Túrmezei Erzsébet - Húsvét hajnalán (Bereczki Éva)

Поделиться
HTML-код
  • Опубликовано: 30 сен 2024
  • Nagyváradi Adventista Éden Gyülekezet
    Élőben nézhető az alábbi címen: / Édengyülekezet
    Facebook: / edengyulekezet
    Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
    s most bánatosan, illatos kenetekkel,
    sírva sietnek a sír fele hárman,
    epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
    Ím ébred az élet és támad a nap már.
    A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
    és csattog az ének, száll által a légen
    fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen.
    Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
    Mikor a Mester előttük ment még,
    és ajkán az élet igéi fakadtak
    a szomjazóknak, a fáradtaknak!
    Volt-e valaha riasztóbb álom,
    mint ez a három nap, ez a három:
    mikor, aki folyvást csak életet mentett,
    vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
    viszik diadallal a főpap elébe,
    rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
    és suhog a korbács és csattog az ostor,
    hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
    És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
    s most hajnallik újra: csakúgy ... úgy mint régen.
    Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
    S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
    amint a tövistől a vére kicsordul,
    s úgy kell felemelni az utcai porbul.
    Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
    de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
    ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
    könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
    Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
    Viszik az illatozó kenetet,
    és sírva sietnek a sír fele hárman,
    nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.
    Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
    milyen csodálatos ez a reggel.
    A pálmafák két szegélyén az útnak
    súgva-búgva valami titkot tudnak.
    A virágok át harmatkönnyeken
    már látják felragyogni fényesen
    az élet napját, s azt hirdeti minden:
    A sírban nincsen! A sírban nincsen!
    Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
    Betekinteni egy üres sírba,
    az angyal előtt döbbenve megállni:
    feltámadott, élő Mesterre találni.
    Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
    a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
    könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
    s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
    Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
    Eléd fog állani feltámadottan.

Комментарии •