Vers egy anyának

Bihari Enikő
Nagy Jolánnak virágcsokor helyett✍️🌹💐
Remegő kezek pihennek kezemben,
Az évek elszálltak felette csendben, észrevétlen.
Könnyűléptű órák, percek elsuhantak vele régen,
De tudja hogy magához öleli lágyan őt az Isten.
Szemei alatt múltja összegyűjtött búja, derűje,
Az idő kietlen domborzatot rajzolt már szép kézfejére
Ősz haja, fehér tincsekre festve az idő ékszere,
Halántékán az ősz virít, de csupa nyár még a szíve.
A múló idő makacs szorításaiból ráncai lettek,
Járokeretében is már bizonytalanul kopognak a léptek.
Kendője alatt ősz hajszálak fénye hosszú időt rejteget,
Siet a vén homokóra, lassul a szívdobogás, csendesül az élet.
Két kezét csöndben imára kulcsolja,
Gyermekeiért szól legszentebb fohásza.
Öleld át őket, adj nyugodt holnapot, ez a kívánsága,
Kik mindig vele vannak kis szíve templomába.
Istenem segítsd őket e nehéz világban,
Engem is hagyj még kicsit, hogy a dédunokám lássam.
Minden gyermekem ajándék, adj nekik reményt, hitet,
És védd meg Uram az élet bajaitól őket.