Botos Tibor Gitárművész - Tékozló fiú

Meddig süllyedhetek még, és vajon hol vagyok
Titkon most is reménykedem, hogy csak álmodom
Elcserélném sorsomat egy kóbor kutyával
Egyenlővé váltam én a porral, a sárral
Éhes vagyok, a ruhám szakadt úgy lefürdenék
Elmondanám, mit szenvedek, de velem ki beszél
Azt eszem, amit mások már a szemétbe dobtak
Lassan, mint egy férget engem úgy eltaposnak
Apám házában, mint király, én úgy éltem ott
A család leste nekem minden kis gondolatom
De lázadásom csóró fejem ide kergetett
Istenem a kegyelmedből mond, jut e nekem?
Egy hang mondja lelkemből oly szelíden
Majd apám letörli a könnyeimet
De haza így hogy mehetnék?
Eltűnt előlem a fény
Az első lépések oly nehezek
De döntöttem végre haza megyek
Két karját kitárja felém
Az életem-megnyertem én.