Szerintem azért zseniális a Te személyed és amit képviselsz mert ahogy telik az idő, napról napra bebizonyítod, hogy egy rendkívül intelligens ember vagy. Mindezt a saját stílusodban tudod közölni, végtelenül egyszerű de szépen megfogalmazott gondolatokkal. Így tovább Vince mert elképzelni sem tudod milyen értékes az amit Te képviselsz. Kívánom, hogy megtaláld a szélesebb közönséged és olyan emberek is rád találjanak mint Én is voltam. Különleges és elvont humorod mögött egy óriási elméleti tudás és egy a végletekig nagy filozófus bújik meg. Volt szerencsém a Csengery utcában egyszer találkozni és kezet fogni veled, akkor amikor még nem készítettél ilyen jellegű tartalmakat. Örülök, hogy már akkor is láttam benned azt a potenciált amit még csak most kezdtél el kibontakoztatni. Sok sikert és a legjobbakat kívánom neked!
Én olyan szakot választottam, ami szar és személy szerint örültem volna annak, ha egy szülőm megmondja, hogy ez baromság és 90%, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni vele, ha meg igen, akkor is éhbérért fogok dolgozni. Viszont ha meg ezt mondták volna nekem, és valami piacképesebb szakra mentem volna, akkor most lehet utálnám a munkám, és azt mondanám, hogy milyen kár, hogy letörték a szárnyaim, és mi lett volna ha abba az 1%-ba tartozom, aki sikeres abba, amit eredetileg akartam, és most nem gyűlölnék felkelni minden reggel. Ez nagyon nehéz kérdés. Az a véleményem, hogy a szakma választáshoz MÁZLI kell. Vannak emberek, akik a suliban a matekért, fizikáért, infóért meg egyéb versenyképes szakmához kapcsolódó tárgyakért éltek-haltak, ez kötötte le őket, és emiatt jó szakra mentek egyetemre, és jól élnek. Vannak, akikre a szüleik erőltettek rá egy szakmát, csakhogy később könnyebb legyen a gyermekük élete - ennek lehet jó vége is, hogy közben megszerette, és hálás érte, viszont rosszabb vége is - hogy annyira nem megy neki, hogy képtelen azon a területen dolgozni, és csak motiválatlanul végig bukdácsolta az egyetemet. És vannak az olyanok, mint én: bárcsak valaki szólt volna, hogy az álmom egy barmoság, és elfogom cseszni a huszas éveim.
Месяц назад+26
Tanácsot csak attól fogadj el, aki már ott tart, ahová te tartasz!
Szerintem azok, akik azt mondják, hogy ne próbálkozz, azoknak is voltak álmaik, csak nem tudták őket megvalósítani, és mivel nem tudják, hogy mit vesztettek vele, azt mondják, "így is jó" és már nem próbálkoznak, hanem csak energiát akarnak spórolni.
Szekta tag vagyok-leszek. A 90-és években visszaköltöztem Németországból egy ösztöndíj után. Hat a németek sem a happiness kultúra mondjuk de otthon fél éven belül klinikailag depressziós lettem. Bármi ötletem tervem volt 25 miért nem fog menni válasz ért. 10 év után nem bírtam mentem tovább. Szerintem a panaszkodas szintje az anyagilag jobban elő magyarok között a legrosszabb miközben a valóban szegényebbek optimistábbak. Egy horvát és olasz út és egy síelés között valami egzotikus hobbi utáni sörözésen az “elviselhetetlen” magyar életről hallani beszámolókat. Szerintem otthon nem a pénz hiányzik nekem legalábbis nem hanem egy kis valódi optimizmus jókedv és talán kicsivel több kedvesség az egymás közti kommunikációban.
Mondtam a kolléganőmnek, hogy gondolkodom egy másik munkahelyen, mert itt már nem érzem jól magam. Elkezdi, hogy lusta vagyok, és hogy mit gondolok én, hisz mindenhol dolgozni kell meg tűrni.... erre közlöm vele, hogy hát jó, ezt értem, de biztosan van egy ettől jobb hely számomra, ahol esetleg jobban érzem magam, nem szabad beletörődni dolgokba és feladni. Az volt a válasza, hogy kiba...tt gyerekes a gondolkodásom. :D Itt be is fejeztem a vele való beszélgetést.
Kifejezetten tetszenek a reformált kifejezéseid, mint például a magas mák szindróma, vagy a savanyú a szőlő komplexus. Felettébb zseniálisnak tartom őket.
Fontos, hogy kikkel veszed körbe magad és kivel osztod meg a gondolataid. A családod nem minden esetben lehet jó közeg számodra, viszont a magad által jól megválasztott barátaid és példaképeid sokban befolyásolhatnak: ha 3 nyomorulttal tartod a kapcsolatot, akkor te leszel a negyedik, viszont ha számodra 3 példaértékű emberrel, akkor idővel te leszel a negyedik😊
Szerintem nagyon egyszerűen egy primitív elhárító mechanizmusra lehet visszavezetni ezt a társadalmi rákot: projekció és/vagy projektív identifikáció. Az emberek generációk óta ezt kapták, szar az élet, szenvedni kell. Megfűszerezte az is, hogy ez erény lett, a nehéz munka a munka, a többi naplopás. Kapálj, gyomlálj, fájjon a derekad, minél több vízhólyag van a kezeden, annál értékesebb vagy. Aki meg az asztal előtt ül és gondolkodik, nem csinál semmit. Nyílván mindkét esetben vannak szélsőségek és valahol a kettő között kéne elhelyzkedni, hogy kiegyensúlyozzuk a szellemi és a fizikai munkát. Egy ilyen társadalom/közösség nem fog tudni támogatni. Sosem kaptak támogatást ők sem. Szeretnek lehúzni. Nem csak munkában, karrierválasztásban, hanem olyan egyszerű mindennapi mozzanatokban is kapod a megvető non-verbális savat, lehúzást, mikor pl láthatóan jó kedvvel szállsz fel a villamosra. Mindenki csak bámul, hogy "ez a nyomorult meg minek örül így, miért nem utálja az életét, mikor én csak a halált várom 20 éve?". Lehangoló. A kognitív disszonanciás/savanyú szőlős résszel 100%-ban egyetértek. Sosem fogják beismerni maguknak, hogy valamit elcsesztek, az felelősségvállalást jelentene, ami meghaladja képességeiket. Helyette könnyebb hárítani: "nem én basztam el, neki volt szerencséje" vagy "ha ő az én helyembe lenne, ő is elbaszta volna", vagy " ha én lennék az ő helyében, nekem is sikerült volna" stb. Mindből hiányzik az hogy mit tehetne másképp, hol rontotta el, tehát az önreflexió. Ezen kívül figyelmen kívül hagyja a másik munkáját, erőfeszítéseit és ezek elismerését. (Zárójel: egyetemen - szintén pszichológia- elsőévben egy tanárunk (aki pszichológus) próbált lebeszélni egy évfolyamot a szakról, mert "úgysem fogjuk semmire sem vinni". Elgondolkodtató, hogy saját lelki világával, életével mennyire lehet elégedett az, aki elsőéves naív, csillogó szemű emberek szárnyait tördeli heti 1× kötelező gyakorlat keretein belül). 🦦
Én ebben nőttem fel. Mikor kislány voltam, autoszerelo meg katona akartam lenni - anyám leugatott, hogy lány vagyok. Aztán beleszerettem a cukrászdába kb. 8 éves koromban, és ki tartottam, de azzal is le lettem szólva, mert gyenge vagyok a lábaim stb stb. Szóval cserébe, hogy megszakítottam az életemben ezt a negatívat, de legalább kishituseggel kuszkodve igyekszek valamit alkotni és probalkozni🤷🏼♀️
talakoztam egy magyar parral itt kulfodon, es mikor a gyerekuk lecibalta egy fa agat akkor megkerdeztek, hogy: "nem szegyenled magad? az neki faj" en meg mondom, szegeny gyerek lepecseteltek a felnott korat egy tetves fa miatt..
Szerintem meg kell különböztetni az álmokat a reális céloktól. Én nem azt várom, hogy feltétel nélkül támogassák a hülyeségeim, hanem hogy segítsenek tájékozott döntést hozni, pro és kontra. És ebben bizony a "kontra" rész is nagyon fontos. Igyekszem ugyanilyen lenni, amikor valami hozzám fordul. Másrészt úgy gondolom, hogy a végtelen pozitivitás, avagy "bármi lehetsz, csak igazán akarnod kell" a világ legnagyobb bullshitje, 9of10 embernél egyenes út a frusztrációhoz (mert nem reális célokat tűz ki, hanem elérhetetlen álmokkal küzd)
Viszont ha meg sem próbálja az ember akkor minek el? Mikor elindul valamerre akadályba fog ütközni és akkor módosít. Mindenképpen jól jár. Jó barát szerintem “irreális célokról” jó kérdéseket tesz fel a hogyan és miért és hol kezdje és mi a védőháló témákban nem megítélése szerint előre eldönti hogy valami nem reális… Szerintem otthon túl sokan hiszik hogy a racionalitás abszolút és a legfontosabb az életben, az ő igazságuk az egyetlen és h joguk van főleg az új generáció fele döntéseket hozni helyettük . Tisztelet a kivételnek
Én a másik rossz véglet vagyok. Nekem nem szokásom senkit visszahúzni, de akkor se ha voltaképp baromságot csinál az illető. Nem szívesen veszem el a kedvét a kis terveitől senkinek, bűtudatom van tőle.
Ez miatt van az, hogy úgy kell hozzáállni a világhoz, hogy vagy te a "főszereplő" és a többiek meg a "mellékszereplők", akikre nem feltétlen kell mindig hallgatni az ilyen negatív áradatok során mert csak "mellékszereplők". Kit érdekel egy mellékszereplő véleménye?
ez érdekes gondolat, mert teljesen logikusnak és érhetőnek tűnik hogy ez a kérdés örökletes , mármint hogy azok akik igy ki akartak tűnni a tömegből meghaltak, megölték őket és ezért hát ugye nekik kevesebb a leszármazottjaik száma... csak hát ez a gondolat nem helyes :) csak a genetika az örökletes, a testi adottságok az örökletesek és semmi más :) minden mást az egyénben csak a körülmény határozz meg, legyen az akár emberi vagy isteni eredetű tulajdonképp a genetika lélekkel megáldott verziója feldolgozza a körülötte lévő információt, melynek hatására el tudja magát különíteni tőle, lényegében ez az öntudatra ébredés :) és annak függvényében hogy a lélekbe az Úr mennyi szikrát adott, lesz az egyén "fényes" avagy "sötét" tehát az ilyen "ki akarok tűnni a tömegből" egyének sosem tudnak "kihalni" mert származásuk nem örökletességen alapul. persze az ördög előszeretettel próbálja meg elnyomni őket, de hát ez már csak így megy. :) 8:03 - 8:22 ez tök jó gondolat :) eddig ez a legjobb videó a csatornán! 👍
2 perce nezem a videot. kendozetlen leszek, mert kozossegi mediara ha ki merted tenni magad akkor valszeg a kritikaturokepesseged is jo. ha zongorista akarsz lenni akkor elobb legyel zongorista, es akkor youtube-ra mar csak a sikertortenetedet kell felrakni. de azert megnezem a video tobbi reszet is.
Szerintem azért zseniális a Te személyed és amit képviselsz mert ahogy telik az idő, napról napra bebizonyítod, hogy egy rendkívül intelligens ember vagy. Mindezt a saját stílusodban tudod közölni, végtelenül egyszerű de szépen megfogalmazott gondolatokkal.
Így tovább Vince mert elképzelni sem tudod milyen értékes az amit Te képviselsz.
Kívánom, hogy megtaláld a szélesebb közönséged és olyan emberek is rád találjanak mint Én is voltam.
Különleges és elvont humorod mögött egy óriási elméleti tudás és egy a végletekig nagy filozófus bújik meg.
Volt szerencsém a Csengery utcában egyszer találkozni és kezet fogni veled, akkor amikor még nem készítettél ilyen jellegű tartalmakat.
Örülök, hogy már akkor is láttam benned azt a potenciált amit még csak most kezdtél el kibontakoztatni.
Sok sikert és a legjobbakat kívánom neked!
Én olyan szakot választottam, ami szar és személy szerint örültem volna annak, ha egy szülőm megmondja, hogy ez baromság és 90%, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni vele, ha meg igen, akkor is éhbérért fogok dolgozni. Viszont ha meg ezt mondták volna nekem, és valami piacképesebb szakra mentem volna, akkor most lehet utálnám a munkám, és azt mondanám, hogy milyen kár, hogy letörték a szárnyaim, és mi lett volna ha abba az 1%-ba tartozom, aki sikeres abba, amit eredetileg akartam, és most nem gyűlölnék felkelni minden reggel.
Ez nagyon nehéz kérdés. Az a véleményem, hogy a szakma választáshoz MÁZLI kell. Vannak emberek, akik a suliban a matekért, fizikáért, infóért meg egyéb versenyképes szakmához kapcsolódó tárgyakért éltek-haltak, ez kötötte le őket, és emiatt jó szakra mentek egyetemre, és jól élnek.
Vannak, akikre a szüleik erőltettek rá egy szakmát, csakhogy később könnyebb legyen a gyermekük élete - ennek lehet jó vége is, hogy közben megszerette, és hálás érte, viszont rosszabb vége is - hogy annyira nem megy neki, hogy képtelen azon a területen dolgozni, és csak motiválatlanul végig bukdácsolta az egyetemet.
És vannak az olyanok, mint én: bárcsak valaki szólt volna, hogy az álmom egy barmoság, és elfogom cseszni a huszas éveim.
Tanácsot csak attól fogadj el, aki már ott tart, ahová te tartasz!
Pontosan!
Én is gondolkodtam már ezen, és hasonló összefüggésekre jutottam. Köszi, hogy megerősítesz ebben.
Szerintem azok, akik azt mondják, hogy ne próbálkozz, azoknak is voltak álmaik, csak nem tudták őket megvalósítani, és mivel nem tudják, hogy mit vesztettek vele, azt mondják, "így is jó" és már nem próbálkoznak, hanem csak energiát akarnak spórolni.
Szekta tag vagyok-leszek. A 90-és években visszaköltöztem Németországból egy ösztöndíj után. Hat a németek sem a happiness kultúra mondjuk de otthon fél éven belül klinikailag depressziós lettem. Bármi ötletem tervem volt 25 miért nem fog menni válasz ért. 10 év után nem bírtam mentem tovább. Szerintem a panaszkodas szintje az anyagilag jobban elő magyarok között a legrosszabb miközben a valóban szegényebbek optimistábbak. Egy horvát és olasz út és egy síelés között valami egzotikus hobbi utáni sörözésen az “elviselhetetlen” magyar életről hallani beszámolókat. Szerintem otthon nem a pénz hiányzik nekem legalábbis nem hanem egy kis valódi optimizmus jókedv és talán kicsivel több kedvesség az egymás közti kommunikációban.
Mondtam a kolléganőmnek, hogy gondolkodom egy másik munkahelyen, mert itt már nem érzem jól magam. Elkezdi, hogy lusta vagyok, és hogy mit gondolok én, hisz mindenhol dolgozni kell meg tűrni.... erre közlöm vele, hogy hát jó, ezt értem, de biztosan van egy ettől jobb hely számomra, ahol esetleg jobban érzem magam, nem szabad beletörődni dolgokba és feladni. Az volt a válasza, hogy kiba...tt gyerekes a gondolkodásom. :D Itt be is fejeztem a vele való beszélgetést.
Kifejezetten tetszenek a reformált kifejezéseid, mint például a magas mák szindróma, vagy a savanyú a szőlő komplexus. Felettébb zseniálisnak tartom őket.
Fontos, hogy kikkel veszed körbe magad és kivel osztod meg a gondolataid. A családod nem minden esetben lehet jó közeg számodra, viszont a magad által jól megválasztott barátaid és példaképeid sokban befolyásolhatnak: ha 3 nyomorulttal tartod a kapcsolatot, akkor te leszel a negyedik, viszont ha számodra 3 példaértékű emberrel, akkor idővel te leszel a negyedik😊
Igazad van, én is gyakran találkozom ezzel. Már megtanultam kezelni. Én életem, én döntéseim. :)
Szerintem nagyon egyszerűen egy primitív elhárító mechanizmusra lehet visszavezetni ezt a társadalmi rákot: projekció és/vagy projektív identifikáció. Az emberek generációk óta ezt kapták, szar az élet, szenvedni kell. Megfűszerezte az is, hogy ez erény lett, a nehéz munka a munka, a többi naplopás. Kapálj, gyomlálj, fájjon a derekad, minél több vízhólyag van a kezeden, annál értékesebb vagy. Aki meg az asztal előtt ül és gondolkodik, nem csinál semmit. Nyílván mindkét esetben vannak szélsőségek és valahol a kettő között kéne elhelyzkedni, hogy kiegyensúlyozzuk a szellemi és a fizikai munkát.
Egy ilyen társadalom/közösség nem fog tudni támogatni. Sosem kaptak támogatást ők sem. Szeretnek lehúzni. Nem csak munkában, karrierválasztásban, hanem olyan egyszerű mindennapi mozzanatokban is kapod a megvető non-verbális savat, lehúzást, mikor pl láthatóan jó kedvvel szállsz fel a villamosra. Mindenki csak bámul, hogy "ez a nyomorult meg minek örül így, miért nem utálja az életét, mikor én csak a halált várom 20 éve?". Lehangoló.
A kognitív disszonanciás/savanyú szőlős résszel 100%-ban egyetértek. Sosem fogják beismerni maguknak, hogy valamit elcsesztek, az felelősségvállalást jelentene, ami meghaladja képességeiket. Helyette könnyebb hárítani: "nem én basztam el, neki volt szerencséje" vagy "ha ő az én helyembe lenne, ő is elbaszta volna", vagy " ha én lennék az ő helyében, nekem is sikerült volna" stb. Mindből hiányzik az hogy mit tehetne másképp, hol rontotta el, tehát az önreflexió. Ezen kívül figyelmen kívül hagyja a másik munkáját, erőfeszítéseit és ezek elismerését.
(Zárójel: egyetemen - szintén pszichológia- elsőévben egy tanárunk (aki pszichológus) próbált lebeszélni egy évfolyamot a szakról, mert "úgysem fogjuk semmire sem vinni". Elgondolkodtató, hogy saját lelki világával, életével mennyire lehet elégedett az, aki elsőéves naív, csillogó szemű emberek szárnyait tördeli heti 1× kötelező gyakorlat keretein belül).
🦦
Köszi a videót, nagyon felemelő és bátorító az üzeneted! ✌️Jó volt hallani.
Én ebben nőttem fel. Mikor kislány voltam, autoszerelo meg katona akartam lenni - anyám leugatott, hogy lány vagyok. Aztán beleszerettem a cukrászdába kb. 8 éves koromban, és ki tartottam, de azzal is le lettem szólva, mert gyenge vagyok a lábaim stb stb. Szóval cserébe, hogy megszakítottam az életemben ezt a negatívat, de legalább kishituseggel kuszkodve igyekszek valamit alkotni és probalkozni🤷🏼♀️
Mint mikor a szüleim azt mondták, hogy ne fussak félmaratont meg maratont mert az hülyeség. ¯\_(ツ)_/¯
Remélem azóta már futod a félmaratonokat
@@zzraven362 már a maratonokat is, de nem mondom el nekik
@@l1lyzz Jol teszed,ne is.
Jaj de jó videó szívjam be a kukidat
❤
talakoztam egy magyar parral itt kulfodon, es mikor a gyerekuk lecibalta egy fa agat akkor megkerdeztek, hogy: "nem szegyenled magad? az neki faj" en meg mondom, szegeny gyerek lepecseteltek a felnott korat egy tetves fa miatt..
vissza vonom amit at elobb irtam. szakembert keress! en is ott kezdtem anno, most kulfoldon vok. ja am 5 percnel vok most..
Szerintem meg kell különböztetni az álmokat a reális céloktól.
Én nem azt várom, hogy feltétel nélkül támogassák a hülyeségeim, hanem hogy segítsenek tájékozott döntést hozni, pro és kontra.
És ebben bizony a "kontra" rész is nagyon fontos.
Igyekszem ugyanilyen lenni, amikor valami hozzám fordul.
Másrészt úgy gondolom, hogy a végtelen pozitivitás, avagy "bármi lehetsz, csak igazán akarnod kell" a világ legnagyobb bullshitje, 9of10 embernél egyenes út a frusztrációhoz (mert nem reális célokat tűz ki, hanem elérhetetlen álmokkal küzd)
Viszont ha meg sem próbálja az ember akkor minek el? Mikor elindul valamerre akadályba fog ütközni és akkor módosít. Mindenképpen jól jár.
Jó barát szerintem “irreális célokról” jó kérdéseket tesz fel a hogyan és miért és hol kezdje és mi a védőháló témákban nem megítélése szerint előre eldönti hogy valami nem reális…
Szerintem otthon túl sokan hiszik hogy a racionalitás abszolút és a legfontosabb az életben, az ő igazságuk az egyetlen és h joguk van főleg az új generáció fele döntéseket hozni helyettük . Tisztelet a kivételnek
👍
Jó videó jó embertől
Jee,befekszekta
Nagyon nem mindegy milyen közegben szocializálódik az ember és kik között nő fel
🤟🔥
szeretlek
bazzeg en elfeljtettem hogy te letezel, mennyit neztelek 5-6 eve
@@andrasliptak5415 nézzél mostis szia
lennék a szektád tagja
Én a másik rossz véglet vagyok. Nekem nem szokásom senkit visszahúzni, de akkor se ha voltaképp baromságot csinál az illető. Nem szívesen veszem el a kedvét a kis terveitől senkinek, bűtudatom van tőle.
Ez miatt van az, hogy úgy kell hozzáállni a világhoz, hogy vagy te a "főszereplő" és a többiek meg a "mellékszereplők", akikre nem feltétlen kell mindig hallgatni az ilyen negatív áradatok során mert csak "mellékszereplők". Kit érdekel egy mellékszereplő véleménye?
Emiatt*
ment a like es a feliratkozas😘
Meno a hajad!
Olyan mint ket sor gesa golyo! 😁
ez érdekes gondolat, mert teljesen logikusnak és érhetőnek tűnik hogy ez a kérdés örökletes , mármint hogy azok akik igy ki akartak tűnni a tömegből meghaltak, megölték őket és ezért hát ugye nekik kevesebb a leszármazottjaik száma...
csak hát ez a gondolat nem helyes :)
csak a genetika az örökletes, a testi adottságok az örökletesek és semmi más :) minden mást az egyénben csak a körülmény határozz meg, legyen az akár emberi vagy isteni eredetű
tulajdonképp a genetika lélekkel megáldott verziója feldolgozza a körülötte lévő információt, melynek hatására el tudja magát különíteni tőle, lényegében ez az öntudatra ébredés :)
és annak függvényében hogy a lélekbe az Úr mennyi szikrát adott, lesz az egyén "fényes" avagy "sötét"
tehát az ilyen "ki akarok tűnni a tömegből" egyének sosem tudnak "kihalni" mert származásuk nem örökletességen alapul.
persze az ördög előszeretettel próbálja meg elnyomni őket, de hát ez már csak így megy. :)
8:03 - 8:22 ez tök jó gondolat :)
eddig ez a legjobb videó a csatornán! 👍
Szia Vince, szerinted a pozitív a pozitívat vonzza, vagy a negatívokat? Esetlegesen nem lesz valami helyrehozhatatlan zárlat a szektában?
5:40 - fejezd be, hogy masok fejevel probalsz gondolkodni, nem akarja mindenki kirugni a labad, en is ezt hittem anno.
👍👍👍❤🤍💚
Tegyél ki szerintem egy profil képet ide is, azt hittem valaki reuploadolt és majd nem nem kattintottam
Szia! Miért nem az eredeti csatornádra töltöd fel? Többen rá találnának ezekre a videókra.
Mivel nem olyan nepszeru tartalom ezert a tobbi video elerhetoseget csokkentene a youtube algoritmus.
2 perce nezem a videot. kendozetlen leszek, mert kozossegi mediara ha ki merted tenni magad akkor valszeg a kritikaturokepesseged is jo. ha zongorista akarsz lenni akkor elobb legyel zongorista, es akkor youtube-ra mar csak a sikertortenetedet kell felrakni. de azert megnezem a video tobbi reszet is.
❤