Sajnos pont fordítva működik a csapágyazás: A filc rezgéscsillapítók mereven tartják a tengelyt, amin a középső rudazat mozog. Ez utóbbit régebben csavaros lemezzel fogatták a fához, és a csavar feszességével állították be a lazaságot. A filc rögzítés kigyengítése a rugalmas kapcsolat kilazulásához és kikopásához, végül pedig a mechanika nyekléséhez és a tengely oldalirányú kimozdulásához, a szomszédos részekkel való összeakadásához vezet. Ezért mindig a rudazat mozgást kell szabaddá tenni a tengely oldalirányú megfogása, és a forgómozgás sokszori ismétlése, bejáratása által.
Hali! Sikerült megjavítani a tengelyproblémákat? Ügyes vagy, hogy nekiálltál egyedül. Ha használva van a zongora, akkor érdemes lenne a tompítófilceket cserélni, a videó alapján nagyon kopottak (csak egy javaslat).
Hello! A legfőbb problémát, azaz hogy néhány kalapács nem ment vissza teljesen, sikerült megjavátani. Igen, meglehet, hogy kopottak a tompítók, ráadásul sikerült elállítgatni őket, így egy kettő ferde, és túl sokszor ér a húrhoz, nem emelkedik fel rendesen. Még nem volt időm (lustaság) megfixálni őket. A másik probléma, de ez parányi a fentiekhez képest, hogy nem minden billentyűt egyformán nehéz lenyomni, így kissé nehéz halkan, egyenletesen játszani. Ha ilyennel próbálkozol, ajánlom mindet alullazítani, hogy be legyen túl könnyű játszani. Minnél nehezebb --> annál könnebb halkan játszani.
A jó tompító a pontos hangképzés egyik záloga, staccato esetében a billentyű felengedésénél a húr azonnal megszűnik zengeni, ebből lehet tudni, hogy jók a tompítók. A billentésérzet és a mechanika nagyon összetett rendszer. Függ a gyártás konstrukciójától, az egyéni preferenciától: van, aki a nehezebb, és van, aki a könnyebb billentést szereti, sőt a pszichoakusztikától is függ. Az utolsó mondatod nem feltétlenül igaz. A kontrollálhatósága talán jobb egy nehezebb billentésnek, de ez is csak egy minőségi mechanikánál lehet így. Találkoztam olyan pianínóval, aminek könnyű a billentése, és jól kontrollálható (csúcskategóriás hangszerről van szó, többmilliós áron...). A (statikus) billentési súlyt lehet ólmozással szabályozni és kiegyensúlyozni, azaz szükség szerint könnyebbé vagy nehezebbé tenni. Én meg is csináltattam az én hangszeremen (túl nehéz volt, most már nem törnek le az ujjaim). Akinek fontos a kiegyenlített billentés, annak érdemes megcsináltatni.
Sajnos pont fordítva működik a csapágyazás: A filc rezgéscsillapítók mereven tartják a tengelyt, amin a középső rudazat mozog. Ez utóbbit régebben csavaros lemezzel fogatták a fához, és a csavar feszességével állították be a lazaságot. A filc rögzítés kigyengítése a rugalmas kapcsolat kilazulásához és kikopásához, végül pedig a mechanika nyekléséhez és a tengely oldalirányú kimozdulásához, a szomszédos részekkel való összeakadásához vezet. Ezért mindig a rudazat mozgást kell szabaddá tenni a tengely oldalirányú megfogása, és a forgómozgás sokszori ismétlése, bejáratása által.
Hali! Sikerült megjavítani a tengelyproblémákat?
Ügyes vagy, hogy nekiálltál egyedül.
Ha használva van a zongora, akkor érdemes lenne a tompítófilceket cserélni, a videó alapján nagyon kopottak (csak egy javaslat).
Hello!
A legfőbb problémát, azaz hogy néhány kalapács nem ment vissza teljesen, sikerült megjavátani.
Igen, meglehet, hogy kopottak a tompítók, ráadásul sikerült elállítgatni őket, így egy kettő ferde, és túl sokszor ér a húrhoz, nem emelkedik fel rendesen. Még nem volt időm (lustaság) megfixálni őket.
A másik probléma, de ez parányi a fentiekhez képest, hogy nem minden billentyűt egyformán nehéz lenyomni, így kissé nehéz halkan, egyenletesen játszani.
Ha ilyennel próbálkozol, ajánlom mindet alullazítani, hogy be legyen túl könnyű játszani. Minnél nehezebb --> annál könnebb halkan játszani.
A jó tompító a pontos hangképzés egyik záloga, staccato esetében a billentyű felengedésénél a húr azonnal megszűnik zengeni, ebből lehet tudni, hogy jók a tompítók.
A billentésérzet és a mechanika nagyon összetett rendszer. Függ a gyártás konstrukciójától, az egyéni preferenciától: van, aki a nehezebb, és van, aki a könnyebb billentést szereti, sőt a pszichoakusztikától is függ.
Az utolsó mondatod nem feltétlenül igaz. A kontrollálhatósága talán jobb egy nehezebb billentésnek, de ez is csak egy minőségi mechanikánál lehet így. Találkoztam olyan pianínóval, aminek könnyű a billentése, és jól kontrollálható (csúcskategóriás hangszerről van szó, többmilliós áron...).
A (statikus) billentési súlyt lehet ólmozással szabályozni és kiegyensúlyozni, azaz szükség szerint könnyebbé vagy nehezebbé tenni. Én meg is csináltattam az én hangszeremen (túl nehéz volt, most már nem törnek le az ujjaim). Akinek fontos a kiegyenlített billentés, annak érdemes megcsináltatni.
Legalabb annyit tudjál, hogy ez nem zongora, hanem pianinó...
Magyarul álló zongorának hívják.