Annyira értem! Hálásan köszönöm! Ezt is... Mikor lépj? Amikor már nem riszkírozod a kiegyensúlyozottságodat és a személyes boldogságodat..-illetve mindent is megtettél, de látod nem menthető a kapcsolat. Személyes élményem/női szemmel/ ezzel kapcsolatban, hogy különbséget kell tudni tenni, hogy már csak erőlködöm és csak próbálkozom ezzel vagy azzal - de láthatóan csak én próbálkoztam megmenteni a házasságomat - el kellett fogadni hogy nagyon /túl/ későn is kezdtem el dolgozni a kapcsolaton - mire tényleg feltűnt, h valami nagyon nem ok-mert látszóleg minden ok valahogy.., de csak egymás mellett élünk és csak férfias informatív jellegű kommunikáció van - érzelmi semmi: vagyis, hogy ki hogyan éli meg a napját mit érzett ekkor vagy akkor stb. - az nincs... El kell engednünk egymás kezét ha már azt érezzük hogy ez toxikus vagyis nem épít csak szeretetmorzsákat kapsz ha ... a férjed azért nem akarna elvállni mert nem helyes- de ez dogmatizmus, mert a kapcsolatért nem tesz semmit.. a fizetést hazaadom és tedd magad boldoggá, mehetsz fodrászhoz körmöshöz vedd meg magadnak nyugodtan szívem - nem kapcsolat /nekem/, ahogyan az sem hogy csak akkor kellek ha éppen kellek ha valamitől sugárzom és jól érzem magam, ha szomorú vagyok arra már nincs energia. Nyilván azért ez is mint minden a kapcsolat nagyon bonyolult és egyedi. A behódoló alkalmazkodó séma mintámmal meg már annyit adtam hogy semmilyen mérleg nem volt állítható egyenesbe, főleg a másik fél nem akarása nélkül- tehát bőven ismertem fel hibákat én is. Bár az őszinteség csak a különköltözés után ment!! de csak kimondtuk egymásnak a sérelmeinket tisztázó monológokban .. én azt reméltem a válás kimondása és a különköltözés katalizátor lesz-de nem az lett. Igen nehéz volt. de hónapokkal később lassan megnyugodtam és elfogadtam majd egy nap nagyon meg is könnyebbültem és tudtam tisztázni magamban, hogy ez végülis hm. egészen jó.. csak meg kell adni az időt ennek is. a legfeltűnőbb h magamat nem szerettem már és ma már újra szeretem magamat azt a nőt aki vagyok és ait adni tudok - erőt érzek és azt látszott rajtam hogy szomorú vagyok a döntés miatt és fájt is kutyául, de nem menekültem semmilyen függőségbe se sorozat pl se más, így tudtam sírni ..bármikor-aztán egyre ritkábban.. és a családom is elfogadta hogy azért hoztam meg ezt a döntést, hogy jobban legyek és ezt tudták tisztelni és én is MAGamat! Kincsnek érezni magad attól fogod, ha azzá válsz önagadnak és ettől te érzed magad annak - nem attól h azt várod h valaki megadja ezt neked úgy h te ezzel nem vagy tisztában, hogyan add meg magadnak. Évek lassú dilemmáit írtam le, a döntés feloldozás volt számomra, mert nyugodt voltam abból a szempontból hogy tudtam ami tőlem akkor telt megpróbáltam. Most van férfi mellettem aki a tenyerén hordoz - amit megtapasztalni nagyon jó, de tudom azt is hogy csak egy állomás. Nem fogok újra 15 évet várni a szerelem zászlaja alatt , ha valami nagyon nem lesz meg, pl. a totális őszinteség. Van 2. esély de több 100 már nincs - mert nem hazudtolom meg magam és az érzéseim és ezt nem is engedem másnak sem... senkinek sem elbagatelizálni - mint ahogyan felnőttem és szocializáltak - és ez egyszerűen csak nagyon jó! Bízni MAGunkban - nincs más út.. Meghoztam minden logikátlan döntésem és várom, hogy mi a következő figyelem hogy mitől is félek igazán - hogy meglépjem majd/féltem elhagyni az álommelóm, de felmondtam , aztán lett időm magamra és önismeretre mert csak részmunkaidőben dolgoztam, hatással volt az önismeret minden kapcsolatomra sokkal szókimondóbb lettem és határkijelölőbb...aztán a kapcsolatom.. másfél év után beadtam a válópert nem tudtam egyedül megmenteni... --- Most nagyon jó mert úton vagyok és úgy érzem megint jó az irány- végre...Szóval azt hiszem a tudatos körszakomban vagyok ahol megfejlődtem a mintáimat merek és tudok kedvesen őszinte lenni, ami a nőkben is nagyon vonzó nem csak a férfiakban- szerintem- bevallom, most még kell az imádat és a figyelem - egy kicsit újra - most meg is kapom de érzem a lelkemben hogy lassan mennék már tovább.. Köszönöm, ha elolvastad!
Nekem ugyan mindig van mit mondanom. Bátor is vagyok, nem félek. De egy idő után elegem lesz, ha nem látom, hogy ő is kezdeményez beszélgetést. Bocsi, én nem halok bele és nem engedem, hogy a férfi megöljön. :D Én ennél sokkal többre tartom magam. Ha kellek, kellek - ha nem, akkor nem. Önzőség? Minden ember önző - így él túl. ;)
Talán korábban kellet volna ezt hallanom az energiám már kifutott sajnos. Nem tudom. Az életemmel játszom tudom.( már késő) Az önismeretet sajnálom, hogy nem sokkal előbb kezdtem el tanulni gyakorolni magamon sok hibába nem estem volna bele.
Ez érdekes én belehaltam de nem parkapcsolatba amit mondasz István sajnos müködik családi es más emberi kapcsolatokba. Hogy egyik pillanatról a masikra ELÉG. Mikor 1 hete még más mondtam gondoktam.25 évi melóm volt benne és bele haltam. Évekig barmit teszek szar hülyeség....vagy arc huzogatás. Ez egy betegség része is volt de ELÉG volt. Mindennel betegséggel szeretettel gyölőlettel. Mindennel amit egyszerre éreztem felé.
Annyira értem! Hálásan köszönöm! Ezt is... Mikor lépj? Amikor már nem riszkírozod a kiegyensúlyozottságodat és a személyes boldogságodat..-illetve mindent is megtettél, de látod nem menthető a kapcsolat. Személyes élményem/női szemmel/ ezzel kapcsolatban, hogy különbséget kell tudni tenni, hogy már csak erőlködöm és csak próbálkozom ezzel vagy azzal - de láthatóan csak én próbálkoztam megmenteni a házasságomat - el kellett fogadni hogy nagyon /túl/ későn is kezdtem el dolgozni a kapcsolaton - mire tényleg feltűnt, h valami nagyon nem ok-mert látszóleg minden ok valahogy.., de csak egymás mellett élünk és csak férfias informatív jellegű kommunikáció van - érzelmi semmi: vagyis, hogy ki hogyan éli meg a napját mit érzett ekkor vagy akkor stb. - az nincs... El kell engednünk egymás kezét ha már azt érezzük hogy ez toxikus vagyis nem épít csak szeretetmorzsákat kapsz ha ... a férjed azért nem akarna elvállni mert nem helyes- de ez dogmatizmus, mert a kapcsolatért nem tesz semmit.. a fizetést hazaadom és tedd magad boldoggá, mehetsz fodrászhoz körmöshöz vedd meg magadnak nyugodtan szívem - nem kapcsolat /nekem/, ahogyan az sem hogy csak akkor kellek ha éppen kellek ha valamitől sugárzom és jól érzem magam, ha szomorú vagyok arra már nincs energia. Nyilván azért ez is mint minden a kapcsolat nagyon bonyolult és egyedi. A behódoló alkalmazkodó séma mintámmal meg már annyit adtam hogy semmilyen mérleg nem volt állítható egyenesbe, főleg a másik fél nem akarása nélkül- tehát bőven ismertem fel hibákat én is. Bár az őszinteség csak a különköltözés után ment!! de csak kimondtuk egymásnak a sérelmeinket tisztázó monológokban .. én azt reméltem a válás kimondása és a különköltözés katalizátor lesz-de nem az lett. Igen nehéz volt. de hónapokkal később lassan megnyugodtam és elfogadtam majd egy nap nagyon meg is könnyebbültem és tudtam tisztázni magamban, hogy ez végülis hm. egészen jó.. csak meg kell adni az időt ennek is. a legfeltűnőbb h magamat nem szerettem már és ma már újra szeretem magamat azt a nőt aki vagyok és ait adni tudok - erőt érzek és azt látszott rajtam hogy szomorú vagyok a döntés miatt és fájt is kutyául, de nem menekültem semmilyen függőségbe se sorozat pl se más, így tudtam sírni ..bármikor-aztán egyre ritkábban.. és a családom is elfogadta hogy azért hoztam meg ezt a döntést, hogy jobban legyek és ezt tudták tisztelni és én is MAGamat! Kincsnek érezni magad attól fogod, ha azzá válsz önagadnak és ettől te érzed magad annak - nem attól h azt várod h valaki megadja ezt neked úgy h te ezzel nem vagy tisztában, hogyan add meg magadnak. Évek lassú dilemmáit írtam le, a döntés feloldozás volt számomra, mert nyugodt voltam abból a szempontból hogy tudtam ami tőlem akkor telt megpróbáltam. Most van férfi mellettem aki a tenyerén hordoz - amit megtapasztalni nagyon jó, de tudom azt is hogy csak egy állomás. Nem fogok újra 15 évet várni a szerelem zászlaja alatt , ha valami nagyon nem lesz meg, pl. a totális őszinteség. Van 2. esély de több 100 már nincs - mert nem hazudtolom meg magam és az érzéseim és ezt nem is engedem másnak sem... senkinek sem elbagatelizálni - mint ahogyan felnőttem és szocializáltak - és ez egyszerűen csak nagyon jó! Bízni MAGunkban - nincs más út.. Meghoztam minden logikátlan döntésem és várom, hogy mi a következő figyelem hogy mitől is félek igazán - hogy meglépjem majd/féltem elhagyni az álommelóm, de felmondtam , aztán lett időm magamra és önismeretre mert csak részmunkaidőben dolgoztam, hatással volt az önismeret minden kapcsolatomra sokkal szókimondóbb lettem és határkijelölőbb...aztán a kapcsolatom.. másfél év után beadtam a válópert nem tudtam egyedül megmenteni... --- Most nagyon jó mert úton vagyok és úgy érzem megint jó az irány- végre...Szóval azt hiszem a tudatos körszakomban vagyok ahol megfejlődtem a mintáimat merek és tudok kedvesen őszinte lenni, ami a nőkben is nagyon vonzó nem csak a férfiakban- szerintem- bevallom, most még kell az imádat és a figyelem - egy kicsit újra - most meg is kapom de érzem a lelkemben hogy lassan mennék már tovább.. Köszönöm, ha elolvastad!
Nekem ugyan mindig van mit mondanom. Bátor is vagyok, nem félek. De egy idő után elegem lesz, ha nem látom, hogy ő is kezdeményez beszélgetést. Bocsi, én nem halok bele és nem engedem, hogy a férfi megöljön. :D Én ennél sokkal többre tartom magam. Ha kellek, kellek - ha nem, akkor nem. Önzőség? Minden ember önző - így él túl. ;)
István, nagyon szépen megfogalmaztad, megható volt számomra és ugyanakkor köszönöm a biztatást, megyek nem adom fel és harcolok a boldogságért!!❤️❤️
Nagyon jó a klipjei István ,minden igaz.......és működik ..... őszintén.......és jó mert jelentkezik.
A félelem ami vissza tart ,de kockáztatni kell! Mert akkor soha nem kapjuk meg rá a választ!
Zseniális! Köszönöm, pont így történt!!!
Talán korábban kellet volna ezt hallanom az energiám már kifutott sajnos. Nem tudom. Az életemmel játszom tudom.( már késő) Az önismeretet sajnálom, hogy nem sokkal előbb kezdtem el tanulni gyakorolni magamon sok hibába nem estem volna bele.
12 évvel fiatalabb férfi felé kifejezhetem az érzéseimet?
❤Köszönöm szépen ❤
Ha a férfi nem hoz meg egy döntést,
az is egy válasz.
Nem ! Ha igazán szereted akkor meg akarod tudni igen vagy nem
Még ha bele kell halnod is! Csak így tudsz tovább lépni!
@@adriennpusztainelinkai9406 Pontosan!
Sofia. Nem. Az egy nagyképű, arrogáns,gyáva válasz. Mostmár így gondolom.
Legszîvesebben megölelnèm:)!
Még foglalkoztat 👍🤔🤔
Köszönöm! Ez most sokat jelentett! Szép ünnepet!
❤
Nagyon jó
Akkor jól csináltam.
Ez érdekes én belehaltam de nem parkapcsolatba amit mondasz István sajnos müködik családi es más emberi kapcsolatokba. Hogy egyik pillanatról a masikra ELÉG. Mikor 1 hete még más mondtam gondoktam.25 évi melóm volt benne és bele haltam. Évekig barmit teszek szar hülyeség....vagy arc huzogatás. Ez egy betegség része is volt de ELÉG volt. Mindennel betegséggel szeretettel gyölőlettel. Mindennel amit egyszerre éreztem felé.
Vegre Istvantól nem egy esszerutlen bìztatás
❤