Fiatal kutyusnál egyetértek. A Csókossal nekem is egyszerű volt, kb 3 hónapos korába találtam két hétig volt rajta póráz utánna már megtanulta hogy minden kereszteződésnél leül megvár csak parancsszóra megy át. 12 parancsszót tudott és tényleg csak a legfontosabbakat, ami az egészségét és a biztonságát védte. 1 éves koráig érdemes megtanítani mindent utánna már nagyon könnyű és jó kapcsolat lesz ha tudja a határait a gazdi meg ismeri a kutyus hóbortjait és nem reagálja túlhanem hagyja hogy megmaradjon a személyisége. Szegény 13 évesen hunyt el cusing szindrómába. Nem akartam többet kutyát, de az élet úgy hozta hogy Bowie hozzánk került. 3 éves herélt kan kutyus. El akarták altatni a menhelyen 10 hónapos kora óta volt ott, mert agresszív egy "oktató" is próbálkozott vele sikertrlenül. Hozzánk került. Az első héten 4x harapott meg. Plusz két biciklist is megkapott. Mindentől félt. Ráadásul nagyon önfejü volt ez jellemző a fajtájára lajka. Rá jöttem hogy a tanítás várhat, szoktatni kellett a helyhez hogy biztonságba van ez az ő helye az ő fotele, mindenki haver nem ellenség. Jó 2 hónap volt mire lenyugodott és pórázon rendesen tudott menni. Minden reggel hosszú póráz másfél két óra séta. Este tudtam elengedni sötétedés előtt mert félt a sötéttől és akkor magátol haza futott (erdőben laktam akkor ott ment át rajta a folyó hajóba lakom). De a legfontosabb volt számomra hogy minden kutyához oda engedtem, megdicsértem ha játszott vagy rendesen viselkedett. Egy éve van velünk már póráz nélkül tudunk menni mindenkivel barátságos, rengeteg kutyabarátja van a parkba minden nap óriási játszás van. Annyit szerettem volna mondani ezzel, hogy nem mindegy a kutya mennyi idős, milyen volt a múltja esetleg traumái vannak. Sajnos a menhelyi kutyáknál rossz tapasztalatok vagy beidegződések vannak, ezért szerintem először a nevelés oktatás helyett a szeretet, biztonság, nyugalom, türelem kell neki. Utánna kezdődhet lassan a tanítás.
Fiatal kutyusnál egyetértek. A Csókossal nekem is egyszerű volt, kb 3 hónapos korába találtam két hétig volt rajta póráz utánna már megtanulta hogy minden kereszteződésnél leül megvár csak parancsszóra megy át. 12 parancsszót tudott és tényleg csak a legfontosabbakat, ami az egészségét és a biztonságát védte. 1 éves koráig érdemes megtanítani mindent utánna már nagyon könnyű és jó kapcsolat lesz ha tudja a határait a gazdi meg ismeri a kutyus hóbortjait és nem reagálja túlhanem hagyja hogy megmaradjon a személyisége. Szegény 13 évesen hunyt el cusing szindrómába. Nem akartam többet kutyát, de az élet úgy hozta hogy Bowie hozzánk került. 3 éves herélt kan kutyus. El akarták altatni a menhelyen 10 hónapos kora óta volt ott, mert agresszív egy "oktató" is próbálkozott vele sikertrlenül. Hozzánk került. Az első héten 4x harapott meg. Plusz két biciklist is megkapott. Mindentől félt. Ráadásul nagyon önfejü volt ez jellemző a fajtájára lajka. Rá jöttem hogy a tanítás várhat, szoktatni kellett a helyhez hogy biztonságba van ez az ő helye az ő fotele, mindenki haver nem ellenség. Jó 2 hónap volt mire lenyugodott és pórázon rendesen tudott menni. Minden reggel hosszú póráz másfél két óra séta. Este tudtam elengedni sötétedés előtt mert félt a sötéttől és akkor magátol haza futott (erdőben laktam akkor ott ment át rajta a folyó hajóba lakom). De a legfontosabb volt számomra hogy minden kutyához oda engedtem, megdicsértem ha játszott vagy rendesen viselkedett. Egy éve van velünk már póráz nélkül tudunk menni mindenkivel barátságos, rengeteg kutyabarátja van a parkba minden nap óriási játszás van. Annyit szerettem volna mondani ezzel, hogy nem mindegy a kutya mennyi idős, milyen volt a múltja esetleg traumái vannak. Sajnos a menhelyi kutyáknál rossz tapasztalatok vagy beidegződések vannak, ezért szerintem először a nevelés oktatás helyett a szeretet, biztonság, nyugalom, türelem kell neki. Utánna kezdődhet lassan a tanítás.