Az a tapasztalatom, hogy nincs meg annak a kultúrája, hogy a következő imádott együttlétbe beleférjen az előző házasságból született gyerek.Azt látja nagyon sokszor, hogy ő ebből az új csodás kapcsolatból bizony kimaradt.Nem kap belőle energiát.
Majdnem szó szerint felmerült bennem is az első kérdés és igazából a mostani válasz sem oszlatta el a kétségeimet. Én azt látom, hogy az emberek egyedül vannak és én komolyan hiszem, hogy az itt és hasonló platformokon elhangzó tanácsok ehhez nagyban hozzájárulnak. Minden tanács az ember figyelmét saját maga irányába fordítja és rengeteg önző és együtt élni képtelen embert termeltünk ki mára. Az emberek folyamatosan méregetik a másikat, bírálják, próbálják beilleszteni a saját maguk által elképzelt ideálnak megfelelő nyílásba az ellenkező nem képviselőit és mindezt úgy, hogy a többségünknek még saját magáról sincs kialakult képe. Nem ismerik saját magukat sem, igazából azt sem tudják mit akarnak. A fogyasztói társadalom számomra is megjelenik itt. Egymást termékeknek tekintik az emberek és a reklámokban elhangzó "mert megérdemlem" szemléletmóddal felvértezve senki sem hajlandó a kooperációra. Csak és kizárólag az a lényeg, hogy "én" és "nekem legyen jó". Az ember szerintem nem ezzel a szemléletmóddal tud teljes életet élni. A teljességhez szükségünk van a másikra. Ahhoz, hogy a másikhoz közel kerülhessünk fel kell adni magunkból valamit és amiről lemondunk az jó esetben sokkal kevesebb, mint amit cserébe kapunk. Ami itt elhangzik az jó lehet az olyan toxikus kapcsolatok esetében, ahol tényleg nincs már más lehetőség, mint az elválás. De az erre adott tanácsot könnyen magára veszi az is, akinek a párjának épp ma rossz napja volt vagy netán rossz hete és máris úgy érzi mozdulnia kell, amivel nagyobb hibát követ el, mintha maradna. Ha ilyen sok magányos ember van és mindenki a tökéletes párt keresi magának, de nem találja, akkor nem lehet, hogy mindannyiunkkal gond van valahol? Nem lehet, hogy könnyebb lenne együtt megoldást találni? Nem lehet, hogy a könnyebb útnak végzetes következményei lesznek? Amikor valaki mestere akar lenni valaminek, akkor 1000x fel kell állnia és újra megpróbálni, mire eléri a tökéletességet. Hol lennének a csodás eredmények, ha mindenki az első alkalommal földhöz vágná a hegedűjét, amikor hamis hangot hall belőle?
Már elhangzott a válasz. Feldmárnál és nálad is. Ő a toxikus kapcsolatokra értette, amit javasolt. A kapcsolaton addig kell dolgozni, amíg lehet. És ha valaki nem képes az együttműködésre, még évek után sem, onnantól van vége a kapcsolatnak.
Honnan lehet felismerni a szalaggilisztákat ? Honnan lehet tudni, hogy parazitikus kapcsolatban élek ? Hogyan vehetem ki a rudat kettőnk közül ha van ?
Egyszerűen imádom. Érthető, egyenes és nagyon igaz. F. A. - nak és neked is Dani, nagy ölelés!
Egyszerűen szeretem! A legjobb!❤
Remélem még 1000 évig él András!
Felszabadító hallgatni András gondolatait,témától függetlenül.
:) fantasztikusak vagytok, mint mindig - en is remelek meg legalabb 50 AGYMOSO- t 💕💕
Az a tapasztalatom, hogy nincs meg annak a kultúrája, hogy a következő imádott együttlétbe beleférjen az előző házasságból született gyerek.Azt látja nagyon sokszor, hogy ő ebből az új csodás kapcsolatból bizony kimaradt.Nem kap belőle energiát.
Majdnem szó szerint felmerült bennem is az első kérdés és igazából a mostani válasz sem oszlatta el a kétségeimet. Én azt látom, hogy az emberek egyedül vannak és én komolyan hiszem, hogy az itt és hasonló platformokon elhangzó tanácsok ehhez nagyban hozzájárulnak. Minden tanács az ember figyelmét saját maga irányába fordítja és rengeteg önző és együtt élni képtelen embert termeltünk ki mára. Az emberek folyamatosan méregetik a másikat, bírálják, próbálják beilleszteni a saját maguk által elképzelt ideálnak megfelelő nyílásba az ellenkező nem képviselőit és mindezt úgy, hogy a többségünknek még saját magáról sincs kialakult képe. Nem ismerik saját magukat sem, igazából azt sem tudják mit akarnak.
A fogyasztói társadalom számomra is megjelenik itt. Egymást termékeknek tekintik az emberek és a reklámokban elhangzó "mert megérdemlem" szemléletmóddal felvértezve senki sem hajlandó a kooperációra. Csak és kizárólag az a lényeg, hogy "én" és "nekem legyen jó". Az ember szerintem nem ezzel a szemléletmóddal tud teljes életet élni. A teljességhez szükségünk van a másikra. Ahhoz, hogy a másikhoz közel kerülhessünk fel kell adni magunkból valamit és amiről lemondunk az jó esetben sokkal kevesebb, mint amit cserébe kapunk.
Ami itt elhangzik az jó lehet az olyan toxikus kapcsolatok esetében, ahol tényleg nincs már más lehetőség, mint az elválás. De az erre adott tanácsot könnyen magára veszi az is, akinek a párjának épp ma rossz napja volt vagy netán rossz hete és máris úgy érzi mozdulnia kell, amivel nagyobb hibát követ el, mintha maradna. Ha ilyen sok magányos ember van és mindenki a tökéletes párt keresi magának, de nem találja, akkor nem lehet, hogy mindannyiunkkal gond van valahol? Nem lehet, hogy könnyebb lenne együtt megoldást találni? Nem lehet, hogy a könnyebb útnak végzetes következményei lesznek?
Amikor valaki mestere akar lenni valaminek, akkor 1000x fel kell állnia és újra megpróbálni, mire eléri a tökéletességet. Hol lennének a csodás eredmények, ha mindenki az első alkalommal földhöz vágná a hegedűjét, amikor hamis hangot hall belőle?
Már elhangzott a válasz. Feldmárnál és nálad is. Ő a toxikus kapcsolatokra értette, amit javasolt.
A kapcsolaton addig kell dolgozni, amíg lehet. És ha valaki nem képes az együttműködésre, még évek után sem, onnantól van vége a kapcsolatnak.
Arrol biztosithatlak hogy boven van korulottem olyan ember aki sem ezt sem hasonlo platformokat nemkovet megis ugyanezahelyzet
Csupa hála! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Gratulalok az 50.-hez!
Tuti az új tükröd Dani!
Honnan lehet felismerni a szalaggilisztákat ?
Honnan lehet tudni, hogy parazitikus kapcsolatban élek ?
Hogyan vehetem ki a rudat kettőnk közül ha van ?
Feldmár nem véletlen az eggyik legnagyobb magyar szakember a pszichologiában.