkise hasonlít rám én valamiért különböző vagyok,és ennek ellenére mégis egyszerű az emnberi kapcsolataim is ratyik legalábbis én úgy érzem mert senki sem ért meg mert senki sem hasonlít rám,senki se mondta életem során egyszer se azt hogy csináld,kövesd az álmaidat továb,tovább,tovább ne add fel!!
Még mindíg ojasmikre kérnek amiket nem szeretnék mert nem értik meg akárhogy magyarázom hogy nem érdekel az a bizonyos dolog,illetve betef is voltam egy idejig szóval bizakodok benne hogy
a 17-ik életévemet lezárva a 18-adik
éven már jobb leszint az előző😌bocsi a hejetlen írásért,siettem!!!
Én a buddhizmusban találtam meg az élet értelmét. Pl: az éntelenség teljesen megváltoztatta az életemet pozitív irányba.
Én is hasonlóképp vagyok.
És azt esetleg honnan lehet megtudni, hogy számodra való-e a pszichológus?
Pusztán mert az, hogy elmész valakihez, hogy elmeséld mi van benned, majd válaszolj kérdésekre és csináld meg azokat a kis házikat amik a következő alkalomra kellenek, nem igazán van hatása. És mivel nem egy kézzelfogható a szolgáltatás tevékenysége mindig ki lehet ezt magyarázni.
Amikor azért panaszkodom, hogy szerintem ez a dolog pénzkidobás, mert rajtam nem segít, különböző "magyarázatokkal" találkozom. Hogy nem akarok eléggé megygyógyulni, hogy az adott módszertan rossz, hogy a szakember nem a legjobb vagy csak türelmetlen vagyok. De mi van ha számomra egyszerűen ez a beszélgetősdi meg társai nem való?
Engem kísért ez a pszichológusos téma. Pont most dőlt el véglegesen, hogy el kell menjek, és el is fogok menni pszichológushoz, ha minden jól alakul. Nem tudom még, hogy milyen lesz, hiszen nincs erről közvetlen tapasztalatom, de bízom a legjobbakban, mert komolyan meg akarok változni. Eddig talán a határozottság hiányzott belőlem, ezért se mentem el. Pedig már rég önbántalmazásig fajult a dolog, ezért is kellett volna komolyabban vegyem. Sajnos a szüleimnek egyrészt nem volt jó tapasztalatuk a pszichológussal (mivel a nővéremnél úgy tűnt, nem válik be), másrészt nem volt és nincs is nagyon a családnak kerete egy pszichológusra, de most szerencsére sikerült egy alternatív megoldást találni. A változáshoz visszatérve, én nagyon, de tényleg rengetegszer próbáltam egy dolgon változtatni, és mindahányszor el is jutottam valahova, és sikerült elfogadnom az adott helyzetet. Nagyon bíztam abban, hogy ez meg ez az állapot és meggyőződés már a végleges, nem kell többet rajta dolgozzak. Közben kiderült, mostanra, hogy egy ördögi kerékbe kerültem bele, amihez csak egy igen fájdalmas élmény járult hozzá, hogy felnyíljanak a szemeim: nem tudom ezt egyedül megoldani. Nagyon nehéz nap, mint nap szembesülni azzal, hogy még mindig van hova fejlődni, hogy ez nem a végső elhatározásom vagy meggyőződésem volt, mert sokáig hittem abban, hogy valahol vége lesz, dőzsölhetek a fáradságos úton megteremtett kétségek nélküli világban. Ami most már véglegesen kirajzolódott, hála egyrészt Attis régi hátterének egyik könyvborítójának (Sziklaszilárd önbecsülés), hogy cseszhetem, mert először magamat kell elfogadjam (LENNI, TENNI, VENNI), és még mindig nem akarom elhinni, hogy kell pszichológus, pedig kell bizony!!!
Kiválóan időzítetted ezt a videót: pont most jött ki, mikor teljesen kivagyok lelkileg. 8/12 jellemzőben magamra is ismertem.
Már eleve sok tapasztalatom van pszichológusokkal, így rég kihalt belőlem a kezdeti szégyenérzet. Kiskoromban egy kommunikációs zavarban szenvedtem, amelynek következtében nem voltam képes megszólalni társaságban. Vagyis a családommal beszéltem, és órákon is tudtam felelni, de ha például az osztálytársaim kérdezték valamiről a véleményem, még egy igent vagy nemet sem tudtam kinyögni. Emiatt sokféle szakemberhez küldtek: gyermekpszichológushoz, csoportterápiára, kineziológushoz stb., de végül egyik sem segített igazán, hanem magamtól nőttem ki a dolgot. Az ezt megalapozó szorongás viszont gimnáziumba is elkísért, ahol egyáltalán nem voltak barátaim, mert nem tudtam senkihez közel kerülni. Ezért felkerestem az iskolapszichológust, aki úgy hallgatott engem, mintha a lelkembe látna. Szerintem segített, hogy jártam hozzá, bár megjelent az életemben egy személy is, aki erőteljes pozitív hatással volt rám, szóval nem tudom, hogy neki köszönhető-e, hogy megoldódott a problémám.
Most itt vagyok az egyetemen, és hiába vannak barátaim, ha a tanulmányaimmal kapcsolatban újra és újra elkövetem ugyanazokat a hibákat, és mindig mindenben kudarcot vallok. Emiatt sokszor felkelni sincs már motivációm. Az egyetemen belül is elmentem pszichológiai tanácsadásra, de 6x50 perc nem sok mindenre volt elég, és nem is foglalkoznak komolyabb problémákkal. Javasolta is a pszichológus, hogy menjek tovább fizetős szakemberhez, de sajnos nem engedhetem meg magamnak a heti minimum 8000-et.
Régóta érett bennem is több dolog okán egy pszichológus felkeresése. Az i-re a pontot anyósom öngyilkossági kísérlete tette föl. Senki nem beszél róla, mintha meg sem történt volna. És úgy érzem, hogy valójában nekik lenne naassgyon nagy szükségük szakemberi segítségre és emiatt nekem kell járnom.
A kislányom születése óta törnek fel bennem a transzgenerációs családi minták, érdekel is a téma, beleástam magam, de ebben is és az álmaim felé is a pszichológus segítségével léptem már egyet. 😊
Rokon pszichológussal beszéltem már, de hivatalosan nem votlam még. Jelek... annyira nem tűnnek fel gyakran. Jó kicsit a háború megviselt és a politikai történések után se voltam még ennyire depis, de amúgy jól megy az életem. Otthon nem mindenkit szeretek látogatni, mert olykor van egy lehúzó légkör, viszont az öreg buksi mindig jobb kedvre derít. Picit talán többet kéne a lehetséges szakdogámmal foglalkozni, mint hogy youtube kommenteket írogassak, de gondolom pályaorientációs szorongások miatt ez mindenkinek nehezen megy. A sorozat függőség pedig olykor igen is jó motiváló erő tud lenni! Arról tekintsünk el, hogy "ő" osztja be a napirendem és nem pedig én :D
Uramisten, a szakdogás részt olyan erősen átérzem...
Nagyon tetszett nekem ez a videó
Egy dolgot hiányoltam belőle de azt nagyon
A sírást, hisz napjainkra jellemző annyira hogy nem tud sírni az adott egyén vagy hogy miért sírna foglyton
Én ezt hiányoltam belőle, hisz olyan egyszerűséggel tudod átadni a tudást hogy arra is ragad valami aki nem akarja :)
Sosem szerettem a tömeget, az idegeneket, ha telefonálnom kell. Inkább sétálok órákat, minthogy tömegközlekedéssel menjek ez sajnos nem megoldható mindig. Úgyhogy zaj szűrő fülldugót használok és kapucnit. Sokat segít.
Viszont egy közeli barát és családtag óriási és rettenetes szinten kihasznált első sorban anyagilag. Majd utána megfenyegetett. Akkor előjött egy pánikroham, 20percig remegtem a földön és "nem kaptam levegőt".
Ez viszont rettenetesen felerősítette bennem ezt a fóbiát. Rengetegszer hívtam fel sírva barátnőmet páromat hogy látok valakit az utcán (sötétedés után) nem kell hogy ijesztő külsejű legyen. Gyerek/nő férfi nem fontos. Rettenetes ijesztő és olyan érzés mintha bármikor rám támadhatna az illető.
Ha zaj van a buszon ordítani és sírni tudnék hogy ne legyenek hangosak (itt nem feltétlenül a hangos beszédre gondolok, hangosan vesznek levegőt, hangosan rágnak, hangos a telefonjuk)
Párom rettentő segítőkész általában ezekben. Pánikrohamot kapok ha úgy megyek haza, hogy nem tudom hogy van otthon valaki és akkor tudom meg ha épp belépek.
Legtöbb esetben ír nekem a párom hogy ki/kik vannak itt mit csinálnak meddig lesznek itt és számíthatunk e több emberre. Mivel szeretem a barátait ezért ez elég hogy felkészüljek mire haza érek.
Nekem volt egy barátom, aki mindig, mindenen fel*aszta magát. Mindenkit meg akart verni, ha nem értett vele egyet , mindenkinek beszólogatott, és saját elmondása szerint is, nehezen türtőzteti magát. Mondtam neki, menjen pszihológushoz. Egyből sértésnek vette. A legtoxikabb ember, akivel valaha volt dolgom..
Wow. Egy éve kerestem fel szakembert, mivel az előző munkahelyem elég toxic volt (direkt nyomták le a fejem, hogy ne akarjak elmenni, én meg balga, el is hittem, hogy bárhova máshova kevés vagyok). Életem legjobb befektetése volt. Azóta nyugodt az életem, amióta váltottam, lépek előre (nem mlm!!😂), az egyetemet is sikerült befejezni, ami korábban a kiégéses tünetek miatt nem volt lehetséges.
Ha elmentek, nem fognak a szátokba adni semmit, javarészt ti beszéltek, és a saját magatok igazságát fogjátok megtalálni, nyilván irányított kérdések után. Lehet, hogy ez menne otthon is egyedül és segítség nélkül hosszú hónapok és évek után, de magadnak spórolsz időt, ha elmész.
Ps: Atis, köszi a goldot Akinatorban, meg lettél találva 🖐🏻🥰
Első lépés: nyisd meg a videót!
Én havi szinten járok pszichológushoz és pszichiáterhez, mentális betegségek miatt, viszont előtte és most is úgy gondolom, hogy mindenkinek megkönnyítené az életét ha egyszer-egyszer elmenne. Nem ciki, vagy gáz az érzéseidről beszélni, jobb esetben mindenkinek vannak.
Kettő éve voltam utoljára pszichológusnál mivel túlságosan magamba zárkóztam egy volt osztálytársam végett aki olyan dolgokat mondott rólam amiről nem tehetek például béna vagyok néhány sportban , nem bírta elfogadni,hogy senki se tökéletes. A hátam mögött ki beszélt . Meg azóta is zárkózott vagyok és nehezen nyílik mások felé ha már más osztálytársaim vannak a középsulin.
Amúgy jó lett ez a videó ☺️
Nálam pont aktuális ez a téma.😁 Köszönöm a videót!
Én is jártam pszichológushoz még régen, de nem ért nekem semmit. Gondjaim voltak a kapcsolatok kialakításában, tanulásban, családi problémáimban, nem jutottam egyről a kettőre, de pszichológus után is ezek voltak a problémáim (1évig jártam). Első alkalom nekem is jó volt. Nekem inkább önfejlesztő videók segítettek.
Szia Atis.
Hasonlo szituban voltam, nagyjából minden felsorolt problema megvolt nálam. 3 evbe telt segitseggel, hogy nagyjabol helyre jojjek, nem reszletezem az egeszet de a lenyeg hogy totál megerte. Jó hogy feldolgozol ilyen témákat, mert én magam is ugy voltam vele, hogy raer meg majd helyre jon magától. Ezzel segitesz masoknak szoval respect miatta es remélem tovabbra is lesz hasonlo tartalom az oldaladon.
Mi van akkor ha majdnem minden pontban megtaláltam magam?
De nincs se időm se lehetőségem elmenni pszihológushoz mert 2 kicsi gyerekem van, a nagy 1 hetet oviban, 3-4 hetet itthon a kicsi meg krónikus beteg és 2 hetente legalább kontrollra kell hordani 150km-re. A párom dolgozik, mert valakinek azt is muszály és csak 1 lassan 70 éves nagymamája van a gyerekeknek aki már attól nagyon kifárad amikor a kicsit kontrollra visszük és ő vigyáz a nagyra. És az enyémeken kívül van még 2 másik unokája akiknek szintén az egyetlen nagymamája. 😔
Az van, hogy tényleg kibuknak újabb és újabb dolgok, amikor úgy igazán elkezdesz dolgozni magadon, de ha már pszichológussal az oldaladon csinálod, akkor ő rengeteget segít abban, hogy ne rád dőljön az egész hegy, hanem kisebb-nagyobb darabokban, egyesével tudd szemlélni és ezáltal helyén kezelni a problémákat. A strukturáltság és a validáltság érzése két olyan felbecsülhetetlen ajándék, amit egy jó pszichológus meg tud adni alapul egy ilyen folyamathoz. (nagyon pozitív tapasztalatból beszélve, majdnem 1,5 év, befejezett terápia után 😊) Teljesen más igazán mély rálátással kezelni ugyanazt a problémát, mjnt egyedül vergődve.
Az éN történetem ott kezdődött, hogy '18-ban életemben először (és máig utoljára) szerelmes lettem egy lányba, aki sose lett még a barátom se. Maga a szerelem állapota, amit inkább neveznék "szerelembetegség"-nek az éN esetemben, az volt maga traumatikus hatással rám, nem beszélve minden másról, amit okozott nekem: pl rettenetes hangulatingadozások (azelőtt elég stabil voltam, stabilan életerőtlen), sírógörcsök, a tudatom számomra traumatikus módosulása, nagyfokú gondolkodásbéli beszűkültség, állandó stressz állapot (de minden nap, egész nap, kb 6 héten keresztül).
Olyan rettenetes állapotba kerültem, hogy fizikailag rossz volt. Egy idő után már azt hittem, hogy az agyam el fog füstölni, úgy pörgött állandóan a lányról való fantáziálgatáson... meg alapvetően csak rá tudtam gondolni, más tekintetben eléggé elbutított az az állapot, amit így utólag már tudom, hogy várható volt, de az éN esetemben rettentő intenzív volt. Ha akkoriban még jártam volna suliba, akkor konkrétan be se tudtam volna járni, mert minek, ha nem tudok figyelni egyáltalán semmi másra. Nem tudom biztosra, hogy attól-e, de úgy érzékeltem egy néhányszor, hogy szívritmuszavarom is volt, se a "téboly" előtt, sem azóta nem tapasztaltam ezt. És úgy alapvetően fizikálisan lerobbantam. Nem volt nehéz, alapból se vagyok túl fitt, csak szimplán, talán túlságosan is sovány. Nem mértem, de a "téboly" alatt tuti fogytam néhány kilót, az amúgy sem nagy tömegemből. Szóval lényegében egy roncs lettem. Kb. 6 hétig tartott az őrület, amilyen intenzív volt, egyáltalán nem baj, hogy ily gyorsan 'átfutott' rajtam. Az (mint kiderült) utolsó napokban már szóltam Anyámnak, (aki akkor még nem tudta igazából mi van velem) hogy kérjen időpontot az általa ismert pszichiátertől, furcsa mód épp úgy alakult, hogy az időpont előtti napon * hagyta el testemet a 'szerelembetegség'. Amikor elmúlt... le se tudom írni mekkora megkönnyebbülés volt.
Szóval eljutottam a pszichiáterhez, aki ugyan nem pszichológus... Beszélgettem vele, és rávilágított mélyebb dolgokra: Igazából nem is akkor, a 'szerelembetegséggel' kezdődött a történet, hanem évekkel korábban. [1]'16-ban 'lemorzsolódtam' a középsuliból: besokalltam, iskolai pályafutásomban sokadszorra, de akkor véglegesen. Végül, a másodjára elkezdett 11. osztályomban tanév vége előtt kiiratkoztam. Pontosabban már másodikos korom óta elegem volt a suliból, ami ahhoz képest úgy 10 évvel korábban volt, szóval lehetséges, hogy már akkoriban el kellett volna jutnom pszichológushoz, és nagyjából azóta része az életemnek a szorongás. [1]Azóta nem jutottam előrébb az életemmel. 6 év óta vagyok lényegében ugyanott. A pszichiáter végül infantilisnek nyilvánított (alacsonyan struktúrált, - éretlen - személyiség talaján kialakult regresszív állapot 😆) és bipoláris zavart diagnosztizált nálam, ebből is az a fajta van, amiben nincs igazán felhangolt epizód, vagy ha van is, nagyon enyhe, de csak főleg depresszív epizód + érzelmileg labilis személyiségzavar. És hiába múlt el az előző * nap a "téboly", még nagy hatással volt rám. (el is kezdtem szedni gyógyszereket, főleg a hangulatingadozásokra)
Szóval megrekedtem rendesen, és ezért elküldött engem terápiára. '18 őszén felvettek, 6 hónapot (teljes idő) töltöttem ott. Na ott már kimondottan pszichológussal dolgoztam együtt, így mondhatom, hogy akkor volt 'saját' pszichológusom. Szóval... trauma: PTSD tüneteim is voltak jó sokáig, még ma is akad tán valami halovány belőlük. Mikor zártam a terápiát, számomra addig még szinte ismeretlen életerő volt bennem, ami tartott egy darabig, de már rég elmúlt a hatása, és összességében nem jutottam előrébb. Azóta tán még rosszabb a helyzet, lejjebb vagyok, mint azelőtt valaha. Valószínű, hogy most is kéne nekem terápiában részt venni, és/vagy pszichológushoz járni, de jelenleg nem látom, hogy azon, amit éN problémának érzek, azon mit tudnának segíteni, ettől függetlenül senkinek nem mondanám azt, hogy ne menjen pszichológushoz vagy akár terápiába, mert éN hiszem, hogy segíthet.
Annyi energiája van mint egy halott denevérnek XD. Ez az én definícióm minden pénteki nap délután :P .
Tegnap voltam utoljára pont. Elég volt 3 alkalom, mert nem volt akkora problémám, de én akkor is úgy éreztem, hogy nem kell félni segítséget kérni. Jól is tettem, mert jobb azóta. :) A problémákat hosszú lenne leírni, röviden talán a dühkezelés és családi problémák voltak.
Általános ötödikesként voltam először pszichológusnál, mert nehezen illeszkettem be az osztályba. Még örültem is neki, mert intelektuálisabban tudtam kommunikálni. Engem már akkor más dolgok érdekeltek ( jóga, masszázs, hipnózis ), amit az évek alatt el is végeztem. Más világ érdekelt, ennek is köszönhető volt, hogy lustább is voltam tanulás szempontjából, de sohase hanyagoltam annyira, hogy bukásra álljak. Legalább 3 hónapot jártam rendszeresen.
Igen ez így van, aki az átlagos normál hülyék szintjét nem üti meg, hanem azokénál sokkal magasabban jár, azonnal kiközösítik és nem normálisnak titulálják.
Hitelfelvétel századunk eddigi legnagyobb válsága elején? Ezen a ponton elvesztett engem a videó. Attis, nagyra becsülöm a munkádat, de nagyon remélem, hogy a termék célközönsége vet egy pillantást a világban zajló folyamatokra, mielőtt felveszi ezt a hitelt - vagy bármilyet. Amúgy általában én azt vallom, hogy hitelt csak olyanra érdemes felvenni ami pénzt HOZ és csak akkor ha már látod azt is, hogy mikor, hogyan és mennyit. Ez az üzenet most nem a pénzügyi tudatosságra sarkall, bármennyire igyekszik úgy tűnni.
Jó videó, viszont a "másként viselkedsz, mint szoktál", az jó is lehet. Egy hirtelen felszabadulás, pozitív fordulat is ezt hozza. Inkább ha ez furcsa és zavaró, akkor probléma.
A műszakvezetőm mindig azt mondja, hogy próbáljam meg egy szinten tartani a produktivitásomat, mert valamikor minden munkahelyi akadályt/problémát gond nélkül megoldok, de vannak napok amikor csak takarék lángon megcsinálom a kötelezőket.
A szabadságon már csak akkor gondolkodok amikor jön a decemberi nagy hajtás, de még így is be szoktak hívni 2 ünnep között.
Szóval én vagyok az a kicsi fogaskerék a gigászi gépezetben akinek csak annyira fontos a munkája hogy valakinek EL KELL VÉGEZNI, de persze sok más pozícióba is áthelyezhető vagyok. Munkahelyi beceneven "a dzsoli Jóker".
Nekem furcsa élmény volt, én online "voltam" pszichológusnál, akit azért kerestem fel, mert rákos vagyok egész fiatalon és az okát szerettem volna megtudni.
Nagyon jó pszichológis lehet, szuper iskolákat végzett és neve van a szakmájában, mégis úgy gondolom, hogy kifejezetten onkopszichológust kellett volna keresnem. Nekem ezek a beszélgetések túlságosan furcsák voltak.
De ő is ember és nem tudta visszatartani a véleményét, néha felnevetett kínjában. Szóval olyan volt, mintha egy ZS kategóriás film forgatókönyvét mondtam volna fel. Tényleg olyan az életem és ez a felismerés még szomorúbbá tett.
Úgy érzem, hogy ideje lesz keresnem egy psychológust..
Szia lehet arról is videó hogy mit tudsz tenni annak érdekében hogy magasabb legyél?
Köszönöm, nagyon jól lett összerakva, remek videó lett! Sajnos nekem is a pénz az akadály hogy elmenjek.
Vegyél fel rá kölcsönt. Hallottad, ez egy befektetés saját magadba.
@Tanulom magam Azokról mi a véleményed akik nárcisztikusak és nem képes tükörbe nézni, mert akkor is azt hiszi neki van igaza?
Még nem láttam a videót, majd ebédszünetben megtekintem. De már a címéből látom, hogy ismét hasznos videót sikerült készítened. Sajnos rendkívül nagy tabu még manapság is a pszichológushoz járás, és önmagában a mentális betegségek. Bár a 80-as években még az amerikai orvosok is azt mondták, hogy "gyerek, majd elfelejti"... az agykutatás és pszichológia fejlődése együttvéve hatalmasat lendített ezen a téren azóta, a kérdés, hogy a társadalomban miért nem követi ugyanez a fejlődés a témát. Persze a kollektív társadalom mindig lassabban reagál, de Magyarországon sajnos ez hatványozottan igaz. Szerintem a közoktatásban is fontos lenne az elfogadásról, pszichológiáról, és úgy alapvetően a mentális betegségekről diskurzust folytatni (persze sok mással együtt).
Én már kb 1 éve járok suli pszichológushoz. Nehéz volt rávenni magam, de utólag belegondolva örülök, hogy elkezdtem járni. Sokat segít nekem, már jobban vagyok :)
Kéne menni de kifizeti ki? Azért sokkalom mert anyit nem tudd hogy ezért enyit agyjunk mert a legtöbb esetben valljuk be nem egy alkalom segít........ne érts félre de nem azt mondom hogy ingyenesnek kell lenni de egy valamire való az átlagnak nehezen megfizethető.....
4:36 - kezdés
Menj el az Eredeti Fény zentemplomba Esztergomban ! A honlapjukon tudsz jelentkezni :D
sok pszichológusnál jártam már önbaltalmazás és depresszió miatt de valahogy mindig azzal foglalkoztak hogy lmbtq tag vagyok és "ki akarták gyógyítani" ami miatt csak rosszabb lett a helyzet
Ezt komolyan mondod? Milyen pszichológus az, aki ilyet csinál? Biztos nem valami önjelölt "szakértőhöz" mentél el? Nehéz elhinnem, hogy ilyen "szakemberek" léteznek.
Úristen, same, nekem a pszichiáterem ilyen, más szakemberek pedig MINDENT azzal akartak magyarázni, hogy én meleg vagyok, nem tudom elfogadni, satöbbi, satöbbi. Szóval hat szakemberből csak a két szélsőséget tapasztaltam eddig🙃
@@tanulommagam Hogyne léteznének. Olyan is volt, aki megdugta a pácienst, azt hazudva, hogy ez is a "terápia" része.
@@tanulommagam még a suli pszichológus is próbált "meggyógyítani" és akkor már anyukám is kikészült
Sajnos azt kell mondjam, nekem sincs jo tapasztalatom veluk. Nem csoda, h Europaban vezetoek vagyunk ongyilkossagban. Ismerek szemelyszerint olyan gyerekpszichologust akinek volt pofaja azt mondani egy 8 eves kisgyernek, hogy az o hibaja, hogy anevelo apja brutalisan bantalmazza. Volt kozeli hozzatartozom akit elkuldtek a korhazbol mikor element segitseget kerni, mivel teruletileg nem oda tartozott. Honapokig tervezte az ongyilkossagat. Szerencsere idoben rajottunk es elhoztuk Magyarorszagrol. Azota jol van. Nekem az apam ongyilkos lett miutan abbahagyta a gyogyszerek szedeset amiket a pszichiatere irt fel. Vszinuleg az gyogyszerelvonas melyitette a depressziojat ami idaig vezetett. Nyilvan nem irtam le minden reszletet, viszont az egyertelmu, h senkinek se voltak hasznara ezek az ugynevezett szakemberek...
Szia Atis, a felsoroltak közül néhány igaz volt rám,de volt még egy olyanom hogy nehezen vettem a levegőt. Ezért elmentünk kivizsgáltatni, és az orvos azt mondta minden rendben van. Megkérdezte nem lehet-e pszihés és hát ott inkább nem adtam egyértelmű választ, mert az egyik szülőmmel voltam. De azért biztonség kedvéért elküldtek tüdőgondozóba. Ott is megkaptam hogy minden rendben, és mégegyszer megkérdezték, pszihés nem lehet? Én igazából akartam egy pszichiológust de szülő mellett inkább csak útalgattam. És amint hazaértünk röktön visszakaptam hogy hát engem seggbe kell rugni, mert hát nincs is semmi bajom, és akkor minden rendben lesz. Persze viccesen lett mondva, de ezzel pont az lett mondva hogy hát nincs semmi bajod akkor mit jászod magad. És hát ez elszomorított. De azóta rendben vagyok.
A szexkluzív tartalmakat hol lehet megtekinteni?
Nagyon jó téma!
Ingyenes pszichológus is van tb kàrtyával a gondozóban lehet találni olyan dokit aki segíteni tud feldolgozni az érzelmeket,a körülményeket. Voltam nemrég. Jót tesz a lelkemnek kaptam gyógyszeres kezelést és teràpiàt. : ) ; )
Nem tudom, miért néztem meg a videót, azt meg pláne nem, hogy miért lepődtem meg, hogy mind a 12 igaz rám. :D Hiszen jelenleg is járok pszichológushoz, pszichiáterhez, és hamarosan csoportterápiára is.
Sokba fog nekem ez kerülni :)
Az gáz ha kb 12/12 + pár egyéb kicsit ezeknél nagyobb volumenű okom lenne el menni pszichológushoz , de még nem voltam?
A böjtről és típusairól valamint a tudományosan alátámasztott hatásairól is jöhetne egy videó ;)
Mennyibe kerül az Agyturkász?
9:54
Ez nagyon betalált 😂
Dolgozz egy Pennyben.
Reggeltől estig káromkodni fogsz, a ratyi zenétől.
A pszichológusok szerepét régen sokszor a barátok töltötték be. :D (A hagyományos értelemben vett barátok) :D
Ne csak menjetek, hanem rendszeresen kitartóan járjatok, 1-2 évig minimum. Ha jó a szakember meglesz az eredménye!
Igaz nem minden tény igaz rám de van ami igaz.
Én például a szorongásról/szociális szorongásról néznék meg egy videót persze csak egy ötlet.
akkor nagy a probléma, ha mind igaz rám?
Nem voltam még pszichológusnál, de szivesen elmenék egyszer egyhez. Viszont nem láttom szükségesnek, de már párszor mondták már hogy elkéne mennem. :)
Nekem is nagy szükségem lenne segítségre :( De ugyan melyik szakember tudna segíteni egy olyan anyai szívnek amelyik rommá tört. Meghalt 2 babám, van egy 7 éves nagylányom akinél nem vette észre az orvos a terhesség alatt, hogy fél agya van, az egész életét végigszenvedi majd... született egy csodálatos kislányom aki most 3 éves és kiderült hogy súlyos autista.. melyik orvis gyógyítja be ezt az anyai szívet?? Egyik gyermekem sem ölel majd meg és nem mondja azt hogy "szeretlek anya"... ezt szavakkal nem lehet leírni. :( Én csak arra vágynék ebben az átkozott eletben hogy a kislanyaim átöleljenek és magamhoz szoríthassam őket, ne csak esténként az álmomban élhessem ezt át amikor lecsukom a szemem, ne csak álmomban halljam ahogy csiripelnek nekem mint egy kismadár, csak álmaimban hallom a hangjukat.. aztán jön a reggel és a valóság újra. :(
Reklám blokk kihagyása 4:35
Voltam és most is járok. Határozottan segít 😊
Személységzavar miatt.
Szia, köszönöm a videót és lehet hogy el fogok menni egy pszihológushoz.
és ha van elegendő pénzed és időd hogy más emberek tanácsainak és elbeszélgetésére pazarold.
Én önfejlesztés céljából meg akarok tanulni elektromos gitározni. Csak hát már az is tudomány hogy mien gitárt válaszon az ember nemhogy még megtanulni rajta játszani.
Én gitározok évek óta, profi szinten több stílusban, és minden időmet ebbe szánom. Milyen zenét szeretnél játszani, és mennyi az összeg amit rászánnál a gitárra? :)
Manapság szerintem nagyon sokunknak szüksége lenne rá. Én is magamra ismertem több pontban is
Pipálgatom a fejemben a listát, kb annyi összejött hogy a vadaskertben beraknának a zártosztályra :D
Beleragadtam hiányos élethelyzetembe, dolgok a lakásban elromlanak, és nem tudok senkihez sem fordulni, aki megcsinálná őket.A férjem sem segít, engem félresöpör, de ő maga nem csinál semmit.Aktivizálnom kéne, de nem tudom. A gyermekeink sem segítenek, magamra vagyok hagyva.Mit tegyek, hogy nehézséget okozó tüneteim( lábremegés) megszünjenek? Jártam pszichológushoz, aki gyakrabban volt beteg annál, hogy rendszeresen fogadjon.
Atis kezdem nem érezni magam megfögünkbhalni?
Szia Atis!
Nekem mennem kellett volna de nem mentem. Bevallom féltem.
Nagymamám halála után is de még előtte is mondták hogy menjek el.
hogyan lehet pszichológus nélkül magadtol pl ha már több éve elfolytod az érzelmeidet, hogykell kiengedni?
Pl.: figyeld magad, hogy hányszor örülsz egy héten. Mik azok a dolgok (hobbi, szórakozás,..) amik felvidítanak. Azt is figyelheted, hogy mik azok a dolgok az életedben amiktől elérzékenyülsz, elszomorodsz és így tovább a különböző pozitív és negatív érzelem kapcsán.
(Hogy példákat mondjak az életemből, hogy mire gondolok.
Negatív példa: engem sokkol a háború ami a szomszédunkban zajlik, rendkívül lelomboz.
Pozitív példa: nagyon megörültem (meghatódtam), mikor ápr. 3-án visszajött négy füstifecske hozzám Afrikából. Vagy volt egy váratlan probléma, amit azonnal meg kellett oldanom, hogy elkerüljek vele egy még nagyobb katasztrófát és ezt sikerült - kemény munka árán - megtennem még aznap.
A titok nyitja, hogy egy kicsit rá tudj nézni magadra kívülről. Lásd meg azt, hogy mikor és mitől örülsz, vagy szomorodsz el, stb.
Azután, ha már érzed, hogy miként hatnak rád a külső és belső ingerek, egyszerűen adj hangot ezeknek az érzésekne. Pl. add át másoknak az élményeidet. Örüljetek vagy bánkódjatok együtt, stb. (kb. egy pszichológusnál is ez történik, ha az odafigyel rád).
Szerintem ez is lehet az egyik útja az érzelmi feloldódásnak.
(Popper Péter írásait, szenzációs előadàsait ajánlom a lelki egészség megismerése, felismerése kapcsán.)
Nekem a tb által támogatott, helyen segítenek 2020 oktoberétől járok terápiára. Mondjuk nálam komolyabb bajok is vannak szorongásos depresszió és bipoláris zavar, de szedem a kis gyógyszerem és tök jól el vagyok. Ami viszont fura, hogy én nem ilyen tipikus bipoláris vagyok szóval így nehéz kezelni magam.
Hát én ezen a kis listán mindent ki pipálok😢😿 🤧 13:08
önismeretbe mindenkinek el kéne mennie, illetve a gyerekkori sérülések miatt. én anno szerelmi bánat, illetve apám halála miatt mentem 4 éve.
Te az Erste hirdetésen kívül más is van ebben a videóban? :DD
Ha erre a videóra kattintottam az +1 indok?
Szeretek járni.
Az úgy gond ,hogy mindegyik igaz ?
0. Jel: Feldobta a youtube algoritmusa ezt a videót
Én évekig jártam pichológushoz gyerekkoromba, de .... egyáltalán nem segített. Felesleges időpocséklásnak éreztem ugyanazt a mondókát végigmondani még egy idegennek amit esetleg egy barátnak elmontam. És maximum annyi volt a reakciója hogy, és ez szerintem rossz???... vagy hogy változtatni kéne...?.. brutálisan súlyos állapotban ennyit képes még a főorvos is kérdezni? Szerintem nevetséges. Esetelg gyógyszerezzük be a barmot, "jóvanazúgy" de mégse mert beveszi az összeset....áhh. Majd ahogy idősödtem és átkerültem a "felnőtt" orvoshoz, az meg elküldte anyámat melegebb éghajlatra hogy minek szakították meg a "kezelést" ki volt az az idióta és minek váltottak, most mit kezdjen velem?? Na az volt az utolsó csepp a pohárban. Félelmetes hogy mennyi embernek lenne szüksége segítségre igazából, és mit kap az, aki megpróbál máshoz fordulni...
hello!énnekem kevert depressziós pánikolós szorongásos személyiség zavaraim is vannak.
nem meghatározott személyiség zavar.
asperger-szindróma és
szociális fóbia.
12-ből 6-7 jel igaz, viszont kértem segítséget és kaptam. Igaz egy év ezelőtt kellett a covid és múlt traumái miatt. Szükség van az embernek egy semleges fél is, ahhoz magat problémáját át tudjátok nézni. Igaz van még egy-két dolog, ami tisztázom, de ez már családi inkább mint magán helyzet. Fontos én is azt mondom, hogy menj az akinek tényleg kell a segítség és nem vér ciki.
Én úgy érzem hogy a legtöbb példa igaz rám, de sajnos csóró vagyok
Ez a baj, hogy hiába van rá szükségünk , olyan árak vannak....