Rudi a költő akit mindig jó hallgatni Andris a felnőttbe bújt gyerek ( pozitív értelemben) Iván a profi! ( azért egy sárga Corsas fotót mindenki megnézne...)
Mennyire jellemző ez a magyar lélekre, hogy a magyar labdarúgás elmúlt 50 évének legsikeresebb sztoriját is képesek vagytok a legsötétebb oldalról megközelíteni! Szerintem minden sikeres futballkarrier mögött létezik egy trauma , egy szomorú történet vagy akár egy tragédia! Mivel jobb annak a brazil csodagyereknek a gyerekkora aki az apját sosem látta, vagy nyomorban nőtt fel és a riói gettók szörnyűségeiben szocializálódott mint például Dominik gyerekkora aki egy európai,középosztálybeli, gondoskodó családban nő fel? Vagy a szupermodern társadalmakban nevelkedett Zidane, Ribery vagy Thomas Müller sem kellett semmiről le mondjon gyermekkorában? Hogyan tudjuk ezt a gondolatmenetet a felé terelni hogy nagy eséllyel sosem fogja tudni felnőttként élvezni sikereinek gyümölcseit? Még ha ezt ti nem is mondjátok ki a komment szekció tele van ilyenekkel! Dominik neveltetése mellesleg nem precedens nélküli a magyarországi sportéletben, gondoljunk csak Polgár Juditra. Persze mindennek megvan a hátulütője és az ára az életben de alapjában véve egyetlen egy magyarországi apát sem bátorítanák el attól hogy ezt a mintát kövesse, ha gyermekében potenciált lát! Üdv és hajrá piros fehér zöld ❤🤍💚
Pont ez a lényeg, amit ti is felhoztatok: Megéri az ember lelkét (az őszinte lelkesedésre gondolok) feláldozni azért, hogy cserébe beteljesítsen egy akármilyen karriert? Szerintem ha valakinek elveszik a gyerekkorát, és egy sportrobotot képeznek belőle, azt utána hiába ünnepli mindenki, ha ő maga kiélvezni nem tudja. Mert az emberi lélek nem úgy van felépítve, hogy abból csak a rossz dolgok kivehetők, és a jó dolgok bent maradnak. Ha kiveszed egy emberből a félelmet mondjuk, akkor kiveszed annak inverzét is, tehát a sikerélményt. Aki magára erőszakolja a robotszellemet, és elhatározza, hogy nem retten meg a kudarcoktól, ezt az életfelfogást pedig magába implantálja, az végül a siker adta extázist sem fogja átélni, mert ahhoz, hogy extázist élj át, előtte óriási szenvedéssel meg kell mutatni az agynak, hogy honnan van a feljebb? Nem tudom, ez mennyire érthető, de a lényeg, hogy aki egy karrierista robot, az soha nem fogja átélni az igazi boldogságot. Ugrálni attól még ugrálhat a kupával, futkoshat, örömködhet LÁTSZÓLAG, de azt az igazi belső szárnyalást sanszos, hogy sosem fogja érezni, mert ahhoz kellett volna egy boldog gyerekkor, hogy magának az érzésnek "biológiája" kialakulhasson benne. Végtelen pénze lesz, ott fog ülni a yacht-ján egy külön jacuzziban, iszogatva a legmárkásabb Whisky-t, de közben belül olyan üres lesz, mint a labda belseje. Úgyhogy ez az óriási alku a sikerért. Én azokat a sportolókat irigylem leginkább, akiben valahogy megmaradt a lelkesedés, és azzal együtt vállnak sikeressé, és gazdaggá.
@@patronpatron Szerintem más az, ha valakit az élet tör meg, úgymond utólag ábrándul ki mindenből, mint az, aki elve robotként élte le az egész gyerekkorát, érzelmi kilengései szinte egyáltalán nincsenek, és nem is voltak soha.
Dominik gyerekkorát nem vették el csak egyszerűen MÁS gyerekkora volt nem átlagos...a hobbyának élt a legnagyobb büntetés az volt számára , ha az apukája megtiltotta, hogy edzésre menjen.. egyszerűen más értékrend...
@@szera22 De ezt Dominik maga nyilatkozta, hogy neki nincs semmi összehasonlítási alap. Számára mindig csak a foci létezett, kénytelen volt azt megszeretni. Stockholm szindróma. Egy csúnya példával élve, aki mondjuk egy cellában születne, és ott nőne fel, soha semmit nem látna a világból, számára a cella lenne minden, az otthon, az élet. Ha Dominik maga nyilatkozza azt, hogy egyik barátja se cserélne vele még a jelenlegi sikerei ellenére sem azok közül, akik ismerik a gyerekkorát, az azért nagyon kemény.
@@KarthikeyanNarain A gyerekeknek sincs összehasonlítási alapjuk milyen lett volna, ha egy jó fej apukájuk van aki támogatja a hobbyjukat tehát Dominik ezt választotta és támogatást kapott. Nyilatkozatai lazák, van önbizalma ez a belemagyarázott elvették a gyermekkorát ezzel nem értek egyet. Azzal van baj akik lobálták a lábukat célnélkül...
@@szera22 Nem ő választotta a focit, hanem az apja. Két évesen egy gyereknek nincs még önálló választási lehetősége. Ő abban szocializálódott, úgy nőtt fel, hogy az apja elérakta a labdát, és fejlődésre "ítélte". Én senkire nem mondom, hogy jó, vagy rossz dolgot tett ezzel. Csak azt, hogy mindennek megvan a maga áldozata, a maga negatív oldala. És én sem áldoznám fel a már régen leélt gyerekkoromat semmilyen jelenlegi sikerért. Mint ahogy Szoboszlai gyerekkori barátai sem cserélnének vele.
Azért az durva, hogy másfél évesen már arra nevelte a gyereket, hogy focista legyen. És mi lett volna, ha az a gyerek azt mondja, nyilván nem másfél évesen hanem később, hogy köszi apu nem, én ezt nem akarom. Olyan mintha a saját életét akarta volna megvalósítani az apuka a gyerekével. Durva komment tudom, ezt egy focit imádó, anyaként, szülőként is írom. Valójában milyen kapcsolat van ott gyerek és apa között, ha a gyerekkor így telt, milyen felnőtt lesz később. Van mire persze, de azért van egy kis büszkeség Dominikben, tudatosan irányitja a kommunikációt is. Kő, papír, olló is sok mindent elmond
Lelkileg Dominik nem szenvedett semmiféle sérülést . Ha abból indulunk ki hogy a Liverpool első edzőmérkőzése után főleg az édesapjának mondott köszönetet akkor nem bánt meg semmit . Azt hogy a gyerekkori barátai mit mondanak, szóval inkább hagyjuk. 🤔
a túl alázatosság se kifizetődő. a szerb-horvát-montenegró régió pedig nem kérdez-ne hanem berúgja az ajtót. és kész. ... jól beszél a Hrutka, hisz v.hol előbb-utóbb kijön h. nem volt gyerkőc kora, és max. majd a gyereke révén akarja-ná pótolni. jó sokat keres, de a lóvé nem minden. ...
Szerintem mi félre értelmezzük az alázat kifejezést. Nem meghunyászkodni kell, hanem tisztelettel hozzáállni a környezethez. És a környezet például Szoboszlai esetében ultra-profi ezért az ő hozzáállásának ezt tükrözni kell. Lásd: fitten érkezni edzőtáborba. Nálam ez az alázat.
Én magyarországon nem adnék 1 milliónal nagyobb fizetést!!Közben már nb3ban is ennyit keresnek.itthon csak afradinál lehetne kiemelten keresni!Többi csapatnál minek??nem mindegy hogy nb1ben 4.vagy 10.valaki?Szerintem full mind1
Magyarországon már a megyeibe is inkább a haver játszik, nem a tehetséges fiatal. Itt háttér nélkül 5x olyan nehéz eljutni bárhova mint máshol. Gondolom kint is van akinek könnyebben megy, de nálunk ez feltünően így van.
Szerintem az eddigi legjobb adás.
Rudi a költő akit mindig jó hallgatni
Andris a felnőttbe bújt gyerek ( pozitív értelemben)
Iván a profi!
( azért egy sárga Corsas fotót mindenki megnézne...)
Érdekes volt ezt a részt végighallgatni főleg Dele Alli aktuális interjúja tükrében.
Mennyire jellemző ez a magyar lélekre, hogy a magyar labdarúgás elmúlt 50 évének legsikeresebb sztoriját is képesek vagytok a legsötétebb oldalról megközelíteni! Szerintem minden sikeres futballkarrier mögött létezik egy trauma , egy szomorú történet vagy akár egy tragédia! Mivel jobb annak a brazil csodagyereknek a gyerekkora aki az apját sosem látta, vagy nyomorban nőtt fel és a riói gettók szörnyűségeiben szocializálódott mint például Dominik gyerekkora aki egy európai,középosztálybeli, gondoskodó családban nő fel? Vagy a szupermodern társadalmakban nevelkedett Zidane, Ribery vagy Thomas Müller sem kellett semmiről le mondjon gyermekkorában? Hogyan tudjuk ezt a gondolatmenetet a felé terelni hogy nagy eséllyel sosem fogja tudni felnőttként élvezni sikereinek gyümölcseit? Még ha ezt ti nem is mondjátok ki a komment szekció tele van ilyenekkel! Dominik neveltetése mellesleg nem precedens nélküli a magyarországi sportéletben, gondoljunk csak Polgár Juditra. Persze mindennek megvan a hátulütője és az ára az életben de alapjában véve egyetlen egy magyarországi apát sem bátorítanák el attól hogy ezt a mintát kövesse, ha gyermekében potenciált lát! Üdv és hajrá piros fehér zöld ❤🤍💚
(mert picit több infót tudunk, mint te!) 😉😊 - de érdekes gondolatokat írtál, köszi! 🙏🏻
Pont ez a lényeg, amit ti is felhoztatok: Megéri az ember lelkét (az őszinte lelkesedésre gondolok) feláldozni azért, hogy cserébe beteljesítsen egy akármilyen karriert? Szerintem ha valakinek elveszik a gyerekkorát, és egy sportrobotot képeznek belőle, azt utána hiába ünnepli mindenki, ha ő maga kiélvezni nem tudja. Mert az emberi lélek nem úgy van felépítve, hogy abból csak a rossz dolgok kivehetők, és a jó dolgok bent maradnak. Ha kiveszed egy emberből a félelmet mondjuk, akkor kiveszed annak inverzét is, tehát a sikerélményt. Aki magára erőszakolja a robotszellemet, és elhatározza, hogy nem retten meg a kudarcoktól, ezt az életfelfogást pedig magába implantálja, az végül a siker adta extázist sem fogja átélni, mert ahhoz, hogy extázist élj át, előtte óriási szenvedéssel meg kell mutatni az agynak, hogy honnan van a feljebb? Nem tudom, ez mennyire érthető, de a lényeg, hogy aki egy karrierista robot, az soha nem fogja átélni az igazi boldogságot. Ugrálni attól még ugrálhat a kupával, futkoshat, örömködhet LÁTSZÓLAG, de azt az igazi belső szárnyalást sanszos, hogy sosem fogja érezni, mert ahhoz kellett volna egy boldog gyerekkor, hogy magának az érzésnek "biológiája" kialakulhasson benne. Végtelen pénze lesz, ott fog ülni a yacht-ján egy külön jacuzziban, iszogatva a legmárkásabb Whisky-t, de közben belül olyan üres lesz, mint a labda belseje. Úgyhogy ez az óriási alku a sikerért. Én azokat a sportolókat irigylem leginkább, akiben valahogy megmaradt a lelkesedés, és azzal együtt vállnak sikeressé, és gazdaggá.
@@patronpatron Szerintem más az, ha valakit az élet tör meg, úgymond utólag ábrándul ki mindenből, mint az, aki elve robotként élte le az egész gyerekkorát, érzelmi kilengései szinte egyáltalán nincsenek, és nem is voltak soha.
Dominik gyerekkorát nem vették el csak egyszerűen MÁS gyerekkora volt nem átlagos...a hobbyának élt a legnagyobb büntetés az volt számára , ha az apukája megtiltotta, hogy edzésre menjen.. egyszerűen más értékrend...
@@szera22 De ezt Dominik maga nyilatkozta, hogy neki nincs semmi összehasonlítási alap. Számára mindig csak a foci létezett, kénytelen volt azt megszeretni. Stockholm szindróma. Egy csúnya példával élve, aki mondjuk egy cellában születne, és ott nőne fel, soha semmit nem látna a világból, számára a cella lenne minden, az otthon, az élet. Ha Dominik maga nyilatkozza azt, hogy egyik barátja se cserélne vele még a jelenlegi sikerei ellenére sem azok közül, akik ismerik a gyerekkorát, az azért nagyon kemény.
@@KarthikeyanNarain A gyerekeknek sincs összehasonlítási alapjuk milyen lett volna, ha egy jó fej apukájuk van aki támogatja a hobbyjukat tehát Dominik ezt választotta és támogatást kapott. Nyilatkozatai lazák, van önbizalma ez a belemagyarázott elvették a gyermekkorát ezzel nem értek egyet. Azzal van baj akik lobálták a lábukat célnélkül...
@@szera22 Nem ő választotta a focit, hanem az apja. Két évesen egy gyereknek nincs még önálló választási lehetősége. Ő abban szocializálódott, úgy nőtt fel, hogy az apja elérakta a labdát, és fejlődésre "ítélte". Én senkire nem mondom, hogy jó, vagy rossz dolgot tett ezzel. Csak azt, hogy mindennek megvan a maga áldozata, a maga negatív oldala. És én sem áldoznám fel a már régen leélt gyerekkoromat semmilyen jelenlegi sikerért. Mint ahogy Szoboszlai gyerekkori barátai sem cserélnének vele.
Azért az durva, hogy másfél évesen már arra nevelte a gyereket, hogy focista legyen. És mi lett volna, ha az a gyerek azt mondja, nyilván nem másfél évesen hanem később, hogy köszi apu nem, én ezt nem akarom. Olyan mintha a saját életét akarta volna megvalósítani az apuka a gyerekével. Durva komment tudom, ezt egy focit imádó, anyaként, szülőként is írom. Valójában milyen kapcsolat van ott gyerek és apa között, ha a gyerekkor így telt, milyen felnőtt lesz később. Van mire persze, de azért van egy kis büszkeség Dominikben, tudatosan irányitja a kommunikációt is. Kő, papír, olló is sok mindent elmond
Valahogy így van.
Szoboszlai top20as lesz a világon 2023-2030 között
Lelkileg Dominik nem szenvedett semmiféle sérülést . Ha abból indulunk ki hogy a Liverpool első edzőmérkőzése után főleg az édesapjának mondott köszönetet akkor nem bánt meg semmit . Azt hogy a gyerekkori barátai mit mondanak, szóval inkább hagyjuk. 🤔
a túl alázatosság se kifizetődő. a szerb-horvát-montenegró régió pedig nem kérdez-ne hanem berúgja az ajtót. és kész. ... jól beszél a Hrutka, hisz v.hol előbb-utóbb kijön h. nem volt gyerkőc kora, és max. majd a gyereke révén akarja-ná pótolni. jó sokat keres, de a lóvé nem minden. ...
Szerintem mi félre értelmezzük az alázat kifejezést. Nem meghunyászkodni kell, hanem tisztelettel hozzáállni a környezethez. És a környezet például Szoboszlai esetében ultra-profi ezért az ő hozzáállásának ezt tükrözni kell. Lásd: fitten érkezni edzőtáborba. Nálam ez az alázat.
Én magyarországon nem adnék 1 milliónal nagyobb fizetést!!Közben már nb3ban is ennyit keresnek.itthon csak afradinál lehetne kiemelten keresni!Többi csapatnál minek??nem mindegy hogy nb1ben 4.vagy 10.valaki?Szerintem full mind1
Magyarországon már a megyeibe is inkább a haver játszik, nem a tehetséges fiatal. Itt háttér nélkül 5x olyan nehéz eljutni bárhova mint máshol. Gondolom kint is van akinek könnyebben megy, de nálunk ez feltünően így van.