GEGE/6363 szerintem nagyon jó előadó, neki a szövegei a fontosabbak (tehát nem "vibe zene" vagy bármi hasonló mentegetőző homály) ő számomra inkább maga a közlés és a hip-hop szeretete. Felveti a rap közhelyszótárat is, bár számomra ezek jogos műfajbeli kellékek, amik arányai rendben vannak. Sokat ír a magyar nihilről, amit az érezhetően egyre jobban izolálódó vidékiek érezhetnek a legjobban, így fontosnak érzem, azonosulni lehet vele. (ha már vibe zenét akarunk nagyon XD neki is van, ahol inkább a szójátékok különlegesek, amik mindig egy tematikára épülnek és tartják a formát - könnyedebb zenék, de érezni a nyelvhasználaton a minőséget, azt, amitől különleges egy rím: váratlan és új szópárosítások, mondatszerkezet cserék. A zenéről mint egyetemes cuccról: Lehetetlen behatárolni, ítéletet mondani egy zenéről (jó vs rossz) 1 ember mindig lesz mindegyik oldalon, tehát a zenei minőség relatív. Az már más, ha a teljes igénytelenséget és érezhető romlást mondjuk ki, mint ahogy tettétek Desh-el kapcsolatban. Jogos, ne hazudjunk. Nem menti meg, hogy sokaknak tetszik. Az a suttyóskodó fuxember, -a füves cigi de menő- stílus nem képvisel egyedi karaktert és kimondhatóan igénytelen. Azt nem is említve hogy egy gimnáziumban arányaiban nehéz alapvetően zenéről beszélni, bármiről ami megtetszett. 5 mainstream neven kívül kultúrsüketség van. (ez nem egy axióma, ez egy rossz tapasztalásom) Ezt sajnálom a kis előadókban. Konkrétan semmit nem kapnak, a Mainstreamek semmit nem adnak. A mainstreammel nem az az első bajom, hogy mainstram, mert létezik ilyen ellenszenv is, hanem hogy eléri a nyitottság hiányát, az igényeket szűkítik. Azariah-t pl. azért bírom nagyon, mert ezt a nyitottságot szokta promózni, illetve VÍZIÓJA van, egyedi stílusa, vagy azzá teszi az inspirációit. (Vele kapcsolatban is kezd érdekes megérzésem lenni, de ez lehet az idő - a periódus)
GEGE/6363 szerintem nagyon jó előadó, neki a szövegei a fontosabbak (tehát nem "vibe zene" vagy bármi hasonló mentegetőző homály) ő számomra inkább maga a közlés és a hip-hop szeretete. Felveti a rap közhelyszótárat is, bár számomra ezek jogos műfajbeli kellékek, amik arányai rendben vannak. Sokat ír a magyar nihilről, amit az érezhetően egyre jobban izolálódó vidékiek érezhetnek a legjobban, így fontosnak érzem, azonosulni lehet vele. (ha már vibe zenét akarunk nagyon XD neki is van, ahol inkább a szójátékok különlegesek, amik mindig egy tematikára épülnek és tartják a formát - könnyedebb zenék, de érezni a nyelvhasználaton a minőséget, azt, amitől különleges egy rím: váratlan és új szópárosítások, mondatszerkezet cserék. A zenéről mint egyetemes cuccról: Lehetetlen behatárolni, ítéletet mondani egy zenéről (jó vs rossz) 1 ember mindig lesz mindegyik oldalon, tehát a zenei minőség relatív. Az már más, ha a teljes igénytelenséget és érezhető romlást mondjuk ki, mint ahogy tettétek Desh-el kapcsolatban. Jogos, ne hazudjunk. Nem menti meg, hogy sokaknak tetszik. Az a suttyóskodó fuxember, -a füves cigi de menő- stílus nem képvisel egyedi karaktert és kimondhatóan igénytelen. Azt nem is említve hogy egy gimnáziumban arányaiban nehéz alapvetően zenéről beszélni, bármiről ami megtetszett. 5 mainstream neven kívül kultúrsüketség van. (ez nem egy axióma, ez egy rossz tapasztalásom) Ezt sajnálom a kis előadókban. Konkrétan semmit nem kapnak, a Mainstreamek semmit nem adnak. A mainstreammel nem az az első bajom, hogy mainstram, mert létezik ilyen ellenszenv is, hanem hogy eléri a nyitottság hiányát, az igényeket szűkítik. Azariah-t pl. azért bírom nagyon, mert ezt a nyitottságot szokta promózni, illetve VÍZIÓJA van, egyedi stílusa, vagy azzá teszi az inspirációit. (Vele kapcsolatban is kezd érdekes megérzésem lenni, de ez lehet az idő - a periódus)
Egyébként neki is sok zenéje szól minden féle drogról. De az is sokkal autentikusabban, mint másoknál.