Órásmesterek Szomszédunk volt a hetvenes évek tájától az 1986 februári asztmás kórházi haláláig egy nyugdíjas órásmester. Valahogy nem illett be oda a piciny, erdei lakótelep addig volt "törzslakói" körébe. Mert úgy urizált, vagy mifene. Hajpántban aludt és reggel úgy jött ki az udvarukba, na meg fényes háziköntösben. (Bajuszkötője csak azért nem lehetett, mert simára beretvált volt mindig.) Volt egy téglapiros Zaporozsec autója, de azzal a szomszédait csicskáztatta inkább. Engem, és a buszsofőr másik szomszédját. Olajcserék, égőcsere, "mi a baja, nézze már meg nekem!", kerék-defekt javítás(!), guminyomás kontroll és kézipumpa torna, bármi. Ja és az utolsó éveiben sofőrködni neki. Mert idült asztmás volt. Fizetni senkinek semmit, csak mindig megköszönte. Szerintem élvezte a kiváltságos szerepét, a szenvedései ellenére. Fehér kalap, fehér öltönyök, fehér zokni, fehér cipők! Mint valami olasz keresztapa. Az az undorító keresztes hajpànt a zsiros fején is pont digóssá tette. Ja és a nejét is irányította, mint egy hàzicselédet. Aki azért az öreg 1986-os halàla után, a férje hagyatéka fehér kesztyűiben dolgozgatott ám a kis házikert veteményesben. (Az órása előtt a tf.-i kocsmáros neje volt egyébként ő.) No de, amiért eszembe jut, ha órásokról hallok éppen. (A leánya is órás lett-volt. Hozzá kellett őt bevinnem néha a közeli kisvárosba, mint a szomszéd "sofőrje".) - Hát úgy pár évvel e szomszédunk halála után, Zalaegerszegen járva éppen, órást keresve a karórámmal, betértem a piac-téri Huszár nevű órásmesterhez. Egy idősebb szaki volt ő is, és én megemlítettem a volt szomszédunkat, névszerint is neki. Annak meg megállt a kezében a kis szerszáma, fenézett rám az okuláré felett. Egyből láttam rajta, nem csupàn ismerhette. Indulatát nehezen visszafogva regélte el nekem, hogy az én szomszédom régen az ő főnöke volt, mint a zalaegerszegi MOM vezérigazgató "elvtársa". Mert elmesélte azt is, hogy a beosztott műszerész dolgozóit miféle mondatokkal "ösztökélte" hatékonyabb munkára. "Dolgozzanak rendesen, mert aki nem, azt kitelepíttetem a libalegelőre!" (A hortobágyi kényszermunka táborokat emlegette gúnyos fenyegetőleg, ő, mint felkent elvtársigazgató.) Aztàn elérte a sorsa, mert valami sikkasztás és nőügyek (talán a kettő okozatileg össszefüggött?) miatt levàltottàk és megbüntették őt is, ha talán nem is "libalegelővel". Innen volt hàt a megjelenésében fehér öltönyös felsőbbrendűség nosztalgiàja. Bizonyára. Ha én ezt előbb megtudtam volna... Adtam volna neki "cseléd" válaszokat!... Hiszen a mi rokonaikat pont elvitték évekre a hortobágyi Ebes-pusztára, birkahodályba lakni és kényszer robotolni. A másik órást nem ismerem személyesen, csak hírből, médiából. Most megy éppen a "Vidiki Rádiju" egyik vasárnap délelőttre időzített riportjában. Nem írom le az ő nevét sem, inkább nem. Van róla sok internetes adat, pl. ő a földi-toronyórás és kiválasztott népének megyei vezetője (munkásőr & gyászbiznisz keresztapa Vilmosukat követően ő lett, úgy tudom). Úgy tán tíz éve sincs, hogy a megyeszékhelyi MAZSIHISZ tisztségviselők párjaikkal és volt elvtársaikkal ellátogattak Lentibe és megtekintették a városi temető erdőfelöli oldalánál különcmódi, ősi kis temetőjét népüknek. Amit előtte egy-két éve a város közpénzen kitisztíttatott a teljes, tán fél évszázados gazból, mint mindenütt ahogy ez szokás kis hazánkban. Mert nekik erre ugye nem telik, szegény népek ők. (...) No de a természetet megállítani még a kiválasztott népnek sem sikerült soha. (Ha csak nem a tenger ketté fésülése meséjük, ha estleg anno?) Szóval a látogatásuk idejére már kezdett visszanőni a gaz, az iszalag-folyondár a kavicsfelrakós, félkör-tetejű síremlékekre. Azt nem tudom, talàltak-é utána kóser vendéglőt, avagy legalàbb kóser menüt a kisvárosban, de a termálfürdőre betértek, úgy zusammen csapatban. Onnan tudom, mint 1990 óta rendszeres, eü.-rászoruló törzsvendég, akkor is ott terpeszkedtem a gyógyhatású melegvizes medence hátsó sarkában, félig ülve, félig hanyatt fekve, àztatva a fájós derekamat. A beömlő nyílás felett àm, mert az a tuti hely ott! ;) Ezek bejöttek a medencébe és ülőhely csak mellettem, innen-onnan maradt-volt éppen. Hát körém telepedtek. Én, ragaszkodvàn a beömlőnyílás helyemhez, egy tapodtat sem csúsztam arrébb! Plàne, hogy én felismertem őket, naná. (A volt falumbéli, és az ő népükbéli "Éva néni" szokott pofátlanul erőszakoskodni azért a helyért ott, hogy szinte ràm mászott miatta!) Emezek nem tudhattàk, hogy miért ragaszkodtam a pozíciómhoz ott. Hát rajtam keresztül társalogtak. Hol halkabban, hol direkt(?) hangosabban. Akkor kezdtek hangosabb "ajvékolás" szerű párbeszédbe, amikor előhozták ott a helyi elhanyagolt (...)temetőjük gondjàt. Kis idő utàn már úgy éreztem magam köztük ülve, mint egy hirdetés célja-alanya. Hosszan taglalták, hogy ők megfizetnék àm, ha valaki itt gondozná (...helyettük ugye...) a kis erdőszéli temetőjüket. Ezt a témát oda-vissza körüljártàk hangos beszéddel. Közben rafkósan pislogva a közönségükre a medencében, pláne rám is... Szerintem, lehet arra szàmítottak, hogy a szegény gojim majd ráharap a nagy lehetőségre és kaszát-kapàt ragad, temető-kertész lészen, a belengetett pénzek hallatàn. Hàt drága "Díj" úr! (Megígértem, most a végén sem írtam ki, csak lefordítva az órásuk nevét.) Tudja, én ott mosolyogtam csak befelé és a volt szomszédunkra, a hajdani elvtársigazgató órásmesterre gondoltam. A csicskàztató kiválasztottakra. Ott hallgattam önöket, nagyon is közelről kénytelen. Az önök egyik ősi, bibliai szakmáját is űztem én is, 7 éven át, e kisvárosban és vonzáskörzetében. Pénzvàltó voltam, nem szégyellem. De pont nekem kellett belengetni ott a gyógyító lazulásomat zaklatva, azt csicska meló lehetőséget!? S. Vili bátyó "védelmi pénzeket" is beszedett, elszedett a megyeszékhelyi temetőben, ha bárki másik gyászhuszár (hiéna társ) cég akart oda temetni!? Mert van az a bőr az orcán, az önökén... "Goj gengszter" üdvözlettel! 🤗
![Tee Grizzley - Detroit (Feat. 42 Dugg) [Official Video]](http://i.ytimg.com/vi/aeKfTtt0x14/mqdefault.jpg)
Órásmesterek
Szomszédunk volt a hetvenes évek tájától az 1986 februári asztmás kórházi haláláig egy nyugdíjas órásmester.
Valahogy nem illett be oda a piciny, erdei lakótelep addig volt "törzslakói" körébe. Mert úgy urizált, vagy mifene.
Hajpántban aludt és reggel úgy jött ki az udvarukba, na meg fényes háziköntösben. (Bajuszkötője csak azért nem lehetett, mert simára beretvált volt mindig.) Volt egy téglapiros Zaporozsec autója, de azzal a szomszédait csicskáztatta inkább. Engem, és a buszsofőr másik szomszédját. Olajcserék, égőcsere, "mi a baja, nézze már meg nekem!", kerék-defekt javítás(!), guminyomás kontroll és kézipumpa torna, bármi. Ja és az utolsó éveiben sofőrködni neki. Mert idült asztmás volt. Fizetni senkinek semmit, csak mindig megköszönte. Szerintem élvezte a kiváltságos szerepét, a szenvedései ellenére. Fehér kalap, fehér öltönyök, fehér zokni, fehér cipők! Mint valami olasz keresztapa.
Az az undorító keresztes hajpànt a zsiros fején is pont digóssá tette.
Ja és a nejét is irányította, mint egy hàzicselédet. Aki azért az öreg 1986-os halàla után, a férje hagyatéka fehér kesztyűiben dolgozgatott ám a kis házikert veteményesben. (Az órása előtt a tf.-i kocsmáros neje volt egyébként ő.)
No de, amiért eszembe jut, ha órásokról hallok éppen. (A leánya is órás lett-volt. Hozzá kellett őt bevinnem néha a közeli kisvárosba, mint a szomszéd "sofőrje".)
- Hát úgy pár évvel e szomszédunk halála után, Zalaegerszegen járva éppen, órást keresve a karórámmal, betértem a piac-téri Huszár nevű órásmesterhez.
Egy idősebb szaki volt ő is, és én megemlítettem a volt szomszédunkat, névszerint is neki.
Annak meg megállt a kezében a kis szerszáma, fenézett rám az okuláré felett. Egyből láttam rajta, nem csupàn ismerhette.
Indulatát nehezen visszafogva regélte el nekem, hogy az én szomszédom régen az ő főnöke volt, mint a zalaegerszegi MOM vezérigazgató "elvtársa". Mert elmesélte azt is, hogy a beosztott műszerész dolgozóit miféle mondatokkal "ösztökélte" hatékonyabb munkára.
"Dolgozzanak rendesen, mert aki nem, azt kitelepíttetem a libalegelőre!" (A hortobágyi kényszermunka táborokat emlegette gúnyos fenyegetőleg, ő, mint felkent elvtársigazgató.)
Aztàn elérte a sorsa, mert valami sikkasztás és nőügyek (talán a kettő okozatileg össszefüggött?) miatt levàltottàk és megbüntették őt is, ha talán nem is "libalegelővel".
Innen volt hàt a megjelenésében fehér öltönyös felsőbbrendűség nosztalgiàja. Bizonyára.
Ha én ezt előbb megtudtam volna... Adtam volna neki "cseléd" válaszokat!...
Hiszen a mi rokonaikat pont elvitték évekre a hortobágyi Ebes-pusztára, birkahodályba lakni és kényszer robotolni.
A másik órást nem ismerem személyesen, csak hírből, médiából.
Most megy éppen a "Vidiki Rádiju" egyik vasárnap délelőttre időzített riportjában. Nem írom le az ő nevét sem, inkább nem. Van róla sok internetes adat, pl. ő a földi-toronyórás és kiválasztott népének megyei vezetője (munkásőr & gyászbiznisz keresztapa Vilmosukat követően ő lett, úgy tudom).
Úgy tán tíz éve sincs, hogy a megyeszékhelyi MAZSIHISZ tisztségviselők párjaikkal és volt elvtársaikkal ellátogattak Lentibe és megtekintették a városi temető erdőfelöli oldalánál különcmódi, ősi kis temetőjét népüknek.
Amit előtte egy-két éve a város közpénzen kitisztíttatott a teljes, tán fél évszázados gazból, mint mindenütt ahogy ez szokás kis hazánkban. Mert nekik erre ugye nem telik, szegény népek ők. (...)
No de a természetet megállítani még a kiválasztott népnek sem sikerült soha. (Ha csak nem a tenger ketté fésülése meséjük, ha estleg anno?)
Szóval a látogatásuk idejére már kezdett visszanőni a gaz, az iszalag-folyondár a kavicsfelrakós, félkör-tetejű síremlékekre.
Azt nem tudom, talàltak-é utána kóser vendéglőt, avagy legalàbb kóser menüt a kisvárosban, de a termálfürdőre betértek, úgy zusammen csapatban.
Onnan tudom, mint 1990 óta rendszeres, eü.-rászoruló törzsvendég, akkor is ott terpeszkedtem a gyógyhatású melegvizes medence hátsó sarkában, félig ülve, félig hanyatt fekve, àztatva a fájós derekamat. A beömlő nyílás felett àm, mert az a tuti hely ott! ;)
Ezek bejöttek a medencébe és ülőhely csak mellettem, innen-onnan maradt-volt éppen. Hát körém telepedtek. Én, ragaszkodvàn a beömlőnyílás helyemhez, egy tapodtat sem csúsztam arrébb!
Plàne, hogy én felismertem őket, naná. (A volt falumbéli, és az ő népükbéli "Éva néni" szokott pofátlanul erőszakoskodni azért a helyért ott, hogy szinte ràm mászott miatta!)
Emezek nem tudhattàk, hogy miért ragaszkodtam a pozíciómhoz ott. Hát rajtam keresztül társalogtak.
Hol halkabban, hol direkt(?) hangosabban. Akkor kezdtek hangosabb "ajvékolás" szerű párbeszédbe, amikor előhozták ott a helyi elhanyagolt (...)temetőjük gondjàt. Kis idő utàn már úgy éreztem magam köztük ülve, mint egy hirdetés célja-alanya.
Hosszan taglalták, hogy ők megfizetnék àm, ha valaki itt gondozná (...helyettük ugye...) a kis erdőszéli temetőjüket. Ezt a témát oda-vissza körüljártàk hangos beszéddel. Közben rafkósan pislogva a közönségükre a medencében, pláne rám is...
Szerintem, lehet arra szàmítottak, hogy a szegény gojim majd ráharap a nagy lehetőségre és kaszát-kapàt ragad, temető-kertész lészen, a belengetett pénzek hallatàn.
Hàt drága "Díj" úr!
(Megígértem, most a végén sem írtam ki, csak lefordítva az órásuk nevét.) Tudja, én ott mosolyogtam csak befelé és a volt szomszédunkra, a hajdani elvtársigazgató órásmesterre gondoltam.
A csicskàztató kiválasztottakra.
Ott hallgattam önöket, nagyon is közelről kénytelen.
Az önök egyik ősi, bibliai szakmáját is űztem én is, 7 éven át, e kisvárosban és vonzáskörzetében. Pénzvàltó voltam, nem szégyellem.
De pont nekem kellett belengetni ott a gyógyító lazulásomat zaklatva, azt csicska meló lehetőséget!?
S. Vili bátyó "védelmi pénzeket" is beszedett, elszedett a megyeszékhelyi temetőben, ha bárki másik gyászhuszár (hiéna társ) cég akart oda temetni!?
Mert van az a bőr az orcán, az önökén...
"Goj gengszter" üdvözlettel! 🤗
Köszönöm szépen a feltöltést kedves Sándor, szép a videó, és az órásmester lelke is, szimpatikus úriember. :)
Tetszett a videó kolléga.