Kedves Endre! Ismét egy kiváló, átélhető pszichológiai riportot hallhattam. /aha élményeim is voltak/ Várom még a hasonló, igaz emberi mrgközelítéseket, beszélgetéseket. Nem mellékesen bizonyosan vélem, hogy ez nem egy show része, ez egy új korszak kezdete. Jó egészséget, csodás napokat kívánok Önnek, stábjának, riportalanyainak, közönségének... stb. Várom a következő szakértően kidolgozott, élvezetes emberi műsort. Ön nagyon kedves, kellemes, jóravaló Ember
Okos , realisztikus,őszinte.Felválalta magat a világ előtt,sok ember aki segitő munkàt vegez ,jar az ő cipőjében.Legyen ,orvos ,apoló,szociális munkás , gondozò. Teljes elismeresem a hölgynek.( sajnalom,hogy ilyen ruhában jelent meg)
A munkaalkoholizmus/függőség és a kiégés ok-okozati összefüggése nekem nem tűnik minden esetben ennyire szorosnak, véleményem szerint sok a mai világban már nagyon felgyorsult de monoton munkakörnél ahol már az átlag napi 8 munkaóra is nagyon "sűrű" szellemileg (és pl. nincs valami gyors visszajelzéses, fizikailag is megfogható eredménye, sikerélménye) kialakulhat a munka "hazavitele" nélkül is.
Miért van rendjén, ha valaki nem hálás egy segítség után? Én a hálát egy jó érzésnek élem meg. Másrészt én is tapasztaltam, hogy segítettem valakin, és nem volt hálás, sőt, volt hogy utána hátba is szúrt.
Ismerem az érzést, hogy milyen a munkamániással együtt lenni. Azzal, aki csak fizikailag van jelen és mindig ott ketyeg a háttérben ami igazán fontos neki, alig várja, hogy azzal foglalkozhasson ami igazán érdekli.:D Hiába próbál úgy tenni mintha figyelne, az ő igazi élete valahol máshol van. Nem tud csak "úgy lenni", mindig "hasznossá" kell tennie magát. Szilvia rendkívül ügyesen és tudatosan irányítja ezt a dolgot, de bennem van egy nagy kérdőjel vele kapcsolatban...
Lehet valakinek burn out-ja a folyamatos és àllandóan ismétlődő életszakasz-nehézségekre adott válaszként? Vagy ez csak munka-jellegű tevékenységre vonatkozik? Köszönöm a választ.
A nagyszerű Gyurkó Szilvia miért is van egy törölközőbe csavarva, mintha most jönne a strandról? Képzeljük már el a másik két férfit ebben a szettben...
Abban van amiben akar, számomra a fontos hogy a mondanivalója legyen rendben, és az rendben is volt. Bokor is megköszörülhette volna a torkát legalább egyszer, mégsem tesszük szóvá. Ebben IS fejlődnünk kell, társadalmi szinten…
Mi van azokkal az emberekkel, akik túl vállalják magukat a családban is, és nem veszik észre, hogy Ők vállalták túl magukat, hanem a családjukat hibáztatják mindenért, hogy a családjuk telepedett rájuk túlságosan, amitől Ők kiégetté váltak és megromlott a családi életük, a házasságuk, pozitív szemléletű gyermeknevelésük?
@@nikolettakarsai8952 És ha nem ismeribe az illető, hogy Ő a hibás és beteg, és nem is fogadja el a segítséget? Akkor mit tud tenni ennek az embernek a családja? Hagyja el? Vagy szenvedjen mellette tovább?
@@imrekabok6832 Sajnos nem tehetem meg, hogy elhagyjam, még kis időkre is, mert nincs kihez költöznöm - súlyosan mozgássérült, kerekesszékes, önellátásra képtelen vagyok! Ha elhagyom, csak végleg hagyhatnám el és szoc.otthonba kellene költöznöm, és elveszíteném a mindjárt 4 éves kislányom láthatóságát, vele létét! :(
Nagyon reális a kérdésed. Bizony, mennek tönkre házasságok, mert sérülhet a társ, a gyerek, a figyelem - az együtttőltött idő, közös élmények megélésének hiányàtól. S ahogy mondod, a családtagok hibáztatása, a legkisebb igényt feléje rátelepedésnek nevezi. Volt részem benne. A primitív ember önfelmentő, leginkább felelősséghárító.
A helyzet az, hogy más is (pl 14-16 órát) dolgozott/dolgozik 4 éven keresztül, nem éreztem soha azt, hogy kiégtem volna. Ahhoz szükséges, hogy imádtam/imádtuk azt a munkát amit csináltunk. A munkánk folyamatos részletekben kapott sikere minden esetben erőt adott, és azonnali felszabadulás öröme adta az új erőt és energiát a következő szakaszhoz.
![Quando Rondo - Grow Up [Official Music Video]](http://i.ytimg.com/vi/8zFnCg3BO4Q/mqdefault.jpg)
Nagyon remek, izgalmas beszélgetés volt. Köszönöm Szilvinek ezt a hihetetlen őszinteséget és Endrének a most is rendkívüli felkészültségét. 💝
Kedves Endre! Ismét egy kiváló, átélhető pszichológiai riportot hallhattam. /aha élményeim is voltak/ Várom még a hasonló, igaz emberi mrgközelítéseket, beszélgetéseket. Nem mellékesen bizonyosan vélem, hogy ez nem egy show része, ez egy új korszak kezdete. Jó egészséget, csodás napokat kívánok Önnek, stábjának, riportalanyainak, közönségének... stb. Várom a következő szakértően kidolgozott, élvezetes emberi műsort. Ön nagyon kedves, kellemes, jóravaló Ember
Okos , realisztikus,őszinte.Felválalta magat a világ előtt,sok ember aki segitő munkàt vegez ,jar az ő cipőjében.Legyen ,orvos ,apoló,szociális munkás , gondozò.
Teljes elismeresem a hölgynek.( sajnalom,hogy ilyen ruhában jelent meg)
Csodálatos, megindító nagyon hiteles. Köszönöm szépen,hogy meghallgathattam! Előttem Gyurkó Szilvia teljesen lemeztelenitve ült, amihez hatalmas bátorság kell. ❤
Szívből köszönöm ezt a csodálatos beszélgetést!
Köszönöm ezt a beszélgetést, nagyszerű volt! Szilvia személyisége lenyűgöző!
Izgalmas, érdekes és tanulságos beszélgetés. Köszönöm!
Még sosem láttam könyöklő interjú alanyt. 😮
Gratulálok Szilvia! Ez bizony nehéz: felismerni, vállalni a függőséget és tenni azért, hogy más utat válasszunk..., de megéri!
Szilvia tartott órát nekünk egyetemen. Fantasztikus ember, több ilyen segítőre lenne szükség.
A munkaalkoholizmus/függőség és a kiégés ok-okozati összefüggése nekem nem tűnik minden esetben ennyire szorosnak, véleményem szerint sok a mai világban már nagyon felgyorsult de monoton munkakörnél ahol már az átlag napi 8 munkaóra is nagyon "sűrű" szellemileg (és pl. nincs valami gyors visszajelzéses, fizikailag is megfogható eredménye, sikerélménye) kialakulhat a munka "hazavitele" nélkül is.
Gyurkó Szilvi egy csoda. ❤❤❤
Miért van rendjén, ha valaki nem hálás egy segítség után? Én a hálát egy jó érzésnek élem meg. Másrészt én is tapasztaltam, hogy segítettem valakin, és nem volt hálás, sőt, volt hogy utána hátba is szúrt.
Ismerem az érzést, hogy milyen a munkamániással együtt lenni. Azzal, aki csak fizikailag van jelen és mindig ott ketyeg a háttérben ami igazán fontos neki, alig várja, hogy azzal foglalkozhasson ami igazán érdekli.:D Hiába próbál úgy tenni mintha figyelne, az ő igazi élete valahol máshol van. Nem tud csak "úgy lenni", mindig "hasznossá" kell tennie magát.
Szilvia rendkívül ügyesen és tudatosan irányítja ezt a dolgot, de bennem van egy nagy kérdőjel vele kapcsolatban...
Érdeklődnék, hogy a skizoaffektív zavarról és a skizofréniáról lesz adás?
Lehet valakinek burn out-ja a folyamatos és àllandóan ismétlődő életszakasz-nehézségekre adott válaszként? Vagy ez csak munka-jellegű tevékenységre vonatkozik? Köszönöm a választ.
Én nem vagyok szakember, de saját tapasztalat szerint igen.
1 1 őz 79
Szerintem is igen.
A nagyszerű Gyurkó Szilvia miért is van egy törölközőbe csavarva, mintha most jönne a strandról? Képzeljük már el a másik két férfit ebben a szettben...
Abban van amiben akar, számomra a fontos hogy a mondanivalója legyen rendben, és az rendben is volt. Bokor is megköszörülhette volna a torkát legalább egyszer, mégsem tesszük szóvá. Ebben IS fejlődnünk kell, társadalmi szinten…
Szilvia felöltözhetett volna a Kadarkai színvonalához. A közeli képeken olyan, mintha meztelen lenne. Szerintem kár…
Ismét egy nagyon jó beszélgetést kaptunk, de nekem is ez volt az első gondolatom…
Azért az operatőr, a vágó is hibázott. Ilyenkor távolabbi képet kell beállítani.
És mivel alapjában véve egy rádióba hívtak, egy beszélgetős műsorba, ez teljesen irreleváns.
Miért is?
Milyen okos hozzászólások. Leszűrik a lényeget. Okos emberek irogatnak ide.
Mi van azokkal az emberekkel, akik túl vállalják magukat a családban is, és nem veszik észre, hogy Ők vállalták túl magukat, hanem a családjukat hibáztatják mindenért, hogy a családjuk telepedett rájuk túlságosan, amitől Ők kiégetté váltak és megromlott a családi életük, a házasságuk, pozitív szemléletű gyermeknevelésük?
Mielőbb segítséget kell kérni egy szakembertől.
@@nikolettakarsai8952 És ha nem ismeribe az illető, hogy Ő a hibás és beteg, és nem is fogadja el a segítséget? Akkor mit tud tenni ennek az embernek a családja? Hagyja el? Vagy szenvedjen mellette tovább?
@@imrekabok6832 Sajnos nem tehetem meg, hogy elhagyjam, még kis időkre is, mert nincs kihez költöznöm - súlyosan mozgássérült, kerekesszékes, önellátásra képtelen vagyok! Ha elhagyom, csak végleg hagyhatnám el és szoc.otthonba kellene költöznöm, és elveszíteném a mindjárt 4 éves kislányom láthatóságát, vele létét! :(
Nagyon reális a kérdésed. Bizony, mennek tönkre házasságok, mert sérülhet a társ, a gyerek, a figyelem - az együtttőltött idő, közös élmények megélésének hiányàtól. S ahogy mondod, a családtagok hibáztatása, a legkisebb igényt feléje rátelepedésnek nevezi. Volt részem benne. A primitív ember önfelmentő, leginkább felelősséghárító.
A helyzet az, hogy más is (pl 14-16 órát) dolgozott/dolgozik 4 éven keresztül, nem éreztem soha azt, hogy kiégtem volna. Ahhoz szükséges, hogy imádtam/imádtuk azt a munkát amit csináltunk. A munkánk folyamatos részletekben kapott sikere minden esetben erőt adott, és azonnali felszabadulás öröme adta az új erőt és energiát a következő szakaszhoz.
Szerintem lett volna egy tucat szakember, aki jobban tudott volna beszélni erről a témáról. Csak a felszínt érintettétek…😅
…. Ès mi van a kiègett anyukàkkal!?
Senki nem tart fegyvert a nők fejéhez hogy szüljenek! Saját döntésük oldják meg. Ennyi 😉
Mi van velűk?
Gondolom róluk, egy másik műsor szól.
Járjon szakemberhez, önismereti csoportba, pszichodrámára. Tenni kell magunkért, hogy jól vagy jobban legyünk.