Nagyon érdekes volt :) Én úgy gondolom, ha csak a zenét nézzük, és Kálám Imrét, számomra a legjobb operett szerzőt vesszük alapul, akkor az operett zenéje, igenis klasszikus zene, interpretációja komoly zenei előadást igényel.
Valóban érdekes volt, és nagyon jó a sorozat is az operettekről, bár egy kitétellel vitatkoznék kicsit, amikor az angol operettről volt szó, nem teljesen igaz, hogy nem lettek népszerűek más nyelvterületen, mert ma talán ez a helyzet, de a századfordulón éppen Magyarországon a legnagyobb sikerek közé tartoztak, főleg a japán tárgyú operettek, ami nekem és másoknak, akik magyar-japán kapcsolattörténettel foglalkozunk, persze nagy öröm. Már Sullivan Mikádó-ja is nagy siker volt (ezt sajnálom, hogy nem mutatják ma be Magyarországon, a zene megérdemelné), Jones Gésák-ja pedig a századforduló egyik legnagyobb sikere volt (ezért is írta bele Kosztolányi a Pacsirtába). Tavaly megjelent bibliográfiámban, melynek címe: A japán színház Magyarországon, össze vannak gyűjtve a Magyarországon bemutatott japán tárgyú darabok és előadásaik, a Gésáknak csak 1897-1902 között több mint 100 különböző előadását regisztráltam a fényes városi kőszínházaktól poros vidéki fogadók udvarán felálított nyári színköreiig. De például olyan teljesen ismeretlen operettek is benne vannak, mint Sztojanovits Gésa gimnázium vagy Ilniczky Nippon rózsája című magyar-japán operettje.
Nagyon érdekes volt :) Én úgy gondolom, ha csak a zenét nézzük, és Kálám Imrét, számomra a legjobb operett szerzőt vesszük alapul, akkor az operett zenéje, igenis klasszikus zene, interpretációja komoly zenei előadást igényel.
Valóban érdekes volt, és nagyon jó a sorozat is az operettekről, bár egy kitétellel vitatkoznék kicsit, amikor az angol operettről volt szó, nem teljesen igaz, hogy nem lettek népszerűek más nyelvterületen, mert ma talán ez a helyzet, de a századfordulón éppen Magyarországon a legnagyobb sikerek közé tartoztak, főleg a japán tárgyú operettek, ami nekem és másoknak, akik magyar-japán kapcsolattörténettel foglalkozunk, persze nagy öröm. Már Sullivan Mikádó-ja is nagy siker volt (ezt sajnálom, hogy nem mutatják ma be Magyarországon, a zene megérdemelné), Jones Gésák-ja pedig a századforduló egyik legnagyobb sikere volt (ezért is írta bele Kosztolányi a Pacsirtába). Tavaly megjelent bibliográfiámban, melynek címe: A japán színház Magyarországon, össze vannak gyűjtve a Magyarországon bemutatott japán tárgyú darabok és előadásaik, a Gésáknak csak 1897-1902 között több mint 100 különböző előadását regisztráltam a fényes városi kőszínházaktól poros vidéki fogadók udvarán felálított nyári színköreiig. De például olyan teljesen ismeretlen operettek is benne vannak, mint Sztojanovits Gésa gimnázium vagy Ilniczky Nippon rózsája című magyar-japán operettje.
Van amerikai operett, olasz, sőt görög is.