Nekem a társkeresőzéssel pont annyi a tapasztalatom, mint a gyerekneveléssel, tehát 0. Úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem a tapasztalat mondatja ezeket az előfeltevéseket, hogy a másik szülő mindent megtesz, hogy szabotálja az új kapcsolatot, vagy hogy akinek nincs gyereke, az nem is tudja átérezni a szülői problémákat. Szerintem én nagyon is át tudom érezni, ezért nincs is gyerekem 😜. Viccet félretéve: szerintem itt elsősorban a gyerekkel rendelkező fél felelőssége, hogy intelligensen menedzselje a helyzetet, mert az új partner tényleg könnyen a "gonosz mostoha" szerepében találhatja magát, ha bármit szólni merészel. És persze, hogy a gyerek a legfontosabb, de attól még ezzel kőkeményen vissza is lehet élni, a gyereket kvázi pajzsként maga előtt tartva kiválóan fent lehet tartani a 3 lépés távolságot az új partnerrel, ha nem akarja túl közel engedni magához (az ilyen ember gyerek nélkül is megtalálná a módját). Pl. ha elvált apuka már 10 éve halogatja az összeköltözést, nehogy a 17 éves kis csimota lelkivilága sérüljön a hétvégi láthatások alkalmával. Vagy nem is kell hozzá új partner, nagyon gyakori a sima házasságokban is, hogy pl. anyuka a már iskolás korú gyerekkel is inkább együtt alszik a gyerek szobájában, nehogy a férjével kelljen "aludnia".
Nekem a paromnak van gyereke az előttem lévő kapcsolatabol és 10 eve vagyok vele és csak most tudtam meg hogy van egy hét éves kisfia eltitkolta előlem.. és a párom anyjával lakik a nő és a gyerek meg mindig másik országba ilyenkor mit tegyek ....???
Nekem a társkeresőzéssel pont annyi a tapasztalatom, mint a gyerekneveléssel, tehát 0. Úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem a tapasztalat mondatja ezeket az előfeltevéseket, hogy a másik szülő mindent megtesz, hogy szabotálja az új kapcsolatot, vagy hogy akinek nincs gyereke, az nem is tudja átérezni a szülői problémákat. Szerintem én nagyon is át tudom érezni, ezért nincs is gyerekem 😜. Viccet félretéve: szerintem itt elsősorban a gyerekkel rendelkező fél felelőssége, hogy intelligensen menedzselje a helyzetet, mert az új partner tényleg könnyen a "gonosz mostoha" szerepében találhatja magát, ha bármit szólni merészel. És persze, hogy a gyerek a legfontosabb, de attól még ezzel kőkeményen vissza is lehet élni, a gyereket kvázi pajzsként maga előtt tartva kiválóan fent lehet tartani a 3 lépés távolságot az új partnerrel, ha nem akarja túl közel engedni magához (az ilyen ember gyerek nélkül is megtalálná a módját). Pl. ha elvált apuka már 10 éve halogatja az összeköltözést, nehogy a 17 éves kis csimota lelkivilága sérüljön a hétvégi láthatások alkalmával. Vagy nem is kell hozzá új partner, nagyon gyakori a sima házasságokban is, hogy pl. anyuka a már iskolás korú gyerekkel is inkább együtt alszik a gyerek szobájában, nehogy a férjével kelljen "aludnia".
Nekem a paromnak van gyereke az előttem lévő kapcsolatabol és 10 eve vagyok vele és csak most tudtam meg hogy van egy hét éves kisfia eltitkolta
előlem.. és a párom anyjával lakik a nő és a gyerek meg mindig másik országba ilyenkor mit tegyek ....???