A legnagyobb pszichológus-filozófus akivel ezidáig találkoztam!!! Soha senki ennyire egyszerűen és közérthetően nem magyarázta el a dolgok jelenségét-milyenségét. IMÁDOM!
Attila, szenzációs , amit irsz, halál pontosan ugyanezt gondolom. Feldmár olyan penge hiteles, olyan egyszerűen és döbbenetes mesél és indokol, és ÉRTELMEZ, hogy azonnal érted. Te mivel foglalkozol egyébként?? :-)
A végén ezt a szeretet definíciót nem értem. Én egyedül is szabadnak érzem magam. Ha valaki szeret, hogyan leszek a saját magam szabadságánál is még szabadabb?
MIlyen érdekes, hogy itt is, mint Popper Péter, ugyan az a kettő, a bizonytalanságok gurujai, itt meg Feldmár szkeptikus, nagyon sok mindenben, ha nem mindenben!
Dehogyis szégyellje Ön magát! Tulajdonképpen amit Ön mond , az nincs ellentmondásban az András gondolatával ,csak Ő lerövidítve mondja el a lényeget. Sok nagyon nehéz problémával küzdő embernek hallhattuk ,ahogy tanácsot adott . Feloldotta , megmagyarázta a bajok gyökerét ! Azután már lehetséges a megértés , az elfogadás és a megbocsátás ! Egyet értek Önnel ! Igazság és szeretet nélkül nem lehetséges emberi életet élni !
Jakmanjari - Sajnos itt nem fejti ki, de máshol mondja, hogy a megbocsátás azt jelenti, hogy ÚJBÓL megbízom benned (annak ellenére, hogy vmi szarságot elkövettél ellenem a múltban). A bizalom pedig az a megelőlegezett feltételezés az irányodban, hogy ha akkor, amikor magatehetetlen lennék, nem tudnám magam megvédeni, nem bántanál (azaz nem élnél vissza a helyzettel). Volt nekem is néhány élményem, ami alapján elmondhatom, Andrásnak igaza van jó néhány definícióval kapcsolatban. A fejlődésképtelenség és a rögeszmésség inkább a túlzott neheztelés "eredménye".
Nyugdtan lehet élni és fejlődni megbocsájtás nélkül. Nem tartozunk vele senkinek saját magunkon kívül. Leginkább a vallás magyarázza bele a társadalmak lelkébe hogy a boldogsághoz csakis a megbocsájtáson keresztül vezet az út. Mivel ez az alap tanult berögződés nem pedig az hogy én ki merem mondani őszintén és nyíltan, hogy márpedig én nem bocsátok meg - ez már pont a fejlődés és a társadalmi szintű rögeszme lerugása. Egy embert aki nem akar / nem tud megbocsájtani nem úgy kell elképzelni, hogy keserű és megrohadt életet él. Egyszerűen olyan rossz dolgok történtek vele, ami után a további túléléséhez nem érzi szükségét annak, hogy megbocsájtson, még akkor sem ha a másik térden állva könyörög. Mivel a megbocsájtás nem arról kell, hogy szóljon, hogy a másikat feloldozom a bűnei alól, hanem arról, hogyha megbocsájtok neked azzal saját magamat ne áruljam el. Hogy te ezt megtetted velem de sebaj én megadom neked azt a szabadságot a megbocsájtásommal amit tőlem örökre elvettél azzal amire kéred a bocsánatot. Ez egy nagyon nehéz kérdés, a nap végén mindannyian mások vagyunk és a legfontosabb hogy saját magunkkal el tudjunk számolni ilyen helyzetekben, hogyha már az a másik elárult és hátba szúrt ha sajnálja ha sem én saját magammal ezt ne tegyem meg azért mert a megbocsájtás egy ránk erőszakolt ún. virtus a társadalmunk szemében. Ez magánügy. A választás megvan mindenki számára , és nincs jó ember - aki megbocsájtó vagy rossz ember - aki nem az.
A legnagyobb pszichológus-filozófus akivel ezidáig találkoztam!!! Soha senki ennyire egyszerűen és közérthetően nem magyarázta el a dolgok jelenségét-milyenségét. IMÁDOM!
Attila, szenzációs , amit irsz, halál pontosan ugyanezt gondolom. Feldmár olyan penge hiteles, olyan egyszerűen és döbbenetes mesél és indokol, és ÉRTELMEZ, hogy azonnal érted. Te mivel foglalkozol egyébként?? :-)
feldmár❤️
Köszönöm 💕
A végén ezt a szeretet definíciót nem értem. Én egyedül is szabadnak érzem magam. Ha valaki szeret, hogyan leszek a saját magam szabadságánál is még szabadabb?
a DID - dissociative identity disorder egy nagyon érdekes álapot.
Ez csak egy címke.
@@TracitusShinzon az.
De fontos ez az utolsó mondat!!!
MIlyen érdekes, hogy itt is, mint Popper Péter, ugyan az a kettő, a bizonytalanságok gurujai, itt meg Feldmár szkeptikus, nagyon sok mindenben, ha nem mindenben!
Szégyenlem magam! De nem értek egyet, a megbocsátás az élet lényege, aki nem tud az rögeszmés és fejlődésképtelen!
Dehogyis szégyellje Ön magát! Tulajdonképpen amit Ön mond , az nincs ellentmondásban az András gondolatával ,csak Ő lerövidítve mondja el a lényeget. Sok nagyon nehéz problémával küzdő embernek hallhattuk ,ahogy tanácsot adott . Feloldotta , megmagyarázta a bajok gyökerét ! Azután már lehetséges a megértés , az elfogadás és a megbocsátás ! Egyet értek Önnel ! Igazság és szeretet nélkül nem lehetséges emberi életet élni !
Jakmanjari - Sajnos itt nem fejti ki, de máshol mondja, hogy a megbocsátás azt jelenti, hogy ÚJBÓL megbízom benned (annak ellenére, hogy vmi szarságot elkövettél ellenem a múltban). A bizalom pedig az a megelőlegezett feltételezés az irányodban, hogy ha akkor, amikor magatehetetlen lennék, nem tudnám magam megvédeni, nem bántanál (azaz nem élnél vissza a helyzettel).
Volt nekem is néhány élményem, ami alapján elmondhatom, Andrásnak igaza van jó néhány definícióval kapcsolatban.
A fejlődésképtelenség és a rögeszmésség inkább a túlzott neheztelés "eredménye".
@@agnesvolena-koczor6927 - A kegyelem nem (csak) ezt jelenti...
Igen 🙏🌿🍇🍐🍏🍏🌷🌞🎵🎵🎶
Nyugdtan lehet élni és fejlődni megbocsájtás nélkül. Nem tartozunk vele senkinek saját magunkon kívül. Leginkább a vallás magyarázza bele a társadalmak lelkébe hogy a boldogsághoz csakis a megbocsájtáson keresztül vezet az út. Mivel ez az alap tanult berögződés nem pedig az hogy én ki merem mondani őszintén és nyíltan, hogy márpedig én nem bocsátok meg - ez már pont a fejlődés és a társadalmi szintű rögeszme lerugása. Egy embert aki nem akar / nem tud megbocsájtani nem úgy kell elképzelni, hogy keserű és megrohadt életet él. Egyszerűen olyan rossz dolgok történtek vele, ami után a további túléléséhez nem érzi szükségét annak, hogy megbocsájtson, még akkor sem ha a másik térden állva könyörög. Mivel a megbocsájtás nem arról kell, hogy szóljon, hogy a másikat feloldozom a bűnei alól, hanem arról, hogyha megbocsájtok neked azzal saját magamat ne áruljam el. Hogy te ezt megtetted velem de sebaj én megadom neked azt a szabadságot a megbocsájtásommal amit tőlem örökre elvettél azzal amire kéred a bocsánatot. Ez egy nagyon nehéz kérdés, a nap végén mindannyian mások vagyunk és a legfontosabb hogy saját magunkkal el tudjunk számolni ilyen helyzetekben, hogyha már az a másik elárult és hátba szúrt ha sajnálja ha sem én saját magammal ezt ne tegyem meg azért mert a megbocsájtás egy ránk erőszakolt ún. virtus a társadalmunk szemében. Ez magánügy. A választás megvan mindenki számára , és nincs jó ember - aki megbocsájtó vagy rossz ember - aki nem az.